Élet a TH-val

Sziasztok! Most egy ideig szünetet tartok. Se időm, se energiám nincsen most írni. Remélem azért ha folytatom, ugyanúgy hű olvasóim lesztek. J

Kifele menet Tom bús tekintete fogadott. Látszott rajta, hogy nagyon ki van borulva Bill miatt. Próbáltam vigasztalni, de hiába. Persze érthető a elkeseredettsége. Mondtam neki, hogy nyugodtan menjen haza pihenni, én bent maradok. Nem akart. Kérte, hogy hagyjam egyedül, így hazamentem. Otthon Zac épp Lottit dögönyözte. Lotti amint észrevett, szaladt hozzám a kiérdemelt simogatásért.

-Bill hogy van?

-Ugyanúgy…-dobtam le a táskám.-Semmi változás. Csak fekszik és alszik. Aggódom érte, nagyon.

-Megértelek. De minden rendben lesz.

-Hát remélem.

-Mi a terved mára?-kérdezte Zac.

-Még nem tudom. Délután szerintem bemegyek a kórházba. Meg el kellene menni vásárolni, de nincs kedvem.

-Majd én elmegyek, te nyugodtan pihenj.

-Nagyon drága vagy. Köszönöm.

-De írd fel, hogy mi kell.

-Jó, rendben.

Összeírtam, majd Zac elment vásárolni. Kicsit ledőltem pihenni. Hamar álomba zuhantam és megálmodtam a medvés balesetet. Borzalmas volt. A telefon csörgésére ébredtem fel…

-Igen?

-Szija Tom vagyok. Képzeld Bill magához tért.

-Tényleg?? És jól van?

-Hát az orvos szerint az állapota már csak javulhat.

-Jajj ennek borzasztóan örülök.

-Az első kérdése az volt, hogy vagy…

-Jajjj…összeszedem magam és bemegyek oké?

-Jó rendben. Vigyázz magadra. Helló

Hamar beértem a kórházba. Bill szülei is bent voltak. Éppen az orvossal konzultáltak. Be szerettem volna menni. Az orvos megengedte, de kikötötte, hogy csak kicsit. Bill bent feküdt…

-Szia.-köszöntem halkan.

-Jajj szia. De örülök, hogy itt vagy.

-Hogy érzed magad?

-Hát elég gyengének, de szerencsére az orvosok jó híreket adnak.

-Akkor jó. Nagyon aggódtam érted.

-Neked semmi bajod nem lett szerencsére.

-Igen…

-Mi a baj?

-Semmi, csak olyan rossz érzés, hogy te itt fekszel gépekre kötve, nekem meg semmi bajom.

-Cami, te hülye vagy.-mosolygott.

-Kössz.

-Még jó hogy semmi bajod te lökött. Nyugi én nekem sem lesz semmi, pár nap és újabb túrának vágunk bele.

-Meg a…soha nem megyek erdőbe…

Bill egész jó kedvében volt, bár a beszélgetés végére kissé elfáradt és elaludt. Én kimentem és elmeséltem a történéseket Tomnak…

***

Pontosan…december 24.

Újabb pár hónap telt el…szerencsére Bill már nagyon jól van, visszatért a koncertekhez és a show világába. És eljött egy újabb karácsony. Nagyban készültem az esti családi vacsorához. Ez lesz az első karácsonyunk Zac-kel. És apukám is velünk karácsonyozik az élettársával. Ja igen közben kiderült, hogy kistesóm lesz. Uhh hát, ez számomra kicsit ijesztő. De semmi sem ronthatja el ezt az örömteli eseményt. Nagy este lesz, meghívtam Billéket, Laráékat is.

-Cami, Bill megvette a fát, de kérdezte hogy elhozza vagy majd elmész érte?-kiabált az ajtón Zac.

-Én biztos nem. Én főzök, egy perc szabadidőm sincs. De te elmehetnél érte.

-Én??

 -Igen. Vagy mondd, hogy hozza ide, nekem tök mindegy, csak ideérjen.

-Jó, majd elmegyek érte.

-Oksi. Jajj Zac, Lotti ne menjen ki, mert behozza a havat.

Ez a nap sok fejtörést okoz. Ideges vagyok, hogy minden jól sikerüljön. Hajnal 5 óta a konyhában sürgök-forgok, ennyi fáradozás miatt reménykedem, hogy csak jól sülhet ki a dolog.

-Zac! Hallod apuékért is ki kellene menni a reptérre.

-Miért, mikor jönnek?

-3kor száll le a gépük.

-Célzás volt, hogy menjek ki?

-Hát…valami olyasmi.-mosolyogtam huncutul.

-Jó, rendben. Kérésed számomra parancs…csak vicceltem. Akkor elmegyek a fáért, hazahozom, utána megyek a reptérre. Oké.

-Köszönöm, köszönöm. Imádlak.

-Van is okod rá. Jah…én is.-mosolygott.

Uhh akkor két dolog megoldva. A kajával is elég jól álltam. Körübelül fél 3-ra mindennel kész vagyok. Már csak fát kell díszíteni és minden kész is. Közben csengettek.

-Bárki vagy, gyere be.

-Szija, csak Bill vagyok.

Lotti kedvesen üdvözölte Billt, majd elszaladt.

-Mit csinálsz?

-Háát nagyban főzök, azt sem tudom hol áll a fejem.

-Csak azt akartam kérdezni, hogy ma akkor 7-re?

-Jah igen. De vetkőzz le, gondolom nem sietsz.

-Ohh köszi.

-Kérsz teát? Még meleg…

-Hát azt elfogadom. Kint hallod szakad a hó.

-Legalább lesz Zacnek feladata.-mondtam nevetve.

-És jól meg vagytok?

-Igen. Minden rendben köztünk. Féltem belevágni ebbe a kapcsolatba, de megérte.

-Akkor jó. Megérdemled, hogy boldog légy.

-És te? valami lány a láthatáron??

-Nekem nincs időm az ilyenkre.

-Érdekes. Rám volt??

-Te kivétel voltál.

-Ohh, megtiszteltetés.

-Tudod Sabina óta, akit még úgy „szerettem” is, senkit nem találok megfelelőnek magamhoz. Pontosabban nem is keresem. el vagyok szerelem nélkül. Valami mindig leköt. Jajj képzeld, most hogy így karácsony van, tegnap elment Maxhoz.

-Komolyan, és?

-Egyre jobban kedvel. És úgy érzem, hogy napról-napra közelebb kerülök hozzá.

-Eddig többször voltál nála, ugye?

-Igen, igen. Úgy döntöttem, ha már az én fiam, nem fogom elhanyagolni és mindent meg fog kapni tőlem. Fizetem a gyerektartást is, mindig viszek valamit, ezzel is segítek Lisbeth-nek.

-Nagyon büszke vagyok rád.

-Hát én azt hiszem megyek, még fát kell díszíteni. Izgalmas feladat. Akkor este.

Az este hamar elérkezett. Közben apu élettársával is megtaláltam a közös hangot. Sajnáltam, hogy anya nem tudott eljönni, de örültem neki, hogy idén apukám azért itt van. A sok vendégnek sikerült helyet csinálni. Megvacsoráztunk, majd bementünk a nappaliba és együtt kibontottuk az ajándékot. Közben egy váratlan vendég is becsöppent. Pontosabban vendégek. Anya és barátja voltak a meglepetésvendégek. Féltem, hogy a szüleim hogyan viszonyulnak egymáshoz, de minden rendben volt. Sokat beszélgettünk, és minden nagyszerűen sikerült. Majd egyszer csak Zac felállt és elkezdett beszélni.

-Azt hiszem ez a megfelelő alkalom.

-Mire?

-Tudod Cami ez a pár hónap elég volt, hogy rájöjjek arra, hogy mennyire szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Mondd csak hozzám jönnél feleségül?

Nos igen. Ez az ami még engem is ledöbbentett. Némán álltam Zac kérdése előtt...

Huhha hát mivel hamarosan karácsony, gondoltam azért itt is kövessék így az események egymást. Próbálok mostanában nem sűrűn írni ilyen nagy időtolódást. Hát igazából ez nem lett olyan izgalmas, de azért bízom benne, hogy tetszik. Mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!!! =)

-Bill…az ott az amire gondolok?

-Mire gondolsz?

-Egy medvére.

-Nagyon úgy tűnik.

-Én azt hittem csak hülyültél, amikor azt mondtad, hogy itt medvék is vannak.

-Én tényleg hülyültem.

-Akkor meg?? Ez hogy kerül ide??

-Honnan tudjam??

-Én félek. Nagyon. Meg fogunk halni.

-Dehogy fogunk meghalni. Csak semmi pánik.

-Semmi pánik?

-Egy 500 kg-os medve van előttünk és azt mondod semmi pánik?

-Nagyon lassan hátat fordítunk és lassan, lassan elindulunk.

Meg is tettük, amit Bill mondott, ám amikor tettünk pár lépést a medve hirtelen ordított egyet, felénk kezdett szaladni és neki ment Billnek. Szó szerint sokkot kaptam. Elkezdtem ordítozni, segítségért üvölteni. Szakadt belőle a hisztérikus sírás. Bill eszméletlenül feküdt a földön, azt hittem, hogy meghalt. A medve nekem akart jönni, de hirtelen összeesett.. Mellettem megjelent pár vadásznak, vagy nem tudom minek nevezhető ember, akik lelőtték a medvét.

-Hölgyem jól van?

-A barátom, meghalt..segítsenek…hívjanak valakit. Kérem segítsenek.

-Kérem nyugodjon meg.

-Segítsenek könyörgöm.

Úgy negyed óra elteltével megjelentek a mentősök, és mentőhelikopterrel bevitték Billt a kórházba. Én nem mentem velük, értem egy mentő jött, bár külsőleg nem lett semmi bajom, de sokkot kaptam. Mindenképpen be akartak vinni a kórházba. Amikor beértünk már Zacék is a kórházban voltak.

-Jajj Cami, jól vagy?-ölelt magához Zac.

-Igen. De borzalmas volt. Nem tudom ki verni a fejemből. Szörnyű volt. Bill…Bill hogy van?

-Még semmi hír róla.

-Tom?

-Tom lement kávéért. Teljesen összetört. Amikor meghallotta, hogy mi történt Billel szó szerint majdnem összeesett.

- Ez az én hibám. Ha nem kellett volna visszamenni velem, akkor nem történt volna meg ez az egész. Bill miattam van itt, velem kellett volna ennek megtörténnie.

-Nem Cami, ez hülyeség. Ne okold magad, nem te tehetsz róla.

-De igen. Ha…meghal…én…azt…sose bocsájtom meg…magamnak…

-Ez őrűltség. Nem a te hibád.

Megjelent Tom. Szúrós tekintettel rám nézett. Odamentem hozzá.

-Jól vagy?

-Nem. Képzeld nem. Az ikertestvérem bent fekszik, és lehet nem éli túl.

-Sajnálom.

-Cseszd meg a sajnálatodat.

-Tom hagy abba.

-Neked kellene ott lenned. Nem neki. Mert veled mindig van vmi. Mindig a középpontban akarsz lenni.

-Nah mostmár tényleg fejezd be.-förmedt rám Zac.

-Ne. Hagyd csak. Igaza van.

-Egy francot van igaza. Ez véletlen volt. Nem téged kell okolni.

-Hagyjuk…megyek iszok valamit.-mondtam, majd lementem.

Hihetelen ez az egész. Egy hétköznapi lány vagyok. Azt hittem, hogy minden úgy történik, ahogy egy normális emberrel. Bulizok, megismerek valakit, összeházasodunk, gyerekeink lesznek és élünk életünk végéig. Erre minden jó és rossz megtörténik velem. Medvetámadás?? Úristen, mint vmi filmben. Amúgy közben kiderült, hogy valamilyen nemzeti parkból szökött ki a medve, és több hónapja kóborol Ausztriában és Németországban. De akkor is…miért nem élhetek unalmas hétköznapi életet?

Miután ittam egy pohár üdítőt, felbattyogtam Zacékhez. Pont akkor konzultáltak az orvossal. Amikor odaértem hallottam, hogy azt mondták, hogy Bill az intenzíven van és kómában van. Átfutott rajtam a hideg. Bill talán fel sem ébred én pedig itt teszek-veszek. Ez annyira igazságtalan. Nagyon rosszul éreztem magam. Be akartam menni hozzá, de az orvos nem engedett be csak egy embert, és gondoltam úgy jó, ha ez az egy ember Tom. Később Bill szülei is megérkeztek. A többiekkel úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Közben a kórházat ellepték az újságírók, és így is csak testőrök kíséretében tudtunk kimenni a kórházból. Otthon ledőltem a kanapéra és elkezdtem sírni.

-Mi a baj?-kérdezte Zac és megölelt.

-Az, hogy annyira rosszul érzem magam. Bill intenzíven van és az sem biztos, hogy túl éli. Én meg itthon vagyok, és a sokkon kívül semmi bajom nincs.

-Camila! Fejezd már be. Attól, hogy ezzel kínzod magad, attól még Bill nem lesz jobban. Inkább erősnek kellene lenned és tartani a lelket az emberekben. A sajnálkozással és önhibáztatással nem érsz el semmit.

-Igazad van. Ne haragudj. Csak olyan rossz. ahogy láttam, ahogy az a böhöm állat Billre támad, borzalmas volt. Akár egy horrorfilm.

-Elhiszem. De inkábba család mellett kellene állnod, nem pedig itt sajnálkozni.

-Tudom. Jajj nem is tudom mi lenne velem nélküled.

Körülbelül hajnali 3-kor kerültünk ágyba, bár szinte le sem hunytam a szemem. Felkeltem fél 7-kor, felöltöztem és bementem a kórházba. Tom kint ült a széken, és mereven bámult a földre. Amikor meglátott odajött és szorosan megölelt.

-Bocsáss meg azért, amiket mondtam. Nem te tehetsz róla, sose kívánnám, azt hogy te legyél így, mert fontos vagy nekem. Csak annyira félek. Rettegek Cami, hogy elveszíthetem az ikertestvérem.

-Voltál bent nála?

-Igen. Gépekre van kötve. Csak fekszik mozdulatlanul.

Közben ki jött az orvos.

-Ha gondolják egyikük bemehet Kaulitz úrhoz.

-Menj csak.-ajánlotta fel Tom.

Vettem egy mély levegőt, megszorítottam Tom kezét és neki indultam. Beöltöztem a védőruhába és bementem hozzá. Annyira rossz volt. Csak feküdt az ágyon, pumpálva bele a levegőt. Leültem mellé és csak bámultam. Elkezdtem neki beszélni, valahogy legbelül éreztem, hogy ő hallja mindazt, amit mondok neki. „Elmeséltem” hogy mégis miken megyek keresztül. Mit érzek…vártam, hátha megpillen a szeme, hátha megmozdítja a kezét…de semmi. Csak feküdt az ágyon élettelenül…

Uhha…hát kicsit brutkó lett…kell az izgalom. Remélem tetszik. Bocsi, hogy már lassan egy hónapja nem írtam, de időm sem kedvem nem volt valahogy. És utólag is „Boldog Mikulást”! J

Reggel, amikor kinyitottam a szemem, egy ismerős szempár figyelt rám. Azt hittem álmodom és vártam, hogy felébredjek, de nem álom volt. Az ágyam szélén ült Tom.

-Jesszusom, te mit csinálsz itt?

