HTML

Élet a TH-val

Minden ami TH! Szerelmek, hazugságok és ámítások! Cami és Lara élete...a Tokio Hotellel... ___________________________ Annyit szeretnék kérni, hogyha a blogon jársz és olvasod a sztorim, legalább egy rövid hozzáfűzést, véleményt írj, hogy tudjam, kinek hogy tetszik! Köszi =)

Friss topikok

  • ts.: sziaa, remélem majd folytatod azért.. mert nagyon szerettem olvasni! =) jó pihenést! =) puszii, tü... (2009.01.17. 14:44) Közlemény
  • ts.: boldog új évet utólag is! =) minden jót nektek 2009-re! (2009.01.02. 20:24) Közlemény
  • *.*Cami*.*: Sziia köszönöm Boldog Karácsonyt! (2008.12.24. 13:27) 54. rész
  • *.*Cami*.*: Szia köszönöm természetesen majd elolvasom pusz :) (2008.12.12. 15:55) 53. rész
  • *.*Cami*.*: Sziia köszönöm =) hát igyekszem hétvégén, de nem 100% sokat kell tanulnom és az a baj h nem nagyon... (2008.12.03. 19:32) 52. rész

Linkblog

35. rész

2008.04.17. 17:19 *.*Cami*.*

 

A du-tánt Billel töltöttem. Hiába voltam Billel, folyton azon járt az eszem, amit Tom mondott. Soha nem gondoltam volna, hogy szerelmes belém. Egy fikacnyi jelét sem mutatta. Leginkább az bántott, hogy Lara sztem reménytelenül szerelmes belé. Igazából nem mutatja ki mit is érez iránta valójában, de én látom ahogy ránéz, ahogy beszél róla. És akkor most ez.

-Tom nem mondta el, hogy mi a baja?-kérdeztem tőlem Bill, miközben hazafele sétáltunk.

-Öhhm..azt mondta nem komoly a baja, csak nagyon megváltozott az élete, mindenki megismeri őt, megszólítja, lányok ezrei rajonganak érte, és túl sok minden történt vele, ezért összezavarodott egy kicsit.

-Ja értem, már azt hittem vmi más baja van. De csodálkozom, hogy neked elmondta, pedig még nekem sem akarta.

-Háát…sokáig nyaggattam őt, aztán ennyi.

-Megint nálunk alszol?

-Hát…ha nagyon szeretnéd, akkor lehet róla szó…

-Nagyon szeretném??? Egyszerűen megőrülök, ha nem vagy mellettem.

Bill megölelt, és így andalogtunk hazáig. Először hazamentem, és láttam, hogy Lara pakol a bőröndjébe. Nem értettem, hogy mit csinál, ezért azonnal rákérdeztem.

-Költözöl?

-Szija neked is! Örülök, hogy látlak. Amúgy nem, csak unokatesókhoz megyek pár napra.

-Most komolyan? És engem itt hagysz?

-Te el vagy foglalva Billel, miért érdekelne mi van velem.

-Álljunk csak meg, neked vmi bajod van, mi történt?

-Semmi…

-Lara, ezer éve ismerlek. Már a pelenkázón a legjobb bnők voltunk. Mi a baj?

-Tényleg semmi.-majd folytatta a pakolást.

-Lara nézz rám, hallod.

-Mi van??

-Te sírsz..ki bántott meg?

-Senki, csak szar napom van.

-Lara. Esküszöm megfojtalak, most miért tudod elmondani, hogy mi van?

-Tom…

-Tom?? Mi van vele?

-Tudod mondtam, hogy fogalmam nincs, hogy mi lehet a baja, ezért beszéltem vele. Rákérdeztem, erre azt mondta, hogy kedvel engem, aranyos vagyok meg szép, de ő másvkibe szerelmes.

-Jaj istenem. Gyere ide.-szorosan megöleltem. Tudtam, hogy ez vkinek fájdalmat fog okozni, pedig nem is tudja, hogy az a vki én lennék.-Figyelj, lehet, hogy csak össze van zavarodva, és lehet, hogy az a másik lány nem szereti és akkor nem lesz semmi. Ettől nem kell elkeseredni.

-Én már nem tudok semmit. De most pár napra szeretnék elmenni.

-Egészen Spanyolországig?

-Igen…mivel itt nincsenek rokonaim.

-Jó hát ha ennyire menni akarsz, én nem tartalak vissza. Mindenesetre addig Billhez költözök, ha nembaj.

-Nem dehogy. Na sztem készülődöm, mert a repülőm 2 óra múlva indul és apa visz ki a reptérre.

-Oké, akkor vigyázz magadra és érezd jól magad.

Miután Larát az apja kivitte a reptérre én összepakoltam a fontosabb dolgaimat, majd kocsiba ültem, és elmentem Billékhez. Bil kerek szemekkel nézett rám, hogy mi az a bőrönd a kezemben. Megnyugtattam, hogy nem költözöm ide véglegesen, csak amíg Lara visszanem jön. Bepakoltam a szobájába, majd leültem az ágyra. Közben Bill is bejött és elmondta, hogy tegyem be a szekrénybe a ruháimat, nyugodtan. Jól van, gondoltam magamban. Betettem mindent, majdnem elfoglaltam az egész szekrényt.

-Látom berendezkedtél…azt hittem csak pár napra jössz.

-Haha, nagyon vicces. Ha nem tetszik el is mehetek.

-Na végre.

-Hmm, akkor pakolok is össze.

-Jaj édesem, tudod, hogy csak viccelek.

-Nálad asszem már nem tudom.

-Ja, elfelejtettem mondani, hogy este Berlibe kell mennem, mert egy fontos megbeszélés lesz a producerekkel meg Daviddel.

-Akkor unatkozni fogok este.

-Nem, majd Tom szórakoztat.

-Ő nem megy?

-Nem, csak én meg Gustav.

-Ja értem.

Na mondtam magamban, már csak az hiányzik, hogy Tommal maradjak. Abból jó nem sül ki. Picit átgondoltam ezt a dolgot, aztán nem is foglalkoztam vele. Simone hívott minket, hogy vacsora van és menjünk ki. Furcsáltam, hogy Tom nincs otthon. Vacsora után Bill rendbe tette magát, majd indult is a sofőrjével Berlinbe. Én segítettem Simone-nak leszedni az asztalt, majd elmosogattam. Az házimunkásságaim után elmentem zuhanyozni. Hallottam, hogy valaki bejön a fürdőbe, gondoltam, bizos Simone hozott be vmit. Aztán csend lett. Nagy bátran kiszálltam a kádból, és döbbenetemre Tom épp WC-zett. Úgy megijedtem, hogy leesett a törölköző rólam. Tom végig nézett rajtam, én pedig zavaromban felkaptam magamra és bebugyoláltam magam.

-Jesszus Tom te mi a francot keresel itt?

-Én? Itt lakom. Inkább te mit csinálsz itt?

-Zuhanyzom. Lara elutazott egy kicsit pihenni Spanyolországba, az unokatesóihoz. Én meg addig „ideköltöztem”. De miért jöttél be?

-Mert azt hittem Bill zuhanyzik. Nem találtam se a szobájában, aztán most beugrott, hogy elment Gustavval Berlinbe.

-Nagyszerű, de kimennél? Szeretnék megtörölközni.

-Ja, persze. Csak elbambultam.

-Azt látom.

-Mi? Ja nem, jaj Cami, nem azt nézem.

-Persze, na de menj már ki.

Már nyitotta az ajtót, én pedig hátat fordítottam és elkezdtem törölközni. Mikor megfordultam Tom még mindig ott állt.

-Áhh bazd meg Tom! Még mindig itt vagy?

-Öhhm, csak itt hagytam a sapkám.

Újabb fordulás után megcsúztam a vizes szőnyegen, és majdnem hanyatt vágódtam. Még szerencse, hogy Tom ott volt és elkapott. Abban a percben csak néztük egymást mint két ovis. Nem tudtam levenni a szemem a szeméről. És akkor megcsókolt. Fogalmam sem volt épp mi történik, de pár mp-re elvonatkoztattam a jelentő. Mikor észbe kaptam ellöktem magamtól és törölközőstől berohantam a szobába. Bedőltem az ágyba és eltűnödtem. Mit tettem? Úristen…

Várom a véleményeket, remélem tetszik. És köszönöm az előző kommenteket is!!! =)

8 komment

34. rész

2008.04.08. 18:01 *.*Cami*.*

 

Egy fiatal lány állt az ajtónkba. Kb. 20 éves lehetett, barna haj, barna szem, vékony, csinos, nagyon kiváncsi lettem, hogy ki is ő valójában.

-Öhhm ne haragudj, hogy zavarlak, bemutatkozom Lilian Zeiner vagyok. Azt mondták, hogy Bill itt van.

-Nem Bill nincs itt, a próbateremben van. De te ki vagy?-kérdeztem Liliant.

-Hát Bill bnője.

-Tessék??-mikor ezt meghallottam, kissé levert a víz. Mi az, hog Bill bnője???

-Mármint nem úgy a barátnője, hanem egy régi jó barátja.

-Ja értem…és megkérdezhetem mit szeretnél tőle?

-Ne haragudj, de pont nem neked szeretném elmondani.

-Jó, ha nem akkor nem.

-Amúgy te ki is vagy?

-Én?...én Bill barátnője vagyok. Az igazi bnője. És hamarosan gyerekünk lesz.

-Billnek gyereke? Ez nevetséges… Szóval, gratulálok!

-Mi ebben a nevetséges? Tudod mit szeretem Billt, ő is szeret engem és nagyon jó apja lesz a babánknak. Nem tudom, hogy te mit akarsz tőle vagy milyen kapcsolatban vagy Billel vagy voltál, de most menj el jó. Beszéld meg vele, amit akarsz. Na Szia!-ezután rácsaptam az ajtót. Nem igazán értettem, hogy miért bukkant fel ez a lány és, hogy mit akar Billtől. De nagyon zavart ez az egész. Egész nap ez járt a fejemben. Vajon minek jött ide. Úgy döntöttem, hogy áthívom Billt. Muszáj beszélnem vele, erről mindenképpen. Azt mondta még elintéz egy-két dolgot, majd jön is hozzám. Kimentem egy kicsit a kertbe napozni, addig is vártam Billre.

-Szia egyetlen édes szerelmem!-jelent meg mögöttem Bill, majd eyg gyönyörű csokor virágot adott nekem.

-Szia! Nagyon hiányoztál, de beszélnem kell veled. Figyelj, mi ketten mindent elmondunk egymásnak, igaz?

-Persze, de mi a baj?

-Ülj le ide mellém a hintaszékbe. Ma itt volt egy lány. Téged keresett és veled akart beszélni. Valami Lilien Zeiner. Azt mondta, hogy a te bnőd, de nem olyan bnő. Ki ez a lány?

-Ő egy volt bnőm. Még a gimiben ismertem meg, de nem tartott sokáig a kapcsolatunk. A lány hűtlen volt és nem tudtam megbízni benne, majd szakítottunk. Ennyi. De, hogy mit akar mondani azt nem tudom, viszont, ha szeretnéd, akkor idehívom és megkérem, hogy itt előtted mondja el nekem, amit akar.

-Én nem akarom, hogy úgy érezd mindenben számon kérlek, csak úgy gondolom, hogy egy kapcsolat akkor lesz teljes, ha őszinték vagyunk egymáshoz.

Végülis ragaszkodott hozzá, hogy ott legyek, amikor a lány elmondja, amit annyira akar. Csak egy osztálytalálkozót akart összehozni és Bill segítségét akarta kérni. Talán csak felfújtam a dolgot. Amúgy pedig nem tudom, hogy télleg ezt akarta mondani, vagy csak kitalált valamit, hiszen ott voltam előttük.

 

Az éjszakát Billnél töltöttem, mivel elárulta, hogy az másnaot velem szeretné tölteni, kért is egy nap kimenőt Davidtől. Fél 10 körül saját készítésű reggelivel ébresztett. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy hercegnő, nagyon elvoltam kényeztetve.

-Camim, gondolkodtál már azon, hogy mi lesz a baba neve?

-Háát ugye a származásunk más, úgyh abban gondolkoztam, hogy a baba első neve német lesz a második spanyol. Tehát ha kislány, akkor Leona Ariana, ha fiú akkor Klaus Felipe. Persze, együtt döntjük el és neked is kell, hogy tetszen.

-Ohh, nekem ezek nagyon tetszenek.

-Akkor jó! Jaj Bill, olyan fura, hogy neked és nekem babánk lesz. Néha azért elbizonytalanodok.

-Miért?

-Mert még csak 19 éves vagyok, épp most érettségiztem, akkor neked lassan világhírű bandád van és nem tudom, hogy a közös életünk, hogy fog alakulni.

-Nyugodj meg, én mindenben melletted vagyok.-mondta Bill megértően, majd megpuszilt. Abban a pillanatban belépett Tom. Kissé zavarba jött, gyors elnézés után ki is ment a szobából.

-Ezzel a sráccal van vmi, érzem.-mondta szomorúan Bill.-Hiába kérdezem tőle, hogy baj van e, ő azt mondja, hogy nincs semmi, pedig az ikre vagyok és 1000000%-ra biztos vagyok benne, hogy vmi nyomja a lelkét.

-Megpróbálok majd én beszélni vele, nem biztos, hogy sikerül, de egy próbát megér.

-Jó, de nehogy megbántson, néha én se tudok kiigazodni rajta.

-Nyugi, nem lesz semmi.-gyorsan letusoltam, majd bekopogtam Tom szobájába. Mikor meghallottam a „Gyere” szót, kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába. Meglepődött, hogy én mentem be, de nem nagyon foglalkozott velem, inkább tovább gitározott egy szép számot.

-Minek jöttél?-nézett rám.

-Csak bejöttem megnézni, hogy mit csinálsz. Vagy baj? Mert akkor el is mehetek.

-Nem, bocsi, csak nem nagyon szoktunk beszélgetni.

-Olyan más vagy, amikor először találkoztunk, akkor olyan szemtelen, laza srác voltál, most meg egy szelíd kisfiúnak mutatod magad.

-Nem lehetek mindig olyan.

-Ez milyen szám?

-Ez egy szerelmes szám…

-És rajta van az albumon?

-Aha. Rette mich!

-Tom csak nem szerelmes vagy?

-Nem, de most inkább menj ki…légyszives, még mielőtt olyat mondok, amit lehet h megbánnék.

-Jaj látod, most miért vagy ilyen? Ha van vmi problémád, nekem nyugodtan elmondhatod, megbízhatsz bennem.

-Cami, mondom semmi.

-Addig nem megyek el, amíg nem mondod el, hogy a bajod…nem kell titkólozni, nem szégyen ha problémád van, hátha tudok segíteni. Baj van? Tom…csak ülsz, pengeted a gitárod és nem is mondasz semmit. Komoly?

-Mit mondjak? Képzeld igen van bajom. És eléggé nagy probléma.

-De mi?

-Cami, menj el, nem akarom elmondani.

Úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek, hagyom, had gondolkodjon, ha meg nem akarja elmondani, akkor nem is erőltetem. Kimentem Simone-hoz a konyhába. Leültem a székre és néztem a földet.

-Mi újság?-kérdezte, miközben a tányérokat törölgette.

-Semmi különös, csak fáradt vagyok.

-Nincsenek rosszulléteid?

-Nem igazán, néha reggelente émelygek, de azon kívül semmi baj.

Nem hagyott nyugodni ez a Tomos dolog, inkább visszamentem hozzá és újból rákérdeztem, hogy mi a baja. Természetesen most is elküldött a bánatba, finoman fogalmazva.

-Jaj Tom, télleg elmondhatod nekem, látom, hogy bajod van, biztos komoly dolog, hátha tudok segíteni.

-Cami van bajom. Tudod óriási baj, hogy szerelmes vagyok a testvérem bnőjébe és nem tehetek semmit. Billel szeretitek egymást, most meg, hogy gyereketek lesz, elég szar látni titeket.

-Úristen…-el pár percre ledöbbentett, az amit hallottam. Tom szeret engem, nem nagyon tudtam felfogni a dolgot.

-Na mostmár megtudtad, örülsz?!..tudod fogalmam sincs, hogy történhetett ez meg. Soha nem voltam szerelmes, de mostmeg folyton rád gondolok, te vagy a fejemben, azt kívánom bárcsak az enyém lehetnél, és az én gyerekemet várnád, nem pedig Billét…Borzalmas ezt kimondani, mert Bill szeretem a világon a legjobban, és ezt megtenni vele, hidd el rohadt szar. De nem tudok mit tenni…

Abban a pillanatban Bill lépett be a szobába. Mindketten meredten egymásra néztünk.

-Te itt vagy? Téged kereslek…baj van? Úgy elhallgattatok.

-Nem, dehogy, csak Tom mutatott egy dalt és azt gitározta.

-Akkor megyünk?

-Hova?

-Hát a kikötőbe, nem azt beszéltük meg?

-Ja, de persze. Mehetünk.-Bill megpuszilt, Tom szemében láttam a szomorúságot. Nagyon rossz érzés volt, és féltem, hogy ennek komoly következményei lesznek.

 

Várom a véleményeket, ha lehet akkor, aki olvassa, az komizzon, mert szeretném tudni, hogy kinek, hogy tetszik. Köszi =)

11 komment

2008.03.31. 16:55 *.*Cami*.*

 

Happy  Birthday Georg!!!!!!!!!!!

Szólj hozzá!

33. rész

2008.03.27. 20:14 *.*Cami*.*

 

Aznap este kaptam egy telefonhívást. Tom volt az…megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel, de úgy döntöttem, hogy nem leszek paraszt, mint amilyen ő volt.

-Szia! Mondjad!-szóltam a telefonba.

-Öhhm, Helló! Szeretnék veled személyesen beszélni, ráérsz még ma?

-Jó, gyere át, mert nem szeretnék sehova menni.

-Persze, jójó, akkor 20 perc és ott vagyok.

-Rendben! Szia!

Biztos voltam benne, hogy nagyon-nagyon megbánta amit mondott és átjön bocsánatot kérni. Hát kíváncsian vártam, hogy milyen magyarázatot ad a bunkó viselkedése miatt. Alig telt el 20 perc meg is érkezett, eközben Lara is betévedt a házba.

-Sziasztok!-köszönt halkan Tom.

-Helló! Hogy összegyűltünk, hát te mit keresel itt?

