HTML

Élet a TH-val

Minden ami TH! Szerelmek, hazugságok és ámítások! Cami és Lara élete...a Tokio Hotellel... ___________________________ Annyit szeretnék kérni, hogyha a blogon jársz és olvasod a sztorim, legalább egy rövid hozzáfűzést, véleményt írj, hogy tudjam, kinek hogy tetszik! Köszi =)

Friss topikok

  • ts.: sziaa, remélem majd folytatod azért.. mert nagyon szerettem olvasni! =) jó pihenést! =) puszii, tü... (2009.01.17. 14:44) Közlemény
  • ts.: boldog új évet utólag is! =) minden jót nektek 2009-re! (2009.01.02. 20:24) Közlemény
  • *.*Cami*.*: Sziia köszönöm Boldog Karácsonyt! (2008.12.24. 13:27) 54. rész
  • *.*Cami*.*: Szia köszönöm természetesen majd elolvasom pusz :) (2008.12.12. 15:55) 53. rész
  • *.*Cami*.*: Sziia köszönöm =) hát igyekszem hétvégén, de nem 100% sokat kell tanulnom és az a baj h nem nagyon... (2008.12.03. 19:32) 52. rész

Linkblog

13. rész

2007.10.03. 19:58 *.*Cami*.*

 

 

Most, hogy elmondtam ezt az egészet Billnek egyrészt picit megkönnyebültem, de másrészt még jobban féltem. Tudom, hogy Bill szeret, és most, hogy ezt elárultam neki, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megállni, hogy ne védjen meg. Miután jobban éreztem magam hazamentünk, Billékhez. Azt mondta, addig nem hagy egyedül, ameddig el nem látta Benjamin baját. Nagyon komolynak tűnt, biztos, hogy nem viccel. Útközben felhívtam Larát, hogy Billnél töltöm az éjszakát. Megértő volt, és elnézést kért, amiért Debora meghívta Benjamint. Bill megbeszélte az anyukájával, hogy náluk alszom, így legalább mindenkivel tisztáztuk a dolgokat.

-Bill én úgy félek, megint felbukkant és mi lesz ha...ha bántani fog?

-Jaj szerelmem nem kell félned, egy ujjal nem fog hozzád érni, esküszöm neked...-mondta vígasztalóan, majd megcsókolt.

-Tudom, de...-hirtelen kopogtattak az ajtón. Simone volt, hogy engem keresnek. Megijedtem...tudtam, hogy Benjamin az...de lementem. Bill velem jött, de kértem, hogy hagyjon vele egyedül, addig a nappaliban várt...

-Szia Cami! Miért rohantál így el? Nem is örülsz, hogy látsz?-kérdezte, közben meg akart ölelni.

-Benjamin engedj el! És egyáltalán nem örülök, miért nem fogod fel, hogy vége? Te és én egy pár voltunk, de csak voltunk...Bill barátnője vagyok és kész...szeretem őt tiszta szívemből...értsd már meg!-ezzel erősen megragadta a karom. Kicibált az udvarra, de Bill utánunk rohant...

-Na ide figyelj te rohadék, azonnal engedd el, vagy esküszöm szét verem a fejed!

-Ohh, milyen bosszús itt valaki, miért engedném el azt, aki hozzám tartozik?!

-Hozzád, az tartozik hozzád, ami a lábad között van, semmi más. Cami az én szerelmem és amit tettél vele, az volt életed legundorítóbb tette, amiért megfizetsz, azt megígérhetem...

-Csak, hogy tudd, Cami engem szeret, te majom...-e kijelentés után Bill teljes erővel behúzott Benjaminnak. Közben Tom is megjelent Gustavval. Azonnal közbe avatkoztak. Benjamin és Bill az utca kellős közepén elkezdtek verekedni. Tom megpróbálta szétszedni őket, de hiába...Bill annyira dühösnek tűnt, hogy akár meg is tudta volna ölni Bent. A srác szinte már ájultan feküdt a földön, de mikor Bill abba hagyta a "verést", hátulról belerúgott és megütötte. Ezután Tom is megelégelte, hogy bántják a testvérét. Közbeavatkozott.

-Bill kérlek hagyjátok abba!-parancsoltam rájuk. Benjamin feladta a harcot. Leült a járda szélére és elkezdett töprengeni.

-Remélem ezt megjegyezted, ez legyen az utolsó, hogy ilyet teszel egy lánnyal, és ha Camit bántani mered, vagy egy haja szála is meggörbül, megöllek, felfogtad, halott ember vagy!-mondta Bill dühösen. Biztos, hogy neki ment volna, de Tom lefogta.