-Csak nézlek. Amúgy meg jöttem, mert tudom, hogy elakarsz kísérni vásárolni.

-Jajj Tom!!! Betörsz a házamba, felkeltesz hajnalban, csak mert vásárolni akarsz menni. Nem ér ez rá dután?

-Neeeem. Kérlek Camiii, gyere el velem. Légyszi, légyszi.

-Jójó, elmegyek, csak higgadj le.

Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból. Kint a hó csillogott a ragyogó naptól. Próbáltam hamar összeszedni magam. Majd kimentem reggelizni.

-Éhes vagy?

-Neem, ettem otthon. Jah tényleg, hallottam hogy te rendezed Bill esküvőjét.

-Ne is mondd, ezt a kicseszést velem. Hallod örülök, hogy nem kell a köcsög fejét látnom erre még én rendezem meg élete „legszebb napját”. Borzalmas.

-Akkor miért vállaltad el? Elvégre ez nem kötelező.

-Tudom, de igazából ez az első komoly lehetőségem ezen a pályán, aztán meg nehogy már azt higgye, hogy mennyire megvisel.

-Miért nem visel meg??

-Nem tudom. Vagyis persze szar, nem mondom, hogy nem. Elvégre Bill és én annyi mindenen keresztül mentünk együtt, annyi dolog összeköt, és erre feleségül vesz egy másik lányt és nekem mindezt végig kell néznem és nem tehetek semmit. Nem is akarok. Annyit szenvedtem már, nem akarom, hogy fájjon.

-Nyugodj meg. Bill egy nagy fasz, hogy egy ilyen lány helyett, mint amilyen te vagy feleségül vesz egy beképzelt, hülye picsát. De Cami, tudod, hogy rám mindenben számíthatsz. Hiszen te is segítesz én is fogok, esküszöm.

-Köszi Tom, annyira édi vagy.-majd szorosan megöleltem. Olyan jó volt, hogy van, aki tényleg szeret és számíthatok a támogatásra. Miután megkajáltam gyorsan felöltöztem, és indultunk is vásárolni. Az egész délelőttöm elment, valamikor fél 3 körül értünk vissza. Én is vettem magamnak egy-két dolgot. Mikor hazaértem Tom elment, én pedig lehuppantam a kanapéra. A nagy elgondolkodásban eszembe jutott, hogy ha minden igaz reggel 9-re beszéltem meg a találkozott Sabinával, én pedig teljesen elfelejtettem. Felhívtam és szerencsére este 9-et beszéltünk meg. Mikor elkezdtem kajálni, valaki csengetett. Ajtót nyitottam.

-Hy!

-Ennyire hiányoztam, látom nem tudsz nélkülem élni.

-Ez alap Cami. Na de engedj be. Áthoztam a cuccokat, felpróbálom és mondd meg hogy áll.-mondta Tom.

Tom beljebb lépett és elkezdett átöltözni. Addig popcornt csináltam, mert tudtam, hogy izgalmas „mozi” lesz. Tom bájosan mutogatta a gyűjteményét, amik igazán jól álltak neki.

-Ne mondd, hogy nem nézek ki jól?!

-Ilyet ki se merek mondani.

-Nah azért! És te? Nem akarsz nekem divatbemutatót tartani?? Kérleeek.

-Jajj Tom. Minek?? Különben is nem csak ruhát, hanem fehérneműt is vettem.

-Hááát…az még jobb.

-Azt elhiszem..de tudod mit legyen egy jó napod.-úgy döntöttem, hogy felveszem a fehérneműt is. Sőőt azzal kezdtem. Felvettem az első, piros melltartó, piros tanga bugyis szettemet. Tom a konyhában volt, épp egy adag palacsintát tömött a fejébe.

-Neked ez tetszik?? Nem tudom, talán túl piros…

Tom majdnem kiköpte a szájában levő összerágcsált kaját.

-Nem tetszik??-néztem rá nyílt szemekkel.

-Tessék?? Nem tetszik?? Cami szerintem öltözz fel mielőtt olyat teszek, amit nem kéne.

-Miért nem kéne?

-Cami ne húzd az agyam…kérlek…

-De nem értelek, miért nem kéne? Mi az akadály?

-Camiii…szerinted mi?

-Szerintem semmi.

-Jó lehet, hogy te így gondolod, de én nem. Rengeteget szenvedtem mire el tudtalak felejteni, és még talán így sem sikerült és nem vagyok ez a nagy érzelgős típus, de nem akarok szenvedni miattad.

-Jó tudom, de ha esetleg lenne valami, akkor annak nincs akadálya.

-De én nem akarlak kihasználni. Nekem többet jelentesz szimpla egy éjszakás kalandnál. Ha csak azért akarsz velem lenni, hogy bosszút állhass Billen, akkor ne is folytassuk.

-Neem Tom, félreérted. Sosem tenném ezt veled. De szerintem hagyjuk, megyek felöltözök.

Bementem a szobába, leültem az ágyra, és azon gondolkodtam, hogy egy hatalmas barom vagyok. Biztosan egy bosszúálló, kurvának néz, pedig én nem így akartam. Minden szavamat, minden mondatomat félreértette. Átvettem a melltartóm, és akkor valaki hátulról átkarolt. Végig futott rajtam egy furcsa érzés, egy ismerős érintés. Mikor megfordultam Tom állt mögöttem. Hihetetlen, ahogy hozzám ért, pont olyan volt, mint…Bill…

-Ne haragudj, hülye vagyok. Én csak nem akarok a pótlék lenni. Sosem voltam szerelmes, de beléd szerettem és borzalmas volt látni, hogy az ikertestvéremmel vagy, ő öleled, csókolod, neki adod magad.

-Tudom, de Bill nem érdemli meg, hogy rosszul érezzem magam miatta. Főleg, hogy feleségül veszi azt a csajt. Új életet kezdtem. De most kérlek menj ki. Szeretnék felöltözni.

Tom kiment én pedig felvettem a ruhámat. Miután kimentem Tom nem volt ott. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy beszáll az autóba és elhajt. Fasza, ezt is jól megcsináltam gondoltam. A dutánom hamar elment, tanulmányoztam néhány egyetemi anyagot, majd lefürödtem, és fél 9 körül elindultam a találkozóra. Az autóból láttam, hogy Sabina már a kávézóban ül.

-Szia! Remélem nem késtem el…

-Szia! Dehogyis. Foglalj helyet. Valamit inni?

-Hát egy forró tea jól esne.

Leadtam a „rendelést”, majd neki láttunk a teendőinknek. Nagyjából a ruhát megbeszéltük, hogy milyen fazonú legyen. Mondtam, hogy másnap akkor tényleg elmegyünk egy ruhaszalonba. Feljegyeztem minden apró dolgot a legfontosabbakig. Valamikor fél 12-kor végeztünk, majd gyors elköszönés után indultam is haza. Otthon még megtisztálkodtam kicsit, majd mentem lefeküdni. Reggel fél 8-kor keltem, időben a szalonban kellett lennem. Ittam egy kávét, majd rohantam is. Sabina napról napra izgatottabb. A szeme ragyogott, miközben sorra próbálta a ruhákat.

-Azt hiszem ez az igazi. Nem túl csicsás, hanem szerényen elegáns.

-Igen, azt hiszem ez jó lesz. De valami hiányzik. Azt hiszem, ha egy selyem szalaggal át lenne kötve, akkor jobban hangsúlyozná a derekad vonalát.

-Lehet igazad van.

Úgy éreztem, hogy ma is mindent megtettem és mára ennyi elég volt. Beültem egy gyors étterembe enni valamit. És hát egy város, sok ismerős, összetalálkoztam Billel.

-Szia! Leülhetek?-kérdezte Bill.

-Tőlem.

-Kösz. Nah Sabina lefárasztott??

-Neem, minden rendben volt. Amúgy te hogy állsz, meg van már a ruhád?

-Nekem?? Semmi…hónap végén esküvő, de semmit nem tudok.

-Ha akarod segítek kiválasztani a ruhát…

-Az jó lenne. Valaki akinek talán több hozzáértése van, mint nekem. Nem értek én ehhez.

-És esküvő után mentek nászútra?

-Hát, nem. Majd csak valamikor évvégén. Sok a fellépés, koncert, nincs idő erre.

-Értem. Öhhm most megyek, még sok dolgom van. Majd beszélünk. Helló!

Felkaptam a tálcát, és elmentem…

***

Pár hét múlva…

Már csak 1 nap van Billék esküvőjéig. Már szinte minden el van intézve. Javában folynak a táncpróbák, meg az egyéb esküvői dolgok. Én is egyre izgatottabb vagyok. Legfőképp hogy minden jól lebonyolódjon, a másik pedig Bill miatt, előre félek, hogy milyen lesz végig nézni ezt az egészet. A próbákon teljesen más mint élőben, abban az adott pillanatban. És holnap minden valóság lesz. Jajj… útólag még ellenőriztem mindent, felhívtam a zenészeket, akkor, hogy a torta biztosan elkészül e, szóval mindent. Késő délután Lara jött át kicsit főzőcskézni, na meg dumcsizni.

-Nem vagy ideges?

-Miért?

-Hát a holnap miatt.

-Nem én megyek férjhez.

-Jaj Cami, nem úgy értem. Hanem, hogy nem vagy ideges, amiért ott kell lenned Bill esküvőjén?

-Már annyi próbán ott voltam, igazán kezdem megszokni. Bár mindig előttem van, hogy ez csak egy próba, holnap pedig már maga a valóság. De még nem nagyon izgat. Majd ha ott leszünk.

-Nem tudom, hogy elmenjek e. Bár Bill hívott. Nem tudom…

-Jössz Lara, mert megverlek, nem akarok ott egyedül lenni.

-Jójó, elmegyek.

-Azért. Ja amúgy ma van a leány meg a legény búcsúztató.

-Azt is te szervezted?

-Igen, mondtam, hogy mindent. Remélem, hogy jól érzik majd magukat.

-Biztosan.

Larával tovább beszélgettünk, majd mikor kész lett a kaja megvacsoráztunk. Kaja után felöltöztünk, és bementünk a városba mozizni. Késő estig bent voltunk. Valamikor fél 2 körül jöhettünk haza. Lara nálam aludt, azonban reggel korai fél8-as kelés. Miután felkeltünk Lara hazament, hogy rendezze magát. Én is szedelőzködtem. Fél 1kor már a templom előtt kell lenni. Még de-t fodrász, kozmetikus. Szépen felöltöztem. Az esküvőn a lila színt képviseltem. Egy picit térdfölötti lila ruhába voltam, mely alján 15 cm-es tülrész volt. Útközben felszedtem Larát is, és együtt mentünk a templomhoz.

-Ohha igazán csinos vagy.-üdvözölt Tom, amikor odaértünk.

-Köszönöm. Te is nagyon elegáns vagy.

-Hát köszi. Mehetünk?

-Ti menjetek csak be, én megkeresem a vőlegényt és a menyasszonyt.

Először Sabinához mentem. Meg kell mondjam igazán gyönyörű volt. Sugárzott a boldogságtól.

-Na hogy érzed magad?

-Ááh annyira izgulok. Remélem minden tökéletes lesz.

-Ne aggódj, úgy lesz…Na én megyek megnézem Billt, hogy h áll. Addig pedig nyugi.

Bill két helységgel arrébb volt. Bekopogtam, majd egy ismerős hang igennel felelt.

-Helló! Na h állsz?

-Jól, csak a „ruhaszakértő” ki ment és ezt a rohadt nyakkendőt nem tudom megkötni.

-Hagyjad majd segítek.

Ahogy Bill nyakkendőjét kötöttem, előjött bennem egy régi érzés, amit nagyon nem akartam. Ezért gyorsan el is mentem tőle.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan.

-Persze. Csak itt alig van levegő, és picit megszédültem.

-Sajnálom…

-Mit?

-Hogy mindezt végig kell nézned.

-Ajj ezt már megbeszéltük. Semmi. Na megyek, lassan kezdődik a ceremónia. Na majd találkozunk. Csáó Bill.

Gyorsan kimentem, és bementem a templom részbe ellenőrizni a dolgokat. Úgy negyed óra múlva elkezdődött az esküvő. Bill szülei pont mellettem ültek, vagyis én álltam, de az első sor mellett. Mikor arra néztem Simone tekintetével találkoztam. Olyan „nem tetszős” tekintettel nézett rám. Több alkalommal rám és Billre nézett. Értettem mit akar sugallni. Majd megszólalt a zene, nyílt az ajtó, és belépett a menyasszony. Mindenki felállt. A gyomrom begörcsölt. Lara mellém jött, és megfogta a kezem. Tudtam, hogy borzalmas pillanatok lesznek. Miután a menyasszony a vőlegényhez ért, Bill rám nézett. Én elfordultam, mutatva, hogy nem érdekel. Ami persze hatalmas hazugság. A pap elkezdte mondani a szokásos szöveget, majd eljött az a bizonyos kérdés.

-És most kérem…Bill Kaulitz Thrümper akarod e Sabina Linetz Trafellot feleségedül, ki tartasz mellette jóban és rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ.-Bill rám nézett, én pedig már alig tudtam magamban tartani a sírást, de nem jött ki. Bill rápillantott Sabinára.

-Igen……akarom…-közben Simone a fejét csóválta.

-Sabina Linetz Trafello, akarod e Bill Kaulitz Thrümpert férjedül, ki tartasz mellette jóban és rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?-Sabina nem szólalt. Egy kisebb hallgatás után mindenki várta a választ. Sabina vőlegényére nézett és mosolyogva így szólt.

-Nem. Nem akarom.

Mindenki döbbenten állt a válasz előtt. Mi is egymásra néztünk Larával, és nem értettük, miért döntött így Sabina. De azt hiszem Bill sem…

Hát mivel múlt héten is kimaradt a rész, ezért picit hosszabb lett a mai. Remélem tetszik. Igyekszem napokon belül jönni a következővel. =) Várom a véleményeteket, és hát így őszi szünet alkalmából mindenkinek jó pihenést kívánok. ;) pusz

Miután Tom hazament, lefürödtem. A tusolás alatt végig Bill szavai voltak a fejemben. Vajon csak azért mondta, hogy bosszút álljon a Tommal meg nem történt éjszakán vagy tényleg komolyan gondolta. Sokáig tűnődtem ezen, de semmire nem jutottam. Rájöttem, hogy inkább hagyom a francba. Minek is törődjek ha ő mást jegyez el. Valamikor el kellett jönnie annak a résznek, amikor Bill és az én kapcsolatom végére pont kerül. Azt hiszem ez az a pillanat. Egy hosszú zuhany után előszedtem a tegnapi összegyűjtött Billes dolgokat a szekrényből és mindent kidobtam a kukába. Nem őrizgetem olyas valaki emlékét, aki nem akar tőlem semmit és új életet kezd. Miután újból összelapátoltam a havat, az összegyűjtött cuccok a konyha asztalon voltak…

-Hát ez?-kérdezte anyut meglepődötten.

-Gondoltam kiszedem, még mielőtt megbánod, és túl késő lenne.

-Jajj anya. Nem bánom meg. Kidobtam és nem azért, mert a harag dúl bennem, hanem mert befejeztem. Lehet hogy még reménykedtem, de mostmár nem. Elegem van.

-Figyelj Cami, szakítottatok. Abban nincs semmi, hogy tovább lépett. Szerintem neked is ezt kéne tenned.