-Camihoz jöttem, mily meglepő. Van egy kis megbeszélni valónk.-Tom.

-Jajó, fogom az adást, már megyek, nyugi.

Lara felment a szobájába, mi pedig beültünk a nappaliba.

-Mondd gyorsan amit akarsz, mert elég fárasztó nap volt.

-Hát biztos tudod miért jöttem. Bocsánatot akarok kérni, nagyon bunkó voltam és ronda dolgokat vágtam a fejedhez. Semmi nem igaz abból, amit mondtam, csak…

-Csak félsz, hogy elveszíted Billt.

-Igen..-hajtotta le Tom a fejét.

-Felejtsük el ezt az egész vitát. Télleg nem volt szép, amiket mondtál, de elfelejtem neked.

-Biztos nem haragszol?-kérdezte.

-Nem..-hirtelen egy hatalmas nyilalást éreztem a hasamban. A fájdalomtól azonnal összerogytam. Tom riadtan kapkodta magát.

-Jézusom, mi a baj?

-Áhh, nagyon fáj. Hívd fel az orvosom, a telefonomban Dr. Franz Scharbert néven van.

-Nem kéne a kórházba menni?

-Csináld amit mondtam, mondd neki, hogy nyilal a hasam és alig bírok megmozdulni és jöjjön ide.

A hangzavarra Lara is lerohant az emeletről. Nagyon meg volt ijedve. Elkezdett Tommal kiabálni, hogy miért nem hív mentőt vagy visznek be a kórházba. Elmagyarázott mindent neki. Tom felhívta a dokit, aki mondván max fél óra és itt van. Engem addig feltettek az ágyra. Próbáltam higgadt maradni, hátha csak valami természetes dolog, de nagyon féltem, hogy esetleg komoly baj történhet. Míg vártunk Tom felhívta Billt, elmondta neki mi történt, ő pedig azonnal hozzám sietett. Mint most is, velem állandóan történik vmi. Mindenki nagyon megijedt, elvégre fogalmuk sem volt, hogy mi bajom lehet. Szerencsére az orvos a vártnál hamarabb megérkezett.

-Mondja csak, mit érez pontosan?

-Hát, beszélgettem a barátom tesójával és hirtelen belenyilalt a hasamba és azonnal a földre rogytam.

-Most megnyomom, fáj?

-Áh…igen.

-Jó akkor adok egy fájdalom csillapitót. Nem érte ma vmi nagyobb stressz vagy izgalom?

-Hát az igazat megvallva, elég csúnyán összevesztem egy ismerősömmel és ma elég zaklatott és nyugtalan voltam.

-Akkor itt a probléma. Mindenesetre adtam egy fájdalomcsillapítót, ha fájdalmat esetleg szúrást, nyilalást érez, kérem jöjjön be holnap a kórházba, és elvégzünk egy-két vizsgálatot. Amúgy meg pihenjen, ne erőltesse meg magát, ne idegeskedjen. Javasolnám, hogy 1-2 napig ne keljen fel, csak a legfontosabb dolgait elintézni, ha érti mire gondolok. És bármi van hívjon. Hát addig is viszlát, és vigyázzon magára és a babára.

-Köszönöm!

Lara kikisérte az orvost, majd ő is bejött a nappaliba.

-Hallottad, nem szabad fel kelned. Szerintem az lenne a legjobb ha addig hozzánk költöznél és a gondodat tudnám viselni.-kedveskedett Bill.

-Nem Bill, nem leszek a nyakatokon. Nem kell engem pátyolgatnod, menjetek nyugodtan próbáljatok. Jól vagyok, kipihenem magam és minden oké lesz. Különben meg itt van Lara is. Majd ő őriz engem.

Megbeszéltem ezt Billel, beleegyezett bár húzta a száját. Látszott, hogy mennyire szeretne velem lenni és mindent meg is tesz érte. Jaj hát nem cuki??!! Az éjszakát a kanapén töltöttem, Lara pedig a földön aludt. Nem engedett felkelni, főleg nem lépcsőzni, sőt még ő is velem maradt. Ennyi törődést el sem tudtam képzelni. Reggel mikor felébredtem, finom virágillat keringett a nappaliban. A dohányzóasztalon egy csokor vörösrózsa volt. Felültem és megnéztem a kis cetlit, ami benne volt.

„100 szál rózsa neked, remélem ugyanennyi ideig leszünk együtt. Imdálak…egy titkos hodolód…Bill”

Nagyon édes volt ez tőle. Lara már a konyhában tevékenykedett. Felkeltem megnézni, hogy mit csinál.

-Úristen, mit csinálsz te itt? Neked az ágyban van a helyed, húzzál oda vissza.

-Jaj nincs semmi bajom, amúgy is terhes vagyok, ne nyomorék. Pisilnem elszabad menni, az nincs megtiltva, és hát eléggé kell úgyh…

-Jó, de aztán nyomás az ágyba. Mingyárt kész a reggelid.

-Most rajtam gyakorolsz??

-Mit??-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Hát a „keresztanyáskodást”.

-Én leszek a keresztanyja?? Jaj de jó!!-majd elkezdett össze-vissza ugrálni.

Addig én jól ott hagytam és elmentem budira. Már azt hittem ott helyben összepisilem magam. Reggeli után úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit sétálni. Természetesen Larával, mert amúgysem mozdulhatok nélküle egy tapottat sem. A környéken sétáltunk, elmentünk fagyizni, amit akkor nagyon-nagyon megkívántam. Megettem vagy 6 gombócot. Azután elhatároztam, hogy látogassuk meg Billéket. Hazamentünk, kocsiba ültünk és irány a próbaterem. Tomék kissé meglepődtek, hogy ott teremtünk, bár Bill szemében egy kis haragot láttam.

-Hát ti? Kaját hoztatok?-kérdezte Tom.

-Kössz Tom, azt hittem valami „Jaj én annyira örülök, hogy itt vagytok” vagy hasonló megnyilvánulás. Amúgy nem hoztunk.

-Cami neked nem pihenned kéne??-förmedt rám Bill.

-Jójó, tegnap óta reggelig fel sem keltem. Ne izélj már, az orvos azt mondta, hogy pihenjek, ne idegeskedj, nem azt, hogy meg sem mozdulhatok.

-De akkor is, nem szabadna idejönnöd.

-Elegem van abból, hogy mki úgy kezel mint vmi halálosbeteget. Terhes vagyok, ennyi az egész..miért  kell így viselkedni velem??

-Én csak vigyázni akarok rátok.

-Jó, de 9 hónapig meg sem mozduljak??

-A szádnak nem kéne megmozdulnia, az lenne áldás…

-Tom fogd be. Na gyere Lara menjünk, azt hiszem mi most nem vagyunk itt kedves vendégek. További jó próbát. Sziasztok!!!!

Jól ott hagytuk őket. Uhh kicsit télleg agyamra megy ez a sok pátyolgatás, ez egy állapot, nem pedig egy betegség. Inkább hazamentünk és DVD-t néztünk.

-Mondd csak Lara most mi van közted és Tom között?

-Hát nem igazán tudom én sem. Amikor nem voltál itt, egyszer-kétszer elmentünk a belvárosba, moziba, meg bulizni, de azóta semmi hír felőle.

-És neked bejön, úgy?-kívnácsiskodtam.

-Hát úgy igen, de nem hiszem, hogy én úgy bejövök neki.

-Jaj, miért ne jönnél be? Szép vagy, csinos, okos, van humorérzéked, szeretsz bulizni, mi kell még?

-Én már semmit nem tudok.-válaszolta. Majd valaki csengetett. Gondoltam, biztos a postás, de aki az ajtóban állt az nem a postás volt…

Várom a véleményeket!!!<3 És Billnek pedig jobbulást!!!!!! És remélem sikeres lesz a műtét!!!<3

4 komment

2008.03.24. 12:14 *.*Cami*.*

 

Mindenkinek Kellemes Nyuszi Ünnepeket kívánok!!! =)

Szólj hozzá!

32. rész

2008.03.18. 15:02 *.*Cami*.*

 

Aznap du.-tán úgy döntöttem, hogy keresek egy lakást a közelben. Bill ragaszkodott hozzá, hogy maradjak náluk, de nem igazán akartam a szülei házában tétlenkedni, elvégre gondolom ők sem örülnének, ha állandóan ott lennék. Tehát abban maradtuk, hogy amíg nem találok lakást, addig Laráéknál maradok. Lara bejárta velem az egész környéket, de biztons helyet nem találtuk. Két lakás volt ami tetszett, de a tulaj azt mondta, hogy 1-2 nap múlva hívjam fel. Úgyh addig marad Lara.

-És mikor akarjátok elmondani az emberiségnek?

-Emberiség? Ez aranyos…-mosolyogtam.-Szeretném minnél hamarabb, jobb lenne túl esni rajta.

-Jézusom, el sem hiszem, hogy babád lesz. Milyen érzés?

-Hát még semmilyen. Nem érzek úgy semmit. Persze ez az egész jó érzéssel tölt el, de a testemben nem veszek észre még változást.

-Nyugi majd fogsz, amikor már akkora leszel mint egy mamut és egész nap csak fekszel és vizesednek a lábaid meg…-közbe szóltam.-Jó, jó elég volt, nézzük inkább a pozitív dolgokat. Oké??

-Mindegy, de ugye lehetek a keresztanyja? Lécci, lécci, lécci..

-Jól van Lara, lehetsz, csak nyugodj meg!

Larával hazakocsikáztunk, eléggé kifárasztott ez a nap. Otthon segítettünk kipakolni Deborának a cuccokat.

-Kérdezhetek vmit?-nézett rám Debora.

-Persze…

-Tudod ez a váratlan ideutazás, sürgős beszéd Billel, hányás. Nem lehet, hogy te nem a mielőbbi találkozás miatt utaztál ilyen hamar ide, hanem más miatt?

-Öhhm, mire akarsz kilyukadni?

-Hát, hogy babát vársz?

-Mi??

-Elnézést, ha tévedek, de minden előjel arra utal.

-Hát nem tévedsz. Télleg babát várok. Csak még senki nem tud róla. Vagyis kevesen. Lara, Bill és mostmár te is.

-Akkor jól megéreztem. És milyen érzés tudni, hogy hamarosan teljesen megváltozik az életed?

-Hát örülök meg minden, de még annyira fel sem fogtam a dolgokat.

-Értem.-hirtelen megszólalt a telefon.-Hagyd majd felveszem.-Debi.-Oké, akkor én felmegyek Larához.-válaszoltam. Mielőtt a 4. lépcsőfokra léptem Debora szólt, hogy engem keresnek.

-Bill az!

-Ja oké!-átvettem a telefont, Debora pedig folytatta a pakolást.

-Szia Bill!

-Na beszéltem anyáékkal, rendelünk kínait és akkor ma bejelentjük.

-Mi? Tessék? Hééh én fel sem készültem, ne már ilyen hamar.

-Sajnálom, már lezsíroztam. Fél 8-ra várunk. Szeretlek, helló!-majd lecsapta a telefont.

-Bill, Bill!!! Én úgy megverlek.-mondtam dühösen a telefonba.

Ránéztem az órára és láttam, hogy 7:04-van. Gyorsan összekapkodtam magam, hogy időben odaérjek. Beszóltam Larának, hogy hova megyek, majd fogtam a táskám és elviharoztam. Egy-két percet késtem, de nem nagy ügy. Bill kint volt a ház előtt és ült a lépcsőn.

-Na szia baby! Mizus? Jaj hadd adjak egy hatalmas puszit.-odametem Billhez és szószerint megcsókoltam.

-Látom, jó hatással van rád a terhesség.

-Ugye, csak úgy düledeznek bennem a boldogsághormonok.

-Na gyere édesem és osszuk meg a családdal a jó hírt.

Mind ketten mély lélegzetet vettünk, majd besétáltunk a házba. Tom kedvesen, puszival üdvözölt. Simone és Gordon is aranyos volt velem. Neki láttunk enni. Nekem egy-két falat ment csak le a torkomon.

-És mondd csak Cami, mi az oka ennek a váratlan ideutazásnak?

-Hát…ez miatt akartuk Billel ezt a vacsorát összehozni.

-Tudjátok kiderült, hogy Cami…Cami kisbabát vár.

-Ez komoly?-nézett ránk Tom elég meglepődött arccal.

-Igen. Tudom, hogy ez mindenkit váratlanul ért, higyjétek el én sem terveztem, hogy 19 évesen anya leszek, de ezt hozta a sors én pedig erős leszek és igenis jó anyukája leszek a gyerekemnek.

-Hát el sem hiszem, hogy nagymama leszek.-szólalt meg Simone.-Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap is, dehogy ilyen hamar. Mindenesetre én gratulálok és el fogom látni a nagymama teendőimet.

-Én is gratulálok!-állt fel Gordon, majd megölelte Billt és engem is.

Tom csak ült az asztalnál és nem szólt semmit. Úgy jött ki ez az egész, hogy cseppet sem örül ennek az egésznek. Picivel később fogta magát, és bement a szobájába.

-Ennek meg mi a baja?-kérdezte Bill anyukájától.

-Fogalmam nincs, eddig semmi baja nem volt.

-Megyek és beszélek vele.-kiálltott fel Bill.

-Ne, majd én.-vágtam közbe, mielőtt Bill elindult volna. Bekopogtam Tomhoz, majd beléptem a szobába. Tom kezében egy maci volt. Ült a számítógép előtt, böngészett valamit, közben fogta a macit. Közelebb mentem, majd leültem az ágya szélére.

-Miért jöttél be?-kérdezte gúnyos hangon.

-Mert látom, hogy valami bajod van. Mi van?

-Semmi…

-Jaj Tom, tudom, hogy vmi van. Nyugodtan elmondhatod.-eközben Bill is bejött a szobába.

-Igen, tudod van bajom. És a baj az te vagy.

-Mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Nincs mi, tudod felbukkantál Bill életébe, és azt hiszed, hogy minden úgy lesz ahogy te akarod. Megszerezted, most gyereket szülsz neki, hogy örökre magadhoz láncolhasd, majd feleségül veteted magad és boldogan élsz, tudva, hogy lesz valaki aki eltart téged, meg a gyereked.

-Ez nem igaz…-válaszoltam.

-Jaj nem kell tagadnod. Túl jól ismerlek ehhez.

-Na fejezd be Tom, jó?-szólt közbe Bill felháborodottan.

-Ne, hagyd csak. Tudod Tom, egyáltalán nem ismersz engem. Mert ha ismernél, akkor nem mondanál ilyeneket. És gondolj amit akarsz, de ne vádolj meg alaptalanul, mert ezt nem tűröm el. És nem fogok magyarázkodni neked, mert nem vagyok köteles. Egyszerűen féltékeny vagy, hogy elveszítheted az ikertestvéred szeretetét, azzal, hogy talán közös életünk lesz. Talán egy kicsit magadba is kéne nézned, mielőtt megvádolsz másokat. Mindegy, én elmegyek. Sziasztok!-ezzel kimentem, becsapva magam után az ajtót. Borzasztóan rosszul esett az amit Tom mondott. Nem értem, hogy honnan szedett ilyeneket.

-Mi ütött beléd Tom?-förmedt rá Bill.

-Nem tudom…ne haragudj, csak nekem ez túl sok. Gyereked neked, még magadat se tudod ellátni, minek neked gyerek?!

-Képzeld én sem így terveztem, de ez van. És nem fogok megfutamodni. Közöm van ahhoz a babához. Szerintem bocsánatot kellene kérned Camitól, mert olyanokkal vádoltad meg, amik egyáltalán nem igazak…

Légyszi kommikat, hogy hogy tetszik mert az előző részben nem halmoztatok el vmi sok véleménnyel. J

8 komment

31. rész

2008.03.13. 18:45 *.*Cami*.*

 

Elhatároztam, hogy minnél hamarabb elmondom Billnek ezt a babadolgot. Úgy éreztem, hogy jobb hamar túl lenni rajta. Pici gondolkodás után gyorsan letusoltam, majd Larával elmentünk aludni. Másnap reggel már 8-kor felkeltem, hogy időben el tudjunk indulni orvost keresni. Lara megértő volt és mindenben a segítségemre volt. Reggeli után el is indultunk. Felkerestünk egy-két jó doktort, és úgy 2 óra keresgélés után rá is találtunk a megfelelőre. Meg is vizsgált, és elmondta, hogy mikor jöjjek ultrahangra, meg mikor milyen vizsgálatot végeznek el rajtam. Megadta a telefonszámát, hátha valami történik, bármikor el tudjam érni. A házkeresgélést másnapra halasztottam, még túl kellett esnem egy vallomáson. Larával először elmentünk Billékhez, hátha otthon lesznek még. Én elmentem a házhoz, addig Lara megvárt az autóban. Becsöngettem. Pár másodperc múlva egy ismerős arc nyitott ajtót.

-Cami! Szia! Milyen jó újra látni, hogy kerülsz ide?-kérdezte Simone.

-Helló! Hát ez hosszú történet, de majd minden elmesélek. Öhhm Bill itthon van, beszélni szeretnék vele.

-Szerencséd, mert még készülődik a szobájában. Valami interjúra mennek. De még van 2 óra indulásig. Tudod milyen…

-Igen! Bemehetnék hozzá?

-Persze…-mutatta Larának, hogy pár perc és jövök. Halkan beléptem Bill szobájába. Éppen készülődött, ahogy Simone is mondta, vagyis egyszál törölközőben kotorászott a szekrényében.

-Szia!-köszöntem neki kissé bátortalanul.

-Úristen…édesem, te itt?

-Ez aztán a szívélyes fogadtatása. Úristen…ilyen ijesztő vagyok?

-Nem, dehogy, csak meglepődtem, hogy itt vagy. Nem is szóltál, hogy jössz.

-Én se terveztem, de így alakult.

-Mindegy, nagyon örülök, hogy itt vagy. Épp interjúra megyünk, úgyh picit izgulok is emiatt.

-Bill szeretnék veled beszélni. Igazából ez az egyik nyomós ok is, amiért ilyen hirtelen idejöttem.

-Jézus, megijesztesz…ugye nem vagy beteg vagy ilyenek?

-Nem, dehogy.

-Akkor? Mond el, mi az a sürgős? Ami miatt ennyit utaztál?

-Jó, oké. De tudod nem olyan könnyű. Inkább ülj le!