-Jól van, soha nem teszek ilyet, de én szeretem Camit és nem akarom elveszíteni, ez az egész csak azért történt, meg szeretem...

-Érdekesen mutatod ki a szerelmed...na húzz el innen, told el a mocskos pofádat, és többet meg ne lássalak mert a börtönben fogod magad találni. Benjamin komolyan vette a fenyegetőzéseket. Azonnal elhúzta a csíkot... Mi visszamentünk a házba. Tom nem sérült meg, azonban Billnek felszakadt a szemöldöke és a szája. Szerencsére nem az az oldal ahol a piercingje van. A nappaliban alkohollal lekezeltem az arcát.

-Amúgy elmondanátok, hogy mi volt ez az egész? Miért verekedtetek?

-Bill, kérlek ne mondd el neki...nem akarom, hogy bárki is tudjon róla, kérlek...ezt csak neked mondtam el, és szeretném ezt a szakaszt lezárni...

-Jó-jó, nem tudom mi az, de ha ennyire fontos neked Cami, akkor maradjon köztetek. Felmegyek fürdeni...

-Okés srácok, én megyek, ha bármi gond van, akkor szóljatok...-Gustav

-Kössz Gudtav, rendes vagy...kikisérlek...-mondta Bill és megindultak az ajtó felé.

Én addig felmentem a szobába és lefeküdtem az ágyra. Eszembe jutott, hogy Bill, kiált mellettem. Akár agyon is verette volna magát értem...közbe ő is feljött. Mellém ült az ágyra és elkezdtünk beszélgetni.

-Most már remélem megnyugodtál, ha újra felbukkan feljelentjük...ezért simán kaphat valamit.

-Oké, felejtsük el ezt az egész Benis ügyet. Vége, lezárom ezt a dolgot. Nekem most te vagy a legfontosabb dolog. Nem tudom hány srác tette volna meg ezt értem...nagyon szeretlek.

-Én bármit megtennék érted, akár az életemet is feláldozom, mert imádlak, és te vagy a legjobb dolog az életemben...-ezután lágyan megpuszilt. Ledöntött az ágyra és csókolóztunk. Biztonságban éreztem magam Bill karjai között. Majd megtörtént a dolog. Nem részletezném, de annyit elmondhatok, hogy csodálatos volt...^^

Nah pici akciót is belesződtem, bocsika, hogy nem lett vmi hosszú, de holnap sajna már megyek suliba és tanulnom kellett. Azért remélem ennek is örültök. puszillak titeket <3

 

 

3 komment

12. rész

2007.10.02. 19:57 *.*Cami*.*

 

Mikor felébredtem ijedt és félelemmel teli szempárokat láttam. Nem tudtam, hogy pontosan mi történt, mert nem igazán emlékeztem semmire, csak arra, hogy valaki elkap. Nos az a valaki Tom volt.

-Jól vagy?-kérdezte Bill, aki leült a kanapé szélére.

-Háát...fogjuk rá, de rettenetesen szédülök.-feleltem félig eszméletlenül.

-Látod, megmondtam, hogy rosszul nézel ki, már akkor volt valami, amikor átjöttél. Szokott ilyen lenni veled?-kérdezte aggódva

-Nem, eddig kb. 2x ájultam el. Mármint 17 év alatt. Lehet, hogy fáradt vagyok, nem tudom, de majd jobban leszek.

-Nem, el viszlek az orvoshoz. Lehet, hogy valami komoly bajod van...-mondta Bill, láttam a szemében az aggódást és a félelmet.

-Jaj Bill, nem kell ilyen komolyan venni, semmi bajom, csak biztos a hőségtől ájultam el, télleg...

-Nem érdekel, elviszlek, és nem is próbálj lebeszélni róla.

Sajnos Billel nem lehetett beszélni, úgy tűnik ha valamit a fejébe vesz, senki és semmi nem változtathatja meg a döntését. Miután picit jobban lettem Bill elcipelt az orvoshoz. Úgy 1,5 órát vártunk...igen, nem megy ez ilyen könnyen. Az utolsó percekben, már annyira ideges voltam, meg untam a várakozást, felpattantam és indultam volna kifelé...

-Állj csak meg!-parancsolt rám Bill

-Bill hagyd már abba...itt ülünk másfél órája mint két hülye, és semmi sem történik, unom, majd eljövök holnap.

-Cami szó sem lehet róla! Nézd az a nő bemegy és te jössz. Légy türelmes!