-Anya, ez természetes, ebben nincs semmi, csak tudod az a szar, hogy előző nap még le akart velem feküdni. Na látod, ez az ami egy oltári nagy parasztság. Úgyhogy most viszem és kidobom a szemétbe az összes cuccát. Véglegesen lezárom ezt a történetet. Felkeresem a spanyol barátaimat, megkérem őket, ha esetleg véletlenül Németországban járnak, keressenek fel. Tanulok, dolgozok. És új lappal indulok.

-Rendben, ahogy gondolod. Ja Cami, holnap hazamegyek.

-Miért? Nem érzed jól magad?

-Jajj dehogyis. Fantasztikusan éreztem magam, csak tudod megígértem a páromnak, hogy vele is leszek egy kicsit.

-Jah értem.

-Remélem nem haragszol?!

-Anya, miért haragudnék? De ha legközelebb jössz, kérlek hozd magaddal őt is. Szeretném megismerni.

-Feltétlenül.

-Kivigyelek majd a reptérre?

-Ha nem probléma?!

-Dehogy.

Miután anyuval átbeszéltünk mindent, összeszedtem a cuccot, amit behozott és kivittem a kukába. Pont. Vége. Ennyi volt.

***

Egy hét múlva…

Vége az ünnepeknek. Túl vagyunk egy hatalmas szilveszteri partyn is. Jönnek a szürke hétköznapok. Reggel korán felkeltem, mert időben be kellett mennem az egyetemre. Az egyik professzorom írt egy e-mailt, hogy megkapom az első komoly szervezést, és ma az egyetemen konzultálok vele és a megbízottal. Mondhatjuk, hogy ez valami féle vizsga…

-Jó reggelt Camila! Felkészült a nagy feladatra?

-Azt hiszem igen.

-Ohh hinni ne itt tessék. A válasz, természetesen.

-Azért tartok egy kicsit.

-Ez nem meglepő. Megszervezni egy eseményt, nem mindennapi feladat. De ön ezt választotta, úgyhogy menni fog.

Jöjjön be kérem, megbeszéljük a részleteket.

Bementem az irodába. Egy fiatal, csinos, lány ült az asztalnál.

-Camila, a feladat nem más lesz, mint egy esküvő szervezés. A hölgy és párja január végén szeretnének egybe kelni.

-Átvenném a szót.-szólalt meg a lány.-Tehát január 29-én, szombaton szeretnénk az esküvőt. Délelőtt a hamburgi hivatalban lenne a polgári, délután pedig a templomban a szertartás. Nem szeretnénk annyira nagy felhajtást, de mivel ez a nagy nap, szeretnénk ha örök emlék maradna. A templomi esküvő után a párom szüleinek udvarában lenne a buli.

-Rendben. Ez mind érthető. És természetesen elintézhető.

-Akkor jó.

-Itt a névjegyem, a lakáscímmel és telefonszámmal. Itt elérhető vagyok éjjel-nappal.

-Mindenképpen még a mai nap folyamán felfoglak keresni.

-Rendben.

-Camila, azt hiszem mára ennyi. Gondolkodj, próbálj szervezkedni az agyadban. Nyugodtan hazamehetsz.

-Köszönöm. Viszlát.

Kicsit féltem, hogy nem tudok eleget tenni a dolognak, és az első résznél elakadok, de azon leszek, hogy sikeresen végre hajtsam a feladatot. Otthon átgondoltam a dolgokat, rövid vázlatot készítettem, hogy miket kell elintéznem. Fontos telefonszámok, címek, nevek. Este körülbelül fél 7 körül csengettek. Gondoltam, hogy a lány lesz. Megigazgattam magam, majd ajtót nyitottam.

-Szia.

-Szia! Gyere be.

-A párom később jön, mert dolga van.

-Rendben.

Bevezettem a nappaliba. A fontosabb dolgokat megbeszéltük. A részletkérdéseket, mint milyen legyen a szalvéta a későbbiekre tettem.

-És mondd csak milyen esküvői ruhát szeretnél? Van nekem egy katalógusom, a legújabb esküvői ruha modellekkel. Esetleg megnézed?

-Természetesen. –közben megszólalt a lány telefonja. Biztosan a barátjával beszélt.-Ne haragudj, de el kell sietnem. A párom autója lerobbant, úgyhogy el kell mennem érte. Igyekszünk. Elnézést.

-Semmi baj. Akkor majd gyertek.

Nah gondoltam jól kezdődik ez az egész szervezkedés. Bekaptam pár falatot, majd kb. negyed óra múlva visszajöttek. Újabb csengetés, és ajtónyitás. Amikor megláttam ki áll az ajtóban, azt hittem leesik az állam.

-Itt vagyunk. Camila Satilla, ő a vőlegényem, Bill Kaulitz.-mutatott be minket egymásnak. Miért ver az isten? Mi rosszat tettem? Gondoltam magamban. Ez az egész miért velem történik?

-Helló.-köszöntem.

-Szia!

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte a lány.

-Nem!-vágtam egy határozott választ.

Bementünk a kanapéra. Bill zavart volt, persze én is, mert ezt sosem hittem volna, hogy pont Bill esküvőjét fogom megszervezni.

-Tehát akkor megnézzük az esküvői ruhákat?

-Azt hiszem ezt nem illik a vőlegény előtt. Beszéljük meg a fontosabb dolgokat. Hogy akkor hol legyen a szertartás, mikor kezdődjön és ilyenek.

Bill végig figyelt, hogy hogyan reagálom le a dolgot, de őszintén nem foglalkoztatott. Ketten végeztünk egymással. A lány boldognak és lelkesnek tűnt. Örömmel válaszolgatott a kérdéseimre.

-A mosdó merre van?

-A balra a második ajtó.

-Köszi.

Sabina ki ment a mosdóba, Bill pedig mellém huppant.

-Micsoda véletlen. Ez a sors keze.

-Igen, biztosan. De nem érdekel…

-Jajj ne mondd már, hogy nem zavar, hogy az én esküvőmet kell megszervezned?!

-Meglepett, de nem érdekel. Szarok az életedre. Ez munka és eleget teszek nektek. A többi nem számít.

-Nem lesz rossz, hogy mindennap látnod kell vele, ott leszel a próbákon, amikor kimondjuk az igent?

-Nem. Mondtam már, hogy nem.

-Érdekes…

-Ebben semmi érdekes nincs. Csak tudod te is egy nagy paraszt vagy. Az eljegyzés előtti napon le akarsz velem feküdni, most pedig az esküvődet beszéljük. Játszol az emberek érzéseivel…

-Minden rendben?-bukkant fel a semmiből Sabina.

-Persze, csak épp a vőlegény ruháját beszéltük, sötét kék legyen vagy fekete…

-Jah értem. Azt hiszem még meg kell beszélnünk egy-két dolgot. Holnap a Schönder kávézóban 9kor?

-Rendben. Akkor az esküvői ruhát is kiválasztjuk és esetleg egy szalonba is elmegyünk.

-Oké. Akkor holnap. Na gyere édes menjünk. Köszönjük Camila, szia és jó éjszakát.

-Helló, majd holnap. Sziasztok.

Jajj…mi lesz ebből…

Nah tehát egy kis változás. Észrevehettétek, hogy rendezvényszakra járok, és pár résszel ezelőtt fotográfia irányba vettem az utat. Ezt az apró változást nézzétek el, csak ez a sztori kipattant a fejemből és muszáj volt megváltoztatnom a dolgokat. Remélem azért tetszik. Várom a véleményeket. pusz

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Megtartsam e a kiskutyát, vagy vissza adjam, de belegondoltam, hogyha visszaadnám az tök bunkóság lenne. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megtartom és ő lesz a kis kedvencem. A kinézete alapján Bolognese-nek látszott. Mindenesetre utána néztem és a megérzésem nem csalt. Délután elmentem venni neki egy kis „ágyszerűséget” meg kaját és vizes edényt. Bevásároltam neki kutyakajából rendesen. Egész este vele játszottam. Nagyon elbűvölő kis tünemény. Akárhova mentem mindig jött utánam. Fürdésnél lefeküdt a kád mellé és megvárta, amíg végzek. Az esti DVD-zésnél rám feküdt és ott szundított el, természetesen velem együtt.

Másnap reggel kicsit elaludtam. Már fél 10 volt, én pedig a felkelést valahogy 7-8 órára terveztem. Gyors tisztálkodás és reggeli után neki láttam főzni estére. Áthívtam Larát, hogy segítsen feldíszíteni a fát. Anya felhívott, hogy késik a gépe, mert hóvihar van Németországban. Otthon pedig tombol a tavaszias idő. Este fél 8-ra vártam a vendégeket.

-Hallod, hol van a csillag a fatetejére?

-Nincs csillag, csak olyan facsúcs vagy mi, tudod?!

-Ahha. Hééh te szaros hozd vissza. Cami, Lotti elvitte a szalagot.

-Jó, akkor vedd el tőle, most nem érek rá.

Lara nevetséges kergetőzésbe kezdett a kutyával, és persze a kis vakarcs, mindig elvett tőle valamit. Vagy egy díszt, szalagot vagy szaloncukrot.

-Tegyek szaloncukrot a fára?-kérdezte Lara.

-Igen, de csak egy kicsit, a többit tedd a tálba, amit az asztalra készítettem. Ja és a dohányzó asztalra légyszi terítsd rá a karácsonyi terítőt, és arra a tálat.

-Jó. Amúgy hogy állsz a kajával?

-Egész jól. Ha minden jól megy 5-re mindennel kész leszek. Húsleves már fő. Akkor a pulykát betettem a sütőbe. A töltött káposzta még ázik, a bejglit pedig még el sem kezdtem. De annyi minden van, hogy azt sem tudom, hogy mi van. Úgyhogy tényleg köszi, hogy segítesz és bocsi, hogy átrángattalak.

-Jajj semmi, szívesen segítek. Amúgy Benja írt egy sms-t, hogy Boldog Karácsonyt kíván és, hogy szeret.

-Miért hol van?

-Hazament. Vagyis Argentínába, hisz ott van minden rokona.

-Jah értem. Lara, Lotti. Elvitte a szaloncukros zacskót. Köszi.

Szegény Larának biztos tele volt velem a ***e. De hát muszáj, hogy valaki segítsen, hisz főznöm kellett, plusz a fa is. Du-tán Lara hazament, otthon is segédkezni. Miután a vacsorával végeztem, 16:55-kor, felhívtam Billt, hogy megköszönjem a karácsonyi ajándékot és Boldog Karácsonyt kívántam mindenkinek. Azután lefürödtem, átöltöztem, kicsit csinosítottam magamon, majd neki láttam tálalni. Alig 10 perc után valaki csengetett, szerencsére mindennel kész lettem így boldogan nyitottam ajtót.

-Szia Cami!

-Anyaa. Sziia! Gyere be.

-Jajj itt milyen idő van hallod, nem vagyok én ehhez hozzászokva, de mivel mondtad, hogy egész hónapban esik a hó és hideg van, muszáj volt kicsit változtatnom a ruhatáramon.

-Jól utaztál, minden rendben volt?

-Igen, szerencsére, csak 2 órát késett a gép, mivel itt hóvihar volt. Hát kislányom le a kalappal, nagyon szép lett a ház.

Természetesen Lotti is jött, hogy üdvözölje anyát.

-Kutya? A lakásban?

-Igen…nézd milyen kicsi, szegény megfagyna kint.

-Honnan van?

-Billtől kaptam. Igen. Mindegy. Pakolj le a vendégszobában.

Miután anyu lepakolt, megbeszéltünk minden történést, itthoni és otthoni dolgokról. Érdeklődött Billről, meg a „nem létező” kapcsolataimról is. Jól elbeszéltük az időt. Nem sokkal egy óra múlva, fél 8 előtt pár perccel megérkeztek Laráék. Mindenkit üdvözöltem, majd bevezettem őket az étkezőbe. A vacsora fantasztikusan sikerült. Jó volt a hangulat és nagyon dicsérték az ételeket is.

-Uhh, kipukkadok. Camila nagyon kitettél magadért. Isteni volt minden. A húsleves, a pulyka, a töltött káposzta. Jah és a bejgliről ne is beszéljünk.-áradozott Lukas.

-Köszönöm, örülök, hogy mindenkinek ízlett. De egyetek még.

-Majd később, köszi.

-És van láthatáron valami új fiú?

-Nincs. Egyelőre szingli vagyok. Majd eljön a hercegem. Legalábbis remélem.

-Biztos. És ki tudja kinek a személyében.-kacsintott a Lara.

Vacsora után mindenki Lotti csodájára járt, a kis gombóc agyon lett kényeztetve. Azt hiszem elégedetten tért nyugvóra. Az ajándékozásra a nappaliban került sor. Mindenkinek vettem valami kis ajándékot. Utána karácsonyi számokat hallgattunk és beszélgettünk. A vendégek körülbelül fél 11 körül mehettek haza. Anyu fáradtan ledőlt a kanapéra és elaludt. Betakartam, írtam neki egy cetlit, majd fogtam a kabátom és elmentem. Hosszú nap volt, és úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis levegőzésre. Kicsit feltöltődtem a friss hó és a szépen kivilágított utcák láttán. Boldognak éreztem magam. Van egy csodálatos anyukám, egy fantasztikus barátnőm és vannak barátaim. De valami hiányzott. Egy szerető társ. Akihez hozzábújhatok, és a fülébe suttoghatom, hogy szeretem. A nagy elgondolkodás után tovább sétáltam. Útba ejtettem Bill szüleinek házát is. Az ablakokon fény áradt ki. Valaki a nappaliban Tv-zhetett. Mikor elhaladtam, nyitódott az ajtó. Bill és egy lány jött ki. A lány átkarolta Bill derekát, majd egy csókot adott a szájára. Bill viszonozta, majd az autóhoz kísérte barátnőjét. Mindketten elejtettek egy „szeretlek” szócskát, majd a lány elhajtott. Nem akartam, hogy Bill észre vegyen, így meg vártam, amíg bemegy. Mikor az ajtó bezáródott, elindultam vissza. Utoljára ránéztem a házra, majd elmentem. Pár másodperccel később egy kéz fogott meg hátulról.

-Cami, mit csinálsz itt?-kérdezte Bill, miközben a karom fogta.

-Semmit, vagyis csak sétálok. Hosszú napom volt és kicsit kiszellőztettem a fejem. És te? Hisz bementél.

-Te figyelsz?

-Nem, dehogy. Csak pont erre jöttem és láttam, amikor kijöttél…a…barátnőddel. Nálatok karácsonyozott?

-Anyu meghívta.

-Úgy tűnik anyud jobban kedveli őt, mint engem szeretett.

-Jajj dehogy. Anyunak mindig is nagyon szimpatikus voltál. Mindig azt akarta, hogy te legy…semmi.

-Bocsi Bill, de mennem kéne. Késő van.

-Elkísérlek. Nehogy valami bajod essen.

Billel tettünk egy kis kitérőt hazafelé. Sokat beszélgettünk mindenről. Az együtt töltött időről, a szakításról és persze Sabináról, az új barátnőjéről. Mikor a házhoz értünk mindketten elhallgattunk. Pár másodperc múlva megtörtem a csendet.

-Nem jössz be? Csak így pulcsiban, nehogy megfázz. Csinálok forró teát.

-Jó, de nem maradok sokáig.

Mikor bementünk, anyu épp akkor ment a hálójába. Biztosan meglesett minket, mert elég gyorsan beevickélt a szobába. Billel bementünk a nappaliba. Gyorsan feltettem vizet a teának.

