Az esti találkozás hamar elérkezett. Még előtte elmentem venni egy két apróságot. Készültem az estére, mert hát egy régi barátság új kezdete igazán fontos számomra. Természetesen átöltöztem, kicsit kicsinosítottam magam Zac érkezése előtt. Hat óra előtt pár perccel megszólalt a csengő. Siettem ajtót nyitni.
-Szia!
-Helló! Hát hallod mire ide találtam. Nem mondtad, hogy ilyen bonyolult eljutni hozzád.
-Mi?? Tök egyszerű. Na gyere be.
-Ohh milyen szép házad van. És még kutyád is van.
-Igen. Lottinak hívják. Szereti az embereket, és tudom hogy te is szereted a kutyákat.
-Látom ezt nem felejtetted el.
-Neem. Ha kell kiskutya csak szólj.
-Rendben. Egyedül élsz?
-Igen. Válaszolva a következő kérésedre szingli vagyok.
-Olvasol a gondolataimban…említetted, hogy igazán hosszú élettörténeted van.
-Az biztos. 3 év alatt rengeteg dolog történt velem. 17 évesen eljöttem Larához nyaralni. Megismerkedtem egy sráccal, akivel végül egymásba habarodtunk. Jártunk, majd elváltak az útjaink. Aztán ideköltöztem újra találkoztam vele, majd megint összejöttünk. Később terhes lettem, de egy „baleset” következtében elvetéltem. Nehéz időszak volt, de azt hiszem egyre jobban sikerül túltennem magam ezen. Azonban a barátommal nem volt minden rendben. Ez a szörnyű tragédia betett a kapcsolatunknak és külön mentünk. Azóta nagyjából élem az életem itt. Dolgozok, tanulok, barátaimmal vagyok.
-Hát mit is mondjak…tényleg érdekes és borzalmas dolgok történtek veled. De szerencse, hogy te ilyen erős személyiség vagy. Sok lány már régen összetört volna.
-Néha úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, de aztán vmi megmozdult bennem, egy akaratérzés, és ez segített. Meg persze a szeretteim, akik mellettem álltak. Na de ne az én problémáimról beszéljünk. Mesélj te is magadról.
-Huhh nekem nincs ennyi mesélni valóm. Unalmas az életem.-mosolygott.-Fél éve szakítottunk a barátnőmmel. Tudod Ashleyvel. Hosszú kapcsolat volt, és nehezen tettem túl magam rajta. Sokáig együtt voltunk, és a kapcsolatunk kezdett ellaposodni. Így muszáj volt a különválás mellett dönteni. Azóta tanulok, én is dolgozok. Van egy bandám. Talán egyszer énekesi pályára török. És persze keresem azt a lányt, aki mellett boldog tudok lenni.
-Ismerős érzés…
Zaccel még rengeteg dologról beszélgettünk. Bevallotta, hogy igazán házasság párti. És hogy amikor a sulinkban volt cserediák belém volt zúgva. Hát igen. Minél többet beszélgetsz valakivel igazán érdekes dolgok derülnek ki róla. Itt sem történt másképp…
***
Fél év múlva…
Hát elég sok idő eltelt, és sok dolog történt velem. Vannak lényeges dolgok, és persze kevésbé lényegesek. Billel úgy döntöttünk, hogy egyelőre hanyagoljuk ezt az együttlevős dolgot. Talán ha elég idő eltelik, akkor rájövünk, hogy igenis egymás mellett van a helyünk. Bill belevetette magát a bandába, koncerteznek, interjúkról sajtótájékoztatókra járnak. Időközben Zaccel való barátságból szerelem szövődött. Nem tudom, hogy hogyan történhetett ez, de jól érzem magam vele és szeretem. Meg kell mondjam, ez a fordulat mindenkit meglepett, még engem is. Bill is nehezen dolgozta fel, de végül talán sikerült neki. Zac rájött, hogy neki a hamburgi Színművészeti Egyetemen van a helye, így átiratkozott. Ja és Zaccel együtt élünk. Hétvégére elakartunk menni kicsit kikapcsolódni. Persze nem egyedül, hanem jó páran. Mivel újra nyár van, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy éjszakai túrára.
-Hali!-rontott be Lara jelzés nélkül a házba.
-Szia! Látom nagyon otthon érzed magad.
-Jah igen.-mosolygott. Mindig mondod, „érezd csak magad itthon”, hát én így teszek.
-Persze semmi gond.
-Akkor az a terv, ami meg volt beszélve ugye?
-Igen. És viszünk kaját, piát, és hosszú ruhába megyünk mert este hűvös lesz és sok a szúnyog.
-Oké. Akkor jön Benja is. Jah és elhívtam a srácokat is.
-Milyen srácokat??
-Hát Tomékat. Úgyis mindig otthon vannak. Ez meg jó buli lesz.
-Jajj Lara. Mindegy, mostmár nem mondjuk vissza. Jöjjenek.
-Nem baj Zac?-kérdezte Lara.
-Nekem nem. Nem vagyunk haragban. Bill meg, ha normális akkor meg semmi gond.
-Jó, akkor mi mehetünk veletek egy kocsival?
-Persze Lara, ezt már megbeszéltük. Azt hiszem 7 körül el kéne indulni, mert mire odaérünk lesz vagy 10. És azt hiszem 11 körül kezdődik a túra. Tehát 7-re nálatok vagyunk és szólj Billéknek is, hogy hétkor tali nálatok.