Bill visszarángatott a székhez. Nem tudom mit csinál ekkora ügyet belőle...csak elájultam, semmi több. Mindegy, hiába ellenkeztem bevitt az orvoshoz. A doktor megvizsgált és elvégzett egy gyors vérvételt. Az eredmény csak holnapután érkezik meg. Nah aggódhatok ezért is. Miután "kiszívták a vérem" gyorsan hazamentünk. Lara meghívta Tomot és Billt vacsorázni. Nem értettem miért van 7 személyre terítve. Gondoltam kiváncsiskodom egy picit.

-Debora, kérdezhetek valamit? Miért van 7 emberkére terítve, ha 6-an vagyunk?

-Nos az meglepetés...egy ismerősöd az országban tartózkodik, felhívott téged, de pont nem voltál itthon, gondoltam meghívom vacsorára.

-Ohh, meglepi, imádom a meglepetéseket.

Persze, azért megkérdeztem Larát, hogy tud e erről a dologról bármit is. Kihívtam a lépcső mögé és kifaggattam.

-Tudsz valamit erről a "meglepiről" valamit?

-Nem, és nem tudom anya mit tervezhet, de engem is kiváncsivá tett.

Nah ha Lara sem tud semmit, az már csoda. Visszamentünk az asztalhoz. Debora feltálalta a vacsorát. Alig 10 perc múlva csengettek. Igen, a nagy "meglepetés". Lara ajtót nyitott. Amikor megláttam azt az ismerőst, azt hittem földhöz vágom magam. Nagy mosollyal köszönt, közelebb jött és szájon csókolt. Köpni-nyelni nem tudtam. Bill meredten nézett ránk. Ellöktem magamtól a srácot.

-Bill megmagyarázom!-mondtam

-Nah arra nagyon kiváncsi vagyok! Mondd csak ki ez a srác?

-Én ki vagyok?? Nos drága barátom én Caminak vagyok a szerelme, Benjamin.

-Mi?-Bill arca teljesen elsápadt.

-Igen, és te ki vagy?-Benjamin

-Én? Sajnos már magam sem tudom...-felelte.-Asszem én megyek, fáradt vagyok. További jó estét, viszlát, sziasztok!-Bill kifele menet rám nézett. Annyira szomorú volt...nem tudtam mit tegyek...utána akartam menni, de valahogy még sem ment. Az este egy nagy nulla volt. Idegesített ez az egész. Elmentem sétálni és eltöprengtem a dolgokon. Egy közeli parkban leültem a padra és elmélkedtem. Picivel később valaki mellém ült. Az a valaki Bill volt...

-Szia!-köszönt és leült mellém

-Olyan hülye vagyok! Teljesen összekevertelek. Azt gondolod, hogy egy álnok liba vagyok, aki egyszerre két vasat tart a tűzben. Pedig ez nem igaz.

-De ki ez a Benjamin?

-Ő a volt barátom...szóval szakítottam vele, de nem fogja fel. Mindenkinek azt mondja, hogy a bnője vagyok...

-De akkor miért nem mondtad, hogy a srác hazudik?

-Mert félek...-mondtam, és elkezdtem sírni.

Bill magához ölelt és megpróbált vígasztalni.

-De mitől félsz?-kérdezte

-Nem merem elmondani, ezt soha senkinek nem mondtam még el...

-Cami, bennem megbízhatsz, hátha tudok segíteni. Mondd el, nyugodtan...

Vettem egy mély levegőt és szipogva belekezdtem a mondókámba.

-Szóval Benjaminnal még az általános suliban találkoztam, tök kicsik voltunk, vagyis csak én, mert ő már gimis volt, az ált. és a gimi egy sulirészhez tartozott, Lara egyik ismerősének volt az bátyja.  Elbeszélgettünk, meg úgy tökre elvoltunk. Aztán beleszerettem. Elkezdtünk járni. Tök boldog voltam, azt hittem 12 évesen megtaláltam a "nagy ő-t". De aztán egy buliban rá két évre, vagyis mikor 14 éves voltam, összefeküdt egy csajjal. Szakítani akartam vele, de...mikor felhoztam neki a témát, megütött...-újból elsírtam magam.-Tehát, pofon vágott...és...aztán...ne haragudj, de képtelen vagyok beszélni róla.

-Cami, mi történt aztán? Mondd el!-Bill

-Aztán...szóval...megerőszakolt...-nem bírtam tovább, elkezdtem zokogni. Senkinek sem hoztam fel ezt a dolgot, és most megin fáj. Újból az van előttem, amit akkor átéltem.

-Cami, annyira sajnálom...de esküszöm, hogy ezt nem fogom hagyni, meg fogja bánni, hogy így mert veled bánni, erre szavamat adom.-Bill nagyon komolynak tűnt. Féltem, hogy mi lesz ebből az egészből, de nagyon...