-Jaj Cami! Mi van, kezded rám hozni a frászt.

-Szóval,  azért jöttem ide, mert kiderült valami.

-Mi?-szólt közbe Bill.

-Mondjuk ha nem szólnám közbe folyton, akkor el tudnám mondani.

-Tehát a napokban kiderült, hogy…hogy babát várok.

-Micsoda?

-Nem Bill, ez nem csoda. Terhes vagyok.

-Ez biztos?-kérdezte meglepődött arckifejezéssel.

-Igen, ez biztos. Három tesztet is csináltam, és 2 orvos is megállapította. 6 hetes a magzat. Itt az első ultrahangos kép, ha kiváncsi vagy rá.-Bill megfogta a képet és perceken keresztül csak nézte-nézte. Nem szólt egy szót sem.-Most inkább magadra hagylak, gondolkozz elvégre komoly dologról van szó.-Megindultam az ajtó fele, de Bill megfogott.

-Mit kell ezen gondolkodni?

-Hát, hogy elvállalod e az apaságot, mert nekem meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem. Tehát, ha nem szeretnél részt venni ebben az egészben, akkor megértem.

-Jaj drágám, most komolyan te így ismersz engem? Soha nem tennék veled ilyet. Ez a baba az én gyerekem is, én is ugyanúgy jelen voltam, amikor ő megfogant. Természetes, hogy mindenben melletted leszek. És bár fiatalon, de nagyon jó szülők leszünk.

-Köszönöm! De télleg!

-Akkor viszont az életünk teljesen át fog alakulni.

-Ja viszont azt nem szeretném, hogy miattunk ne foglalkozz a bandával. Tudom, hogy a zene az életed és ezt teljes mértékben elfogadom. Ha nem tudsz annyit foglalkozni, megértem.

-A zene az életem, de mostmár te is az életem része vagy.

-Na jó hagyjuk ezt most. Mennem kell, mert még van egy kis dolgom.

-És mikor mondjuk el az embereknek?

-Majd…talán valamelyik nap együtt vacsizhatnánk anyudékkal és talán akkor.

-Rendben.-Bill megpuszilt én pedig boldogan kisétáltam az ajtón…

3 komment

30. rész

2008.03.04. 18:56 *.*Cami*.*

 

Remegő kézzel vettem magamhoz a tesztet. Tudtam, hogy egy karnyújtásnyira van az eredmény, de még sem mertem megnézni. Átfutott a gondolat magamban, hogy mi van akkor, ha a teszt pozitív lesz. Hogy mondom el a szüleimnek, na és persze Billnek? Hogy neveljek fel ennyi idősen egy gyereket? Hogyan folytassam a tanulmányaimat? Nem tudtam, hogy mit csináljak…úgy éreztem, hogy meg kell néznem, de képtelen voltam rá. Úgy döntöttem, hogy felhívom Larát.

-Uhh, kiírta a telóm, hogy te vagy, vártam a hívásod…na mi van? Megcsináltad a tesztet?-kérdezte kíváncsian.

-Igen…

-És?

-És semmi…nem merem megnézni. Jaj Lara annyira félek, mi van, ha télleg babát várok. Gyere ide és nézzük meg együtt!

-Persze, mire odaérek…jaj csak egy pillantás az egész. Am mit ír, honnan tudod, hogy terhes vagy e?

-Hát, ha egy csík akkor nem, ha kettő akkor igen.

-Nah Cami, ne félj, én lelkiekben ott vagyok veled, és bármi lesz, rám mindenben számíthatsz.

-Jó, de…jaj remeg az egész testem. Huuhh…veszek egy mély levegőt és megnézem.

-Oké, kitartás!-Lara próbált bíztatni és nyugtatni engem, de nem sok sikerrel járt. Úgy féltem, de túl akartam lenni rajta. Hatalmas, mély lélegzetet vettem és megnéztem…

-Na? Megnézted már? Camiiiiiiii!!! Cami itt vagy??? Mi van?? Huhuuh!

-Itt vagyok…

-És??? Basszus mondd már, hogy mi van! Szétidegelem magam!!!!

-2 piros csík…-csak ennyit tudtam mondani.

-Jézusom…ez azt jelenti, hogy…

-Igen Lara, ez azt jelenti, hogy terhes vagyok. Úristen!!!!

-Tudod mit, több tesztet vettél nem?

-Aham.

-Akkor csinálj meg legalább még 3-at. Hogy biztosabb legyen, ezek is tévedhetnek. Ha pedig az is azt mutatja, akkor nincs más lehetőséged, mint elmenni az orvoshoz.

Lara tanácsára még megcsináltam 4 tesztet. Mindegyik ugyanazt az eredményt mutatta. Úgy döntöttem, hogy másnap el is megyek a nőgyógyászhoz, hogy elmondja, hogy a tesztek biztos, hogy 100%-osak voltak e. Az orvos megvizsgált és ultrahangon is kimutatta, hogy 6 hetes terhes vagyok. Megkaptam az első képet is a babáról. Ahogy nézegettem, jó érzés kerített hatalmába. De mégis valahogy ott motoszkált bennem a dolog, hogy ezt még közölnöm kell Billel is, és a szüleimmel is persze.

Néhány dolgot megbeszéltem az orvossal, és rájöttem, hogy mivel hamarosan Németországba utazom, ezértmuszáj, hogy ott legyen orvosom. Még aznap lefoglaltam a repülőjegyet és majd csak az érettségi eredménye előtt pár nappal jövök vissza. Otthon összepakoltam és írtam apának, hogy sürgős okok miatt Németországba kell mennem. A repülő este fél 8-kor indult, addigra mindent megcsináltam. Kb. 10-re értem Németbe, ahol Lara apuja várt engem.

-És mi az oka ennek a gyors ideutazásnak?-kérdezte Lukas.

-Hááát…csak mivel már leérettségiztem az eredményre meg várni kell, minek unatkozzak otthon. Azután pedig ide költözem volna, csak az eredményre vártam. De arra majd visszamegyek.

-Ja értem.

Útközben nem túl sokat beszélgettünk. Ültünk egymás mellett, ő az utat figyelte én pedig lestem ki az ablakon. Az idő gyorsan eltelt, hamar megpillantottam a nagy, barack színű házat. Lukas hozta a cuccaim, én pedig bementem a házba.

-Ohh szia Cami! Örülök, hogy épségben ideértél. Jól utaztál?-érdeklődött Debora.

-Persze, köszi! Lara?

-Fent van a szobájában. Menj csak fel.

Gyorsan lepakoltam a táskám, majd rohantam is fel hozzá. Kopogás nélkül berontottam a szobájába.

-Anya hányszor mondjam, hogy kopogás nélkül ne gyer…Cami??

-Helló!!!

-Hogy kerülsz ide? Nem is mondtad, hogy jössz.

-Hát gondoltam, minek maradjak ott egyedül hetekig. Majd az eredményre visszamegyek.

-Na voltál orvosnál?

-Igen…6 hetes terhes vagyok. Tessék…itt az első kép.

-Úristen, ezt el sem hiszem. Jézus Cami…de itt hol a gyerek?-forgatta Lara jobbra-balra a képet.

-Itt…-mutattam egy apró pontra.-Még picike. Nem nagyon látszik. De légyszi, majd holnap gyere el velem orvost keresni. Mert mivel itt fogok lakni, túl sok értelmét nem láttam, hogy otthon keressek orvost. Meg majd lakás után is nézelődök, csak most túl sok minden összejött és egyelőre szeretném rendezni magamban a dolgokat.

-És Bill? Mikor mondod el Billnek?

-Hamarosan…lehető leghamarabb…

Várom a kommikat, remélem ez a rész is tetszeni fog. És köszi az előző véleményeket! J

 

 

4 komment

29. rész

2008.02.26. 19:54 *.*Cami*.*

Az elkövetkezendő pár hónapban minden az elképzeléseim alapján működött. A gimiben minden oké volt. Lara rendszeresen járt az ellenőrzésekre, és szerencsére jó volt nála minden. Billék karrierje is egyre jobban ívelt felfelé, és a szerelmünk is ugyanúgy lángolt. Most épp az érettségire tanultam ezerrel, így nem igazán jutott bármire is időm. Sajnos a családi dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna. Anyuék nagyon sokat veszekednek és valahogy úgy érzem, hogy talán az lenne a legjobb ha külön mennének. Próbáltam csak magamra és a tanulásra koncentrálni, de már nem sikerült. Ezért úgy döntöttem, hogy a talpamra állok és beszélek a szüleimmel.

-Szóval, hol is kezdjem. Tudom, hogy úgy tekintetek rám, mint egy gyerekre, de már felnőttem. 19 éves vagyok és nem hülye.

-Várj, várj, ezzel most mit akarsz mondani?-kérdezte apa.

-Látom, hogy mostanában nagyon sokat veszekedtek, és van egy olyan érzésem, hogy csak miattam vagytok már együtt. Nekem nyugodtan bevalhatjátok...

-Hát...igazából már semmi sem olyan köztünk amilyen volt, és Cami elakartuk mondani, de nem tudtuk hogy, ezért...-köze vágtam.-Semmi, higyjétek el. Sztem sokkal jobb ha külön folytatjátok, mintha együtt maradnátok és állandóan csak veszekednétek. Már nagy vagyok...mindkettőtöket ugyanúgy szeretem és nem akarom, hogy kényszerből együtt maradjatok.

-Nos Cami az az igazság, hogy már beadtuk a válási papírokat.-válaszolta szomorúan apa.

-Uhh...hát erre nem számítottam, de jó. Szeretném, ha barátsággal válnátok el. Na akkor ha mindent megbeszéltünk, akkor én megyek tanulni.-válaszoltam, majd fogtam a könyveim és felbandukoltam a szobámban.

Nem is tudom, hogy most ennek örüljek vagy ne. Átfutott rajtam a gondolat, hogy a szüleim elválnak és hát, nem érzetme magam vmi csodásan. Persze ami ezután következett az ennél is rosszabb volt. Anya bejelentette, hogy Portugáliába szeretne költözni a nagyanyámhoz. És döntsem el, hogy vele megyek, vagy apuval maradok, esetleg önálló életet kezdjek. Na h és mindezt 2 nap alatt...Felhívtam Billt, elmeséltem neki mindent. Megnyugtatott, hogy az ő szülei is váltak és az jobb nekem is. Kikértem a tanácsát, hogy mit csináljak. Azt mondta nekem kell eldöntenem. Úgyhogy túl sokat nem segített.

2 napon keresztül folyton ezen járt az agyam, majd elhatározásra jutottam.

-Na anya eldöntöttem, hogy mit kezdek magammal. Igazából úgy érzem, hogy képes vagyok önálló életet kialakítani magamnak, szóval nem megyek veled...leérettségizem, azután pedig Németországba költözöm, ahol majd egyetemre vagy fősulira beadom a jelentkezésemet.

-Jaj Cami...csillagom, biztos, hogy jó ötlet ez? Nem lenne jobb itthon, Spanyolországban maradnod?

-Nem anya! Veled úgyse találkozok, apa meg folyton dolgozik. Ott legalább Larával lehetek...meg persze Billel. :P

-Ezt még meg kell beszélni apáddal.

-Anyaaaa. Minek? Nem az önállóságról volt szó???

-De, háát...-újból közbe vágtam.-Semmi dehát...mehetek igaz?

-Hmm...na jó! De minden héten minimum egyszer felhívsz. Megértetted?-anyu.

-Igenis!

Anyu mindent elintézett itthon, két héttel később pedig repült nagyanyámhoz Lisszabonba. A családi házat áruljuk, addig pedig apa önálló kis kuckójába lakom. Mivel ő folyton utazgat, egyedül maradtam a házban. Volt időm arra, hogy felkészüljek az érettségire.

3 hónappal később elérkezett az érettségi időpontja. Egész nap a gyomrom össze volt szorulva. Sorba kaptam a szurkolós SMS.eket. Anyutól, aputól, Billéktől, Larától...mikor kész lettem megkönnyebültem. Fogalmam sem volt, hogy vajon hogy sikerült, de jó volt túl lenni rajta. Azt mondták kb 3-4 hét, mire megvan az eredmény. Magyarán addig nem utazhatok el. Otthon végre nem kellett tanulnom, csak lazítottam. Aznap este felhívott Lara.

-Na mi van, eszedbe jutottam?-kérdeztem mosolyogva.

-Kabd be! Képzeld egész nap szorítottam neked, hogy sikerüljön.

-Jó tudom, és köszi.

-Amúgy hogy vagy?-kérdezte kíváncsi hangon.

-Hááát...nem a legjobban. Napok óta szédülök, meg hányingerem van. Elég furin érzem magam. Majd elmúlik.

-Biztos, hogy minden rendben?

-Persze. Kimerült vagyok, elvégre hónapok óta az érettségire tanulok. Meg-megállás nélkül.

-És a menszeszed?

-Mi van vele?

-Mikor volt meg utoljára?

-Múlt hónapban.

-De hányadikán?

-Másodikán.

-De mi bajod van, mit foglalkozol a menszeszemmel?

-Az drágaságom, hogy 21.-e van. Csak ennyi. Magyarán 19 napot késik. És neked már be állt, nem?

-De, igen...Lara mire akarsz ezzel kilyukadni?

-Hát...nem lehet, hogy nem egyszerű kimerültség van a dologban?

-Az kizárt dolog. Hisz azóta, szóval mióta hazajöttem Bill csak egyszre volt itt és...úristen.

-Szóval akkor megtörtént. Cami sztem még nyitva van vmi gyógyszertár. Csinálj egy tesztet.

-Jézusom...

-Na látod milyen jó, hogy felhívtalak?! Mik ki nem derülnek.

-Jaj ne idegesíts! Megyek, majd hívlak. Csáó!!!

Gyorsan felkaptam a farmerkabátom és rohantam a patikába. Reméltem, hogy még nyitva van. Vettem 3 terhességi tesztet a biztonság kedvéért. Utána 1000.rel szaladtam haza, be a fürdőbe és csináltam a tesztet. Percekig vártam, hogy elkészüljön. Rettentően izgultam...majd pedig elérkezett az idő, hogy megnézzem az eredményt...

Újabb rész. Remélem tetszik. Várom a kommenteket!!! :)

4 komment

28. rész

2008.02.24. 21:22 *.*Cami*.*

 Mindaketten kicsit megijedtünk. Úgy döntöttem, hogy most egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy mi van velem és Billel, hanem az a fontos, hogy Lara jól legyen. Megkértem Billt, hogy most inkább menjen el. Láttam a szemében, hogy nem tetszik neki a dolog, és hogy velem szeretne lenni, de csak a barátnőmmel akartam foglalkozni. Miután Bill elment, Larával leültünk a kanapéra.

-Látom, hogy Billel nincs most minden rendben. Cami, nem akarom, hogy miattam veszekedjetek. Jó?

-Jó...de mit akartál mondani?

-Ja, igen. Hamarosan meg fognak műteni, és hogyha nem úgy alakulna a dolog, magyarán, ha meghalnék...ne szólj közbe!-parancsolt rám.-Akkor kérlek vigyázz anyuékra és Tomra. Légy velük a nehéz időszakban. És te nyugodtan találj másik bnőt, akivel megosztod minden örömöd és bánatod.

Attól még ugyanúgy a szívedben leszek...

-Jaj Lara, ne mondj nekem ilyeneket. Nem fogsz meghalni. Jól leszel. A

műtét sikerülni fog, és minden okés lesz.

-Én is ebben reménykedem, de ha mégsem, akkor ígérd meg nekem, hogy megteszed amire kértelek!!!

-Persze, hogy megteszem...-szorosan megöleltük egymást, éreztem Lara

reszkető testét, ahogy a félelem teljesen átjárja minden porcikáját. Nagy szüksége van rám, éreztem...

 

Mindent összepakoltunk a kórházba. Lara szülei már vártak bennünket.

Még elköszönt a szobájától, hátha többet nem jön ide vissza. Tom ragaszkodott hozzá, hogy bejöjjön velünk. A nagy csipet-csapat elindult. Mire beértünk Lara orvosa várt bennünket. Látszott az arcán, hogy nagy műtét elé néz. Az egyik nővér bekisérte a szobába, mi pedig kint vártunk. Billel elmentünk forró csokit inni.

-Jaj annyira félek, hogy vmi baj lesz. Lara teljesen úgy fogja fel, hogy meg fog halni. Még a szobájától is elbúcsúzott. Tegnap megkért, hogy ha nem lesz, akkor vigyázzak a szüleire és Tomra...

-Elhiszem, hogy tart ettől az egésztől. Elvégre nem egy térd műtétről van szó. De minden rendben lesz, meglátod.

-Bill, sajnálom, hogy olyan bunkó voltam múltkor. De nem vagyok vmi jó passzban.

-Tudom, megértelek.-majd adott egy puszit. A forró csoki után vissza mentünk anyuékhoz és csak vártunk. Kb negyed óra múlva tolták be Larát a műtőbe. A tekintete óriási félelmet sugallt, majd eltűnt az ajtó mögött...

A műtét úgy 3,5 órás volt. Mintha egy nap lett volna, folyton az órát néztem és mindig, csak 5-5 percek teltek el. Majd kijött az orvos. Mindenki hirtelen felpattant és a választ várta.

-Hogy sikerült a műtét Dr. Úr?-kérdezte Lukas.

Az orvos mély lélegzetet vett, majd megszólalt.

-A műtét során minden rendben volt.-mindannyiunk szívéről nagy kő esett le.-Nem volt semmiféle komlikáció, és a tumort is sikerült eltávolítani. Az elkövetkezendő 24 óra még válságos, de minden esély megvan a gyógyulásra.

-Köszönjük!-szólt közbe Debora.

 

1 héttel később...

Lara a mai napon megy haza a kórházból. Szerencsére minden rendben volt az elmúlt egy hétben. Még 6 hónapig kell minden 2. hétben ellenőrzésre jönnie, autána csak fél évente. Anyuékkal csak elbúcsúzni mentünk be a kórházba. Mert sajnos haza kell utaznunk. Én még így is tovább "lógtam" itt. Anyuék gyorsan elintézték a búcsúzkodást, majd pedig én következtem. Lara épp öltözködött.

-Mikor jönnek érted?-kérdeztem.

-Hát sztem 1 múlva. Jaj úgy fogsz hiányozni.

-Te is nekem. De ott az msn. Milyen jó, hogy ilyen fejlődő világban élünk.-mosolyogtam.