-Olyan furcsa itt lenni. Sok emlék köt ide. Sok kellemes emlék.

-Hát igen. Az első éjszaka a házban. A reggeli ébredések, a reggelik, a közös DVD-zések.

-És minden emlék, minden terv szertefoszlott.

-Öhhm, megyek megnézem a vizet.

Gyorsan kimentem a konyhába, még mielőtt olyat mondok vagy teszek, amit később megbánok. Megcsináltam gyorsan a teát. Bögrébe öntöttem, majd bevittem Billnek.

-És a kiskutya? Köszi.-közben átvette a bögrét a kezemből.

-Szerintem az ágyában. Ott van, a sarokban látod? Alszik.

-Megtaláltad a hozzá illő nevet?

-Lotti.

-Mint a két Lotti?

-Nem, mint Lotti. Amúgy csak úgy jött. Jah jut eszembe, itt maradt egy mappád. Sosem tudod teljesen összeszedni a dolgaid. Bent van a hálóban, majd ha mész, akkor odaadom.

-Okés. És tényleg Benjaval mi lett?

-Benja Larával jár.

-Mi??

-Igen. Már 2-3 hónapja együtt vannak.

-És ti? Volt…valami?

-Nem semmi.

-Értem.-láttam Billen, hogy kicsit megkönnyebbült a válaszon. Nem is értem, hogy miért. –Azt hiszem lassan megyek. Későre jár.

-Rendben. Odaadom a mappát, mielőtt itt hagynád. Egy pillanat.

Gyorsan beszaladtam a hálószobába, hogy megkeressem a mappát. Úgy emlékeztem, hogy az éjjeli szekrényre tettem, de ott nem volt. Nem találtam sehol. Eközben Bill is bejött. Biztosan, mert megvárattam.

-Ne haragudj, de nem találom, pedig esküszöm, úgy emlékszem, hogy az éjjeli szekrényen volt.

-Semmi baj, majd ha meg lesz, akkor szólj.

Bill nézelődött egy darabig a szobában. Majd feltűnt neki egy kép.

-Ez még mindig megvan?

-Igen. Ez az a kép, amikor elmentünk a vidámparkba.

-Tudom. De hogy hogy kint van?

-Nem tudom. Nem akartam eltenni, meg el is felejtkeztem róla. De nem számít. Nem kéne menned?-mondtam zavartan.

-Te hazudsz…még mindig szeretsz.-mondta Bill sejtetően, majd egyre közelebb jött.

-Mi ütött beléd? Én már túl vagyok ezen.

-Pont mint két éve. Akkor is becsaptad saját magad.

-Bill fejezd be. Ha a kép miatt hiszed, csak azért van kint mert egy kedves emlék.

-Tudod, ha el akarsz valakit felejteni, eltünteted az emlékeket, mert még fájdalmasabb. És te nem ezt tetted. És én sem.

-Hülyeség. De azt hiszem menni készültél, úgyhogy…-Bill befogta a számat. A fülembe súgta:-Ne csapd be saját magad. Nem tudtam mit mondani. Elengedte a szám, majd megfogta derekam és lágyan megcsókolt. A hideg végig futott a testemen. Lágy kezeit a pulcsim alá csúsztatta. Egyre közelebb húzott magához. De feleszméltem és eltoltam magamtól.

-Mi a baj?

-Ne, ne csináljuk ezt. Mindkettőnknek rossz lesz. Neked barátnőd van, aki szeret, és nem érdemli meg, hogy ezt tedd vele. És nem akarok szenvedni, nem akarok veled szerelmeskedni, tudván, hogy reggel veled ébredek, de többet ezt nem tehetem meg.

-Megteheted.

-Nem Bill. Nem tehetem meg. Elég volt. Inkább menj el.

-Ahogy akarod. De ne felejtsd el, hogy ha valaki úgy szerette egymást, mint mi, az a szerelem sosem fog teljesen kihunyni.

Bill elengedett, majd kisétált az ajtón…

Helló! Hétvége. És újabb rész. Remélem ez is tetszik mindenkinek. Várom a kommenteket. J puszi, Cami

Sziasztok! Bocsi, hogy régen volt rész, de a suli miatt csak maximum hétvégén érek rá. Remélem azért kárpótollak titeket, és várom a véleményeket. pusz, Cami

Másnap már reggel, kb. fél 8-kor átmentem Laráékhoz. Muszáj volt valakivel beszélnem, akinek elmondhassam a bánatom. Lara még nem kelt fel, de Debora pont akkor vitte ki a szemetet, amikor odaértem. Behívott és megkínált reggelivel. Nem telt el 10 perc, Lara kómás arccal battyogott le a lépcsőn. Kicsit meglepődött, hogy mit is akarok „hajnali” ¾ 8-kor”. Debora elment dolgozni, mi pedig addig beszélgettünk.

3 hónap múlva…

-Jó reggelt kicsim!-ébreszgetett Bill egy édes puszival.

-Szia! Mi van?-ültem fel, és néztem rá.

-Mi lenne? Reggel…

-Már?

-Igen, na de nekem be kell mennem a stúdióba. Majd beszélünk.

-Jól van, Szia!-miután elment azonnal visszafeküdtem és aludtam tovább. Pár perc múlva egy kisebb „vízesés” zuhant a nyakamban.

-Mondtam, hogy kelj fel…-nézett rám Bill, röhögött.

-Hát ezt megbánod…-majd nevetséges kergetőzésbe kezdtünk a házban. Persze, én nyertem. Földre döngettem és párnával csapkodtam.

-Jójóóó megadom magam…-kiáltott fel.

-Velem nem érdemes kikezdeni.

-Azt látom, akkora vagy mint egy légyszar és mégis milyen erős vagy.

-Köszönöm…de neked nem kéne menned?

-De ne aludj vissza.

-Ezek után kizárt lenne.

Miután Bill elment, elvégeztem reggeli teendőimet. Jah igen, már az új házamban lakok. Bill sajnos nem tud ideköltözni, mert fontos, hogy együtt legyen a csapat, ezért vettek közösen, a srácok egy kisházat, ami nem messze van a stúdiótól. Egyébként sajnos már ősz van. Újból suli, bár ezúttal egyetem. Rendezvény szakra jelentkeztem, közben pedig egy közismert hamburgi rendezvény szerevző cégnél gyakorlok. Próbálom helyre hozni az életemet. Igazából most minden remek, bár talán nem is minden. Billel valahogy minden olyan más. Alig jut időnk egymásra. Van, hogy napokig még csak telefonon sem beszélünk. Nem tudom, hogy ebből mi lesz így. Bár kár ezen rágódni. Ma szerencsére nem kell sehova sem mennem, mert szombat van. Imádom ezeket a napokat. Miután megreggeliztem, valaki csöngetett.

-Szia! Levelet hoztam. Tessék! Helló!-majd az ismeretlen srác elviharzott.

-Na de…mindegy.-gondoltam magamban. Hajtott a kíváncsiság. De végülis rájöttem, hogy ez nem nekem lett címezve, hanem Billnek. De miért nekem hozzák? Ezer és ezer kérdés lappangott bennem. Nem tudtam, hogy mi van. Úgy döntöttem, majd odaadom a levelet Billnek. Kicsit később átmentem Larához. Elmeséltem neki a leveles dolgot, és szerinte nem kell kombinálnom. Mégis idegesített a dolog, ezért bementem a stúdióba.

-Szia!-köszönt rám Georg, mikor beléptem a bejárati ajtón.-Mi szél hozott erre?

-Szia Georg! Billnek hoztam egy levelet, nekem hozták.

-Ja értem. Akkor kicsit várnod kell, mert valahova elment.

-Hova?

-Fogalmam nincs. Kapott egy telefont, és elviharzott. Na de addig gyere be. Kérsz valamit inni?

-Nem, köszi.-Na hát engem ez az egész egyre jobban idegesített. Ez a levél, akkor Bill hirtelen eltűnése. Valami nagyon nem jót éreztem.

-És hogy álltok?-érdeklődtem a munkájuk iránt.

-Egész jól. Már csak 4 számot kell felvenni az új albumhoz.

-Nah az tényleg jó.

-Hali! Hát te?-lépett be Tom a szobába.

-Miért ilyen meglepő, hogy itt vagyok??

-Mert nem szoktál bejönni.

-De most muszáj volt. Kaptam egy levelet, pontosabban Bill, de hozzám hozták. És elhoztam neki, hátha fontos.

-De Bill nincs itt.

-Tudok róla. De megvárom. Nem tudod, hogy hova ment?

-Nem, csak elviharzott. Azt mondta, hogy nemsoká jön. De ahogy őt ismerem…

Nem baj…azért is meg fogom várni. A srácok szórakoztattak.  Georgék vicces sztorikat mesélgettek nekem. Az idő meg persze hamar eltelt. Kb. 2 órát vártam Billre, majd úgy döntöttem, hogy hazamegyek. A srácok mondták, hogy közlik vele, hogy kerestem. Otthon egyre idegesebb voltam. Bill miért csinálja ezt?? A nap gyorsan elment. Fürdés után elkezdtem DVD-ni. Majd valaki csengetett. Bill volt az…

-Szia!-megakart puszilni, de elfordultam.

-Mi van?

-Mi csináltál ma?

-A szokásos. Dalfelvétel, dalfelvétel és…dalfelvétel.

-És most honnan jössz?

- A stúdióból.

-Bill miért??

-Mit miért?

-Miért hazudsz nekem?

-Én nem hazudok. Cami nem értem, hogy mi van veled.

-Nem érted??!! Akkor elmondom. Ma kaptál egy levelet, hozzám hozták. Bementem a stúdióba, és Tomék mondták, hogy kaptál egy telefonhívást és elviharoztál. Két órán át vártam rád, majd hazajöttem. És az előbb beszéltem Tommal, hogy mikor jössz, mert a mobilod ki volt kapcsolva. Ő mondta, hogy lemondtad a mai stúdiózást, mert, hogy „dolgod” van. Úgyhogy ennyit erről.

-Sajnálom.

-Még te vagy felháborodva, hogy azt mondom, hogy hazudsz. Mi van velünk Bill?

-Nem tudom…

-Amúgy itt a levél.

Bill csak nézte egy darabig, majd felbontotta. Mikor elolvasta csak mereven nézett a földre. Rá akartam kérdezni, de inkább nem. Csináltam két csésze forró teát, hogy nyugodtabban megbeszélhessük a dolgokat.

-Mi van a levélben?-kérdeztem, közben leültem a kanapéra.

-Semmi különös.

-Ha semmi különös nem lenne, akkor…

-Camila, beszéljünk komolyan. Tudod, azt hiszem, hogy valami nincs rendben. Amióta elveszítetted a babát, azért harcolsz, hogy erős légy, hogy mindenki annak lásson. Tereled a gondolataidat a tragédiáról. De mi ketten teljesen elhidegültünk egymástól. Időt szeretnék kettőnk között…egy kicsit…

-Tudod, tényleg erős akarok maradni, mert borzalmas dolog átélni leendő anyaként egy ilyet. Hogy tudod, hogy hamarosan teljesen megváltozol, belsőleg és külsőleg egyaránt. És egyszercsak nincs semmi. Ezért akartam egyetemre menni, dolgozni, hogy ne gondoljak erre. De eközben mi sodródunk a hétköznapokkal együtt. Azt hiszem, hogy én nem szeretnék időt. Szeretném befejezni ezt az egészet. Lehet, hogy sokkal jobb barátnőt találnál mint amilyen én vagyok. Tényleg Bill, én szeretlek, de ez már nem működik így. Azért azt mondom fejezzük be. Hátha új életet tudunk kezdeni.

-Jó, legyen ahogy akarod, de szeretném ha ezután sem kerülnénk egymást, tehát barátok maradnánk.

Billel mindent megbeszéltünk, és azt hiszem, hogy helyesen cselekedtünk. Már érezhető, hogy az a bizonyos dolog óta már semmi sem olyan mint volt. Bill csendben pakolta a cuccát, néhány ruhanemű, tisztálkodási szerek, amit itt alvásnál használt. Miután mindez meg volt…lassan kisétált az ajtón, maga után hagyva közös életünket… Ültem a kanapén, néztem magam elé, és gondolkoztam. A nagy elmélyedésben észrevettem, hogy a dohányzóasztalon maradt a levél. Letettem a bögrét, majd elkezdtem olvasni…

Kedves Bill!

Tudom, kicsit ijesztőnek fog tűnni a mondanivalóm, de azt hiszem ezzel nem várhatok tovább. Bár szerintem így is túl sokat vártam. Miután együtt töltöttük azt a csodálatos estét, történtek dolgok. Pontosabban csak egy…született egy babám. Aki a te fiad is.Tudom, hogy hamarabb el kellett volna mondanom, nem pedig több mint 2 évet várni. De ez az igazság. Ha nem hiszed, hogy a te gyereked nem baj. Eddig is meg voltam, most is meg leszek. De nem hidd, hogy azért írtam, hogy pénzt kérjek, vagy, hogy magamhoz kösselek. Tudom hogy boldog párkapcsolatban élsz és ennek nagyon örülök. Csak szerettem volna, hogy tudj róla. Esetleg ha kíváncsi vagy a gyerekre, ezen a címen elérsz. Üdv: Lisbeth

Hát az pár sor mélyen ledöbbentett engem. Még rosszabb lett. Mert nem tudtam megadni Billnek a gyereket, akit annyira vártunk. Ez a csaj pedig megadta. Borzalmas lelkiismeret-furdalás gyötört, pedig lehet, hogy nem kellett volna…

Sziasztok! Várom a véleményeket, és ha tehetem, akkor ezek után azért sűrűbben fogok jelentkezni. pusz

Sziasztok! Nos ma nyaralni megyek, úgyhogy egy hétig biztos ne számítsatok új részre. De ígérem, hogy ha visszajöttem kárpótollak titeket. Nah sziasztook!!!! =)=)

-Jesszus Cami, rád sem ismerek, mikor találkoztunk utoljára, 2-3 éve?

-Hát nem tudom, de az biztos, hogy régen volt. Mi újság veled? Mi dolgod Párizsban?-kérdeztem meglepetten.

-Nyaralok…a barátnőmmel vagyok. És te?-közben megérkezett Grégory, aki már nagyon hiányolt engem.-Látom te sem egyedül érkeztél…

-Ohh nem..félreérted. Ő egy nagyon jó barátom…Grégory ő egy régi barátom.

-Pontosabban a volt barátja…örvendek Fernando Sanz.

-Most lebuktam…itt a névjegykártyám, esetleg ha lenne kedved beszélgetni, akkor hívj.

-Meddig maradsz Párizsban?

-Max egy hét…

-Rendben, mindenképpen felkereslek. Na sziasztok!

Na hát kikkel futok össze a nagy világban. Pont Párizsban a volt barátommal…mik vannak. Komolyan rá nem számítottam. Nagyon szívesen beszélgettem volna még vele, de hát menni kellett.

-Ő a volt barátod?-kérdezte Grégory, miközben beszálltunk az autóba.

-Igen…nagyon szerettük egymást…még 7.-ben jöttünk össze, és egész sokáig együtt voltunk.

-És mi volt a szakítás oka?