Nah, megin alkottam. Várom a kommenteket! cupp

 

4 komment

11. rész

2007.10.01. 20:15 *.*Cami*.*

 Az éjszakát, bármennyire is hihetetlen otthon töltöttem. Billel semmit sem akarok elsürgetni, mindennek el jön a maga ideje. Reggel úgy ébredtem, mintha ez az egész csak álom lett volna...egy csodálatos álom. Mikor lementem reggelizni, váratlan vendég jött ki a fürdőből. A kisbetörő nem más volt, mint Tom. Ő is, és én is picit megilletődtünk. Mikor Lara is megérkezett, álltunk egymással szemben, mint 3 birka. Ők, mintha valamit titkolnának, én meg hááát...kiváncsi voltam, hogy Tom miért jön ki egy szál fürdőköpenyben Laráék fürdőjéből.

-Nah, valaki? Nem akar mondani senki semmit?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-És milyen volt az este Billel?-kérdezte villámgyorsan Lara

-Miért nem mondjátok azt, hogy "Cami, semmi közöd hozzá", mit kell itt témát váltani?

-Nem, félreérted...Tom és én...semmi...

-Aha...-mondtam sejtetve, miközben az asztalhoz mentem.

-Cami, nem az van, amire gondolsz...-magyarázkodott már Tom is.

-Jesszusom, rosszabbak vagytok, mint két óvodás. Mit magyarázkodtok, egy csak úgy megkérdeztem, kettő meg nem vagytok kötelesek elmondani.

-Nem Cami, szóval, az a helyzet, hogy átjött, hogy beszélgessetek, de nem ébredtél  még fel. Aztán beszélgettünk, és...és...és leöntöttem kávéval, aztán adtam neki fürdőköpenyt, majd...-mondta Lara, akibe belefolytottam a szót.

-Nem kell magyarázkodni...amúgy meg nem vagyok olyan hülye (még ha szőke vagyok, akkor sem XD), hogy ezt a baromságot elhigyjem. Különben meg nem szoktam egy "állítólagos barátom" fürdőjéből kijönni egy szál fürdőköpenyben, csak ÚGY...-mondtam. Tom és Lara csak ültek egymás mellett... Néztem őket, tuti, hogy van valami, de ha nem akarják elmondani, nem erőltetem. Gyorsan siettem a reggelivel, majd villám gyorsan elviharoztam Billhez. Becsengettem. Az anyukája, Simon nyitott ajtót. Nos, még egy picit zavarban voltam, attól a dologtól, amikor ránk nyitott, pedig semmi sem történt...Nagy mosollyal beengedett, majd felküldött Bill szobájába. Résnyire nyitottam csak ki az ajtót...hallottam, hogy Bill énekelget...néha-néha mérgelődött. Majd újból elkezdett énekelgetni...

Meine Aug´n schau´n mich muede an
Find´n keinen Trost
Ich kann mich nich´ mehr mit anseh´n
Bin mich los
Alles war immer wahr
Kann mich nich´ mehr in mir find´n
Alles weg wie im Wahn
Seh´ ich mich immer mehr verschwind´n

Itt újból megállt, majd úgy 6-7 mp múlva folytatta.



Ich bin nich´ ich wenn du nich´ bei mir bist
Dann bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir uebrig ist
So will ich nich´ sein
Drauss´n haengt der Himmel schief
Und an der Wand dein Abschiedsbrief
Ich bin nich´ ich wenn du nich´ bei mir bist
Dann bin ich allein

Nem akartam megzavarni, de észrevett. Behívott, majd megcsókolt...

-Bocsi, nem vettelek észre...

-Láttam nagyon belevoltál feledkezve az éneklésbe.

-Igen, pont dalszöveget próbálok írni. Vagyis már benne van a szöveg, meg a dallam is a fejemben, de mindig van valami, amit megakarok változtatni. Hamarosan kezdjük a lemezfelvételeket és még csak 8 dalszöveg van.

-Csak? Én egyet sem tudnék írni

-Jól vagy?-kérdezte

-Persze! Miért?

-Nem tudom, sápadtnak tűnsz...

-Semmi bajom, komolyan, tök jól érzem magam...amúgy megnézhetem a dalszövegeket? Kíváncsi vagyok...

-Persze, nem valami nagy szám...de itt van.-odaadta a kezembe és el kezdtem olvasni. Ahogy olvastam a szövegeket, egyszerre egy másik világba csöppentem. Annyira fantasztikusak voltak.

-Ezek bámulatosak Bill...annyira színesek, ahogy olvasod, elkezd járni a fantáziád, sőt ha meglesz a dallam is, akkor még csodásabb lesz.

-Télleg tetszik?-érdeklődött Bill

-Igen, nagyon jók.