-Rendben. Na én mentem. Akkor este. Sziasztok.
Ebéd után átnéztem néhány egyetemi papírt, meg elmentünk vásárolni. Megvettük ami estére kell. Olyan hamar telnek az órák, így hamar eljött az este is. Felöltöztünk, bepakoltunk a kocsiba és elindultunk. Zac kívánságára ő vezetett, mert szerinte veszélyesen vezetek. Ez hülyeség. Tök jól vezetek, csak féltékeny. De kedvességem miatt megengedtem neki, hogy vezessen. Laráék éppen jöttek ki az ajtón. Természetesen jó nagy pakkal. Billék majdnem egy időben érkeztünk. Éreztem, hogy az első pillanatok kissé kínosak lesznek. Mert így együtt nem nagyon voltunk még. Vagyis Zaccel, Bill előtt.
-Sziasztok! Készen vagytok?-kérdeztem az emberkéket.
-Igen. Cami ezt betehetjük a csomagtartóba?
-Persze. Öhhm azt hiszem induljunk.-mondtam. Majd mindenki beszállt az autóba és végre elindultunk. Tökre izgultam. Még sosem voltam ilyen éjszakai túrán, és tök kíváncsi voltam, hogy mégis hogy zajlik ez az egész. Egész úton énekeltünk, meg hülyültünk. Nagyon jó volt a hangulat. Az út körülbelül 3 órás volt. 10-fél11 környékén oda is értünk. Még előtte ettünk pár falatot, majd a starthoz mentünk. Jó sokan voltak, biztosan nagy buli lesz.
-Lányok nem fogtok félni a farkasoktól meg a medvéktől?-érdeklődött Bill.
-Tessék?? Itt vannak farkasok meg medvék?
-Hát hogyne lenne. Ez Németország.
-Most komoly? Bill ne szórakozz már!!
-Jó ha nem hiszed kérdezz meg akárkit. Megkérdezheted Zacet is.
-Mi van velem?
-Ugye hogy vannak medvék? Meg farkasok?
-Ahha. Miért?
-Nem basszatok át. Én akkor nem megyek sehova.
-Majd mi megvédünk.-ajánlotta fel Bill.
-Ezaz. Bill ráugrik és lefogja én meg megverem.-röhögött Zac.
A srácok kifejezetten jól elvoltak, aminek nagyon örültem. A hangulat kezdett feloldódni, Bill és Zac folyton baromkodtak, meg ugratták egymást.
-Lara ha itt vadállatok vannak, akkor nem megyek sehova.
-Miről beszélsz? Itt nincs semmi. Max vaddisznó.
-De Bill és…tehát átcsesztek. Azt mondták farkasok meg medvék vannak.
-Max ha idetévednek, de nincsenek.
-Megölöm ezeket.
Amint meghallották, hogy rájöttem az átverésre, meghúzták magukat. Gyorsan elment az a kis idő, amennyit várni kellett. Mindenki kapott pecsétet, meg sorszámot. 11-kor pedig elkezdődött. Több cél ki volt tűzve, vagyis több pihenőhely volt. Azt hiszem 7-8. Az út nagyon jól telt, de természetesen nagyon paráztam. Hátha összefutunk valami állattal. Zacék folyton piszkáltak minket Larával. Útközben valamire ráléptem és kibicsaklott a bokám. Rögtön a földre estem.
-Jól vagy?
-Persze édesem, csak a bokám. Kiment. Basszus de fáj. De semmi baj.-felakartam állni, de a nagylendülettől majdnem elestem, épp hogy Bill elkapott.
-Öhhm, köszi. Jól vagyok. Csak bénázok. Elengedhetsz.
-Figyelj Bill ti menjetek, én visszaviszem Camit a kocsihoz.
-Jajj ne már…hagyjad Zac. Menjetek csak, nyerjetek, majd én elviszem. Én már úgyis voltam ilyen esti túrán, te meg nem. Vigyázok rá ígérem.
-Jó rendben. De tényleg nagyon vigyázz rá.
-Örülök, hogy így pátyolgatjátok a sorsomat. De amúgy nem tudom mennyire van értelme visszamenni. Mert már elég sokat mentünk.
-De a cél még sokkal messzebb van drága. Úgyhogy menjetek vissza.-mondta Zac.
Jó legyen meg az akaratuk. Gondoltam magamban. Zac Laráékkal tovább ment, én pedig visszafordultam Billel. Hát az biztos, hogy izgalmas egy út volt. Félig Billre támaszkodva, sántítva ballagtunk vissza. Ráadásul az út két felé ment, és nem tudtuk eldönteni, hogy melyiken kell menni.
-Jobbra.-válaszoltam.-Emlékszem amikor kifordultunk.
-Hülyeség. Balra. Tisztán itt van előttem, hogy erre kell menni.
-Bill baromság. Jobbra. Higyj már nekem. Legalább egyszer az életben. Vagy tudod mit te arra mész, én meg erre.
-Balra menjünk és kész.-Bill felkapott és elindultunk az általa kijelölt úton.
-Tegyél le. Elfogunk tévedni.
-Nem fogunk, és csönd.
Mentünk, mentünk az úton, pontosabban Bill ment és cipelt az ölében. És az út egyáltalán nem volt ismerős. Biztosan eltévedtünk. Ez volt az első gondolatom. Így is lett. De az ijesztő dolog csak ezután következett…
Újabb rész. =) Remélem tetszett, várom a véleményeket. Puszi ;)