Kifele menet Tom bús tekintete fogadott. Látszott rajta, hogy nagyon ki van borulva Bill miatt. Próbáltam vigasztalni, de hiába. Persze érthető a elkeseredettsége. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza pihenni, én bent maradok. Nem akart. Kérte, hogy hagyjam egyedül, így hazamentem. Otthon Zac épp Lottit dögönyözte. Lotti amint észrevett, szaladt hozzám a kiérdemelt simogatásért.
-Bill hogy van?
-Ugyanúgy…-dobtam le a táskám.-Semmi változás. Csak fekszik és alszik. Aggódom érte, nagyon.
-Megértelek. De minden rendben lesz.
-Hát remélem.
-Mi a terved mára?-kérdezte Zac.
-Még nem tudom. Délután szerintem bemegyek a kórházba. Meg el kellene menni vásárolni, de nincs kedvem.
-Majd én elmegyek, te nyugodtan pihenj.
-Nagyon drága vagy. Köszönöm.
-De írd fel, hogy mi kell.
-Jó, rendben.
Összeírtam, majd Zac elment vásárolni. Kicsit ledőltem pihenni. Hamar álomba zuhantam és megálmodtam a medvés balesetet. Borzalmas volt. A telefon csörgésére ébredtem fel…
-Igen?
-Szija Tom vagyok. Képzeld Bill magához tért.
-Tényleg?? És jól van?
-Hát az orvos szerint az állapota már csak javulhat.
-Jajj ennek borzasztóan örülök.
-Az első kérdése az volt, hogy vagy…
-Jajjj…összeszedem magam és bemegyek oké?
-Jó rendben. Vigyázz magadra. Helló
Hamar beértem a kórházba. Bill szülei is bent voltak. Éppen az orvossal konzultáltak. Be szerettem volna menni. Az orvos megengedte, de kikötötte, hogy csak kicsit. Bill bent feküdt…
-Szia.-köszöntem halkan.
-Jajj szia. De örülök, hogy itt vagy.
-Hogy érzed magad?
-Hát elég gyengének, de szerencsére az orvosok jó híreket adnak.
-Akkor jó. Nagyon aggódtam érted.
-Neked semmi bajod nem lett szerencsére.
-Igen…
-Mi a baj?
-Semmi, csak olyan rossz érzés, hogy te itt fekszel gépekre kötve, nekem meg semmi bajom.
-Cami, te hülye vagy.-mosolygott.
-Kössz.
-Még jó hogy semmi bajod te lökött. Nyugi én nekem sem lesz semmi, pár nap és újabb túrának vágunk bele.
-Meg a…soha nem megyek erdőbe…
Bill egész jó kedvében volt, bár a beszélgetés végére kissé elfáradt és elaludt. Én kimentem és elmeséltem a történéseket Tomnak…
***
Pontosan…december 24.
Újabb pár hónap telt el…szerencsére Bill már nagyon jól van, visszatért a koncertekhez és a show világába. És eljött egy újabb karácsony. Nagyban készültem az esti családi vacsorához. Ez lesz az első karácsonyunk Zac-kel. És apukám is velünk karácsonyozik az élettársával. Ja igen közben kiderült, hogy kistesóm lesz. Uhh hát, ez számomra kicsit ijesztő. De semmi sem ronthatja el ezt az örömteli eseményt. Nagy este lesz, meghívtam Billéket, Laráékat is.
-Cami, Bill megvette a fát, de kérdezte hogy elhozza vagy majd elmész érte?-kiabált az ajtón Zac.
-Én biztos nem. Én főzök, egy perc szabadidőm sincs. De te elmehetnél érte.
-Én??
-Igen. Vagy mondd, hogy hozza ide, nekem tök mindegy, csak ideérjen.
-Jó, majd elmegyek érte.
-Oksi. Jajj Zac, Lotti ne menjen ki, mert behozza a havat.
Ez a nap sok fejtörést okoz. Ideges vagyok, hogy minden jól sikerüljön. Hajnal 5 óta a konyhában sürgök-forgok, ennyi fáradozás miatt reménykedem, hogy csak jól sülhet ki a dolog.