-Jaj, nagyon édes vagy.-ezzel megpuszilt.

Utána elkezdte dúdolni a dalok dallamát, hogy milyennek is képzeli el, mert mondta, hogy a fejében már megvan az összes dalszöveg zenei aláfestése. Így még sokkal szebb volt az egész. Kicsivel később felhoztam a Tomos és Larás témát. Bill cseppet sem volt meglepődve, állítása szerint ő tud arról, hogy Tom "gyengéd érzelmeket" táplál Lara iránt. Amúgy tök jó, hogy mindenki tud mindent, csak én nem. Úgy fél óra múlva hazafele vettem az irányt. Bill este átjön, szóval nem kell sokat hiányolnunk egymást. Otthon Lara és Tom éppen nagy enyelgés közepette voltak. Megpróbáltam észrevétlenül felsonfordálni az emeletre, de most sem jött össze. Az a hülye lépcső nyikorgás miatt rögtön felfigyeltek rám.

-Most lebuktatok ám...-mondtam nagy elégedettséggel.

-Jó, megtudtad, boldog vagy??-kérdezték egyszerre

-Mi az hogy!-adta világos választ.

Magukra hagytam és felmentem a szobába. Elkezdtem zenét hallgatni, vagyis picit feltekertem a hangerőt. Szeretek egyedül zenét hallgatni, ilyenkor általában maxon van a hangerő. Később kopogást hallottam az ajtón, de azt hittem képzelődök, de nem, télleg kopogtak. Természetesen Bill volt az...tök cuki volt...bejött és leült az ágyra.

-Ilyen hamar?-kérdeztem, ezalatt lehalkítottam a hifit.

-Talán baj, mert akkor hazamehetek...

-Jaj, dehogy baj, csak kérdeztem.

-Mi a baj?-kérdezte

-Semmi, miért mi lenne?

-Csak olyan fura vagy, kicsit sápadt az arcod megint...télleg semmi gond?

-Mondom...-válaszoltam.

Nem tudom miért aggódalmaskodott ennyit Bill, semmi bajom nem volt. Lementünk a nappaliba, hogy Tomék ne legyenek egyedül...igen, kell a társaság...lefele menet megszédültem...mikor leértem a lépcsőn, az utolsó lépcsőfoknál úgy éreztem, hogy minden kering velem, és összeestem. A világ elsötétült, annyi maradt meg, hogy egy kéz elkap...egy hirtelen mozdulattal megragad...

Nah ez lenne az új, azaz a 11. rész. Bízom benne, hogy tetszik. Ez sem olyan izgi...mindegy, azért várom a kommenteket!!! cupp

 

4 komment

10. rész

2007.09.27. 17:59 *.*Cami*.*

Tom meghúzta magát, mint egy macska. Gyors és zavart bocsi után kiment Larához az udvarra. Engem meg jól ott hagyott magyarázkodni. Először csak álltam némán, várva a „megmentőt” de nem jött senki.

-Nem lényeges, amit Tom mondott. Hülyeség.

-De hát csak fontos, ha nem akartad hogy megtudjam.

-Nem, csak…ááh hagyjuk.

-Nem Cami. Valami izgi? Kiváncsian várom a választ.

-Tom nem mondott neked semmit??

-Mármint az arcodról? Nem nyugi. Semmi rosszat nem mondott. Mással is előfordul, hogy lefejeli a WC ajtót és bedagad a feje.

-Kössz.-mondtam gúnyosan. Te szórakozol velem. Elmondta igaz?

-Mit?? Jajj Cami.

-Te húzod az agyam.

-Jó, ha arra gondolsz, hogy meg kellett játszanod a barátnőjét, és hogy megcsókolt akkor igen. De miért nem akartad elmondani??

-Mert féltem, hogy reagálsz. Még olyan friss a kapcsolatunk és már azzal jövök, hogy képzeld Bill megcsókoltam a tesód. Na neem.

-De hazudozni sem jó.

-Tudom, és ne haragudj. De csak miattad tettem.-mosolyogtam.

-Jah kend rám.

Szerencsére megbeszéltük Billel a dolgokat. Délután Billel kettesben voltunk, este pedig a srácokkal és Larával elmentem moziba. Valami lövöldözős szart néztünk a fiúk kedve miatt. Őszintén semmi kedvem nem volt hozzá. De hát fiúk többségben. Legyen meg az akaratuk. Bár őszintén ők sem sokat néztek belőle, mert Gustav elkezdte Bill popcornnal dobálni, Bill nem hagyta magát, majd mi is beszálltunk, így nevetséges kukoricacsata lett az egész mozizásból. Jól elvoltunk. Miután vége volt, Laráék hazamentek, fáradságra hivatkozva, aztán gondolom az első szórakozóhelyre bementek. Én meg Bill elmentünk sétálni a kikötőbe aztán pedig kirakatokat nézegettünk.