-De még mennyire.

-Uhh sietnem kell, mert nemsokára indul a gépünk. Hát jó legyél és vigyázz magadra. Aztán msn, telefon...

-Rendben. Te is vigyázz magadra.-még utoljára megöleltük egymást, majd kimentem a szobából.

A reptéren Bill és Tom várt arra, hogy elköszönhessen tőlem. Nem igazán tudtam túl sokat mondani. Szorosan megöleltem őket. Tom beült a kocsiba. Addig megpróbáltam Billtől elbúcsúzni, de nagyon nehéz volt.

-Legszívesebben sírni tudnék és el sem mennék, de sajnos muszáj...

-Tudom...nagyon vigyázz magadra és ha megérkeztetek azonnal hívj fel. Nagyon szeretlek és rohadtul fogsz hiányozni.-megölelt majd megcsókoltuk egymást. Szorosan öleltem ahogyan csak tudtam. Anyáék már intettek, hogy ideje mennem. Még1x megpusziltam, majd eltűntem az emberek között...

 

Hát bocsi, hogy régen írtam, de nem volt vmi sok időm. Most vannak ötleteim, úgyh összeszedem magam. Nem lett ez vmi hosszú, se izgalmas, de remélem azért vmilyen reagálást kapok. Nah hellóó:)

2 komment

27. rész

2008.01.13. 21:44 *.*Cami*.*

Nem igazán tudtam mit szólni, Lara eléggé ki volt borulva, ami nagyon megijesztett. Amikor már picit megnyugodott, megkértem, hogy mondja el, hogy mi a baj.
-Lara nagyon jól tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Kérlek áruld, mert nagyon megijesztesz.
-Tudom…de ez nem olyan egyszerű…de elmondom.
Vett egy mély levegőt, és belekezdett.
-Tegnap, amikor nem voltál itthon és anyudék is elmentek lementem inni egy pohár vizet. Anyáék a nappaliban beszélgettek. Nem nagyon foglalkoztam vele, de meghallottam, hogy rólam beszélnek és…-Lara újból sírni kezdett.-Cami, meg fogok halni, érted?-Egy darabig mozdulatlanul ültem és azt sem tudtam, hogy Lara mit beszél.
-Mi? Ezt nem értem…
-Szóval már hónapok óta erősen fájt a fejem, kétszer pedig elájultam. Anyuék elvittek kivizsgálásra. És kiderült, hogy agydaganatom van. Meg fogok halni…
-Nem Lara ez nem lehet. Nem fogsz meghalni. Elvégre ezt meglehet műteni és minden rendben lesz. Én mindenben melletted leszek, esküszöm.-majd belőlem is kitört a zokogás. Átfutott rajtam a gondoloat, hogy elveszítem a legjobb barátnőmet, ebbe bele sem mertem gondolni. Miután mind ketten összeszedtük magunkat, lementünk, hogy megbeszéljük ezt Deboráékkal is, hátha Lara félreértett valamit. De sajnos nem…Larának télleg agydaganata van. De műthető. Meg is beszélték, hogy másnap bemennek az orvoshoz, hogy mindent megbeszéljenek és minnél hamarabb meglegyen a műtét. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz. Billel megbeszéltem, hogy most nem megyek sehova, mert dolgom van. Másnap 6-kor keltünk, mert fél 8-ra az orvosnál kellett lennünk. Természetesen én is elmentem velük. Olyan hihetetlen, hisz pár nappal ezelőtt még minden rendben volt most meg a barátnőm életéért kellett aggódnom. Én a váróban megvártam őket. Nagyon ideges voltam, hogy vajon mi lehet bent. Már fel alá járkáltam. Úgy éreztem most egy jó erős kávéra van szükségem. Lementem a kávé automatához. A gép valamiért nem működött magyarul elnyelte a pénzem is. Próbáltam ütögetni, de hiába. Aztán egy kéz egy erőteljes mozdulattal meg ütötte és kiadta a pénzem.
-Köszi…te?
-Szívesen…
-Grégory, te hogy kerülsz ide?
-Üzleti úton vagyok megint plusz az egyik barátomat kisértem el, mert kisbabája lesz és ultrahangra jöttünk. És te? Csak nincs valami baj?
-Nem, velem nincs. A barátnőmet kisértem el. Kiderült, hogy agytumora van…
-Jézusom, nagyon sajnálom. De megint Németországban találkozunk?! Hogy kerülsz ide?
-Hát karácsonyra jöttünk anyuékkal a barátnőmékhez… Nem változtál semmit, még mindig olyan ari fejed van.
-Te sem változtál, vagy de igen…még szebb vagy.
-Jaj ne mondj nekem ilyet, mert zavarba jövök.
-És Billel még együtt vagy?
-Hát volt két év szünet, de újra összejöttünk.
-Jah értem. Hát nekem mennem kell, a telefonszámom ugyanaz, ha gondolod amíg itt vagyok valamikor összeülhetnénk beszélgetni…mint két barát.
-Rendben. Meddig leszel Németben?
-Január 3-án megyek vissza.
-Én is…akkor majd valamikor csörgök. Nah szia.
Gyorsan visszamentem, hátha már kész vannak és keresnek. Épp abban a pillanatban jöttek ki. Lara eléggé rosszul nézett ki.
-Nah mi volt?
-Hát január 2-án műtenek. Még holnap vissza kell jönnünk, elvégeznek egy-két vizsgálatot még.
-Jaj nyugodj meg, minden rendben lesz.-megöleltem. Éreztem, hogy szinte az egész teste remeg. Annyira sajnáltam. Látszott, hogy fél, amin persze nem is csodálkozom. Amikor hazaértünk Lara azonnal felment a szobájába és magára zárta az ajtót. Beakartam enni hozzá, de rájöttem, hogy jobb ha egyedül hagyom őt. Nem tudtam mit kezdeni magammal, felhívtam Grégoryt, nincs e kedve velem ebédelni. Persze azonnal igent mondott, és egy csendes kis hamburgi étteremben találkoztunk.
-Örülök, hogy felhívtál.-mondta Grégory.
-Igazából muszáj volt valakivel beszélnem. Billék a studióban vannak…Borzasztóan félek. Annyira félek, hogy elveszítem Larát. Tudom, hogy nem szabadna erre gondolnom, de folyton ez jár a fejemben. Elvégre ez egy roppant veszélyes műtét.
-Cami minden rendben lesz. Lara rendbe fog jönni. Higyj nekem.
-Nem tudom…most is bezárkózott a szobába és senkivel nem akar beszélni.
-Tudod mit beszéljünk most más dolgokról. Addig is terelődnek a gondolataid.
Témát váltottunk…Ebéd után mindketten elköszöntünk egymástól, hátha nem találkozunk egy ideig. Haza fele menet egy ismerős autót láttam Laráék háza előtt, azonnal tudtam, hogy Bill az.
-Szia!-köszöntem, majd adtam volna neki egy puszit, de elhúzta magát.-Mi van?
-Kerestelek, de mondták, hogy nem vagy itthon, hívtalak de ki volt kapcsolva a mobilod hol voltál?
-Egy ismerősömmel ebédeltem.
-Kivel?
-Grégoryval. Ha így megfelel.
-Jah értem, már megint felbukkant az életedben. És mit akart, hogy menj hozzá.
-Miről beszélsz? Két éve nem láttuk egymást, csak barátok vagyunk.
-Akkor miért volt kikapcsolva a mobilod? Vagy talán egy hotelbe is betértetek?
-Bill ezt hagyd abba, a hülye féltékenykedésedre van most a legkevesebb szükségem jó?
-De miért nem válaszolsz? Talán igazam van?
-Bill kit érdekel ez? Vannak most fontosabb dolgok is…
-És mi?
-Mi? Például az, hogy Larának agydaganata van és lehet meg fog halni. Nah látod ez!
-Mi?
-Igen…-elkezdtem könnyezni.-Egyáltalán nem fontos, hogy mi van Grégoryval. Lara…Lara a fontos. Január 2-án műtik.
-És hogy van?
-Hogy lenne?! Szarul…szegény teljesen ki van.
-Ne haragudj, megint magammal foglalkozok ahelyett, hogy másra is gondolnék.
Hirtelen Lara jelent meg a lépcsőn. Nagyon komolynak tűnt. Lejebb jött és megszólalt:
-Beszélni szeretnék veled Cami…fontos…
 
Ez valamivel hosszabb lett remélem tetszik. Vélemények!!! :)

5 komment

26. rész

2008.01.12. 12:52 *.*Cami*.*

Másnap reggel szokatlan morajra ébredtem. Nem értettem, hogy mi lehet az reggel fél 8-kor, de Billt sem találtam az ágyban. Kissé álmosan kisétáltam a szobából. Egy férfi üvöltözött Bill anyukájával. Hatalmas veszekedés tört ki. Tomék próbálták csititgatni a férfit, de hiába. 1-2 perc múlva Bill észrevette, hogy ott állok és hirtelen betolt a szobába.
-Ne haragudj, hogy ilyen dolog történt, amikor itt vagy.
-Jaj semmi baj. De ki ez a férfi?
-Ő az apánk. Az igazi…
-Jah értem. De miért van ez a kiabálás?
-Azért mert ajándékot hozott nekünk. Aztán apám megjegyezte, hogy tőle több mindent kaptunk mint a saját anyánktól. Erre kitört a veszekedés.
-Szomorú, hogy ezt kell látni. De nyugodj meg minden rendben lesz, lenyugszanak aztán megbeszélik a dolgokat.
-Köszönöm, jó, hogy vagy nekem.-majd megpuszilt. Úgy éreztem, hogy nekem most nincs helyem ott. Gyorsan összekaptam magam, majd kimentem a szobából. Billék a nappaliban vígasztalták síró anyukájukat. Nem tudtam szó nélkül elmenni, ezért odamentem.
-Tudom, hogy már nem vagytok gyerekek, felnőttek vagytok, de azért mégis nagyobb ajándékot érdemeltetek volna.
-Jaj anya, kit érdekel az ajándék.
-Már nem azért, de én csak parfümöt vettem nektek, meg apróságokat, apátok meg egy nyaralót. Rossz anya vagyok?
-Jaj dehogy!-vígasztalta Tom. Sajnos hiába. Simone magát okoltam és állandóan azt hajtogatta, hogy rossz anya. Úgy éreztem muszáj tennem valamit.
-Simone…tudom, hogy nekem semmi közöm ehhez, de kérlek hallgass meg. Tudod nem mindig az a fontos, hogy ki mekkora ajándékot ad. Gondolom ezt te is tudod. Sokkal fontosabb az, hogy szívvel adjuk. És te tudom, hogy azzal adod. Sztem Billék százszor jobban örülnek, annak amit te adtál nekik. Te nevelted fel őket, neked köszönhetnek mindent. Az apukájuk pedig ha jól tudom sokáig nem is találkozott velük és most ad hirtelen egy nyaralót. És akkor mivan? A te ajándékod, a szereteted, törödésed 1000x többet ér egy holmi nyaralónál. Ezt az ember majdnem bármikor megkaphatja, de a szeretetet nem. Mindegy, csak ennyit akartam. Mostmár megyek, otthon biztosan várnak már. Majd beszélünk. Sziasztok!- Bill kikisért, majd elmentem.
Anyuék télleg örültek nekem, első volt, hogy kifaggadtak, hogyan telt a rokon látogatás. Minden elmeséltem nekik. Ebéd után Lara felment a szobájába én pedig ott maradtam egyedül. Láttam rajta, hogy valami baja van, de nem tudtam, hogy mi. Felmentem hozzá, beszélni vele. Éppen netezett, kicsit megijedt mikor benyitottam.
-Mondd csak, minden rendben?-kérdezte tőle, miközben elővettem egy pulcsit a szekrényből.
-Persze…mi bajom lenne?
-Várjál csak…hány éve ismerjük egymást? Jah igen, amióta megszülettünk. Sztem olyanok vagyunk, mint az ikrek. Tudom, hogy valami baj van, csak nem akarod elmondani.
Hosszas hallgatás után, Lara megtörte a csendet. Leült mellém, megölelt és elkezdett sírni.
-Télleg van valami…nagyon félek…nagyon…-szipogta, majd újból sírni kezdett…
 
Hát remélem tetszik…várom a kommenteket!!! :)

5 komment

Sziasztok!!!

2008.01.10. 15:22 *.*Cami*.*

Sziasztok! Hát utólag is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Nagyon sajnálom, hogy már régen volt rész, de mostanában nem sok időm volt, még szünetben sem voltam itthon. Bocsi :( Ígérem összeszedem magam és hétvégére két rész is lesz!!! Remélem azért vmennyire kitudlak titeket engesztelni. És hát köszönöm, hogy olvassátok a sztorimat és köszönöm a sok kommentet is. Jól esik… :) pussz

1 komment

25. rész

2007.12.15. 07:56 *.*Cami*.*

Miután Billel minden rendben volt, megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Elmondta, hogy náluk családi szokás, szenteste után, vagyis karácsony első napján, hogy elmennek a nagyszülőkhöz, meg egy-két közelibb rokonhoz. Megkért, hogy menjek el én is…természetesen rögtön igent mondtam volna, de olyan hülyén jönne ki, hogy elmegyek a családdal, amikor semmi közöm hozzájuk, úgy mondva. Elmagyarázta, hogy egyáltalán nem cikis, hisz már szinte én is családtag vagyok, főleg most, hogy újra összejöttünk, ráadásul beszeretne mutatni a családjának. Picit húztam magam, majd igent mondtam. Hosszas búcsúzkodás után hazakocsikáztam. Annyira boldog és elégedett voltam. Mikor bementem a házba, mindeki kíváncsi szemekkel rám nézett.
-Mi van?-kérdeztem.
-Hát…szted? Billnél voltál nem?-kérdezősködött anya.
-Hát jah. De nem volt semmi, beszélgettünk, meg beszélgettünk meg csókolóztunk, aztán hazajöttem…
-Mit csináltatok? Összejöttetek?-kérdezte döbbenten Lara.
-Jaj ne legyetek már ilyen kíváncsiak. Ez olyan zavarbaejtő. Nah jó elmondom. De így? Mindenki előtt?
-Igen!-vágták rá.
-Oké. Szóval beszélgettünk, a levélről meg az ajándékokról. Aztán már hazafele mentem, és elmondta, hogy ne haragudjak rá meg minden, és akkor elmondtuk egymásnak, hogy még mindig szeretjük egymást…aztán l’amour volt…jah és elhívott holnap családlátogásra. Mert szoktak minden évben menni és megkért, hogy menjek el velük, így legalább be tud mutatni a családnak.
-Uhh Cami, akkor most minden olyan jó!-mondta boldogan Lara.
-Ugye…nah én asszem megyek aludni, hogy reggel fel tudjak kelni. Jó éjszakát mindenkinek!- Miután lefeküdtem nem tudtam elaludni. Folyton az járt a fejemben, hogy Bill bemutat a családnak és hogy tetszek e majd nekik, szimpatikus leszek e…jaj nagyon izgultam. Valamikor hajnal 2 fele sikerült elaludnom. Másnap duzzadt-karikás szemekkel ébrdtem. Mikor megláttam magam, azt hittem elájulok. Gondoltam magamban, jól bemutatkozom a családnak. Egy csomó púdert meg alapozót magamra kentem, és valamennyire sikerült eltűntetnem. Felöltöztem, aztán gyorsan megreggeliztem.
-Jó reggelt! Jaj de kicsípted magad!-viccelődött apa.
-Jaj ne idegesíts, így is tiszta ideg vagyok.
-Mitől vagy ideges, csak Billel leszel…ennyi.
-Apa egyáltalán nem csak ennyi. Mi van, ha nem leszek szimpatikus a családjának? Lehet, hogy nem tetszem majd nekik.
-Ne fogd fel ilyen tragikusan! Ne a negatív dolgokra gondolj, hanem a pozitívakra. Mutasd meg, hogy milyen aranyos vagy, kedves és akkor hidd el, hogy jó fejnek fognak tartani.-mondta apa.
-Jól van…tök mindegy, majd meglátjuk mi lesz.
Reggeli után még egy kicsit igazítottam magamon, majd Billék is megérkeztek. Szóltam anyáéknak, hogy nem tudom mikor érünk haza. A kocsiban mindenki aranyosan fogadott. Egész úton idegesen ültem, ezt Bill is észrevette.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze…-válaszoltam kissé bizonytalanul.
-Biztos? Látom, hogy ideges vagy. Izgulsz?
-Uhh, hát mit ne mondjak eléggé zavarban vagyok. Félek, hogy nem fogok tetszeni a rokonaidnak.
-Jaj dehogynem. Anyuék is szeretnek téged, Tom is…igaz Tom?
-Mi? Jah igen…
-Biztos vagyok benne, hogy mindenki kedvelni fog téged.
-Köszi, nagyon aranyos vagy. Akkor megpróbálok megnyugodni.
Alig ¾ óra múlva megékeztünk Billék nagyszüleihez. Mármint anyukája felőli nagyszülőkhoz. Egy hatalmas házban éltek. Tele volt fenyőfákkal, és nagyon szépen fel volt díszitve a ház. Egy pici kis kutya fogadott minket. A szívem majd kiesett a helyéről. Miután bementünk a házba két idősebb ember várt az előtérben. Mindenki puszi-puszi én meg ott álltam, mint egy hülye.
-Mama, papa hadd mutassam be a barátnőmet, Camit.
-Csókolom!-köszöntem bátortalanul.
-Szia, örülünk, hogy megismerhettünk, Bill nagyon sokat mesélt már rólad. Nyugodj meg, csak jót.
Picit megnyugodtam, mert Bill nagyszülei nagyon kedvesnek tűntek. Miután összebarátkoztam velük, leültünk egy nagy asztalhoz. Tomék dédnagypapája is ott töltötte a karácsonyt, úgyhogy jó sokan voltunk.
-Vigyázz a dédivel, mert kicsit nagyot hall és néha olyanokat mondd. Jah és lehet, hogy érdekes dolgokat kérdez vagy mesél. Ilyenkor csak mosolyogj és mond hogy „Télleg?” „Igen” meg hasonló pár betűs szót.
-Rendben.-mosolyogtam.
Bill neki is bemutatott és hát a kézcsók nem maradhatott el.
-Dédi ő Cami. Akiről meséltem neked.
-Nem Bill, ő nem a mami, a mami már az égből néz ránk.
-Nem dédi nem mami, hanem Cami.
-Cami…értem, nem kell úgy bánnod velem, mintha süket lennék. Szija husom! Aztán ne hangoskodjatok sokat éjjel.-nevetett és az arcán egy huncut mosoly szaladt végig.
-Jaj dédi…-Bill picit elpirult, ezután éreztem, hogy mulatságos napnak nézek elébe. A megérzésem nem csalt. Nagyon jól éreztem magam. Mindenki olyan aranyos volt, még a dédi is. Ebéd után leültünk a nappaliba és beszélgettünk.
-Mondd csak Cami, te dolgozol vagy tanulsz még?-kérdezte Tomék nagymamája.
-Hát is is. Utolsó éves gimnazista vagyok, most fogok érettségizni, utána pedig egyetemre szeretnék menni, szóval azért kell egy kis pénz is.
-Értem. És hogy hogy Németországban töltöd a karácsonyt?
-A bnőmék 2 és fél éve költöztek ide és anyuékkal úgy döntöttünk, hogy itt szeretnénk átélni a karácsonyt.
-Husom, nagyon szeretném, hogy te legyél az én kedvenc kis Billem asszonya, remélem, hogy minden úgy lesz, ahogy elképzeltem.-szólt közbe dédipapa.
A kérdés hallatán kicsit zavarba jöttem. Sose gondoltam még erre, be kell valljam a lelkem mélyén talán én is arra vágyok, hogy egyszer Bill felesége legyek. Bár ez még úgyis messze van, ha egyáltalán valóra válik. A nap nagyon hamar elment. Ezután még elmentünk Billék egyik unokatesójához is. Ő is nagyon kedvesen fogadott engem. Úgy éreztem, hogy nagyon jó nap forgott le. Megbeszéltem anyáékkal, hogy Billnél töltöm az éjszakát, nehogy aggódjanak. A szobában ültem és néztem a TV-t, amíg Bill zuhanyzott…eközben a nyíló ajtó zavart meg.
-Szia, zavarok?-kérdezte kukucskálva Tom.
-Dehogyis, gyere be.
-Jól érezted magad ma?-kérdezte Tom, közben leült mellém.
-Igen, mindenki olyan kedves volt. Egész nap ideges voltam, hogy vajon hogyan fognak majd hozzám viszonyulni és be vallom kellemeset csalódtam.
-Tudod nagyon örülök, hogy újra összejöttél Billel. Amikor együtt voltatok a tesóm teljesen más volt, mint azelőtt. Vidám, mindig fel volt pörögve és borzasztóan kedves volt még a kukással is. Amikor kórházban voltál és válságos volt az állapotod mindennap imádkozott érted. Bill!!! Aki sose mutatta ki így az érzelmeit. Annyira ki volt borulva. Én is nagyon megkedveltelek téged, és az a mondat amit a dédipapa mondott tökre berögzült a fejembe. Bízom benne, hogy igaza lesz és tényleg te leszel egyszer Bill felesége.
-Jaj, köszönöm Tom.-egy könnycsepp csordult ki a szememből. Szorosan magamhoz öleltem. Annyira jól esett amit mondott. Már én is egyre jobban azt kívántam, hogy beteljesüljön ez az szép álom…