-Zac! Hallod apuékért is ki kellene menni a reptérre.
-Miért, mikor jönnek?
-3kor száll le a gépük.
-Célzás volt, hogy menjek ki?
-Hát…valami olyasmi.-mosolyogtam huncutul.
-Jó, rendben. Kérésed számomra parancs…csak vicceltem. Akkor elmegyek a fáért, hazahozom, utána megyek a reptérre. Oké.
-Köszönöm, köszönöm. Imádlak.
-Van is okod rá. Jah…én is.-mosolygott.
Uhh akkor két dolog megoldva. A kajával is elég jól álltam. Körübelül fél 3-ra mindennel kész vagyok. Már csak fát kell díszíteni és minden kész is. Közben csengettek.
-Bárki vagy, gyere be.
-Szija, csak Bill vagyok.
Lotti kedvesen üdvözölte Billt, majd elszaladt.
-Mit csinálsz?
-Háát nagyban főzök, azt sem tudom hol áll a fejem.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy ma akkor 7-re?
-Jah igen. De vetkőzz le, gondolom nem sietsz.
-Ohh köszi.
-Kérsz teát? Még meleg…
-Hát azt elfogadom. Kint hallod szakad a hó.
-Legalább lesz Zacnek feladata.-mondtam nevetve.
-És jól meg vagytok?
-Igen. Minden rendben köztünk. Féltem belevágni ebbe a kapcsolatba, de megérte.
-Akkor jó. Megérdemled, hogy boldog légy.
-És te? valami lány a láthatáron??
-Nekem nincs időm az ilyenkre.
-Érdekes. Rám volt??
-Te kivétel voltál.
-Ohh, megtiszteltetés.
-Tudod Sabina óta, akit még úgy „szerettem” is, senkit nem találok megfelelőnek magamhoz. Pontosabban nem is keresem. el vagyok szerelem nélkül. Valami mindig leköt. Jajj képzeld, most hogy így karácsony van, tegnap elment Maxhoz.
-Komolyan, és?
-Egyre jobban kedvel. És úgy érzem, hogy napról-napra közelebb kerülök hozzá.
-Eddig többször voltál nála, ugye?
-Igen, igen. Úgy döntöttem, ha már az én fiam, nem fogom elhanyagolni és mindent meg fog kapni tőlem. Fizetem a gyerektartást is, mindig viszek valamit, ezzel is segítek Lisbeth-nek.
-Nagyon büszke vagyok rád.
-Hát én azt hiszem megyek, még fát kell díszíteni. Izgalmas feladat. Akkor este.
Az este hamar elérkezett. Közben apu élettársával is megtaláltam a közös hangot. Sajnáltam, hogy anya nem tudott eljönni, de örültem neki, hogy idén apukám azért itt van. A sok vendégnek sikerült helyet csinálni. Megvacsoráztunk, majd bementünk a nappaliba és együtt kibontottuk az ajándékot. Közben egy váratlan vendég is becsöppent. Pontosabban vendégek. Anya és barátja voltak a meglepetésvendégek. Féltem, hogy a szüleim hogyan viszonyulnak egymáshoz, de minden rendben volt. Sokat beszélgettünk, és minden nagyszerűen sikerült. Majd egyszer csak Zac felállt és elkezdett beszélni.
-Azt hiszem ez a megfelelő alkalom.
-Mire?
-Tudod Cami ez a pár hónap elég volt, hogy rájöjjek arra, hogy mennyire szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Mondd csak hozzám jönnél feleségül?
Nos igen. Ez az ami még engem is ledöbbentett. Némán álltam Zac kérdése előtt...
Huhha hát mivel hamarosan karácsony, gondoltam azért itt is kövessék így az események egymást. Próbálok mostanában nem sűrűn írni ilyen nagy időtolódást. Hát igazából ez nem lett olyan izgalmas, de azért bízom benne, hogy tetszik. Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!!! =)