-Ugye karácsonyra megveszed nekem azt a felsőt?

-Azt a pirosat? Persze. De miért karácsonyra? Vegyük meg most, gyere.

-Neeem Bill. Szó sem lehet róla. Én nem fogadom el.

-De miért?

-Mert nem. Olyan hülyén jön ki, hogy itt kéregetőzök. Nem.

-Ahogy gondolod. De karácsonyra kettőt kapsz.-mosolygott, majd adott egy puszit.-Mondd csak Cami hogy képzeled el magunkat 60 év múlva?

-Háát. Üldögélünk egy nagy, kandallós nappaliban. Én az unokám kabátját kötögetem, te pedig énekelsz a kisunokánknak.

-Még 60 év múlva is együtt leszünk?

-Örökre. Örökre együtt leszünk, mert szeretlek nagyon-nagyon-nagyon. Kimondhatalanul.

-Én is. Nagyon. És sok unokánk lesz. Igazi rocksztárok.

-Persze…

 

Várom a véleményeket. pusz

 

4 komment

9. rész

2007.09.25. 17:14 *.*Cami*.*

 Miután megpillantottam az ismerős szempárt, azonnal befejeztem ezt az egészet. Lementem a színpadról és leültem az egyik asztalhoz. Mikor jobban megnéztem azt az ismerős személyt, fellélegeztem. Azt hittem Billt látom, de nem. Mindig jó megfigyelő vagyok, de most hál'istennek tévedtem. A mulatság folytatódott, mki ott folytatta a bulizást, ahol abba hagyta. Én kimentem a kertbe, picit friss levegőt szívni. Kint ültem és néztem a csillagokat.

 

-Ne haragudj! Én nem ezt akartam.-mondta Tom, aki mint egy szellem, hirtelen megjelent mögöttem.

-Megijesztettél...semmi baj. De erről nem volt szó. Mit mondok Billnek? Igen, Billről jut eszembe, amikor a színpadon, ott, mindeki előtt megtörtént a csók, esküszöm, mintha Billt láttam volna a sorok között, mint aki szomorúan és csalódottan figyeli a tettünket. Szörnyű volt...

-Biztos, csak lelkiismeretfurdalásod van. Tudom, hogy nem akartad és én sem, de legalább a csaj békén hagy.

-Lelkiismeretfurdalás??? Még szép, hogy az van. Még nem is járok Billel, de már megcsalom...-mondtam kissé kétségbeesve

-Jaj Cami! Nem csalod meg, ez csak egy ostoba színjáték volt. Még csak nem is érzelemmel tettük, csak a játék kedvéért.-Tom, aki próbált vígasztalni, bár úgy tűnt hiába.

-Tudom, de akkor is. El kell mondanunk Billnek, úgyis megérti. A tesója vagy, az ikre, joga van tudni erről.

-Aha, persze...aztán majd amikor nem fog hozzád szólni, meg megharagszik, na akkor eszedbe jut, hogy minek kellett elmondani, hisz nincs jelentősége. Figyelj rám... ez kettőnk között fog maradni. Csak a mi titkunk lesz, erről senki sem tudhat. Még Lara sem...

-De Lara olyan mintha a testvérem lenne, neki nincs olyan, amit nem mondanék el. Mindegy Tom. Fejezzük be! Ennyi volt, megtettem amit kértél. Most inkább hazamennék. Ha akarsz gyere te is, én megyek...-mondtam, miközben elkezdtem a kapu felé ballagni. Mikor már nyitottam volna ki a kapukilincset, Sandra jelent meg hirtelen előttem.

-Mit akarsz? Engedj ki, mert haza akarok  menni.

-Szóval színjáték? Egy alkalom? Mond csak hülyét akartok belőlem csinálni?-mondta Sandra, aki teljesen dühbe gurult.

-Na figyelj rám te liba, nem érdekel a nyávogásod, és ha tudni akarod szar a bulid és most hazamegyek.-jelentettem ki, már mentem volna, amikor hátulról elkapta a hajam és beütött egyet. Nah nekem itt szakadt el a cérna. Akkorát odavágtam neki, hogy szegény lány földre borult. Természetesen nem hagyta magát, földön fekve, kigáncsolt, majd elkezdtük tépni egymás haját. Tom megpróbált szét szedni minket. Két srác pont kifele igyekezett, és segített Tomnak ketté választania.