4 komment

24. rész

2007.12.04. 18:59 *.*Cami*.*

Legszívessebben Billt képen töröltem volna, amiért olyan sokat hisz magáról. A kérdésre nem válaszoltam, csak kilökdöstem az ajtón, ő pedig sunyi mosollyal kiment. (Vagyis miuszáj volt kimennie, ugye) Miután kizavartam, leültem az ágyra és azon az egy kérdésen gondolkodtam, amit Bill mondott…igazából én sem tudom megmondani, hogy miért hordom még mindig a nyakláncot…talán…hirtelen kopogtak az ajtón.
-Bill ha te vagy, akkor el is mehetsz.
-Nem, nem Bill vagyok, ő elment…tudod Lara…-kiabált az ajtó túloldaláról.
-Jah, gyere be!-kinyitotta az ajtót és leült az ágyra, mellém.
-Kössz amúgy, hogy beengedsz a saját szobámba. Nah mesélj!!! Mi volt Billel?
-Mi lett volna? Okoskodott aztán meguntam és elment. Ennyi!
-Jaj Cami ne játszd itt az eszed, biztos olyat mondott vagy kérdezett, amiben tudod hogy igaza van…és te ezt nem szereted…
-Köszönöm, ez jól esett. Különben meg ő mindig azt hiszi, hogy igaza van…szóval…
A beszélgetésünket megszakította anya kiabálása. Szólt, hogy ajándékozás. A hír hallatán azonnal lerohantunk a lépcsőn. Már mindenki a nappaliban volt. Álltak a fa mellett és csak ránk vártak…mindenki megkapta a maga ajándékát, majd leültünk beszélgetni.
-Jah…-szólalt meg anya.-Jut is eszembe, ez a tied Camim, csak elfelejtettem odaadni.
-Mi ez?-kérdeztem, amikor egy dobozt adott nekem anya.
-Ezt nem tőlünk kapod…egy kedves személy adta nekem, hogy továbbítsam…
A szívem ezerrel kezdett kalapálni. Igazából sejtettem, hogy ki lehet az, és azt akartam, hogy tényleg ő legyen, de aztán meg egy fura érzés kerülgetett, mégpedig, hogy nem érdekel a dolog. Mindenesetre felvittem a szobába és letettem az ágyra. Mielőtt kimentem volna, hatalmas kíváncsiság kapott el…kiakartam nyitni a csomagot, meg nem is…már a kilincsen volt a kezem…visszafordultam és úgy döntöttem, hogy kinyitom. Szakítottam a papírt és alig vártam, hogy meglássam mi van a dobozban. Amikor kibontottam olyan érdekes érzés kapott el…a csomagban egy csomó fénykép volt, a 2 évvel ezelőtti nyaralásomról, amikor Billel elmentünk a vidámparkba, az állatkertbe és elmentünk vacsorázni a kikötőbe. Volt benne egy maci, amit még azért adtam Billnek, hogy örökre együtt legyünk és mindig emlékezzen rám. Volt még benne egy levél is…kinyitottam és elkezdtem hangosan olvasni.
Kedves Cami!
Tudod azért adtam neked ezt az ajándékot, hogy eszedbe jussanak  azok a csodálatos  hetek amiket együtt töltöttünk…tudom, hogy nincs éppen minden rendben, és nagyon sok  dolog történt velünk  azóta. De én még ugyanazt érzem, mint amikor megismertelek. Ez a két év alatt rengetegszer nézegettem ezeket a képeket…a maci mindig az ágyamban volt, és a koncertek, turné alatt és folyton velem volt. Ez lett a kabalám…Sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam és hagytam, hogy ez történjen velünk…mindegy, ha gondolod nyugodtan tépd össze a képeket, a macit dobd ki a kukába…ebbe nem szólhatok bele. Azért amikor ezt megteszed gondolj rám…vagyis ránk…
Amikor ezt elolvastam ki tört belőlem a sírás. A képeket és macit nézve minden apró részlet eszembe jutott ami azon a nyáron történt. Olyan rosszul éreztem magam.Tudtam, hogy ha ez lesz, akkor én belehalok. Úgy döntöttem, hogy visszaadom az ajándékot Billnek. Gyorsan összeszedtem magam, aputól elkértem a kocsit és elhajtottam. Billék ajtaja előtt vettem egy mély levegőt és megnyomtam a csengőt. Fél perc múlva kinyitódott az ajtó…
-Szia!-köszönt Tom.
-Öhhm…hello! Bocsi, hogy így Szenteste zavarlak titeket, de Bill itthon van?
-Semmi baj…ahha, itthon. Gyere be!
-Biztos nem zavarok?-kérdeztem.
-Jaj dehogyis, gyere…
Beköszöntem a szülőknek, meg Boldog Karácsonyt kívántam. Közben Bill vágtatott ki a szobából és kissé meglepődött fejet vágott, hogy ott vagyok.
-Uhh…szia! Hallottam hogy csengetnek, és amilyen kíváncsi vagyok muszáj volt kijönnöm. Bár meg kell modanom, hogy mindenkire számítottam, csak rád nem.
-Kicsit hülyén érzem magam, hogy így Szenteste zavarlak titeket, de beszélnünk kell.
-Oké, menjünk be sztem.-Bill illedelmesen előre engedett és bementünk. Belépve a szobába, ahol annyi minden történt (ne tessék rosszra gondolni), kicsit zavarba jöttem.
-Visszahoztam az ajándékod. Nem fogom kidobni, elvégre ez a tied…
-Nem, ez a tied is…elvégre minden együtt történt.
-Igen de a maci a tied…Elolvastam a leveled, és bekell valljam el sírtam magam. Eszembe jutott minden, amit együtt átéltünk és olyan szomorú lettem.
-Sajnálom, hogy annyi szomorúságot okoztam…esküszöm soha nem bántanám meg szándékosan azt akit a világon a legjobban szeretek. Komolyan mondom…
-Tessék? Még mindig szeretsz?-kérdeztem.
-Soha nem tudtalak kiverni a fejemből, de mindig közbejött vmi. Amikor épp azon voltam, hogy felhívjalak, akkor vagy koncertre, vagy interjúra esetleg fotózásra kellett mennünk. Amikor volt egy kis szabadidőm, akkor vagy azon gondolkodtam, hogy mennyi minden történt velem, vagy aludtam. És eltelt röpke két év…
-Értem…mindegy, csak azért jöttem, hogy visszadjam az ajándékot. Elvégre ez a tied…Megyek is…kikísérsz?
-Öhhm…persze…
Bill szomorú tekintettel nézett rám. Kikísért az ajtón, én pedig előre nézve, mint a ló igyekeztem a kocsi felé…amikor már nyitni akartam Bill utánam szaladt…
-Cami várj! Muszáj csinálni valamit, mert nem bírom ezt tovább. Amióta felbukkantál újra az életemben csak rád gondolok. Mindenről te jutsz az eszembe. Még a kakaóról is…-mosoly szaladt a számra.-Annyira sajnálom, hogy hagytam, hogy a szerelmünk eltűnjön.
-Bill sztem menj be, meg fogsz fázni pólóban.
-Nem érdekel…akár meg is halok, csak lássam, hogy nem haragszol rám.
-Úgy igazából sose tudnék rád sztem haragudni. És nem tűnt el a szerelmünk. Ha eltűnt volna, akkor nem lennék itt.
-Ugye meg tudsz nekem bocsátani?-nézett rám cuki-boci szemekkel. Közel mentem hozzá és a fülébe súgtam: S.Z.E.R.E.T.L.E.K.-ennyi kellett ahhoz, hogy újra a karjaiba érezzem magam és boldog legyek, tudván hogy Karácsony van és minden olyan tökéletes…

6 komment

23. rész

2007.11.25. 17:29 *.*Cami*.*

2 év múlva…
 
Larával épp a karácsonyfa díszítés közepette voltunk. Vagyis az hogy karácsonyfa díszités az túlzás, mert össze-vissza szenvedtünk vele. Ha feltettünk rá egy gömböt az folyton leesett és összetört. Szóval Debora elől próbáltuk dugdosni az összetört díszeket. Vagy 2 órán keresztül a fával voltunk elfoglalva. Közben anyáék csinálták a vacsorát. Jah igen, el is felejtettem mondani, hogy anyuékkal Laráéknál töltjük a karácsonyt. Tehát készülődtünk a szentestére. Én már nagyon izgatott voltam, hogy vajon mit kapok. Igazából nem vagyok ajándékfüggő, de hát ki ne várná a karácsonyt. Mivel mi végeztünk a fával, mindenki el volt vmivel foglalva, úgy döntöttünk Larával, hogy elmegyünk egy kicsit sétálni. Meg kell mondjam, hogy nem volt vmi kellemes kint az időjárás. Kb. 30 cm-es hó volt, még akkor is esett és -10 °C fok volt. Nagyon fel kellett öltözni. Larával kiéltük magunkat. Elkezdtünk hógolyózni mint két 3 éves és döltünk a röhögéstől. Hóangyalkát csináltunk és azt néztük, hogy kinek a szebb. Természetesen én nyertem. :D
-Öhmm…tudod most jut eszembe, hogy 3 napja itt vagytok és egyszer sem említetted meg Billt.
-Minek említsem meg?-kérdeztem gúnyosan.
-Nem értem, ennyire elhidegültetek egymástól?
-Figyelj Lara, két év telt el azóta, hogy hazamentem, mikor volt az a bizonyos nyár. Minden tökéletesnek tűnt. Beszéltünk msn-n, telefonált…ez volt úgy 2-3 hónapig aztán valami megszakadt. Ő nem keresett, nekem elterelődtek a gondolataim, és most itt vagyunk. Röpke két év múlt el.
-És azóta nem tudsz róla semmit?-kérdezte Lara.
-Már hogyne tudnék. Bezsebeltek vagy 12 díjat, koncertekről-koncertekre járnak, interjúkat adnak, fotózásokon vesznek részt. Sztárok lettek és már Bill túl nagy ahhoz, hogy egy ilyen lánnyal, amilyen én vagyok foglalkozzon. Ennyi.
-Miért te milyen vagy?
-Nem vagyok ismert, nincsenek botrányos kilengéseim, forgatás vagy koncertek helyett gimibe járok. Jaj Lara szted emlékszik még rám?! Nevetséges ez az egész…különben is én már túl tettem magam rajta.
-Ahha…persze…
-Most mi van, tényleg…és különben is mit véded? Hallom a hangodban, hogy véded. Miután én elmentem hányszor beszéltél Tommal? Hmm?
-Hát…nemtom…kb egyszer.
-Látod. Ennyi róluk. De szórakozni jöttem, nem pedig két ilyen…hagyjuk. Szóval ejtsük a témát.-Láttam Lara szemében, hogy fáj neki ez az egész és ezért védi őket. Mindegy…nem akartam erre gondolni, végre túl tettem magam rajta, nem akarom hogy újból fájjon. A séta után hazamentünk a szánkóért, mert drága bnőm mondta, hogy van a közelben egy jó hely, ahol lehet szánkózni. Mivel mi ketten minden hülyeségben benne vagyunk, úgy éreztem, hogy már csak ez hiányzott. Nem voltak sokan a dombnál, csak 6-7-en. Az elején kicsit féltem, nehogy felboruljak. Aztán egyre jobban belejöttem. Be kell valljam nagyon élveztem a dolgot. Az egyik csúszásnál túl gyorsan mentem. Vagyis nem tudom, de a másik oldalról is jött valaki. Először nem kapcsoltam, de aztán belegondoltam és rájöttem, hogy baromi nagyot fogunk ütközni. És jól gondoltam…a koccanás meg történt, mindketten repültünk egyet a hóba. A srác akivel ütköztem jobb helyzetben volt, azonnal odajött hozzám.
 
-Minden rendben?-kérdezte, közben én próbáltam felállni, ami nem igazán ment.
-Igen…jól vagyok, köszi!-válaszoltam kissé bizonytalanul.
-Gyere, hadd segítsek!-végre sikerült felállnom. Mikor ránéztem arra a srácra, azt hittem elájulok.
-Te?-kérdeztem.
-Úristen…én…észre sem vettem, hogy te vagy…
-Öhm…asszem megyek…-és akkor egy hatalmas görcsöt éreztem a gyomromban.
-Ahhh…-a hasamhoz kaptam. Szinte görnyedve a földre estem. Lara vágtázva odaszaladt hozzám.
-Te mit keresel itt? Nézd meg mit csináltál!-emelte fel a hangját Lara.
-Mi a baja?
-Szted? Nem emlékszel?... A baleset…pont két éve…még vannak nyomai, és sztem ezek örökre meg maradnak. Látod Bill…újra felbukkansz és csak fájdalmat okozol. Menj el!
-Hadd segítsek!
-Nem kell segíteni…jól vagyok.-szóltam közbe. –Lara menjünk haza. A hó is nagyon esik, anyáék biztosan aggódnak.
-Rendben!-válaszolta.
El kezdtünk ballagni haza fele. Még csak pár lépést tettünk, amikor Bill elkapta a karom.
-Kérlek, hadd vigyelek haza titetek. Cami rosszul vagy…nem kéne így gyalogolnotok.
-Mondd Bill, te nem fogod fel, ha valaki nemet mond neked? Nem kell, hogy segíts!!! Egyedül is haza tudunk menni. Ha eddig nem számítottam, akkor most se foglalkozz velem. Páá! Újból neki indultunk. Bill pár percig mozdulatlanul állt mögöttünk, majd eltűnt a szakadó hóesésben.
Otthon Anyáék leszúrtak minket, amiért ilyen sokáig maradtunk el, közben meg végig aggódtak értünk. Persze…gondoltam hogy valami rossz lesz ebben a pár napban. Picit lefeküdtem pihenni… 3 óra múlva neki láttunk vacsorázni. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk. Megbeszéltük, hogy csak 9 körül ajándékozzuk egymást, szóval Lara és én felmentünk az emeletre.
-Jobban vagy?-kérdezte tőlem.
-Igen…de annyira bele hasított. Mondta az orvos, hogy ez örökös lesz, szóval, mindig marad nyoma a „balesetnek”, de nem gondoltam volna hogy ennyire.
-Cami, később úgyis jobb lesz. De még csak két év telt el…és ne felejtsd el, hogy mennyire komoly volt…
Közben anya nyitott ránk…
-Cami, téged keresnek.
-Engem? Ki az?
Bill jelent meg az ajtóban. Lara hirtelen rám nézett. Anya mutatott neki, hogy menjen vele és hagyjanak minket kettesben. Olyan mérges voltam rájuk…
-Mit akarsz?-kérdeztem gorombán.
-Nagyon aggódtam érted…tudni szerettem volna, hogy jól vagy, csak ezért jöttem.
-Jól vagyok, köszi. Mostmár mehetsz is…
-Tudom, hogy haragszol rám…és teljesen megértelek, de azért te is próbálj meg engem megérteni. Minden olyan gyorsan történt velem…sajnálom.
-Ne haragudj, de nem tudlak megérteni…ha annyira szerettél volna, akkor igenis lett volna rám időd. És most menj el, mert nem akarok veled beszélni.
-Rendben! Elmegyek…de csak egy feltétellel. Mondd a szemembe határozottan, hogy nem szeretsz! Halljam!
-Nem szeretlek…
-Mondom a szemembe. Ne pedig a padlót nézd.
-Nem szeretlek!-mondtam a szemébe.
-Hazudsz!-jelentette ki büszkén.
-Tessék?-köpni-nyelni nem tudtam a kijelentésétől.
-Látom a szemedben, hogy hazudsz…és még ha igazat is mondanál, akkor hadd kérdezzek vmit.
-Kérdezz!
-Ha télleg nem szeretsz, úgy ahogy mondod…akkor miért hordod még mindig a nyakláncot, amit még tőlem kaptál?
A kérdésre nem tudtam felelni, ő csak nézett rám kiváncsi szemekkel és várta a választ…
Újabb rész...remélem tetszik! Várom a kommenteket! pussz
 