-A karrier. Fernando nagyon jól focizik, mint ahogy a spanyolok ugye, és pici kora óta a labda volt az élete, tehetségére persze hamar felfigyeltek, és sajnos elköltözött Angliába. Imádtuk egymást, de télleg. Hatalmas szerelem volt, de vége lett. Megígérte, hogy azzal, hogy elköltözik semmi sem volt változni. De persze nem így lett. A telefonbeszélgetések egyre ritkábbak lettek, folyton utazgatott, komoly meccsei voltak, én pedig a suli miatt nem lehettem vele. Hát ennyi a mi történetünk.

-És ha azt mondaná, hogy kezdjétek újra, belemennél?

-Nem…mert nekem itt van Bill. Imádom őt és túl sok mindenen mentünk már keresztül együtt, mintsem, hogy ezt csak úgy a szemétbe dobjam.

-Jól van…nem kérdezősködöm, bár a cél, hogy még jobban megismerjelek…jó irányba haladunk.

-Az biztos.-mosolyogtam rá huncutul.

Hát ebben a pár napban minden nevezetességet bejártunk. Eiffel-torony, Louvre, Notre Dame, és persze minden zeget-zugot. Hamar elment ez az egy hét. Sajnos Fernando-val nem sikerült összehozni a találkozót, de megígérte, hogy ha Németországban jár, feltétlenül benéz hozzám. Hát ajánlom is neki. Nos hát már pakoltam…hazafelé készülődve. Grégory kivitt a repülőtérre, otthon pedig Lara várt rám. Miután leszálltam a gépről és bementem a váróba, Larát pillantottam meg. Intettem neki, majd indultunk haza.

-Na mesélj milyen volt?

-Nagyon jó, hallod annyira szép város, egyszer neked is el kell menned oda! Nem csalódnál az biztos.

-Örülök, hogy jól érezted magad.

-Igazad van, ezek az utazások télleg kikapcsolnak. Ja nem fogod kitalálni kivel találkoztam Párizsban?

-Kivel? Ne csigázz!!

-Fernandoval..

-Azzal a Fernandoval?

-Nem a pék fiával, bazz Lara ne szenvedj már..-Na tehát azzal a Fernandoval.

-És mi volt? Beszéltetek?

-Hát keveset. Úgy volt, hogy találkozunk, de nem jött össze. De ha Németországban jár, azt mondta beugrik.

-Ezek az ígérgetések sosem jönnek be, ezt te is tudod.

-Persze, hogy tudom…de ejtsük a témát…

-Héhééh…Cami…ugye nem?

-Mi nem?

-Cami 1000 éve ismerlek…valami felizzott benned?

-Semmi Lara…miket gondolsz…

-Jajj Cami, kit akarsz becsapni…látom rajtad…

-Jó hát csak eszembe jutottak a régi dolgok…a teázások, a DVD-zések, forró nyári madridi éjszakák…ő volt életem első nagy szerelme. És most, hogy újra találkoztunk, megmozdult bennem valami…de nem fontos…ez régi történet, szép volt, jó  volt, de már vége…na ma mit csinálunk?-próbáltam terelni a témát, mert eléggé zavarba hozott. Otthon hatalmas ebéd várt, de sajnos anya már nem lehetett ott, mert a munkája miatt haza kellett utaznia. Kipakoltam, majd Larával elmentünk strandra. Útközben megszólalt a telefonom…

-Szia édesem!

-Bill, szia! De jó hallani a hangod, már annyira hiányzol.

-Te is nekem, úgy szeretnélek már látni. Hogy telt a kiruccanás?

-Jól, nagyon…marha jól éreztem magam. És ott minden rendben?

-Igen, most épp javában próbálunk, mert este koncert lesz, de üdvözölnek a srácok.

-Én is puszilom őket, mi épp Larával strandra megyünk. Na jó leteszem, legyetek rosszak, és egy kalappal a koncerthez…szeretlek…

-Én imádlak…szia!

A strandra kicsit messzebb volt az út, mint amire számítottam, de végül is 1 óra alatt odaértünk. Nem nagyon szeretek fürdeni menni, de ez kivételesen jól esett ebben a hőségben. Hazafele menet ismét megszólalt a telefonom.

-Szia! Fernando vagyok!

-Szia! Hát te?

-Épp Németországban vagyok, lenne kedved beszélgetni?

-Nocsak, ilyen hamar váltogatod az országokat?

-Ha találkozni akarok egy régi ismerősömmel, akkor miért ne?

-Jól van tőlem mehetünk, mikor?

-Ma este, vacsi Hamburgban?

-Rendben…akkor tudok egy jó helyet, Cornelia Poletto, Hamburg szívében, meg fogod találni. Ott találkozunk fél 8-kor!

-Remek, várlak! Na szija!

Letettem a telefont, és vigyorgó arccal ültem az autóban. Lara persze tudni akarta, hogy mi van…

-Találkozom Fernandoval-jelentettem be.

-Mondd csak, biztos, hogy jó ötlet ez?

-Miért? Nincs abban semmi, ha találkozok egy régi ismerősömmel…

-Na igen, abban nem is lenne, csak éppen ez a „régi ismerős” életed első nagy szerelme. És nem azért lett vége, mert meguntátok egymást, hanem mert elválasztott a távolság.

-Akkor is…már mindketten új társra találtunk..és nem lesz semmi..nem vagyok hülye..

Nem hallgattam Larára, elvégre mi rossz van abban, ha találkozok egy régi barátommal. Miután hazamentem még gyorsan letusoltam, felöltöztem és indultam is a fél 8-as találkozóra. Mikor odaértem, Fernando már az étterem bejáratánál várt egy szál rózsával.

-Szia! Tessék ezt neked hoztam…-majd átadta és megpuszilt.

-Köszönöm! Menjünk be, azt hiszem.

A foglalást még otthon elintéztem, így már csak el kellett foglalni a helyet.

-És miért utaztál ilyen sürgősen Németországba? Egy hete még Párizsban sütetted a lábad, nem de bár?

-Igen, de mivel nem találkoztunk, ezért gondoltam eljövök és meglátogatlak.

-Miattam jöttél ide?-kérdeztem picit megilletődve.

-Muszáj beszélgetni egy régi személyjel, aki…mindegy…semmi…és hogy megy az életed?

-Hát…elég zűrősen…most mindent meséljek el?

-Van időnk…nem?

-Na jó…de röviden…nos hát, miután mi szakítottunk nem sokkal utána eljöttem nyárra Laráékhoz, mert ugye ideköltöztek. Itt megismerkedtem egy sráccal, nem tudom Tokio Hotel, rémlik?

-Jajah, valamennyire ismerem őket…

-Na tehát az énekessel. És vele jártam. De miután hazamentem, megszakadt a kapcsolat…

-Ismerős…-szólt közbe Nando.

-Majd karácsonykor újra találkoztunk és kisebb huza-vona után újból összejöttünk. Azóta együtt vagyunk. Terhes is voltam, de sajnos egy súlyos lövés miatt elvesztettem a babát…

-Jézusom, és ez mikor történt?

-Kb. két hónapja…Bill egyik őrült rajongója lőtt has tájékon. Két hétig feküdtem az intenzíven..asszem 5 hétig voltam kórházban. Ha majd babát akarok, nagyon vigyáznom kell, mert két évvel ezelőtt is kórházban voltam 5 hétig, mert megvertek az utcán. Bill tesója talált rám…

-Úristen…mik történtek veled! És jól vagy?

-Most igen…természetesen nagyon oda kell magamra figyelnem, a hasam még érzékeny, de mindig fogom érezni a verés és lövés nyomait. Na de hagyjuk az én történetemet, veled mi minden történt?

-Hát egy elég komoly csapathoz szerződtem Angliában. Azóta az időm nagy részét ott töltöm, de sokat megyek haza Spanyolországba. Van bnőm…aki nem angol, hanem spanyol.-mosolygott.

-Tehát révbe ért az életed…mit akarsz 20 évesen elismert focista vagy és még barátnőd is van.

-Még nem vagyok 20.

-Tudom október 14-én leszel.

-Még emlékszel?

-Persze…vacsi után elmehetnénk a kikötőbe sétálni.

-Rendben.

Természetesen vacsora közben sem maradtak el a múltbeli események. Vicces nyaralások, az együtt töltött idő. Miután befejeztük elmentünk a kikötőbe. Sétálgattunk, és beszélgettünk. Aztán leültünk egy padra. Csak néztük a hullámzó vizet. Majd ránéztem az órámra, fél 12-t mutatott, gondoltam ideje lenne menni. Nando elkísért a kocsihoz, majd mikor megpusziltam szájon csókolt.

-Ne kérlek..-löktem el magamtól.

-Ne haragudj csak egy kicsit olyan volt, mint régen. Sajnálom.

-De már semmi sem olyan, mint régen. Mind ketten új társra találtunk, és én szeretem a páromat, úgyh kérlek ezt fejezzük be. Barátokként váltunk el, azt hiszem, hát maradjunk is azok. Oké?

-Persze…én azt hiszem holnap megyek haza, Spanyolországba picit a családhoz. Remélem még majd összehoz minket a sors, neked pedig sok sikert és erőt a továbbiakhoz.

-Köszönöm, szintén. Na szia! Jó éjszakát!-adtam neki egy puszit, majd beszálltam az autóba és elhajtottam. Ahogy visszanéztem Fernando még ott állt és nézett utánam, majd eltűnt az est sötétjében…

Új rész, picit hosszú lett, de remélem tetszik. Addig is böngésszétek az oldalam: www.19billundtom89.gportal.hu cupp

Úgy döntöttem, hogy a rendszeres komment írok minden új résznél kapnak e-mailt, így tudni fogják, mikor van friss sztori. Esetleg, aki nem szokott kommentelni, de szeretne ilyen értesítő e-mailt, az írjon nekem, vagy vipmail-en vagy itt a blogon és akkor ő is felkerül a listára.

Hamarosan lesz új rész, már készül..addig is ha kedvetek van böngésszétek a TH-s oldalam, naponta kétnaponta friss infó, képek, letöltések..www.19billundtom89.gportal.hu nyugodtan írjatok a chatbe és a vendégkönyvbe.. na üdv, Cami

A nagy találkozás után inkább hazamentem. Nagyon felzaklatott ez a dolog, de tudtam, hogy Emilie önakaratán kívül beszél. Nem hibáztattam, mert ez egy betegség, de persze, azért nagy erő kell, hogy tovább lépjek. Otthon Lara nagyon belefeledkezett az éneklésbe, észre sem vette, hogy ott vagyok. Mosoly szaladt a számra…mikor meglátott zavartan lekapcsolta a hifit, és érdeklődött a találkozásról.

-Na mi volt?

-Ez a csaj nem normális…nekem akart jönni és szitkozódott.

-Én mondtam, hogy nem komplett, de szerintem be se kellett volna menned…nem apróság történt veled, pihenned kéne…és nagyon jól tudod, hogy a te esetedben ez mennyire fontos…hiszen 2 és fél évvel ezelőtti „baleset” nyomait mindig érezni fogod és most a lövés…jobban oda kéne figyelned magadra.

-Biztos igazad van…de most mit csináljak? Muszáj valahogy lekötnöm magam, hogy eltereljem a gondolataimat.

-Tudom…-majd csengettek.

 Lara gyorsan ment ajtót nyitni, én addig ledőltem a kanapéra. A kedves vendéget Lara bevezette a nappaliba. Grégory volt. Drága bnőm gyorsan felsuhhant az emeletre.

-Hát te?-néztem rá, közben felálltam és adtam neki, amolyan baráti puszit.

-Csak gondoltam megnézlek, hogy mi újság veled…

-Semmi extra. Voltam ma Emilinél..tudod aki a lövést okozta. Teljesen kész a csaj…nekem akart jönni, de szerencsére az őrök lefogták.

-Képes voltál bemenni?

-Hát nehezen, de igen…

-Nagyon erős vagy…kevés az ilyen akarattartó lány.

-Nem vagyok én erős…próbálok az lenni, erősnek mutatni magam, de legszívesebben benn lennék az ágyban és egész nap sírnék…de tudom, hogy ezzel nem érek el semmit…és tovább kell lépnem…

-Bármit mondasz, akkor is erős vagy…

-Baj van?

-Miért?

-Hát olyan furcsa vagy…mintha akarnál valamit mondani, csak nem mernél.

-Hááát, van valami. Lehet, hogy őrültségnek fog hangzani. Tudod két nap múlva haza kell mennem, és arra gondoltam, hogy velem tarthatnál…persze, csak egy – két hétig. Megismernéd Párizst, álmaid városát, ahogy mondtad. Kicsit kikapcsolnál és jobban megismerhetnélek.

-Uhh…hát mit is mondjak…természetesen nagyon szeretnék elmenni, de Bill…

-Bill pár hónapig távol lesz…semmi nem fog történni nyugodj meg..csak mint két jó barát, komolyan. Kérlek gondold át.

-Rendben, meggondolom, és akkor holnap felhívlak. Jó?

-Remek…na akkor pihenj és várom a válaszod. Szia.

Hát mit mondjak ez a bejelentés kissé meglepett. Grégoryval hetekig Párizsban…elmondtam Larának és ő azt tanácsolta, hogy menjek el, hiszen ez csak egy baráti gesztus és nekem is jót tenne. Úgy döntöttem felhívom Billt és megkérdem őt is…meglepett a kedvessége…mármint mindig kedves, de Grégoryt nem szívleli, most mégis azt mondta, hogy menjek el és pihenjek egy kicsit. Azért még jobban átgondoltam, és anyuval is beszéltem a dologról.

Másnap elmentem Grégoryhoz a hotelbe.

-Szia. Zavarlak?

-Nem, dehogyis. Mi járatban?

-Hát beszéltem az otthoniakkal és elhatározásra jutottam.

-És?

-Rendben, elmegyek veled…de csak egy hét.

-Fantasztikus, nagyon örülök, hogy így döntöttél. Szerintem még ma pakolj össze és holnap reggel 7-re érted megyek, mert ugye 2 órával hamarabb a reptérre kell érni.

-Jójó…kész leszek. Na megyek, elintézek pár dolgot. Szia!

Remélem nem fogom megbánni…de Grégoryval barátok vagyunk..biztos csodásan fogom magam érezni. Átgondoltam az itthoni dolgokat és megterveztem picit az életemet. Miután hazajöttem, szerényen berendezkedek az új házamba, szeptemberben pedig beiratkozok az egyetemre. Miután rendbe tettem magam, összepakoltam, eljött az este. Izgatottan feküdtem le, tudván holnap nagy utazás vár rám…

Reggel korábban felkeltem, felöltöztem, kisminkeltem magam, majd indultam is ki, a taxihoz. Anyuék jó pihenést kívántak én pedig széles mosollyal vágtam neki az útnak. Szerencsére hamar odaértünk, és semmi nem volt a repülőn sem. A reptéren Grégory autója állt…az egyik boltba be akartam menni…Grégory beállt a parkolóba, én pedig gyorsan bementem. Kifele menet hatalmas szatyrokkal felszerelkezve igyekeztem a kocsihoz. A nagy hirtelenséggel száguldozva neki mentem valakinek, én a szatyrokkal a földön végeztem.

-Na ez fasza. Most minden élelmiszert szedhetek össze.

-Ne haragudj, gyere hadd segítsek…

-Köszi…

-Te?