-Hogy mertél megütni, te mocskos kurva?-rágalmazott Sandra

-Én mocskos kurva???! Nem veszed észre, hogy Tom semmit nem akar tőled? Egy hisztis, beképzelt, öntelt liba vagy, aki csak arra jó, hogy összefeküdjön minden sráccal.

-Hogy képzeled, te bunkó...

-Elég volt lányok!!!-kiáltott ránk Tom.-Úgy viselkedtek mint 2 óvodás, aki összeveszett mert a másik elvette a babáját. Hagyjátok abba! Sandra jegyezd meg, hagyj engem békén és akadj le rólam. Ha még egyszer meglátlak a közelemben, esküszöm nem állok jót magamért.

-Ezt megbánod Tom Kaulitz, esküszöm, hogy megbánod!-üvöltötte Sandra.

-Na álljál már le, te öntelt picsa...-ordítottam neki. Újra egymásnak ugrottunk volna, de Tom egy hirtelen mozdulattal elrántott, majd kicipelt a kapun. Út közben az ütés amit kaptam jókorára feldagadt! Bele sem mertem gondolni, hogy hogy nézhettem ki. Szerencsére Tom hazáig kisért. A kapuban jobbulást kívánt, majd elsétált. Lara mikor meglátott, majdnem szívrohamot kapott.

-Te jó ég!!!! Veled meg mi történt?-kérdezte kerekre nyílt szemekkel.

-Ne is mondd. Szörnyen nézhetek ki.-rögtön bementem a mosdóba. Nos Frankeisten hozzám képest maga a szépség volt, akkorára feldagadt az arcom, hogy nagyobb volt, mint egy elefántnak. Lara azonnal hozott jeget, addig én meséltem...Csak hallgatott és szinte agyon izgulta magát. Szerinte ez jobb mint egy akciófilm. Nekem más véleményem volt... Amíg Lara jegelt, Debora is lejött. Mikor megláttam gyorsan letérdeltem a fölre, mintha keresnék valamit.

-Lányok, ti még fenn vagytok?-kérdezte, miközben a hütőben kotorászott.

-Igen, de már készültünk lefeküdni.-mondta Lara.

-Camikám, keresel valamit?-Debora

-Öööhmm, igen, a...a...a...a...a kontantlencsémet. Igen, azt.

-Nem is tudtam, hogy használsz kontantlencsét.

-Én sem...mármint muszáj, nem akarok szemüveget hordani.-feleltem

-Segítsek?-Debora nagy segítőkészségét, persze most is felvetette.

-Nem kell, köszönöm...ohh már meg is van. Gyorsan bemegyek a fürdőbe és beteszem. Jó éjt, gondolom nem találkozunk már.

-Jó éjt! Aztán télleg menjetek lefeküdni, hajnal 2 van.

-Oké anya!-Lara

Nah ezt is megúsztam mondtam magamban. Gyorsan lefürödtem és felmentünk aludni. Másnap már reggel jegeléssel kezdtem, azt akartam, hogy minnél hamarabb elmúljon a bazi nagy duzzanat. Lara vett nekem még jeget. Jó, mert a szülei csak este jönnek haza, így nem kellett megin "kontantlencsét keresnem". Megcsináltam a reggelit, addigra Larám is elkészült.

-Jesszusom, nagyobb az arcod, mint egy bálnának.

-Köszönöm Lara, tőled csak ezt vártam.

-Jó bocs, de érdekesen nézel ki.

-Képzeld tudom, de nem én tehetek róla. Az a liba vert be nekem, remélem hamar elmúlik.-reggeli után leültem nézni valami sorozatot, fogalmam sem volt mi az, de elég izgi volt. Közben csengettek. Lara nyitott ajtót. Mikor meghallottam, hogy Bill az, legszívessebben elástam volna magam. Az a hülye meg beengedte.

-Szia Cami, úristen mi történt az arcoddal?-kérdezte, majd közelebb jött, hogy megnézze.

-Hozzá ne érj, mert leütlek. Semmi különös, csak...csak...csak lefejeltem a WC ajtót.-erre Lara elröhögte magát.

-Mi olyan vicces?-kérdezte Bill kiváncsian.

Megtudtam volna ölni Larát, de megnyugtattam magam.

-Csak eszembe jutott, amikor kinyitottam az ajtót, ő meg lefejelte, nevetséges látvány volt, kár h nem voltál itt.

-Köszi Lara!!!!-mondtam gúnyosan.

