Bíztam benne, hogy egy jó estét fogok eltölteni Gregoryval. Először elmentünk vacsorázni. Kitettem magamért, vagyis ettem mindent. Megkóstoltam a kagylót, polipot, tinta halat még a kaviárt is. Mikor lenyeltem az utolsó falatot, úgy érezte minden jön ki. Fúúúj, soha többet nem eszek kaviárt. Borzalmas volt, fel sem tudtam fogni, hogy h tudja az a sok gazdag majom megenni. Hááát igen, jól kezdődött az este. Ezután elmentünk a kikötőbe sétálni. Annyira szép volt...az esti fények, a sok hajó, a víz hullámzása. Elkapott a szomorúság.
-Mi a baj?-kérdezte Gregory
-Tudod...szóval...én nem akarlak becsapni. Nem akarom, hogy hiú reményeket táplálj velem kapcsolatban. Én nem vagyok beléd szerelmes. Aranyos srác vagy, tényleg, tök kedves, de úgy szeretlek, mint egy barátot...
-Tudom...nem vagyok hülye. Látom, hogy csak azért jöttél el velem, hogy a barátodat, Billt féltékennyé tedd, mert rosszulesett, hogy alaptalanul megvádolt. Te őt szereted. Hiába beszélsz róla dühösen, a szemeidben látszik, hogy imádod.
-Most annyira rosszul érzem magam.
-Jaj, fejezd be!-mondta mosolyogva. Tudod, nagyon kedves lány vagy, és be kell vallanom, megtetszettél, de én sem vagyok beléd szerelmes. Főleg így reménytelen a dolog, hogy szereted Billt. Legyünk jó barátok, oké? Te számíthaszt rám, én rád...de ennyi. Beszéljétek meg egymással a dolgokat.
-Te egy nagyszerű srác vagy, komolyan. Köszönöm!-megöleltük egymást, majd hazafele indultunk. Otthon láttam, hogy még ég a villany, vagyis valaki tuti fent van. Gregoryval számot cseréltünk, hátha mondjuk szükségünk lesz egymásra, egy jó tanács, támogatás...kiszálltam az autóból és bementem. Lara, Tom, Gustav, Georg és Bill a nappaliban DVD-tek. Letettem a farmerkabátom.
-Sziasztok!
-Helló! Nah, milyen volt?-kérdezte Lara
-Semmilyen...-válaszoltam.
Tom megbökte a tesóját, valamit motyogott neki, Bill pedig felállt és odajött hozzám.
-Öhhm...beszélhetnénk?-kérdezte határozatlanul.
-Igen, menjünk sétáljunk.
-Rendben.
Szóltunk a srácoknak, hogy elmegyünk, majd elindultunk. Egy ideig szótlanul ballagtunk egymás mellett. Nem tudom miért, de nem tudtunk mondani semmit, pedig azért volt mit megbeszélni. Hirtelen egy zokogó kislány szaladt odahozzánk. Kb. 3-4 éves lehetett.
-Szia! Mi a baj? Miért sírsz?-kérdezte aggódóan Bill, közben leguggolt a kislányhoz.
-Any...a...a...az anyukám. Nem találom az anyukám.-elkezdett keservesen sírni, majd Billhez bújt. Annyira aranyosak voltak együtt...
-Jól van. Nyugodj meg, meg fogjuk találni, ne sírj. Engem Billnek hívnak, ő pedig a barátnőm, Cami.-mutatott rám.-És neked mi a neved?
-Laura.-válaszolta félénken.
-Tényleg? A barátnőmet is úgy hívják.-mondtam neki.
-Mondd csak, hol veszítetted el az anyukádat?-kérdezte Bill.
-Ott voltunk az apukámmal meg anyukámmal. Én elmentem pisilni és eltűnt az anyukám.
-Rendben, akkor elmegyünk oda, ahol voltatok és megtaláljuk őket.
A kislány megfogta Bill kezét és elvezette oda ahol elvesztette az anyukáját. Egy étteremnél voltak. Bementem körül nézni, hátha megtalálom a nőt. Egy házaspár elég zaklatottan ült az egyik asztalnál. Odamentem hozzájuk.
-Elnézést, minden rendben?
-Mit akarsz?-kérdezte mogorván.
-Egy kislány szaladt hozzám és a barátomhoz. Azt mondta elveszítette a szüleit.
-Laura! Hol van a kislányom?-pattant fel a fiatal nő.
-Kint van, jöjjön!-mondtam.
Mikor kimentünk Laura azonnal az anyukájához rohant, szorosan átölelték egymást. Annyira boldogok voltak.
-Nagyon köszönjük, hálával tartozunk, kérjetek bármit.
-Jaj, dehogyis. Nem csináltunk semmit. Örülünk, hogy minden rendben van. Mi megyünk is...viszlát!
Billel tovább mentünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Nagyon aranyos voltál a kislánnyal. De komolyan.
-Szerintem tök cuki volt. Ráadásul elvesztette a szüleit. Annyira kétségbe volt esve. Ez a legkevesebb, amit tehettem.
-Bill sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled.
-Jaj Cami...én sajnálom, hogy nem bíztam benned. Sose tudnál megcsalni, érzem...bocsáss meg, hogy kételkedtem benned.
-Tudod mit, felejtsük el ezt az egészet. Meg sem történt. Folytassuk ott ahol abba hagytuk.-szorosan megöleltük egymást, és megcsókolt. Annyira jó volt, hogy végre nem kell megjátszanom magam...
Bocsi, hogy régen írtam, de nagyon elfoglalt vagyok. Remélem tetszik...várom a kommenteket! Puszillak titeket!!! <3