-Fernando?-igen..bárkire számítottam, de hogy összefutok egy kedves ismerősömmel, arra nem…

Most elutazok pár napra, ezért írtam egy rövidke részt. Nem lett valami nagy szám, de azért remélem kárpótollak titeket. Na pusszi, Cami =)

Billék turnéja hamar elérkezett, és bár fájó szívvel, de elengedtem. Tudtam, hogy ez fontos a bandának, na és persze Billnek is. Nem éreztem magam egyedül, hiszen tudtam, hogy van akire számítsak. Bill is szomorúan ment el, de ez hamar el fog múlni. Úgy gondoltam kicsit elterelem a gondolataimat. Larával úgy döntöttünk, hogy felkeresünk néhány árvaházat és ajándékot viszünk a gyerekeknek. Igazából talán el akarom felejteni ezt a szörnyűséget és segíteni azokon, akiknek nem lehetnek szülei. Másnap Hamburg egyik nevelőotthonában voltunk. Vittünk egy kis édességet és néhány játékot. A gyerekek nagyon örültek nekünk és a dolgozók is örültek a gyerekek boldogságának. Hazafele menet sokat beszélgettem Larával.

-Mondd csak, hogy jutott eszedbe ez a egész árvaházas ügy?

-Nem tudom…talán szeretném látni, hogy azok a gyerekek, akiknek nincs szüleik, önfeledten tudjanak örülni egy kis apróságnak.

-Nagyon megváltoztál…pár évvel ezelőtt még a pasik megszerzésében jeleskedtél, most pedig árva gyerekeken segítesz. Igazán büszke vagyok rád.

-Köszi…aranyos vagy. Na most menjünk és vacsorázzunk egyet.

Larával beugrottunk egy étterembe, ahol igazán finom ételek voltak. Kimenet megszólalt a telefonom. Egy idegen számot jelzett. Hát felvettem…

-Halló!

-Szia Cami! Grégory vagyok. Remélem még emlékszel rám?!

-Szia! Ohh te vagy? Miért hívtál fel?

-Háát éppen Németországban tartózkodom és gondoltam felkereslek, nincs e kedved találkozni velem. Ma vagy holnap?

-Hát…nekem mindegy. Találkozhatunk ma is. Hol száltál meg?

-Steigenberger Hotel. Idejössz?

-Rendben. Még hazaugrok, utána megyek.

-Szia!

Lara kerek szemekkel nézett rám. Nem értette, hogy kivel beszéltem, így persze kíváncsian várta, hogy végre eláruljam neki.

-Nah..ki volt az?

-Grégory…tudod…

-Ááhh persze…és mit akart?

-Épp Németországban van, és megkérdezte nem e találkoznék vele.

-És te igent mondtál..hmm…

-Mit hmm-ögsz?

-Nem félsz, hogy kísértésbe esel? Hisz Billtől több 100, több 1000 km választ el. És egy ilyen pasival kettesben?!

-Jaj Lara olyan hülye vagy. Szeretem Billt és nem fogok kísértésbe esni…nyugodj meg.

-Hááát…remélem, hogy télleg így van.

Lara próbált bűntudatot kelteni bennem, de hiába. Grégory és én csak jó barátok vagyunk, és különben is szeretem Billt. Úgyhogy hazavittem Larát, kicsit összeszedtem magam, majd indultam is a hotelbe. Grégory mint mindig most is kedvesen bánt velem. Beültünk egy kávézóba. Sokat beszélgettünk, ő is mesélt, hogy mi minden történt vele, és én is elmeséltem milyen dolgokon mentem keresztül. Késő estig beszélgettünk…megkért, hogy maradjak a hotelben ilyenkor ne kocsikázzak. Természetesen nemet mondtam. Tudtam, hogy mit szabad tennem. Úgyhogy elköszöntem tőle, majd hazamentem. Lara le sem feküdt, amint haza értem faggatni kezdett.

-Ugye semmi „olyan” nem történt?

-Azon kívül, hogy felrángatott a hotelszobájába, 2 órán át vadul szeretkeztünk, majd kaviárt ettünk és pezsgőt ittunk semmi.

-Mi?-nézett rám döbbent arckifejezéssel.

-Csak vicceltem…nem volt semmi. Beültünk egy kávézóba és beszélgettünk. Kérte, hogy maradjak, de én hazajöttem. Bízzál már bennem te lökött…

-Jójó, de ez a srác olyan titokzatos. Egyszer csak feltűnik, majd azon nyomban elmegy.

-Tudod fogalmam sincs, hogy ki ő valójában. Olyan talpraesett típus, de mintha ez csak egy álarc lenne. Fogalmam nincs, hogy ki ő. Vajon tényleg egy jó menő üzletember vagy csak tetteti…

-Hát nem tudom…de azt hiszem, hogy ő nem az, akinek látszik.

-Ezt hogy érted?

-Miután hazahoztál még elmentem picit sétálni. Szokásomhoz híven egy újságoshoz tértem be és egy francia újságban Grégory-ról írtak. Azonnal felkaptam, fizettem és hoztam haza. Séta közben belelapoztam, gondoltam biztos az üzleti sikereiről írnak, de nem. Grégory nem üzletember. Vagyis lehet, hogy az is, de Franciaországban és már több helyen is elismert énekes. Meg nyert valamilyen tehetségkutatót, majd egyre sikeresebb lett…

-Tessék? Grégory énekes? De ezt miért nem mondta soha?

-Nem tudom…

-Ezt muszáj kiderítenem. Most azonnal elmegyek hozzá.

-Ilyenkor?

-Igen, azt mondta mindig szívesen lát.

-Jó, de Cami hajnal fél 2 van.

-Nem baj…na elviszem az újságot, sietek, nem kell megvárnod. Szia!

Azonnal beültem a kocsiba és a hotelhez hajtottam. A recepciós szerintem hülyének nézett, hogy mit akarok valakitől hajnal 2-kor, de hát istenem. Semmi köze hozzá. Gyorsan liftbe szálltam, majd mikor felértem az ajtóhoz siettem és kopogtam. Első kopogásokra semmi válasz nem érkezett. Másodjára nyílt az ajtó. Érdekes tekintettel nézett rám. Biztos gondolta magában, „Ez a csaj sem komplett!”.

-Szia Cami! Baj van?

-Szia bemehetek?

-Persze.

-Bocsi, hogy ilyenkor rád török, de muszáj veled beszélnem.

-Jó, hallgatlak.

-Mondd meg nekem, hogy ki vagy te?

-Mi van?

-Te nem üzletember vagy, igaz?

-Cami, miért kérdezel ilyet?

-Grégory tudom, hogy énekes vagy. Franciaországban és most már egyre több helyen elismert énekes vagy. Miért hazudtál nekem?

-Nem tudom…-lehajtotta a fejét és leült az ágyra.-Fogalmam nincs. Amikor az elején találkoztunk, egyszerűbb volt az mondani, hogy üzletember vagyok, mint énekes. És a szemedben csak egy srác voltam és nem Grégory Lemarchal. És ha netán lett volna közöttünk valami, akkor biztos lehettem benne, hogy engem szeretsz, nem pedig a poszter fiút, aki a szobád falán mosolyog rád.

-Pedig én mindent elmondtam magamról. És te hazudtál nekem…

-Tudom…és nagyon sajnálom…úgyhogy ha megharagszol rám és soha többet nem állsz velem szóba, megértem.

-Jaj te kis hülye…nem haragszom rád, csak szeretném, ha ezek után őszinte lennél. És amúgy ha Bill előtt találkoztunk volna, akkor szerintem biztos más lenne a viszonyunk, mert te tényleg tökéletesnek tűnsz. Kedves vagy, segítőkész, vicces. És biztos, hogy nagyon figyelmes a lányokkal. Ha már itt tartunk hány éves is vagy?

-Huszonkettő.

-Na látod…csak 3 év a korkülönbség.

-Te tényleg különleges lány vagy. Kár, hogy Bill az életed.

-Figyelj Grégory, én nagyon szeretlek, de mint egy barátot. Én szeretem Billt, és most nehéz időszakon megyek keresztül. Nélküle kell kilábalnom a veszteségből.

-Tudom…és elfogadom, hogy Billel vagy. De amíg ő nincs addig nem kaphatlak meg?

-Öhhm ezt hogy érted?

-Ááh, nem úgy ahogy gondolod. Ne értsd félre. Csak szeretnélek jobban megismerni. És most lenne rá idő…

-Jó, de énekelsz nekem, és minden anyagot megadsz nekem. Szeretnélek meghallgatni, hisz ha ilyen híres vagy, biztos csoda hangod van.

Grégoryval elmentünk Billék stúdiójába. Meghallgattam, hogy énekel és tényleg csodálatos hangja van. Ő teljesen más stílus, mint Bill. Ő olyan romantikus…Valamikor reggel 8 körül kóvályogtam haza. Bemásztam az ágyba és aludtam. Kb. 10 körül megszólalt a telefonom. Azt hittem az ébresztőm, meg sem néztem csak kikapcsoltam és aludtam tovább. 2-kor keltem. Lara szólt, hogy Bill keresett…tehát nem az ébresztő volt.

-Mikor jöttél haza?

-Asszem 8-kor.

-Mi a szart csináltál?

-Beszélgettünk, énekeltünk..elvoltunk.

-És elmondta, hogy miért hazudott?

-Igen, de ezt majd később elmesélem. Most eszek aztán el kell mennem.

-Hallod már megint hova? Pihenned kéne.

-Elmegyek Emilihez…

-A csajhoz aki majdnem megölt?

-Igen…beszélek vele, meg, hogy mi van vele.

-Hát te tudod. Én elmegyek kondizni. Na Szia!

Kaja után bementem Pszichiátria-ra. Kértem látogatási alkalmat vagy mit. Mondták, hogy csak felügyelettel beszélhetek vele. Mert veszélyes lehet. Hát benn volt egy őrszerűség. Az elején Emilie nem igazán akart velem beszélni.

-Minek jöttél? Hogy sajnálkozz?

-Tudom milyen nehéz lehet…

-Fogd be…-majd hirtelen felállt és nekem akart jönni. De szerencsére az őr közbelépett. –Meg kellett volna halnod.

-Azért jöttem ide, hogy érdeklődjek felőled. Hogy megtudjam hogy vagy?! És simán fel is jelenthetnélek. De nem, nem tettem. És nem az fáj, amit velem tettél, hanem az amit a babámmal. Megölted…és nekem ez tudod mennyire fáj. Készültem ara, hogy anya legyek és te mindent tönkre tettél. És még én jövök ide?! Azt hiszem kár volt…de remélem, ha meggyógyultál rájössz, hogy mit is tettél és előtérbe kerül a lelkiismereted…

Egész éjjel nem tudtam aludni…folyton ezen a dolgon tűnődtem…Bill biztosított róla, hogy vigyázni fog magára, de még sem voltam nyugodt. Úgy döntöttem, hogy nem forgolódom tovább az ágyamban, inkább kimentem a teraszra egy bögre kakaóval. Békésen ültem, néztem a bogarakat és hallgattam a tücskök ciripelését. Majd hirtelen valami mocorgást hallottam. Azonnal felugrottam.

-Ki van ott?-közben letettem a kakaót és felkaptam a seprűt. –Van ott valaki?-közelebb mentem az ajtóhoz.

-Igen!

-Ki vagy? Mit akarsz?-majd a sötétből elő jött az a lány.

-Remélem nem zavarok…

-Mégis mit akarsz? Hogy találtál rám?

-Miután elmentetek, követtelek titeket.

-De mi a szart akarsz?

-Billt…ennyi az egész…

-Te nem vagy normális…már ne haragudj, de Bill szeret engem és nem fogod olyan könnyen megkapni.

-Tudod évek óta apámmal vagyok és Bill minden mozdulatát figyeltem. És jössz te! Mindent tönkre teszel. De ezt megbánod…

-Mit akarsz? Azt hiszed, hogy idejössz, megfenyegetsz és majd beijedek?

-Csak tudod, van egy gyereked, pontosabban lesz. És történhet baleset, ami talán megváltoztatja az életed.

-Na idefigyelj, ha a születendő babámnak baja esik azt nem éled túl…megértetted?!

-Uhh, nagyon megijedtem…

-És most takarodj el, vagy hívom a rendőrséget.

Már készültem be, amikor a csaj elkapta a karomat. Magához rántott és a falhoz szegezett. Egy pisztoly volt nála. Borzasztóan féltem. Nem is magam miatt, hanem, hogy kárt tehet a babában.

-Te beteg vagy…

-Nem, csak szerelmes…és te elvetted tőlem.

-Tudod ami sosem volt a tied, azt nem elvenni.

Megpróbáltam kivenni a kezéből. De nagyon erősnek tűnt. Hiába próbáltam, nem sikerült. Mikor már majdnem megvolt, hirtelen elsült. Azt hittem meglőtte a pisztoly, de nem. Mikor félre mentem, észrevettem, hogy ömlik belőlem a vér. A hasamhoz kaptam, majd hirtelen eszméletemet vesztve a földre rogytam.

***

Mire felébredtem, már a kórház falait láttam. Bill volt az ablakban és mereven bámult kifelé.

-Szia!-köszöntem halkan.

-Jajj édesem, magadhoz tértél?! Hogy érzed magad?

-Hát…elég gyengén. Mi történt?

-Hát valaki meglőtt, és Deboráék a lövésre ébredtek fel. Azonnal lerohantak, majd mikor megláttak értesítették a mentőket. Én is jöttem, amilyen gyorsan, csak tudtam.

-Bill, mi a baj?

-Miért?

-Mert olyan levert vagy…nem csak miattam, igaz?

-Jaj Cami…nem tudom, hogy mondjam el.

-Mit?

-A ba…ba…

-Ugye nem? Bill, mond h nem!!!

-Sajnálom Cami…

-Nem, ez nem lehet…Neeemm…-keservesen sírni kezdtem. Bill szorosan megölelt és próbált vígasztalni. –Miért történt ez? Látod, mondtam, hogy baj fog történni…meg fogok őrűlni…minden a baba körül forgott, elterveztem az életem és most…nincs semmi…

-Nyugodj meg…ne idegeskedj…borzasztó ami történt, de én mindenben melletted állok. Szeretlek és itt vagyok veled…átvészeljük ezt is, esküszöm. És aki ezt tette, meg fog bűnhődni.

-A lány volt…

-Milyen lány?

-Annak a technikusnak a lánya…

-Tessék? Biztos vagy benne?

-Igen…tudod szeret téged és megakarta bosszulni, amiért beléptem újból a képbe…hát sikerült neki.

-Ezt nem hiszem el…a technikus repül, és elintézem, hogy a lánya élete végéig börtönben legyen.

-Bill..várj. Ő nem tehet róla, hogy a lánya ilyen. És különben meg az a csaj beteg. Komoly orvosi segítségre szorul. Mielőtt börtönbe zárnák, előtte hosszú kezelés vár rá.

-Mondd meg nekem, hogy tudsz még most is ennyire jó lenni?

-Azért mert az ilyenek önakaratuk nélkül teszik amit tesznek. És előtte meg kell gyógyuljon, hogy tisztában legyen a tettével. Akár öngyilkos is lehet a börtönben. Most menj és keresd fel az apját…mondd el neki, hogy mi történt, de légy tapintatos. –közben Tom jött be.

-Vigyázz rá, van egy kis elintézni valóm.-Bill elviharzott. Tom leült az ágy szélére.

-Hogy vagy?

-Hát szörnyen…most hogy megtudtam mi történt. Hogy nincs baba…-újra a könnyeimmel küszködtem.

-Elhiszem, hogy mekkora csapás lehet…

-Anya itt van?