6 komment

22. rész

2007.11.17. 23:25 *.*Cami*.*

Az állapotom napról napra javult. Miután felébredtem rá másfél hétre elmehettem az intenzívről és rendes kórteremben töthettem a napjaimat. Apunak haza kellett utaznia, mert sürgős üzleti tárgyalása volt…persze, neki mindig is fontosabb volt az üzlet…mindegy. Anya mindenáron maradni akart, de mondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza apával, már jól vagyok és nem leszek egyedül. Tudom, hogy neki is dolga van, nagyon szeretett volna maradni, de végül fájószívvel, de beleegyezett. Az orvos közölte, hogy még 2 hetet benn kell maradnom a saját érdekemben. Gondoltam magamban, nagyszerű. Tuti fogytam vagy 5 kilót, amilyen itt a kaja. Egy csecsemő többet eszik, mint amit mi kapunk. Ha úgy bele gondoltunk több mint 2 hónapot kórházban voltam. Billék mindennap bejöttek hozzám. Elláttak finomságokkal. Az utolsóelőtti napon Bill szinte egész nap bent volt nálam.
-Tessék…hoztam neked egy kis meglepetést.-odaadott egy kis dobozkát. Mikor kinyitottam egy nyakláncot pillantottam meg benne. Volt rajta egy medál. Pontosabban egy betű.
-B?? B mint Bill…
-Igen. Tudod mikor az intenzíven voltál lélegeztetőn és azt sem tudtuk hogyan tovább, még az orvosok sem, rengeteget tűnődtem. A legszörnyűbb gondolatok kavarodtak a fejemben. Féltem, hogy elveszítelek és sose ölelhetlek magamhoz, sose csókolhatlak meg, soha többet nem mondhatom azt hogy szeretlek, nem vehetek neked ajándékot…és borzalmasan éreztem magam. Ezért úgy döntöttem, hogy adok neked egy kis ajándékot, sose akarlak elveszíteni téged. Nagyon fontos vagy nekem…
-Jajj Bill annyira aranyos vagy.-egy örömkönny csordult le az arcomon.-Nagyon örülök, hogy ennyire szeretsz…imádlak.-megcsókoltuk egymást. Elgondolkodtam azon, amit mondott és nagyon meghatott. A hagján hallani lehetett, hogy szívből beszél. Eközben Tom és Lara is megérkezett. Tom egy hatalmas sárga rózsa csokrot hozott nekem. Annyira gyönyörű volt. Úgy éreztem, hogy minden annyira tökéletes. Leszámítva, hogy kórházban voltam, van egy nagyszerű bnőm, egy jó barátom és egy fantasztikus szerelmem. A délután nagyon hamar eltelt. Tomék mindenféle gyerekkori történeteket meséltek nekem. Sokáig benn voltak nálam, utána pedig én is nyugovóra tértem. Másnap széles mosollyal ébredtem. Végre el jött a hazamenés napja. Bill reggel fél 9-re értem jött. Megkaptam a zárójelentést. Az orvos ellátott egy két jó tanáccsal…pontosabban hogy ezután is sokat pihenjek, meg vigyázzak magamra. A kocsiban eszembe jutott valami. Kicsit elszomorodtam. Bill is azonnal észrevette, majd rákérdezett.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte Bill aggódóan.
-Semmi…vagyis csak eszembe jutott valami. Tudod én csak a nyáron vagyok itt Németországban. És a nyárnak köbö két hét múlva vége. Vagyis haza fogok menni és te meg én…
-Drágám erre ne is gondolj. Addig még van idő, kihasználjuk, hogy együtt lehetünk és minden jó lesz.
-Igen, de akkor is. Azután lehet, hogy soha többet nem látjuk egymást…-mondtam szomorúan.
-Ez hülyeség, ilyenre ne is gondolj. Sose fogjuk elveszíteni egymást. Ha te nem tudsz jönni, akkor én megyek. Ha kell Spanyolországba költözök bandástul együtt, csakhogy veled legyek.
-Nagyon aranyos vagy…
Jól estek Bill szavai, bár tudtam, hogy amit mond az lehetetlen. A karrierjük most kezd csak beindulni, a naptáruk egész évben be lesz táblázva, nem hiszem, hogy pont rám lesz Bilnek ideje. Mindegy, próbáltam arra gondolni, hogy még van 2 hét, addig Billel sülve-fölve együtt lehetünk. Persze semmi olyat nem csinálhatok még, ami annyira megerőltető lenne. Ezután csendben ültünk egymás mellett. Fél óra múlva hazaértünk. Lara már várt az udvaron. Segítettek kiszállni a kocsiból, sajnos még nem vagyok teljesen rendben. Bill elköszönt és elhajtott. Debora húslevest és paellat csinált nekem. Köztudott, hogy ez az egyik kedvenc spanyol ételem. Miután megebédeltünk, felmentem és ledőltem egy kicsit. Lara bejött hozzám.
-Alszol?-kérdezte és leült az ágyamra.
-Nem, csak pihenek. Még nagyon fáradékony vagyok.
-Cami…nagyon örülök, hogy minden rendben van veled. Eddig nagyon nem tudtam beszélni, mert valaki mindig ott volt, de nagyon sajnálom. Erről az egészről én tehetek és ha nem ébredtél volna fel…akkor én is megöltem volna magam…
-Lara ne is mondj ilyet…ez nem a te hibád. Én akartam elmenni és te semmiről sem tehetsz. Ne magadat okold.
-De igen, mert csúnyán beszéltem veled, és ha nem lettem volna ilyen bunkó, akkor nem mentél volna el és nem vertek volna eszméletlenné. El sem tudod képzelni milyen lelkiismeret-furdalás gyötört egés végig. Volt, hogy órákig ültem az ágyad mellett és sírtam. Borzalmas volt.
-Ohh Larám ne is gondoj erre. Már minden rendben.-közben felültem és folytattam.-Jól vagyok és tényleg nem te tehetsz róla. Túl sok a HA. Ha nem vesztünk volna, ha így ha úgy. Már vége. Felejtsük el.
Megöleltük egymást. Rájöttem, hogy mennyire jó, hogy ilyen barátnőm van. Az elkövetkezendő napok nagyon jól teltek. Én is jobban voltam, elmentünk piknikezni, vidámparkba, állat kertbe, szóval kihasználtuk az időt, ameddig együtt lehettünk. Sajnos viszont elérkezett a búcsúzás ideje. Billék és Lara kikisértek a repülőtérre. Fájó szívvel, de elbúcsúztam tőlük. Billel megbeszéltük, hogy neten keresztül és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Mikor elkezdtem beszállni a gépbe, még utoljára visszanéztem rájuk. Szomorú tekintettel álltak és integettek. Olyan rossz volt, éreztem, hogy mennem kell, mert elsírom a magam. A gépen már nem tudtam visszatartani a sírást és kitört belőlem a fájdalmas zokogás. Otthon anya és apa várt rám a repülőtéren. Otthon semmi sem változott. Minden maradt úgy, ahogy volt…Billel egy darabig tartottuk a kapcsolatot. Telefonon beszéltünk, msn-eztünk…pár hónappal később pedig minden megváltozott. Ő nem írt, én nem írtam…Úgy éreztem, hogy mindennek vége, és ez a kapcsolat, csak egy szép emlék marad számomra…
 
Uhh, ez annyira nem lett izgi, de remélem olyan rossz sem lett. Várom a kommenteket! cupp

6 komment

21. rész

2007.11.11. 17:54 *.*Cami*.*

Eszméletlenül feküdtem az út közepén. Amikor az a valaki rájuk kiáltott, ott hagyva mindent, azonnal elrohantak. A fiú, aki nem más volt, mint Tom gyorsan mellém jött. Próbált szólítgatni, hogy térjek magamhoz, de hiába. Tom arcán egy pici könnycsepp csordult le.
-Cami térj magadhoz. Nem athatod fel. Segítség!!!! Valaki segítsen!-Tom elkezdett kiabálni. Egy fiatal pár sétált arra. Megkérte őket, hogy hívják a mentőket sürgősen. A karjaiba vett. A mentő 10 perc múlva meg is érkezett. Idegesen neki esett az egyik mentősnek, hogy miért nem siettek jobban. Bejött a kórházba, a kocsiból pedig felhívta Billt.
-Szia Tom! Mondjad!-Bill.
-Bill nagy baj van, azonnal gyere be a Kürlicher kórházba. Camit megverték és nagyon súlyos az állapota. Épp most viszi be a mentő. Kb. 10 perc és ott vagyunk, siess. Légyszi hívd fel Larát is.
-Úristen! Okés, szólok neki, és megyek be. Szia!-Bill. Teljesen kiborult. Nem tudta mit tegyen. Szólt anyukájának, hogy vigye be, mert ilyen állapotba nem tud vezetni. Útközben beugrottak Laráért is. A mentő nagyon gyorsan beért. Mikor bevittek, a műtőbe toltak. Tom kint állt a váróterembe és ijedten bámult maga elé. Eközben a szüleimet is felhívták otthon, akik a legkorábbi repülővel jönnek Németországba. Tom egyedül és kétsébeesetten járkált a folyósón. Egy nővér szaladt ki a műtőből.
-Franceska szólj Friderich doktornak, sürgős.-a nővér aki kirohant a műtőből.
-Elnézést nővér, hogy van a lány, akit bevittek a műtőbe?-kérdezte idegesen Tom.
-Ne most kérlek!-jelentette ki.
-De kér…-közben megérkezett Friderich doktor is.
-Franceska mi olyan sürgős?
-Egy megvert lányt szállítottak be a kórházba. Az állapota súlyos, és alig 3 perce leállt a szívverése. Szerencsére sikerült újraéleszteni, de az állapta válságos.
-Rendben, menjünk.-Tom végig ott volt, és a hallottak után még jobban megijedt. Idegesen járkált össze-vissza a folyósón. Ez időalatt Billék is beértek a kórházba.
-Hol van Cami, mi van vele?-rohant Bill Tomhoz.
-A mű…tő…ben… van.-akadt el a hangja.
-Tom te sírsz…mi történt? Válaszolj már az istenért!-parancsolt Bill a testvérére.
-Az előbb szaladt ki egy nővér és valamilyen orvost keresett. Itt kint beszéltek és hallottam, hogy Camit újra kellett éleszteni és az állapota válságos.-ahogy Tom mesélt Lara és Bill is elkezdtek sírni. Debora átölelte a bnőmet, Tom pedig Billt. Úgy 1 óra múlva, újabb mozgások voltak a műtőnél. Pontosabban készen voltak és kitoltak.
-Önök a lány hozzátartózói?-kérdezte a doktor. Billék azonnal felpattantak és az orvoshoz mentek.
-Igen, hogy van?-kérdezte Lara sírva.
-A műtét sikerült, viszont Camilanak leállt a szívverése, de sikerült újraéleszteni. Az állapota válságos, és semmi biztosat nem tudunk mondani. Belső vérzése volt, mindenbizonnyal az erős rúgásoktól és ütésektől. Most átszállítottuk az intenzívosztályra. Lélegeztetőn van egyelőre.
-Be lehet menni hozzá?-Bill.
-Hááát…rendben, de csak egy ember és 3 percnél többet nem.
-Kérlek Lara hadd menjek be én.-könyörgött Bill.
-Jó.-megölelék egymást.
Bill felöltözött abba a védőruhába és bejött az intenzívre. Mikor meglátott újból sírva fakadt. Többnél-több cső lógott ki belőlem és mozdulatlanul feküdtem, amíg a gép pumpálta belém a levegőt. Egy széket tett az ágyam mellé és leült. Megfogta a kezem és zokogni kezdett.
-Cami…könyörgöm kelj fel. Mindenki aggódik érted. Itt van Tom, Lara, anyukám, Debora és a szüleid is úton vannak. Nem hagyhatsz itt minket. Szükségünk van rád. Még olyan kevés dolgot éltünk át együtt. Még vár ránk az élet.-miközben Bill beszélt a gép elkezdett sípolni. Bill rémülten szaladt, hogy hívjon valakit. Az orvos, aki műtött kiküldte őt.
Ijedt és kisírt szemekkel jött ki. Larék el kezdték faggatni, hogy mi van velem. Bill leült a székre és meredten bámult maga elé.
-Mi van Camival?-kérdezte aggódóan Lara.
-Újra kellett éleszteni megint, leállt a szíve.
Mindenki újból elkezdett sírni…
 
Mikor magamhoz tértem aggódó szempárok figyeltek rám. Anyukámat és apukámat láttam. Apa kiment, hogy szóljon a doktornak.
-Mi történt?-kérdeztem bágyadan.
-Ne beszélj kicsim! Annyira boldog vagyok, hogy magadhoz tértél. Úgy féltem, hogy talán sose ébredsz fel.
-Nem értem, de miért?
-Nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-Annyira, hogy összevesztem Larával, utána el akartam menni Billhez, de két srác kötözködött velem, a többit nem tudom.
-Igen…Tom talált rád és hívott mentőt. Megműtöttek és…
-És mi anya?-aggódva anya felé fordultam.
-És…kétszer újra kellett éleszteni. De az fontos, hogy végre felébredtél.-rögtön meg is érkezett az orvos. Megvizsgált ás elmondta, hogy az állapotom sokat javult és nagyon jó, hogy magamhoz tértem. Mint kiderült 5 hétig feküdtem az intenzíven, lélegeztetőgépre kötve. Egy hete vették le rólam a gépet, de még mindig nem vihettek ki az intenzívosztályról. A jó hír hallatán, hogy felébredtem Billék is bejöttek hozzám. Bill elmesélte, hogy mindennap itt ült, ameddig csak lehetett és fogta a kezem. Annyira aranyos volt. Lara is bocsánatot kért tőlem, amiért bunkón beszélt velem. Ekkor jöttem rá, hogy a szeretet és megbocsátás mindennél fontosabb és nagy szükségünk van, arra, hogy legyenek szeretteink és barátaink…
 
Ez lehet picit megrázó lett, de muszáj, hogy legyen benne, valami izgalmas dolog is. Várom a véleményeket. pussz
www.19billundtom89.gp.hu

5 komment

20. rész

2007.11.10. 19:49 *.*Cami*.*

 

Annyira jó volt, hogy Bill ilyen kedvesen beszélt. Nagyon bántott, hogy becsaptam őt, pontosabban, hogy egy félreértés áldozata lett. Tovább nem akartam erre gondolni, hisz tisztáztuk a dolgokat. Témaváltásként érdeklődtem, hogyan telt az első "studiós napja". Bill alig várta, hogy mesélhessen, számára is új volt ez az egész. Mindent elmesélt, onnantól, hogy felkelt, addig, hogy bementünk.

-Nagyon jó napotok volt akkor.-mondtam mosolyogva.

-Igen, télleg nagyon jó volt. Valamelyik nap bejöhetnétek, de nyugi, szólok a biztonságiaknak, hogy engedjenek be.

-Igen, az nagyon jó lesz. Nem szeretnék még egy ilyen kavarodást. Tényleg mesélj már egy kicsit Laráról és Tomról. Lara semmit sem mond és én látom, hogy izzik körülöttük a levegő.

-Jaaj olyan kiváncsi vagy...az igaz, hogy sztem teljesen odavannak egymásért, még ha nem is valják be, de Tom annyira makacs. Folyton azt mondogatja magának, hogy tetszik neki Lara, de semmi komoly...én viszont látom, hogy igenis kezd beleszeretni. A tesómat mindenkinél jobban ismerem. Sosem volt még szerelmes, de ahogy ránéz Larára...ohh a szemei csak úgy csillognak. Lesi minden mozdulatát, minden tettét.

-Lara is valahogy így van. Állandóan azt mondja, hogy nem, neki annyira nem jön be Tom...aztán mikor megjelenik azonnal zavarba jön, elpirul...

-Szép is a szerelem. Igaz?-kérdezte tőlem, és olyan kis huncut tekintettel rám nézett.

-Hááát...ha olyan valakit szeret az ember, amilyen te vagy, akkor nagyon is.-mondtam neki.

Bill közelebb ült hozzám és megcsókolt. Annyira jó volt érezni a puha ajkait. Elkezdett simogatni és ledöntött az ágyra. Már eléggé belelendültünk a dologba, amikor benyitott Lara anyujája, Debora.

-Hopp, elnézést, Cami beszélni szeretnék veled.-mondta és aggódó tekintettel rám nézett.

-Persze...mondjad csak.

-Én hazamegyek, nem akarok zavarni. Szia! Viszlát!-Bill megcsókolt és kiment az ajtón.

-Figyelj, nagyon aggódok Laráért. Mostanában nem is nagyon látom, és az egy dolog, hogyha együtt vagytok, de te nem vagy vele. Hol van?-kérdezte tőlem.

-Szóval, nem kell aggódni, jól van és semmilyen hülyeséget nem csinál...Bill, a barátom, van egy ikertestvére és nála szokott lenni. Tök jó barátok...

-Értem...köszi, hogy elmondtad.-megsimogatta a vállam, majd kiment. Miután becsukta maga mögött az ajtót, rájöttem, hogy lehet nagy hülyeséget csináltam. Lara még nincs 16 sem, és a szülei nem nagyon szeretik, ha sokat van távol. Most pedig, hogy egy fiúval van... Nagyon féltem, hogy ebből hatalmas balhé lesz. Hogy picit tereljem a gondolataimat, elmentem fürdeni. Vagy 1 órán keresztül a fürdőben voltam. Mikor bementem Lara ült az ágyon. A földön szanaszét voltak a cuccok. Könyvek, tollak, ruhák...

-Mi történt itt?

-Mi? Hurrikán tört ki...-válaszolta gúnyosan.

