-Nagyon jó napotok volt akkor.-mondtam mosolyogva.

-Igen, télleg nagyon jó volt. Valamelyik nap bejöhetnétek, de nyugi, szólok a biztonságiaknak, hogy engedjenek be.

-Igen, az nagyon jó lesz. Nem szeretnék még egy ilyen kavarodást. Tényleg mesélj már egy kicsit Laráról és Tomról. Lara semmit sem mond és én látom, hogy izzik körülöttük a levegő.

-Jaaj olyan kiváncsi vagy...az igaz, hogy sztem teljesen odavannak egymásért, még ha nem is valják be, de Tom annyira makacs. Folyton azt mondogatja magának, hogy tetszik neki Lara, de semmi komoly...én viszont látom, hogy igenis kezd beleszeretni. A tesómat mindenkinél jobban ismerem. Sosem volt még szerelmes, de ahogy ránéz Larára...ohh a szemei csak úgy csillognak. Lesi minden mozdulatát, minden tettét.

-Lara is valahogy így van. Állandóan azt mondja, hogy nem, neki annyira nem jön be Tom...aztán mikor megjelenik azonnal zavarba jön, elpirul...

-Szép is a szerelem. Igaz?-kérdezte tőlem, és olyan kis huncut tekintettel rám nézett.

-Hááát...ha olyan valakit szeret az ember, amilyen te vagy, akkor nagyon is.-mondtam neki.

Bill közelebb ült hozzám és megcsókolt. Annyira jó volt érezni a puha ajkait. Elkezdett simogatni és ledöntött az ágyra. Már eléggé belelendültünk a dologba, amikor benyitott Lara anyujája, Debora.

-Hopp, elnézést, Cami beszélni szeretnék veled.-mondta és aggódó tekintettel rám nézett.

-Persze...mondjad csak.

-Én hazamegyek, nem akarok zavarni. Szia! Viszlát!-Bill megcsókolt és kiment az ajtón.

-Figyelj, nagyon aggódok Laráért. Mostanában nem is nagyon látom, és az egy dolog, hogyha együtt vagytok, de te nem vagy vele. Hol van?-kérdezte tőlem.

-Szóval, nem kell aggódni, jól van és semmilyen hülyeséget nem csinál...Bill, a barátom, van egy ikertestvére és nála szokott lenni. Tök jó barátok...

-Értem...köszi, hogy elmondtad.-megsimogatta a vállam, majd kiment. Miután becsukta maga mögött az ajtót, rájöttem, hogy lehet nagy hülyeséget csináltam. Lara még nincs 16 sem, és a szülei nem nagyon szeretik, ha sokat van távol. Most pedig, hogy egy fiúval van... Nagyon féltem, hogy ebből hatalmas balhé lesz. Hogy picit tereljem a gondolataimat, elmentem fürdeni. Vagy 1 órán keresztül a fürdőben voltam. Mikor bementem Lara ült az ágyon. A földön szanaszét voltak a cuccok. Könyvek, tollak, ruhák...

-Mi történt itt?

-Mi? Hurrikán tört ki...-válaszolta gúnyosan.

-Mi bajod van?

-Az, hogy azt hittem a barátnőm vagy. De bekell látnom tévedtem...

-Nem értem, miért mondod ezt?

-Anyám  felhívott, hogy hol vagyok. Mondtam neki, hogy az egyik bnőmnél. Erre rávágta, hogy nem kell hazudnom, mert "valaki" elmondta neki, hogy Tomnál vagyok. Elkezdett a telefonban üvöltözni velem és kijelentette, hogy azonnal jöjjek haza.

-Jajj Lara. Tudom, hülyeséget csináltam, de kicsúszott a számon és egyáltalán nem gondolkoztam azon, hogy mit mondok. Utána én is beláttam, hogy nem kellett volna. Sajnálom...

-Sajnálhatod is. Olyan bunkó vagy, én hányszor kihúztalak a pácból. Amikor titokban elmentél Javierrel sátorozni, akkor is falaztam neked és mondtam anyudnak, hogy nálunk alszol. Egy csomószór segítettem, te meg ezt teszed velem?! Kössz.

-Képzeld nem tudtam, hogy ennyire nagy titok.

-Tudod, hogy anyámék milyenek, gondolkozhattál volna. De mit várhatok én tőled. Neked csak az a fontos, hogy jól érezd magad és minden tökéletes legyen körülötted.

-Ez nem igaz! És nem vagyok bunkó!

-Deh, igenis az vagy!

-Állítsd le magad Lara, oké? Azért, mert gondod van, ne beszélj velem parasztul jó?

-Jaaj ne haragudj...elfelejtettem, hogy te Camila Satilla vagy.

-Nah jó tudod, nem érdekelsz, gondolj amit akarsz, de arra nem vagyok kíváncsi, hogy flegmán és bunkón leizálj engem. Elmentem, majd reggel jövök. Addig legalább átgondolod a dolgokat és holnap megbeszélhetjük nyugodtan. Nah páá!

-Menj csak, menekülj el a gondok elől. Csak ez vall rád.

Rosszul esett, amit Lara mondott. Megbántam, hogy kicsúszott ez a számon, de akkor sem beszélhet így velem. Úgy döntöttem, hogy átmegyek Billhez és nála alszok. Útközben két fekete ruhás, fiatal srác jött velem szembe. Nagyon megijedtem. Próbáltam elmenni egy másik utcába, de sajnos nem lehetett bemenni. El akartam menni melletük, de az egyik nekem jött.

-Bocsi.-mondtam a barna hajúnak. Elkaptam a karom és odarángatott magához.

-Mi van kislány? Ilyen későn nem kéne egyedül mászkálnod, nehogy vmi bajod essen.

-Engedj el!-kiabáltam rá.

-Oooh, csak nem lettél ideges.

-Hagyjál békén. Én nem bántottalak, azonnal ereszd el a karom.

-Nem-nem. Ne legyél ilyen erőszakos. Milyen szép arcod van.-a fekete hajú fiú közelebb jött hozzám.-Nehogy ennek a szép pofinak valami bántódása legyen. Mikor ezt kimondta elő vett egy kisméretű kést. A szívem ezerrel elkezdett verni. Borasztóan féltem. Ezek bármire képesek.

-Kérlek titeket engedjetek el, nem lesz semmi. Mindenki tovább megy és ennyi.-könyörögtem nekik reszketve. Szépen kinevettek engem. Mikor elfordultak, mert azt hitték valaki jön, beleharaptam a srácnak, annak aki tartott a kezébe és elkezdtem szaladni. Ők rögtön utánam eredtek. Az egyiknek sikerült elkapnia és mindketten elestünk.

-Rossz kislány voltál. És ezért ki kell, hogy kapj.-egy hatalmas ütést éreztem a hasamba. Könyörögtem nekik, hogy engedjenek el, de hiába. Elkezdtek pofozni és rugdosni. Nemsokára éreztem, hogy teljesen elgyengülök. Hallottam egy kiálltást, nem tudtam ki volt és hogy mit kiabált. Egy nagy rúgás után minden elsötétült és elveszttem az eszméletemet...

Remélem tetszett ez a rész is. Nagyon örülök, hogy ez előző ennyire tetszett nektek! :) Várom a kommenteket. pussz