-Igen, nagyon ideges. Mindenki nagyon aggódik érted, elvégre volt már közös kórházi élményünk. És most újra az intenzíven. Az orvos is mondta, hogy nagyon kell vigyáznod magadra, hiszen a pár évvel ezelőtti verés, meg most a hasi lövés. Erősnek kell lenned…

-Tudom…de nagyon nehéz. Annyira készültem. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem. Jó anyja akartam lenni. Játszani vele, mellette lenni ha baj van, segíteni neki, szeretni, magamhoz ölelni. És ezt nem tehetem meg.

-Biztos, hogy szörnyű lehet, sosem szeretnék ilyet átélni. Billnek is rettentően nehéz. Ő is készült…sokat mesélt arról, hogy mi mindent meg akar neki tanítani, és hogy ő lesz a legfontosabb neki.

-Hát igen…

-Na jó azt hiszem én most megyek. Te csak pihenj…ha szükséged van valakire, bátran hívj én azonnal jövök.

-Köszönöm Tom, nagyon aranyos vagy.

Miután Tom kiment, sorba jöttek be a látogatók. Anya, Lara, Deboráék. Mit ne mondjak, azért rendesen kifárasztott ez az egész.

Másnap Bill reggel egy csokor vörös rózsával jött be. Elmondta, hogy a Emilie apja teljesen kiborult, amikor Bill elmondta neki a történteket. Szembesítették a dolgokkal és a lány bevallotta, hogy mit tett. Hosszas beszélgetés Billel, utána belátta, hogy komoly orvosi segítségre szorul.

5 hét múlva

Végre távozhatok a kórházból. Két hétig kellett az intenzíven feküdnöm, 3 hete pedig már rendes kórteremben vagyok. Anyuék du-tán jöttek értem Billel. Az orvos megírta a zárójelentést utána indultunk is haza. Otthon kisebb meglepetés vacsorát tartottak nekem, hogy végre otthon lehetek. Láttam, hogy mindenki próbál felvidítani.

-Tényleg köszönöm, hogy ennyit dolgoztatok miattam. Nem kellett volna…de meg mondom, hogy nagyon jól esett. És sajnálom, hogy egy rossz dolog miatt gyűlt össze a család. Tudjátok, télleg borzalmas, a sok tervezgetés a semmiért…de túl leszünk ezen, ebben biztos vagyok. És nem kell előttem elhallgatni a dolgokat, mármint ne legyen lelkiismeret furdalásotok, ha megemlítitek előttem a babaszót. Nem könnyű, de átlépem idővel ezt is. Tehát tényleg köszönöm.

Bill közölte velem, hogy 2 hónapos turnéra mennek és itt kell hagyjon most, ebben a nehéz időben. Mondta, hogy ha kell, akkor lemondja és átteszik másik időre. De nem kell. Tudom, hogy ez fontos nekik, és nem akarom, hogy miattam lemondják. Persze jó lenne, ha itt lenne, de nem baj. Itt vannak a barátaim és anyu. Minden rendbe fog jönni…

Na újabb rész. Bocsi, hogy régen írtam, de nem nagyon voltam itthon. Várom a kommenteket!!  Pussz és Mindenkinek jó nyarat kívánok!!!

Abban a pillanatban anya felpattant a kanapéról és kiment. Tudtam, hogy nagyon mérges rám, de nem tudtam mit tenni. Mindenki összenézett, én pedig anya után mentem.

-Anya, tudom, hogy mérges vagy…de nem szeretném, ha haragudnál rám.

-Azt hittem, hogy vagyunk annyira jó kapcsolatban, hogy elmondd nekem, hogy terhes vagy.

-Anya…tudom, de ha elmondom, akkor tuti, hogy ellenezted volna. És jöttél volna a szokásos szöveggel.

-Kislányom..most érettségiztél le, és akkor közlöd, hogy terhes vagy?! Valahogy úgy képzeltem az életed, hogy leérettségizel, folytatod a tanulmányaidat egy neves egyetemen vagy főiskolán és olyan 27 éves korodban családot alapítasz.

-Már nem vagyok a kislányod..felnőtt nő vagyok, saját rendelkezésekkel. Én sem terveztem, de így alakult.

-Még nem késő tenni ellene. Tönkre akarod tenni az életed? Camila még nem késő elvetetni. Nem vagy érett egy gyerekhez.

-Nem..hallod nem, nem fogom elvetetni. Ő nem tehet róla, hogy megfogant, csak én és Bill. És hiába vagyok 19 éves, akkor is megtartom és felnevelem. Amúgy meg később is mehetek egyetemre.

-És Bill? Cami, Bill egy sikeres banda frontembere, azt hiszed, hogy feladja miattad és a gyerek miatt az életét. Egyedül maradsz és akkor majd jöhetsz hozzám, hogy segítsek. Bill nem fog leállni melletted ennyi idősen, hogy éjszaka gyereksírásra ébredjen.

-Elég volt..fejezed be. Most láthatod miért nem mondtam el. Meg szerettem volna kímélni magam ettől a sok, hülye szövegtől. Azt hiszed mindig neked van igazad. Elég volt. Menj el légyszives. Most nem szeretnék veled beszélni.

-Cami gondold át, ne tedd..

-Menj el, most! Szia!-bementem a házba és becsaptam az ajtót.

Tudtam hogy ez lesz. Kezd elegem lenni abból, hogy anya beleszól az életemben. Tudom, hogy az anyám, de mégis miért akar irányítani? Egyedül is el tudom dönteni, hogy mit akarok és, hogy mi jó nekem. Nincs szükségem arra, hogy vki megmondjam nekem. Felmentem a szobába és Tv-t néztem.

-Bejöhetek?-jelent meg az ajtóban Bill.

-Persze…

-Mondd jól vagy?

-Igen…

-Cami nem szeretnék beleszólni, de szerintem nagyon csúnyán beszéltél anyukáddal. Ő csak aggódik érted és nem akar rosszat. Azt hiszem minden anya így reagálna, ha kiderülne, hogy az éppen leérettségizett, 19 éves lánya babát vár.

-Jó, de én már eldöntöttem, hogy mit akarok és meg fogom tartani a babát. Ha kell egyedül is felnevelem, ha úgy döntesz inkább nem tartasz velem.

-Jaj ne mondj ilyet. Már megmondtam, hogy mindben melletted állok. És együtt felneveljük a babát.

-Akkor meg zárjuk le a témát.

-De előtte nem kéne valamit tenned?!

-Mit?

-Például bocsánatot kérni az anyukádtól.

-Majd meggondolom.

Az éjszakát Laráéknál töltöttem. Bill még az este elment. Nem nagyon tudtam aludni, folyton a veszekedés járt a fejemben. Beláttam, tényleg nagyon csúnyán beszéltem anyával. Úgy döntöttem holnap reggel elmegyek hozzá és bocsánatot kérek. Már korán reggel felkeltem és elindultam anyuhoz. Ha jól tudom, egy hotelben szállt meg, miután elzavartam. Megkérdeztem Debora-t, hogy hol. Megtaláltam a hotelt és megkérdeztem melyik szobában lakik anyu. Kopogtam, de senki nem nyitott az ajtót. Már indultam volna, amikor hirtelen ajtónyitást hallottam.

-Szia Cami!

-Szia…bemehetek?

-Persze..ülj csak le.

-Nem, csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Ne haragudj, hogy így beszéltem veled. Csak tudod most minden úgy összejött. Elhiszem, hogy nem tetszik, hogy 19 évesen gyerekem lesz, esküszöm én sem így terveztem, de ha már így alakult, akkor elfogadom és a lehető legjobb anyja leszek ennek a babának. Ezt megígérem.

-Jó, elfogadom a döntésed. Biztos vagyok benne, hogy jó anya leszel és mindenben melletted állok.

-Köszönöm!-megöleltem. Jól esett, hogy végre mellém állt és elfogadta a döntésem. Megkértem, hogy jöjjön el velem és nézze meg a leendő házam. Egyébként megvettem a házat. Boldogan elkísért és megnézte. Tetszett neki, szerinte is ideális otthon lesz. Miután megmutattam neki, elmentünk Laráékhoz. Debora megkérte anyut, hogy maradjon náluk és ne egy hotelszobában szálljon meg.

***

Másnap reggel jó sokáig aludtunk Larával. Túl sok minden történt mostanában, ideje volt kipihenni magunkat. Mikor felébredtem eszembe jutott, hogy ma lesz Billék nagy koncertje, amin természetesen ott a helyünk. Miután felkeltem, gyorsan átkocsikáztam Billékhez, hogy megbeszéljem vele az esti koncertet. Mindent egyeztettünk, 3-ra legyünk kész és a fekete sötétített kisbusz jön értünk. Fantasztikus. Hazamentem és elmondtam Larának a fejleményeket.

-Cami nem rossz döntés terhesen koncertre menni?-kérdezte anya, miközben leültem a konyhában.

-Nem, dehogy. Legalább megszereti az apja zenéjét.

-Hát te tudod…nem szólok bele.

-Azért tanácsokat adhatsz..de ezt elutasítom.-mosolyogtam, majd adtam anyunak egy puszit és felmentem Larához. Nagy meglepetésre olvasott. Igen Lara olvasott. Gondoltam itt valami baj van, ha Lara a szokásos szennylapok helyett normális, átlagos könyvet tart a kezében.

-Mit olvasol?-kérdeztem.

-Rómeó és Júlia…de nagyon tetszik.

-Ohh az télleg jó, nekem is nagyon tetszett, asszem 3x olvastam.

-Nem izgulsz a koncert miatt?

-Miért izgulnék? Hisz nap mint nap kapcsolatban vagyunk velük..de nem tudom, hogy megyek e.

-Mi van?-néztem döbbentem Larára.

-Nem tudom..most megint találkozni Tommal…

-Jaj kit érdekel Tom??!! Én ott leszek neked, ennyi az egész. El kell jönnöd, nah légyszike…

-Nem tudom…

-Lara rád ugrok és megverlek.

-Uhh de megijedtem…na jó elmegyek.

Ez az..mondtam magamban. Ebéd után elkezdtünk készülődni. Nekünk muszáj 2 órával hamarabb elkezdeni, mert mire kiválasztjuk, hogy mit vegyünk fel az minimum 1 óra és hát még ott van a többi dolog. Kicsivel hamarabb elkészültünk, majd Billék kis fekete busza meg is érkezett. A fiúk csendesen ültek a buszban és meg sem szólaltak, biztosan a nagy izgalom miatt. A gondolataik teljesen máshol jártak. Amikor odaértünk hatalmas rajongó tábor várta a fiúkat. A hátsó bejárathoz mentünk, ahol a fotósak próbáltak képeket készíteni a fiúkról. A testőrök gyorsan bevezettek mindenkit.

-Bill izgulsz? Olyan idegesnek tűnsz..

-Igen, nagyon…minden koncert előtt izgulok…de most kifejezetten.

-De miért?-kérdeztem, majd leültem az egyik fotelbe.

-Talán, mert te is itt vagy és meg akarok felelni neked is.

-Jaj, miattam ne izgulj…imádom ahogy zenéltek…ügyesek lesztek.-adtam neki egy puszit.

Közben a fiúk elmentek egy gyors próbára, addig én Larával beszélgettem. Kérdeztem, hogy mennyire érzi zavarban magát Tom miatt, de a kérdést csak egy gyors „semennyire” követte. Biztos voltam benne, hogy nem mondd igazat, amikor Tom közelébe került vagy azonnal elment, vagy próbált messzebb kerülni tőle. Kimentem picit körül nézni. A folyosón volt egy fiatal lány, meglátta, hogy a TH öltözőjéből jövök és mikor ránéztem a szemében a keserű gyűlöletet láttam. Fogalmam sem volt, hogy miért, de borzasztó érzés kapott el, mintha valami baj történne. A lány tekintete nagyon megijesztett. Azonnal visszamentem az öltözőbe.

-Már itt is vagy?-kérdezte Lara, mialatt egy zacskó chipset tömött magába.

-Igen..

-Baj van? Olyan zaklatottnak tűnsz…

-Nem tudom..kimentem és ott volt egy lány.

-Wow…ebben mi a meglepő??

 -Az ahogy rám nézett...sugárzott belőle az utálat. Egy rossz érzés kapott el, mintha egy jel lenne, hogy vigyázzak, mert valami baj fog történni.

-Nyugodj meg…nem lesz semmi baj.-majd megölelt. Azt a tekintetet sehogy nem tudtam kiverni a fejemből, a szemem előtt volt a lány szúrós szemei. Idegesített, nagyon. A próba után a srácok kiosztottak pár autogramot, majd elkezdődött a koncert. Fantasztikusan éreztem magam. Utána lefürödtek, majd indultak is haza. Mikor beszálltunk a kisbuszba, az a lány újból megjelent. Rá néztem, majd beszálltam a buszba.

-Bill ismered azt a csajt?

-Igen, ő azt hiszem az egyik technikus lánya, de nem biztos. Miért?

-Semmi…csak kérdeztem..Bill kérlek ígérd meg, hogy vigyázol magadra.

-Jó, de miért? Jól vagy?

-Rossz megérzésem van, úgy érzem valakivel valami baj fog történni, kérlek légy óvatos. Nem akarom, hogy baj legyen.

-Rendben, de nyugodj meg szerelmem, semmi baj nem lesz…

Várom a véleményeket!!! Kösziii =)

2 hét múlva…

Reggel egy hangos telefon szóra ébredtem. Próbáltam felfogni, hogy mi is történik, lassan lemásztam az ágyról és felvettem. Egy morgó hangú férfi szólt bele.

-Camila?

-Igen én vagyok, ki keres?

-Carlos Vivialdi vagyok, és mivel gyors elutazása miatt nem tudtuk önnel közölni az érettségi feladatok eredményét, ezért telefonon kell tájékoztatnunk. A matek 3-as lett, az angol, magyar, 5-ös, a történelem 4-es. Gratulálunk, ez azért elég jó eredmény.

-Köszönöm, akkor az érettségi bizonyítványt mikor kaphatom meg?

-Hát ha mindent eltudunk intézni, egy-két hét múlva.

-Rendben, köszönöm. Viszonthallásra!

Áááhh leérettségiztem, el sem hiszem. Annyira boldog voltam, akár az ablakon is ki tudtam volna ugrani. Végre befejeztem a gimit. Komolyan gondolkodtam azon, hogy hogyan tovább, hiszen most hogy terhes vagyok, nem tudom, hogy bevállalhatok-e egy főiskolát. Amúgy nekem már icipicit látszik a hasam, nem feltűnő, de már vmi kis domborulat látszik. A jó hír hallatán, már nem tudtam aludni. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem reggelizni.

-Szia édesem!-üdvözölt Bill, majd megpuszilt.

-Szia! Áhh képzelt hívtak a gimiből, hogy sikerült az érettségim. Matek 3, töri 4, magyar és angol 5.

-Ohh nagyon ügyes vagy…

-Köszönöm. Jaj, de most fogalmam nincs, hogy mi legyen. Már nem hiszem, hogy értelme lenne fősulira menni, elvégre a hasam már gömbölyödik, és…

-Hát sztem, ha majd a baba 2-3 éves lesz, akkor menj. Én úgy gondolom. 21-22 évesen nem gáz egyetemre vagy főiskolára menni.

-Áhh jut eszembe, ma jön haza Lara. Bill ma el kell menni megnézni azt a házat.

-Melyiket?

-Tudod, ami itt van 2 utcányira.