-Mi bajod van?

-Az, hogy azt hittem a barátnőm vagy. De bekell látnom tévedtem...

-Nem értem, miért mondod ezt?

-Anyám  felhívott, hogy hol vagyok. Mondtam neki, hogy az egyik bnőmnél. Erre rávágta, hogy nem kell hazudnom, mert "valaki" elmondta neki, hogy Tomnál vagyok. Elkezdett a telefonban üvöltözni velem és kijelentette, hogy azonnal jöjjek haza.

-Jajj Lara. Tudom, hülyeséget csináltam, de kicsúszott a számon és egyáltalán nem gondolkoztam azon, hogy mit mondok. Utána én is beláttam, hogy nem kellett volna. Sajnálom...

-Sajnálhatod is. Olyan bunkó vagy, én hányszor kihúztalak a pácból. Amikor titokban elmentél Javierrel sátorozni, akkor is falaztam neked és mondtam anyudnak, hogy nálunk alszol. Egy csomószór segítettem, te meg ezt teszed velem?! Kössz.

-Képzeld nem tudtam, hogy ennyire nagy titok.

-Tudod, hogy anyámék milyenek, gondolkozhattál volna. De mit várhatok én tőled. Neked csak az a fontos, hogy jól érezd magad és minden tökéletes legyen körülötted.

-Ez nem igaz! És nem vagyok bunkó!

-Deh, igenis az vagy!

-Állítsd le magad Lara, oké? Azért, mert gondod van, ne beszélj velem parasztul jó?

-Jaaj ne haragudj...elfelejtettem, hogy te Camila Satilla vagy.

-Nah jó tudod, nem érdekelsz, gondolj amit akarsz, de arra nem vagyok kíváncsi, hogy flegmán és bunkón leizálj engem. Elmentem, majd reggel jövök. Addig legalább átgondolod a dolgokat és holnap megbeszélhetjük nyugodtan. Nah páá!

-Menj csak, menekülj el a gondok elől. Csak ez vall rád.

Rosszul esett, amit Lara mondott. Megbántam, hogy kicsúszott ez a számon, de akkor sem beszélhet így velem. Úgy döntöttem, hogy átmegyek Billhez és nála alszok. Útközben két fekete ruhás, fiatal srác jött velem szembe. Nagyon megijedtem. Próbáltam elmenni egy másik utcába, de sajnos nem lehetett bemenni. El akartam menni melletük, de az egyik nekem jött.

-Bocsi.-mondtam a barna hajúnak. Elkaptam a karom és odarángatott magához.

-Mi van kislány? Ilyen későn nem kéne egyedül mászkálnod, nehogy vmi bajod essen.

-Engedj el!-kiabáltam rá.

-Oooh, csak nem lettél ideges.

-Hagyjál békén. Én nem bántottalak, azonnal ereszd el a karom.

-Nem-nem. Ne legyél ilyen erőszakos. Milyen szép arcod van.-a fekete hajú fiú közelebb jött hozzám.-Nehogy ennek a szép pofinak valami bántódása legyen. Mikor ezt kimondta elő vett egy kisméretű kést. A szívem ezerrel elkezdett verni. Borasztóan féltem. Ezek bármire képesek.

-Kérlek titeket engedjetek el, nem lesz semmi. Mindenki tovább megy és ennyi.-könyörögtem nekik reszketve. Szépen kinevettek engem. Mikor elfordultak, mert azt hitték valaki jön, beleharaptam a srácnak, annak aki tartott a kezébe és elkezdtem szaladni. Ők rögtön utánam eredtek. Az egyiknek sikerült elkapnia és mindketten elestünk.

-Rossz kislány voltál. És ezért ki kell, hogy kapj.-egy hatalmas ütést éreztem a hasamba. Könyörögtem nekik, hogy engedjenek el, de hiába. Elkezdtek pofozni és rugdosni. Nemsokára éreztem, hogy teljesen elgyengülök. Hallottam egy kiálltást, nem tudtam ki volt és hogy mit kiabált. Egy nagy rúgás után minden elsötétült és elveszttem az eszméletemet...

Remélem tetszett ez a rész is. Nagyon örülök, hogy ez előző ennyire tetszett nektek! :) Várom a kommenteket. pussz

 

6 komment

19. rész

2007.11.05. 19:00 *.*Cami*.*

Miután magamhoz tértem és végre megtudtam szólalni, nem is várattam tovább. El akartam magyarázni ezt az egészet...

-Bill én, szóval, mikor bejöttünk...-majd Bill közbeszólt.

-Úristen Cami...terhes vagy...az én gyerekemmel vagy terhes...-mikor ezt meghallotta megölelt és agyon csókolgatott.

-Bill...nem, én...-újra a szavamba vágott.-Kicsim ne félj...tudod mikor meghallottam az állam is leesett, de most, hogy elképzelem...fiatalok vagyunk még, de mindene meg lesz...esküszöm...

-Bill hallgass meg!-mondtam.

-Rendben!!! De ezt el kell mondanom a srácoknak. Mindjárt jövök...ááááh...apa leszek...-hamar el is rohant, hiába kiabáltam utána. Lara csak nevetett én pedig iszonyúan dühös lettem.

-Mi a fenének kellett ezt kitalálnod?-néztem mérgesen Larára.

-Jaj, most mi a bajod, tökre örült...

-Basszus Lara tiszta hülye vagy...örült...minek örült? A semminek...teljesen beleéli magát, hogy apa lesz 19 évesen...de nem lesz az!

-Honnan tudod...lehet, hogy kiderül, hogy babátok lesz és akkor nem csak kitaláció...-mikor Lara ezt kimondta, hirtelen megmozdult bennem egy érzés...fájt, hogy Bill hiú reményeket táplál, hiszen nem várom a babáját. Nem sok időm volt ezen töprengeni, mert Tom és a srácok ujjongva jelentek meg.

-Cami el sem hiszem, hogy nagybácsi leszek. Nem vagyok nagy gyerek párti, apaként is csak Georgot tudom elképzelni, ahogy épp pelenkázik meg eteti a kicsi "Dzsordzsit", de Bill nagyon boldog, hogy apa lesz...és ha ő az, akkor én is az vagyok...-nagyon aranyos volt, ahogy Tom mesélt, de beláttam, jobb ha mielőbb elmondom az igazat.

-Szerelmem, te most menj haza és pihenj le...mi el megyünk este megünnepeljük a jó hírt.

-Bill...-megint közbeszólt.

-Nem Cami, semmi Bill...hazamentek, lefekszel, ha kell vmi azonnal hívsz...

-Bill várj...-mindíg valaki közbeszól.

-Cami, ha fiú lesz nevezd el Georgnak, ha lány akkor...legyen Georgina...-mondta Georg mosolyogva, ezen mindenki elkezdett nevetni.

-Elég volt!!!-mindenki megszeppenve rám nézett.-Nem lesz sem fiú sem lány...nem lesz semmi.

-Ezt hogy érted? Nem akarod megtartani?-kérdezte Bill.

-Nem Bill...nincs mit megtartani...ez egy hatalmas félreértés. Nem vagyok terhes és egyelőre nem is szeretnék. Félreérettél mindent de nagyon. Próbáltam megmagyarázni, de nem hagytad, sajnálom...-mondtam...eközben a szememből kicsordult egy könnycsepp. Bill arcán szomorúságot és csalódottságot láttam. Szótlanul elment és becsukta maga mögött a stúdió ajtaját.

-Asszem utána megyek és megnézem, nehogy valami hülyeséget csináljon.-szólalt meg Tom.

-Ne haragudj Cami...ez az én hibám, ha nem találom ki ezt az egész gyerek ügyet, akkor nem lenne semmi.

-Hagyjuk...hazamegyek, jössz?-kérdeztem.

-Nem, még maradok, beszélek Billel. Muszáj elnézést kérnem tőle.

-Okés! Én megyek, sziasztok!-rögtön el is mentem. A biztonságiak mikor kimentem elkezdtek gratulálgatni...én semmit sem szóltam, csak bőgtem, mint egy óvodás...valahogy hazakeveredtem...rögtön beszaladtam a szobába és keservesen elkezdtem sírni. Vagy fél órán keresztül feküdtem és bömböltem. Valahogy egy óra múlva valaki megsimogatta a fejem. Bill volt az...azonnal átöleltem és szorosan hozzá bújtam.

-Sajnálom Bill én nem akartlak becsapni...-szipogtam.

-Camim...semmi baj. Beszéltem Larával és mindent elmondott.

-Akkor is...láttam, hogy mennyire örülsz, ami megkell mondjam meglepett. És olyan rossz volt, amikor megtudtad, hogy nem igaz...bocsáss meg.

-Cami felejtsük el...az a legfontosabb, hogy szeretjük egymást és egy nap lesz egy gyönyörű kisbabánk...komolyan.

 

Íme az új rész...remélem tetszik! Várom a kommenteket! pussz

 

6 komment

18. rész

2007.10.29. 19:48 *.*Cami*.*

Miután Lara is felébredt a zuhanytól, lementünk reggelizni. Nagyon fáradtak voltunk mindketten. Aludtunk kb. 3 órát, az éjjelt átbeszélgettük. Megcsináltam a reggelit. A rántotta után neki láttunk a "feladatainknak". Sok dolgunk volt, de igyekeztünk. Először a gyümölcsszedéssel kezdtünk. A fák tele voltak...és mindet le kellett szedni...az idő viszont hamar eltelt.

-Mondd csak Lara mi van veletek?-kérdeztem.

-Velünk? Kivel?

-Hát veled és Tommal...

-Jaj Cami, nincs köztünk semmi, csak haverok vagyunk.

-Nem tudsz hazudni. Láttam, hogy hogy néztek egymásra. A pillantások csak úgy csillognak. Tudom, hisz voltam én is ilyen helyzetben, pontosabban vagyok.

-Jó lehet igazad van, de nem tudom. Szóval ha vele vagyok, akkor teljesen elvagyok varázsolva. De ő olyan más. Vagyis állandóan más csajokkal lóg...én meg...nem hiszem, hogy pont az ő esete vagyok.

-Olyan hülye vagy. Sztem igenis bejössz neki...tudod mit ma meglepjük a srácokat. Bill azt mondta, hogy úgyis egész nap bent lesznek a studióban, tuti, hogy nagyon fognak örülni nekünk.

-Igen, ez fantasztikus...de elárulnád mégis, hogy mikor menjünk be? Apám egésznapos munkát adott nekünk...

-Összeszedjük magunkat, sietünk és akkor betudunk menni. Persze, azért normálisan csináljuk. Nah hajrá!

Most, hogy van miért dolgozzunk, igyekeztünk, h hamar végezzünk. Lenyírtuk a füvet, leszedtük a gyümölcsöket, végezetül megnyírtuk a sövényeket. Mikor mindennel kész lettünk, megfürödtünk, ebédeltünk. Felhívtuk Lukast, hogy készen vagyunk és elkéretszkettünk a fiúkhoz. Rögtön átöltöztünk és pattantunk a buszra.

-Mondd csak Cami, tudod, h hova kell menni?-kérdezte tőlem Lara.

-Persze, Bill azt mondta bent van a városközpontban. Valami hatalmas pláza utcájában kell befordulni és balra egy nagy szürke épület. Nyugi, odatalálunk.

-Remélem is...

Most is, mint mindig igazam volt. Hatalmas pláza, szürke épület, a studió. Fantasztikus, gondoltam magamban. Két baromi nagy biztonsági ember állt az épület előtt. Gondoltam feltűnés nélkül besétálunk, illedelmesen köszönünk és már bent is vagyunk. Rosszul hittem...

-Lányok álljatok csak meg! Ide nem lehet bemenni, csak ha dolgozók vagytok, vagy halaszthatlan ügyet kell elintézni.

-Maga annyira okos, nem igaz Lara! Halaszthatatlan dolgunk van. Roppant fontos! Köszönjük, viszlát!

-Azt mondtam tilos ide bemenni!-állított meg újból az egyik nagydarab biztonsági őr.

-Én meg azt mondtam halaszthatlan dolgom van. 1:1

-Nah idefigyelj kislány, nekem ne beszélj vissza, mert megjárhatod.

-Nem vagyok kislány nekem ne dumáljon jó? Van nevem...de idegeneknek nem mondom el. Örüljön, h jó kedvemben vagyok, mammutember.

-Kedves neves lány, nem lehetsz több mint 17, milyen halaszthatlan dolgod lehetne pont egy studióban?

-Egy fontos bejelentés, egy fiúnak...-vágott közbe Lara.

-Parancsolsz?

-Igen, tudja a bnőm barátja épp egy lemezfelvételen van itt, és eljöttünk bejelenteni neki vmit.

-És mit?

-Mi köze hozzá!-vágtam bele. Én sem kérdezem meg, hogy milyen alsógatya van magán...

-Akkor nem mehettek be, sajnálom.

-Ilyet...a legféltetebb dolgainkat kell egy biztonsági őrnek elmondanunk, csak azért, h beengedjen. Felfoghatatlan!-borultam ki.

-A bnőm, elakar mondani a szerelmének egy fontos hírt. Hogy...hogy...hogy...kisbabát vár.

-Te?-nézett rám a nagyember.

Valójában én sem fogtam fel, amit Lara mondott, de széles vigyorral bólogattam. A két embernek majd leesett az álla. Besétáltunk az ajtón, nem szóltak semmit.

-Jaj Lara, nem tudtál volna jobbat kitalálni?

-Most miért? Mondjam azt h jöttünk meglátogatni a barátod?! Úgysem engedtek be...így legalább kicsit koppantak.

-Jah, aztán kifele menet, ha együtt megyünk, boldogan odajönnek Billhez, hogy "Gratulálunk, hogy a bnőjével kisbabájuk lesz". Én meg majd nézhetek.

-Mi??? Te terhes vagy?-kérdezte tőlem egy ismerős hang. Mikor hátra néztem Billt pillantottam meg. Csak nézett rám, meredt szemekkel, én meg azt sem tudtam mit mondjak. Mindhárman álltunk egymással szemben, némán és zavartan...

 

Nah örülök, h kapom a kommentárokat, aranyosak vagytok. Remélem ez a rész is tetszik, várom a véleményeket!

 

3 komment

17. rész

2007.10.25. 19:14 *.*Cami*.*

 Billel még picit sétálgattunk. Túl sok mindenen mentünk mostanság keresztül. Ráadásul mesélt nekem egy két érdekes dolgot.

-Képzeld, tegnap felhívott a producerünk, igen nekünk már olyanunk is van...szóval felhívott és mondta, hogy holnap elkezdhetjük a lemez felvételt. Annyira izgulok!-áradozott Bill

-Ez komoly? Jaj édesem annyira örülök neki!-azonnal megöleltem.

-Jaj még összeroppantasz...örülök, h boldog vagy. Ha akarsz, akkor majd egyszer elviszlek a studióba és megmutatom milyen...sajna még én sem tudom.

-Nah ez remek ötlet. Figyelj...sztem menni kéne, lehet, hogy a srácok aggódnak, h hol vagyunk, meg elég késő van.

-Igazad van. Nem lenne kedved nálunk tölteni az éjszakát?-kérdezte mosolyogva.

-Jaj Bill, nem lehetsz ennyire mohó. Kibékültünk, holnap studióba vonultok, még aludjak nálatok? Sajnálom Bill, de most nem lehet.

-Na de miért nem?-kérdezte

-Tudod "Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!" Remélem ebből minden világos. Nah gyere menjünk...

Bill kicsit durcizott, persze...hogy megint elmondhassa, hogy így Cami...úgy Cami. Mikor már a sárga házhoz közeledtünk, Bill teljesen elfelejtette, hogy "megsértődött" rám. Tomék éppen kifele igyekeztek. Mindenki elköszönt mindenkitől, majd elmentek. Larával ledobtuk magunkat a kanapéra és néztük a plafont.

-Látom minden rendbe jött köztetek Billel.

-Aham. Végre minden jó. Jaj Lara, én annyira szerelmes vagyok. Bill olyan cuki. Képzeld ma egy kislány odaszaladt hozzánk, elveszítette a szüleit. Bill megvígasztalta, sőt még meg is ölelte. Tök olyan volt, mint egy gondoskodó apa...

-Úristen!-kiálltott fel Lara.

-Mi van?-kérdezte aggódva

-Te terhes vagy?!

-Mi vaaan???

-Te tuti terhes vagy, azért beszélsz így. Jesszusom, hányadik hónapban vagy? Fiú lesz vagy lány? Jézusom...

-Lara, Lara, álljál már le. Nem vagyok terhes!-jelentettem ki.

-Akkor meg mi ez a nagy szülői gondoskodás?

-Én csak annyit mondtam, hogy Bill mennyire aranyos volt azzal a kislánnyal. Ennyi...akit mellesleg Laurának hívtak.

-Hoppá! Nah látod, én mindenhol ott vagyok. Kiről másról nevezhették volna el, mint rólam.-büszkélkedett Lara.

-Borzalmas vagy!-mondtam.

Kisebb hallgatás után, Lara újból megszólalt.

-Jut eszembe, megjött az a vizsgálatos cucc, amikor elájultál. Ma hozták.

-Télleg? Hol van?

-A polcon, ott...a üveg pohár mellett.

Gyorsan feltápászkodtam, és mentem kibontani a levelet. Hál'istennek semmi bajom, csak valami latin cucc a baj. De az semmi. Nagy kő esett le a szívemről. Már féltem, hogy vmi komoly bajom van. Esetleg, amiről Lara is beszélt...miután kibontotta és megbizonyosodtam az igazságról, felmentem lefürdeni, majd aludni. Meg kell mondjam, nem sokat aludtunk. Larával az utóbbi pár napban szinte alig beszéltünk. Ezekben a napokban, pedig történtek dolgok. Nah ő minden apró részletre kíváncsi volt. Okés, gondoltam, akkor meséljünk...

Másnap reggel, kijelentem reggel, Lara apuja, Lukas ébresztett minket. Ébresztett???!!! Lerángatta a paplant rólunk és lehúzott az ágyról. Én még félálomban voltam. Csak ültem a földön, mint aki berúgott és néztem előre.