-Ja tudom, jó, hát akkor még de-t elmegyünk próbálni, aztán olyan 3-4 körül mehetünk is.

-Okés, én meg ma kimegyek Lara elé a repülőtérre, nagyon eseménydús nap lesz.

Gyors reggeli után, Bill elment Tomékkal a próbaterembe, én pedig összekaptam magam és elindultam Laráért. Szerencsémre, egy óriási dugóba kerültem. Még jó, hogy hamarabb elindultam. Kb. 1,5 óra volt, mire kijutottam a forgatagból. Így is késtem egy kicsit, mert Lara két nagy bőrönddel várt már engem az épület bejáratánál. Bepakolta a csomagtartóba a cuccait, majd szállt is be.

-Sziiia! Annyira hiányoztál..milyen volt, jól érezted magad? Jaj mesélj már!-közben szorosan magamhoz öleltem.

-Te is hiányoztál, minden jó volt, visszacsöppentem kicsit a „gyerekkoromba”. És te? Húzd már fel a pólód, ohh már látszik a pocid.

-Még nagyon pici, épp csak egy domborulat. Amúgy én is jól vagyok, jól teltek a napok, leérettségiztem, ma megyek háznézőbe.

-És hol?

-Billéktől két utcányira van egy szép kisház.

-De legalább tőlem sem leszel távol.

-És átgondoltad ezt a Tomos ügyet?

-Igen, és arra jutottam, hogy sok fiú van még rajta kívül, és ha nem lesz semmi, akkor tovább lépek. Nem fogok leragadni mellette.

-Értem. Ennek örülök, hogy rendeződtek benned a gondolatok.

-Én is.

Természetesen a beszélgetést nem hagytuk abba, rengeteget mesélt, arról, hogy mit csinált ez alatt a 3 hét alatt. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy tényleg nagyon felszabadult és vidám lett, kellett neki ez a változás. Első utunk hozzájuk vezetett. Deboráék boldogan üdvözölték és örültek, hogy újra látják a lányukat. Miután megebédeltünk és Lara is kipakolta a cuccait, elmentünk Billékhez. Megbeszéltük, hogy várjam meg, mert délután ott találkozunk és indulunk megnézni a házat. Pár perccel később Bill hívott, hogy nem tud jönni, mert vmi fontos megbeszélés van a producerekkel a hétvégi koncert miatt. Fantasztikus…gondoltam magamban.

-Mi a baj?-kérdezte Lara, miután letettem a telefont.

-Bill nem jön…megbeszélés van. Gondoltam, hogy ez lesz, mit is várhattam tőle. Folyton kérek vmit, hogy jöjjön el velem ide, jöjjön el velem oda, mindig mondja, rendben ekkor találkozunk és mikor odajutunk, addigra meg hív, hogy mégsem tud jönni…elegem van.

-Jaj elhiheted, hogy neki sem könnyű, elvégre egy sikeres banda frontembere, rá még több feladat hárul, mint a többiekre. És biztos, hogy szívesen menne veled.

-Nem tudom…lehet. Na de menjünk, mert 3-ra beszéltük meg a találkozót a ház tulajjal.

Rosszul esett, hogy Bill megint lemondta a programot. lehet, hogy csak túlkombinálom a dolgokat, de jól esne, ha ilyenkor mellettem lenne, mert nem szeretnék hülyeséget csinálni és ő azért sokkal jobban ért az ilyenekhez. De be kell látnom, hogy Bill nem hétköznapi ember és számára mindig is a zene lesz az első…Larával megnéztük a házat, és én amennyit értek hozzá, sztem nagyon ideális lesz számomra. Elegendő benne a hely, kert is van hozzá, vannak fák, bokrok, és az ár sem rossz. Mindenesetre abban maradtam, hogy még átgondolom és akkor holnap fel is hívom.

***

Este Bill elég fáradtan jött haza. Éppen a bőröndömbe pakoltam, amikor bejött a szobába.

-Mit csinálsz?

-Összepakolok. Most, hogy Lara hazajött nem akarom, hogy egyedül legyen otthon, ezért visszaköltözök, úgyis csak átmenetileg jöttem ide.

-Itt hagysz?

-Úgyis tudtad, hogy ez lesz.

-Baj van?

-Nem semmi…-közben pakoltam a táskába.

-Kicsim látom, hogy van valami. Haragszol rám?

-Nem…

-Na nézz ide! Mi a baj?

-Az, hogy sosem jössz el velem sehova. Mindig beszélünk, hogy eljössz ide, oda, aztán meg lemondod, mert vmi fontos közbe jött.

-Ne haragudj, csak tudod nagyon elfoglalt vagyok. Készül a lemez, akkor koncert megbeszélések vannak.

-És az ,hogy velem is foglalkozz az már nem fér az idődbe, semmi gond megértem, lassan tudatosul bennem, hogy a zene az első az életedben.

-Jaj életem, ne mondd ezt. Te és a babánk az első, hidd el, csak nem mindig alakulnak így a dolgok. És amúgy milyen volt a ház?

-Szép, pont elegendő hely van, kert, és az ár is jó.

-Miben maradtatok?

-Holnap hívom. Na de Bill most télleg megyek. Majd beszélünk…

-Miért nem maradsz? Csak ma éjszakára? Olyan rég voltunk már együtt.

-Mert sosincs időd rám. De most megyek, megígértem Larának.

-Jó..

-Szia édes!-megpusziltam, majd a bőrönddel együtt kibattyoktam.

Larával az egész éjszakát átdumáltok. Végre egy olyan igazi csajos beszélgetés volt. Idegesítő volt, hogy folyton a hasamat fogdosta. Hiába mondtam, hogy még nem érezni semmit, de kibírhatatlan volt. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a földön fekszem. Biztosan leestem vhogy, vagy ki tudja, lehet Lara rugdosott le. Mindegy, nagy nehezen felálltam. Az éjjeli szekrényen két tálca volt, jó kis reggelivel. Na mondtam magamban, most jól befogok kajálni. Amúgy már kezdtem érezni, hogy egyre többet szeretnék enni, de kordában kell magam tartani, ha nem szeretnék dagadt bálna lenni.

-Te már megint eszel?-rontott be a szobába Lara.-Komolyan mondom lassan akkora leszel mint egy mamut.

-Kössz Lara, kedves vagy. Nem elég, hogy lerugdosol az ágyról még beleszólsz abba is, hogy mennyit eszek.

-Csak vigyázok az alakodra.

-Fantasztikus.

-Ja, anyud hívott és mondta, hogy ma du-tán érkezik a gépe.-e mondat elhangzása után, a kaja is megakadt a számban.

-Anya ide jön? Bazz meg, nem is tudja, hogy gyerekem lesz, ha megtudja, úristen mi lesz itt. Nem kéne neki elárulni.

Anya kb. du-tán 4-5 körül érkezett. Mindenkinek, elmondtam, hogy egy szót se szóljon a terhességemről. Megígérték, hogy tartani fogják a szájukat. Egyébként féltem, hogy netán anya észreveszi, hiszen azért ilyenkor teljesen más az ember, és egy anyának ez biztos feltűnik.

-Jaj szia kicsim! Hallom sikerült az érettségid.

-És ezt ki mondta?

-A madarak csiripelték.

-És amúgy jól vagy? Olyan más hogy nézel ki, vagy csak lehet, azért mert régen találkoztunk.

-Biztos anya.-egy pillanatra megállt bennem az ütőér.

 Közben Bill is megérkezett. Boldogan üdvözölték egymást anyával, mint akik ezer éve nem találkoztak. Mindenki bement a nappaliba.

-És mit szólsz a leendő babánkhoz?-kérdezte Bill. Én egy hatalmasat böktem Billen.-Nem mondtad el neki?

-A mihez?

-Semmi anya, Bill nagyon vicces kedvében van.

-Cami te terhes vagy?

-Nem anya, nem.

Majd Tom is megérkezett. Mondtam magamban, már csak ez hiányzott.

-Hoztam neked valamit.-majd egy kis szatyrot adott nekem. Egy kis sárga rugdalózó volt. Mikor megláttam azonnal visszaraktam.

-Mi az?

-Semmi anya, olyan kiváncsi vagy. Inkább mesélj, hogy hogy utaztál..

-Cami...te télleg terhes vagy.

-Persze, hogy az. Most nem értem…-szólalt meg Tom. Na azt hittem agyon verem. Anya döbbent szemekkel nézett rám, én pedig csak próbáltam mosolyogni…

Várom a véleményeket! J

-Ne haragudj Cami, nem tudom mi ütött belém, egy oltári nagy állat vagyok, bocsáss meg.

-Tom felejtsük el ezt az egészet jó? Többé ilyen nem fordulhat elő. Uralkodnod kell magadon, még akkor is, ha nagyon nehéz. Én Bill bnője vagyok és hamarosan babánk lesz, nem hiányzik ide egy hatalmas balhé. Remélem, megértesz..

-Persze, és egyetértek. Na, jó én mentem lefeküdni. Jó éjt!

Átgondoltam a dolgokat, és be kellett látnom, hogy ennek nem lesz jó vége. Mindenesetre én megpróbálom elfelejteni ezt az esetet, és tovább lépek. Tomnak viszont sokkal nehezebb lesz… Ezután bementem a fürdőbe és befejeztem, amit elkezdtem. Mikor mindent elintéztem, lefeküdtem. Kb. hajnal fél 4 körül hallottam, hogy Bill lefekszik mellém. Átölelt, majd elaludt.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Bill ül az ágyon és valamit nézeget.

-Mit csinálsz?-kérdeztem, közben felültem az ágyban és odakúsztam hozzá.

-Csak újságot olvasok. Van benne egy érdekes cikk.

-Mi?

-Ez én vagyok.-kaptam fel gyorsan a fejem.

-Igen, meg Tom. Azt írja, hogy románc a Tokio Hotel frontemberének bnője és tesója között.

-Mi ez a baromság?

-Nem tudom, de az újságok minden hülyeséget megírnak. Nyugi…

-Te ezt elhiszed?

-Jaj édesem, hogy hinném már el. Ne idegeskedj ez miatt. Ja, jut eszembe nem ma kell ultrahangra menni?

-De igen, ma. Miért eljössz velem?

-Ez természetes, olyan kiváncsi vagyok, hogy hogy néz ki a kisbabánk.

Reggeli után felhívtam Larát, érdeklődve, hogy vajon mi lehet vele. Mert a kisasszony arra sem méltat, hogy ide csörögjön. Elmondta, hogy ott minden rendben van, de iszonyú nagy a hőség. Elújságoltam neki, hogy Bill ultrahangra jön velem. Egyébként Larának szüksége volt erre a kis utazásra, mert a telefonban a hangja sokkal boldogabb és felszabadultabb volt. A hosszú pletyizés után Billel elindultunk az orvoshoz. Sajnos elég sokan voltak, így ki kellett várni. Úgy 1,5 óra várakozás után végre mi is bejutottunk. Az orvos elárulta, hogy a baba nagyon szépen fejlődik. És hamarosan már elkezd gömbölyödni a pocakom is. Bill rettentő izgatottnak tűnt, a szeméből sugárzott a boldogság. Mikor hazamentünk boldogan mutogatta az ultrahangos képet Simone-nak és Tomnak. Tom próbált örülni ennek az egésznek, bár én láttam rajta, hogy nagyon erőltetett.

-Bocsi, de most muszáj mennem. Sziasztok!-majd fogta magát Tom és elment.

-Bill te tudod egyáltalán, hogy itt hol van a baba?

-Persze. Azért annyira nem vagyok hülye…

-Tudom, tudom…csak kérdeztem.

Billel bementünk a szobájába. Le sem akarta tenni a képet. Már úgy kellett kivennem a kezéből.

-Komolyan most ezzel fogsz aludni?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem, de megtarthatom? Mármint lehetne, hogy az enyém legyen?

-Persze, jaj Bill, annyira édes vagy.

-Én csak jó apa szeretnék lenni. És mindent megteszek, hogy sikerüljön. Bízom benned és tudom, hogy ketten mindent meg tudunk adni a babánknak.

-Öhhm…hamár a bizalomnál tartunk, valamit el kell mondanom.

-Mit? Cami megijesztesz, csak nincs valami baj a picivel?

-Nem ennek semmi köze a picihez. Másról van szó.

-Miről?

-A tesódról…

-Tomról? Mi van vele? Megint bunkó volt?

-Nem, épp ellenkezőleg. De ígérd meg, hogy nem leszel mérges?

-Cami mondd már!

-Tudod Tom mostanában nagyon fura, és kifaggattam, hogy mi a baja, és elmondta…

-Igen, hogy nagyon zaklatott meg ilyenek, szivem ezt már mondtad.

-Nem Bill, nem igaz. Szóval az a baja, hogy…Tom szerelmes belém.

-Mi?

-Igen, nem tudtam már tovább hazudni neked, de nem szeretnék ezzel testvéri lavinát elindítani. Csak úgy gondoltam, hogy ezt jobb elmondani. Ígérd meg, hogy nem csinálsz balhét! Most elmegyek, veszek egy-két dolgot. Szia!

Kicsit megkönnyebbültebben éreztem magam, de nagyon féltem, hogy ebből nagy galiba lesz. Végülis vettem néhány dolgot magamnak, meg egy édes kis cipőcskét a babának, citromsárga, úgyhogy ez illik kisfiúhoz és kislányhoz is. Billnek biztos, hogy tetszeni fog. Hazafele úton Tokio Hotel ment a rádióban. Elmosolyodtam. Mikor hazaértem, bőröndöket találtam a nappaliban. Rögtön az jutott az eszembe, hogy valami távoli rokon érkezett, de nem.

-Tom mi történt?

-Bill elmegy.

-Hova?

-Elköltözik…elmondtad neki igaz?

-Jézusom, és mi volt?

-Berontott hozzám és mindennek elmondott. Hogy mit képzelek magamról, hogy kikezdek veled, meg hogy csalódott bennem…miért kellett elmondanod neki?

-Sajnálom, de épp a bizalomról beszéltünk, és a tudat, hogy mi ketten. Megígérte, hogy diszkréten kezeli a dolgot.

-Semmi baj…már így is lelkiismeret furdalásom volt, mostmár úgyis mindegy.

Fogtam magam és azonnal Billhez mentem. Muszáj volt beszélnem vele. Ő csak a szobájában pakolt és nem szólt egy szót sem.

-Bill most miért kellett ezt?

-Jaj bocs, öleljem meg hogy szerelmes beléd??

-Figyelj ide, senki nem mondhatja meg azt, hogy kibe legyen szerelmes. És most Tom került ilyen helyzetbe, de semmi nem történt. Nem kezdett ki velem, szeretem őt mint egy barátot. És ő is borzalmasan rosszul érezte magát ez miatt. Bill egy idő után ez el lesz felejtve. Semmi nem lesz, esküszöm. Ne menjünk el. Ő a testvéred, az ikred, 1 napnál tovább sem tudnátok külön lenni.

-Lehet, hogy igazad van. De félek, hogy…

-Nem lesz semmi, én téged szeretlek és Tom max a legjobb barátom lehet. Ennyi.

Bill vett egy mély levegőt és elindult Tomhoz. Majdnem fél órát beszélgettek. Szerencsére mikor kijöttek a szobából, boldognak tűntek. Bill boldogan mutogatta a leendő kisbabánk képét és ódákat zengett az apaságról…

Várom a véleményeket!!! =)