-Nah lányok! Bocsesz a korai kelésért, meg a különös ébresztőért, de ma dolgozni fogtok. Pontosabban kertészkedni. Nézzük akkor...először is a meggyfa és a cseresznyefa tele van gyümölccsel. Mind leszedni! Akkor a fű, akkora, mint ha dzsungelben lennénk. Lenyírni! A sövényeket pedig megnyisszantani, mert semmi alakjuk nincs! Ennyi! Nah mentem dolgozni. Nem visszaaludni, mert úgyis percenként hívni foglak titeket, és 1-kor jövök kajálni, addigra legalább a fele kész legyen. Na páá!

Ezzel gyorsan el is ment. Kíváncsi voltam, hogy hány óra lehet. Lara megnézte, hogy mennyi az idő. Pontosan 7:05 volt. Azt hittem megölöm Lukast. Nyáron, ilyen korán felkellteni engem?! Lara visszafeküdt...gondoltam magamban, ha már felkeltett a drága apja, és szinte teljesen felébredtem, akkor Lara sem fog aludni. lerángattam az ágyról. Reakciót nem igazán adott. Jött a bevállt módszer. Hideg víz. Lara  a zuhany alá. Természetesen nem volt elragadtatva, de felébredt. Ilyen volt a csütörtök "hajnalunk".

 

Nah emberkék, ennyi volna. Semmi izgi nincs benne, meg nem is lett vmi hosszú...azért várom a véleményeket! pussz :)   

 

7 komment

16. rész

2007.10.23. 19:11 *.*Cami*.*

Bíztam benne, hogy egy jó estét fogok eltölteni Gregoryval. Először elmentünk vacsorázni. Kitettem magamért, vagyis ettem mindent. Megkóstoltam a kagylót, polipot, tinta halat még a kaviárt is. Mikor lenyeltem az utolsó falatot, úgy érezte minden jön ki. Fúúúj, soha többet nem eszek kaviárt. Borzalmas volt, fel sem tudtam fogni, hogy h tudja az a sok gazdag majom megenni. Hááát igen, jól kezdődött az este. Ezután elmentünk a kikötőbe sétálni. Annyira szép volt...az esti fények, a sok hajó, a víz hullámzása. Elkapott a szomorúság.

-Mi a baj?-kérdezte Gregory

-Tudod...szóval...én nem akarlak becsapni. Nem akarom, hogy hiú reményeket táplálj velem kapcsolatban. Én nem vagyok beléd szerelmes. Aranyos srác vagy, tényleg, tök kedves, de úgy szeretlek, mint egy barátot...

-Tudom...nem vagyok hülye. Látom, hogy csak azért jöttél el velem, hogy a barátodat, Billt féltékennyé tedd, mert rosszulesett, hogy alaptalanul megvádolt. Te őt szereted. Hiába beszélsz róla dühösen, a szemeidben látszik, hogy imádod.

-Most annyira rosszul érzem magam.

-Jaj, fejezd be!-mondta mosolyogva. Tudod, nagyon kedves lány vagy, és be kell vallanom, megtetszettél, de én sem vagyok  beléd szerelmes. Főleg így reménytelen a dolog, hogy szereted Billt. Legyünk jó barátok, oké? Te számíthaszt rám, én rád...de ennyi. Beszéljétek meg egymással a dolgokat.

-Te egy nagyszerű srác vagy, komolyan. Köszönöm!-megöleltük egymást, majd hazafele indultunk. Otthon láttam, hogy még ég a villany, vagyis valaki tuti fent van. Gregoryval számot cseréltünk, hátha mondjuk szükségünk lesz egymásra, egy jó tanács, támogatás...kiszálltam az autóból és bementem. Lara, Tom, Gustav, Georg és Bill a nappaliban DVD-tek. Letettem a farmerkabátom.

-Sziasztok!

-Helló! Nah, milyen volt?-kérdezte Lara

-Semmilyen...-válaszoltam.

Tom megbökte a tesóját, valamit motyogott neki, Bill pedig felállt és odajött hozzám.

-Öhhm...beszélhetnénk?-kérdezte határozatlanul.

-Igen, menjünk sétáljunk.

-Rendben.

Szóltunk a srácoknak, hogy elmegyünk, majd elindultunk. Egy ideig szótlanul ballagtunk egymás mellett. Nem tudom miért, de nem tudtunk mondani semmit, pedig azért volt mit megbeszélni. Hirtelen egy zokogó kislány szaladt odahozzánk. Kb. 3-4 éves lehetett.

-Szia! Mi a baj? Miért sírsz?-kérdezte aggódóan Bill, közben leguggolt a kislányhoz.

-Any...a...a...az anyukám. Nem találom az anyukám.-elkezdett keservesen sírni, majd Billhez bújt. Annyira aranyosak voltak együtt...

-Jól van. Nyugodj meg, meg fogjuk találni, ne sírj. Engem Billnek hívnak, ő pedig a barátnőm, Cami.-mutatott rám.-És neked mi a neved?

-Laura.-válaszolta félénken.

-Tényleg? A barátnőmet is úgy hívják.-mondtam neki.

-Mondd csak, hol veszítetted el az anyukádat?-kérdezte Bill.

-Ott voltunk az apukámmal meg anyukámmal. Én elmentem pisilni és eltűnt az anyukám.

-Rendben, akkor elmegyünk oda, ahol voltatok és megtaláljuk őket.

A kislány megfogta Bill kezét és elvezette oda ahol elvesztette az anyukáját. Egy étteremnél voltak. Bementem körül nézni, hátha megtalálom a nőt. Egy házaspár elég zaklatottan ült az egyik asztalnál. Odamentem hozzájuk.

-Elnézést, minden rendben?

-Mit akarsz?-kérdezte mogorván.

-Egy kislány szaladt hozzám és a barátomhoz. Azt mondta elveszítette a szüleit.

-Laura! Hol van a kislányom?-pattant fel a fiatal nő.

-Kint van, jöjjön!-mondtam.

Mikor kimentünk Laura azonnal az anyukájához rohant, szorosan átölelték egymást. Annyira boldogok voltak.

-Nagyon köszönjük, hálával tartozunk, kérjetek bármit.

-Jaj, dehogyis. Nem csináltunk semmit. Örülünk, hogy minden rendben van. Mi megyünk is...viszlát!

Billel tovább mentünk és elkezdtünk beszélgetni.

-Nagyon aranyos voltál a kislánnyal. De komolyan.

-Szerintem tök cuki volt. Ráadásul elvesztette a szüleit. Annyira kétségbe volt esve. Ez a legkevesebb, amit tehettem.

-Bill sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled.

-Jaj Cami...én sajnálom, hogy nem bíztam benned. Sose tudnál megcsalni, érzem...bocsáss meg, hogy kételkedtem benned.

-Tudod mit, felejtsük el ezt az egészet. Meg sem történt. Folytassuk ott ahol abba hagytuk.-szorosan megöleltük egymást, és megcsókolt. Annyira jó volt, hogy végre nem kell megjátszanom magam...

 

Bocsi, hogy régen írtam, de nagyon elfoglalt vagyok. Remélem tetszik...várom a kommenteket! Puszillak titeket!!! <3

 

6 komment · 1 trackback

15. rész

2007.10.13. 13:16 *.*Cami*.*

Mivel Billel eléggé összekaptam, most télleg az ő hibájából, semmi kedvem nem volt otthon maradni. Felkaptam a farmerkabátom és elmentem. Rettenetes fájdalmat éreztem, úgy bántott, hogy Bill ilyen rágalmakkal szidalmazott...most szerelem helyett csak erős gyűlöletet éreztem...nagyon érzékeny vagyok, főleg, ha valaki alaptalanul megvádol...kiakartam verni a fejemből ezt az egészet...elsétáltam a közeli parkhoz...útközben egy ismerős autó lassított mellettem.

-Nem mondod, hogy ilyen hamar jobban vagy?-szólalt meg egy hang.

-Gregory? Hát te, mit csinálsz erre?

-Csak erre jártam, aztán megláttam egy sántikáló lányt, és rögtön rád gondoltam.-mosolygott.-Nem jössz? Beülhetnénk valahova...

-Nah legyen!-gyorsan bepattantam a kocsiba, majd elhajtottunk. Egy hamburgi kávézóba mentünk beszélgetni. Rögtön észrevette, hogy nincs minden rendben, és amilyen aranyos, persze meg is kérdezte...

-Hááát...télleg nincs minden rendben. A barátom meglátta, amikor elvittél a kórházba, vagyis, ugye beszáltam a kocsidba...meg pont nálunk volt, mikor hazavittél...erre meg jött a féltékenykedés. Megvádolt, hogy viszonyom van veled, hiába magyaráztam neki, hogy csak baleset történt, te meg bevittél a kórházba, hazugnak és csalónak tart.

-Értem...ez elég fura helyzet, én nem akartam bonyodalmat okozni...de télleg, ez most nagyon bánt.

-Jaj Gregory semmi baj, télleg...nem a te hibád. Olyan bunkó, nem értem mi ütött belé...

-Figyelj, én inkább békén hagylak, nem akarom, hogy miattam valami gond legyen köztetek.

-Hagyd már abba, barátok vagyunk, nem érdekel, hogy mit gondol.

-Biztos?-kérdezte

-Persze...nincs kedved ma eljönni velem a kikötőbe, a bnőm már tök régóta ígéri nekem, hogy eljön velem, de az sem mostanában lesz...neked meg nem sok barátod van itt, nem?

-Huuh...ez remek ötlet, de a barátod...

-Nem érdekel...gondoljon, amit akar. Szóval?

-Benne vagyok, fél 8-ra elmegyek érted, jó?

-Tökéletes.-most, hogy megbeszéltem Gregoryval a dolgokat, meg elmegyünk este, nem érdekelt, hogy Bill mit gondol. Ha nem hisz nekem, arról én nem tehetek, és nem fogok neki könyörögni. Ezután Gregory hazavitt...mikor bementem, láttam, hogy Bill nálunk van.

-Sziasztok!-köszöntem

-Helló!-köszönt Bill sértődötten.

-Cami, nem megyünk el este valahova bulizni? Anyuval is megbeszéltem.

-Bocsi Lara, de már más programom van.

-Ohh, ilyen hamar elígérkeztél, és megtudhatom hova mész?-pattant fel Bill a kanapéról.

-Semmi közöd hozzá...-mondtam haragosan.

-Gondolom azzal a sráccal mész el, hogy is hívják...?!

-Gregorynak hívják, és ha annyira érdekel akkor igen, vele megyek. Kérdeztem tőle, hogy nincs e kedve eljönni velem a kikötőbe, és boldogan eljön velem. Úgyhogy bocsi, de megyek készülődni, mert kb. 1,5 óra múlva jön értem.-ezzel gyorsan felmentem a fürdőbe készülődni. Láttam, hogy Bill majd megpukkan a féltékenységtől, de nem érdekel. Goromba volt velem és igazságtalan. Így járt! Hamar lezuhanyoztam, összekaptam magam, smink...mire jött Gregory kész is lettem.

-Milyen csinos vagy.-mondta Bill

-Köszi, bocs de sietek...-kinéztem az ablakon, és láttam, hogy Gregory már vár.-Nah mentem, jó szórakozást nektek. Nem tudom mikor jövök. Pááá.-becsaptam az ajtót és elviharoztam...

Nem lett valami hosszú, de próbáltam valami értelmeset összehozni! Várom a kommenteket! cupp <3

 

4 komment

14. rész

2007.10.11. 19:08 *.*Cami*.*

 

 

 

 Másnap reggel nem siettük el a felkelést. Annyira jó volt Bill karjaiban ébredni. Mikor felébredtem, Bill még aludt. Elnéztem, annyira cuki volt. Mivel már elég késő volt, gondoltam nem ártana hazamennem. Óvatosan kimásztam az ágyból, úgyahogy, sikerült persze Billt felébresztenem.
-Hova mész?-kérdezte Bill álmosan
-Megyek haza, már fél 1 van...majd felhívlak, oké?
-Nem reggelizel?-kérdezte, közbe felült az ágyra.
-Nem Bill, köszi, de nem ebédelek.
-Rendben, majd beszélünk, sztem este átugrunk Tommal...
-Okés, szia, szeretlek!-megpusziltam és lementem a lépcsőn.
A nappaliban találkoztam Tommal. Meglepte, hogy ilyenkor megyek haza...
-Látom hosszú volt a vígasztalás.-mondta Tom gúnyosan
-Haha, igen...elég hosszú volt...de ha nem haragszol, akkor a részletekbe nem mennék bele...
-Kár...pedig én csak arra vagyok kíváncsi.-mondta mosolyogva.
-Sajnálom...nah most már megyek, jók legyetek.-adtam neki két puszit és hazamentem. Mivel nem volt sok kedvem hazamenni, igen meggondoltam magam, felpattantam a buszra és elmentem egy közeli plázába. Valamennyi pénz volt nálam, a nézelődés nem kerül pénzbe, még...amúgy nem csak nézelődtem, hanem vettem egy gatyát meg egy felsőt...vagy 2 órát sétálgattam a plázában. Ezután hazafele vettem az irányt. Természetesen most sem volt busz...csak másfél óra múlva jön, mert valami technikai hiba van...marha jó, gondoltam magamban...elindultam gyalog, nem hiszem hogy olyan messze van...bandukoltam vagy fél órát, aztán meguntam...az eső is elkezdett esni, szóval hülyeség lett volna tovább mennem. Ott ültem egy csomó ideig, de a busz sehol nem volt. Mikor már kb. 1 órát ott vacogtam esőben, a buszmegállóban, gondoltam ideje lenne felhívni valakit, aki a segítségemre siet. Mondanom sem kell, a balszerencse kerülget, a telefonom lemerült. Na itt azt hittem elájulok. Mi a szart csináljak? Újból elkezdtem gyalogolni...szakadó esőben...mikor a második út sarkához értem, leléptem a járdáról, és nem vettem észre, hogy egy kocsi, elég nagy sebességgel pont kanyarodik...hirtelen sokkot kaptam és nem tudtam megmozdulni, becsuktam a szemem és vártam, hogy mi lesz...mikor eltelt pár mp a sokk hatására elgörnyedtem és a földre estem. A fiú aki vezetett gyorsan kiszállt az autóból és odarohant hozzám...
-Jól vagy? Nem esett bajod?-kérdezte tőlem
-Nem, semmi baj.-eközben felsegített.-Csak annyira megijedtem, olyan sokkhatás ért, és meg sem bírtam mozdulni...
-Akkor jó, de ha nem baj elvinnélek a helyi kórházba, kivizsgálásra, hátha valami bajod lett...
-Nem kell köszönöm, csak az eséstől meghorzsoltam a kezem, semmi több...ááh a lábam...asszem kibicsaklott a bokám.
-Nah látod, én okoztam a balesetet, túl gyorsan hajtottam, a legkevesebb, hogy elviszlek orvoshoz, kérlek.
-Oké, legalább valamit csinálnak a bokámmal, legalább nem fog úgy fájni...
-Akkor gyere, segítek...-a srác besegített az autóba és elvitt a közeli kórházba. Amíg vártunk elkezdtünk beszélgetni.
-Milyen bunkó vagyok, be sem mutatkoztam, Gregorynak hívnak, és neked mi a neved?
-Camila, de szólíts csak Caminak. Te nem vagy német, ugye?
-Nem, csak pár hónapig maradok, mert van egy kis elintézni valóm, Franciaországban élek.
-Az tök jó, apukám üzletember, sokat szokott odajárni, biztos gyönyörű ország...én sem vagyok német...spanyol vagyok, csak nyaralni jöttem egy hónapra a bnőmhöz.
-Micsoda véletlen...-a beszélgetés itt megszakast, mert szólítottak, hogy menjek be. Az orvos lefertőtlenítette a horzsolást, meg megnézte a lábam. Csak kibicsaklott, nem tört el szerencsére...bekötötte, majd adott fájadalom csillapítót. Gregory felajánlotta, hogy hazavisz, legalább nem kellett így buszoznom. Kitett Laráék háza előtt, majd elment. Én bevánszorogtam a házba. Bill nálunk volt...a hangulat elég fagyos volt mikor beléptem.
-Sziasztok! Huha, mi történt itt?
-Merre jártál?-förmedt rám Bill
-Jesszusom Bill, mi van veled, olyan vagy mint az apám...-leültem a kanapéra
-Hol voltál?
-Elmentem vásárolni, meg történt velem egy kis baleset...
-Igen, és elmondanád ki volt az a srác, akinek a kocsijába beszáltál?-kérdezte Bill
-Jaj Bill, félreérted...elmentem a plázába, de visszafele nem volt busz. Elkezdtem gyalogolni, aztán a sarkon hirtelen tök gyorsan kikanyarodott egy kocsi, én sokkot kaptam, és majdnem elütött. A bokám kibicsaklott, meg szereztem egy kis horzsolást, Gregory meg felajánlotta, hogy bevisz a kórházba. Ennyi!
-Gregory...látom milyen jól összebarátkoztatok...
-Igen, képzeld...tök jó fej volt...ott is hagyhatott volna, de elvitt a kórházba, kifizette a kezelést, ső haza is hozott...
-Akkor nagyon jól elvagytok egymással...
-Bill hagyd már abba a féltékenykedést, borzalmas vagy...
-Én vagyok a borzalmas?! Összejössz egy sráccal, beadod az áldozatot, aztán meg jössz itt nekem a szövegeddel.
-Milyen bunkó vagy! Képzeld télleg megtörtént és nem hazudok.
-Oké, de miért hozott haza? Hmm??
-Mert jó fej volt, és nem akarta, hogy így buszozzak.
-Tudod mit Cami, úgy érzem itt rám nincs szükség.
-Bill kurvára elegem van abból, hogy hazugnak és csalónak tartasz. Nem értem mit féltékenykedsz itt, semmi sem történt, de ha tudni akarod, akkor Gregory nagyon helyes és kedves srác és biztos jobban bánna velem mint te.-e kijelentés után Bill teljesen ledöbbent. Be kell valljam én is...annyira mérges voltam rá, hogy alaptalanul megvádol minden hülyeséggel. Ezután csendben kisétált és magára csukta az ajtót...
 
Jaj, bocsánat, hogy régen írtam, de nagyon sokat kell tanulnom. De most itt az újabb rész...nem lett túl hosszú, de remélem tetszik^^ Az oldallal kapcs.-ban pedig annyit, hogy ha mindenigaz, akkor hétévégére elkészül a Coppermine galéria és akkor minden visszatér a normális kerékvágásba és lesz friss...na jók legyetek! pucc

 

6 komment

süti beállítások módosítása