Billel bementünk a nappaliba. Mindenbizonnyal elhitte a "lefejeltem a WC ajtó"-s sztorit. Kérdezgettem, hogy telt az estéje, azt vettem ki belőle, hogy Tom semmit sem mondott neki. Nagy kő esett le a szívemről. Bill kiment a mosdóba, én pedig hoztam inni a konyhából. Hirtelen megjelent Tom (gondolom Lara engedte be)aki mit sem sejtve, elkezdte ecsetelni a tegnap estét. Próbáltam csitítani, hogy Bill a mosdóba van, csak mondta, mondta...

-Látom jobban van az arcod, remélem az az idióta csaj végre leszáll rólam. Amúgy semmit nem mondtam Billnek, nyugi...-mondta Tom. Váratlanul beállított a nappaliba Bill.

-Khhööm...mit nem mondtál el nekem, drága testvérkém?-kérdezte Bill, aki kiváncsian várta a választ Tomtól és természetesen tőlem. Nah gondoltam, ezt Tom nagyon jól megcsinálta, csak éljem túl...ez volt minden vágyam...

 

Újabb rész, igen. Ez sem lett valami nagy szám, de ahogy nézem hosszabb lett, mint az előző. Remélem azért van akinek tetszik, kommenteket várom ám!!! :) puszi mindenkinek <3

 

 

 

 

 

5 komment

8. rész

2007.09.24. 19:10 *.*Cami*.*

 

Tom megígérte, hogy Bill semmit nem fog tudni erről az egész ügyről. Bíztam benne, hisz mégiscsak a testvére. Na szóval, ha minden igaz, csak ma este kell eljátszanom, hogy Tom bnője vagyok, ezzel is leépítve a csajt. Megbeszéltük, hogy este 8-ra értem jön. Oké, benne vagyok, egy alkalom, nem halok bele. Larát majd megölte a kiváncsiság. Muszáj voltam mindenről beszámolni. Amúgy felvetődött bennem egy kérdés. Tom miért nem Larát kérte meg erre a szerepre? Elvégre neki nincs pasija, (teszem hozzá, nekem sincs^^) ő ideális partner lenne. Mindegy! El kellett készülnöm, mert alig fél óra maradt az indulásig. Lara jól kiszépített, smink, dögös ruci, elvégre el kell csábítanom a barátom! Na Tom tartotta a szavát, és meg is érkezett amikor ígérte.

-Szia! Ohh nagyon csini vagy!-mondta Tom

-Jaj, köszönöm! Menjünk sztem, hosszú éjszaka elé nézünk. Am Bill nem is akart eljönni? Vagy nem kérdezte, hogy hova mész?

-Nem akart, kérdezte mi lesz a mai programom, de leráztam, meg mondta, hogy fáradt...szóval nyugi...

Tommal megérkeztünk a buli helyszínére. Pontosabban a bulit az a bizonyos lány csinálta, aki előtt meg kell játszanunk a boldog szerelmeseket.

-Szia Tom! Helló!-lökött nekem egy flegma köszönést.

-Ő a bnőm Cami! Cami ő itt Sandra!-Tom

-Szia! Örülök, hogy megismerhettelek.-mondtam a lánynak, aki elég bunkó tekintettel nézett rám.

-Oké! Érezzétek jól magatokat!

-Köszi!-majd Tom adott egy puszit.

-Hééé, erről nem volt szó!-mondtam, kissé zavartan.

-Bocsi, csak a hecc kedvéért. De ha nem akarod akkor nem kell.

Tommal picit arrébb vonoltunk, be az egyik sarokba. A csaj télleg rá van kattanva, és amikor a közelébe mentem, a szemével ha ölni tudott volna, nah akkor én már nem éltem volna. Nemsokkal később karaoke-t szerveztek. Találomra választottak ki emberkéket. Igen, gondolhatjátok, term. én és Tom voltunk az elsők. Nem akartam énekelni, de felrángattak a színpadra... "Elénekeltünk" egy Fall out boy számot. Annyira égés volt...sebaj, egy alkalom, egy alkalom...folyton ez volt a fejemben. A végén győztest hírdettek. Mindenki fenn volt  színpadon, aki részt vett ebben az egész hülyeségben. A végeredmény meglepett. Tom és én lettünk a nyertesek! Elég bot fülük lehetett az emberkéknek, mert sztem borzalmasan énekeltünk. Mindegy, nagy örömmel átvettünk egy tortát, majd leakartunk menni.

-Állj, állj, állj...ne olyan sietősen. A nyertes pár minden bizonnyal egy szerelmes pár. A nagy öröm kedvéért a közönség, meg mindenki szeretne látni egy szerlmes csókot!-mondta a mikrofonos csávó. Nah mikor ezt meghallottam, azt hittem hátast dobok. Csókoljam meg Tomot, na neee!!!

-Nah mi lesz?! Had lássam mennyire szeretitek egymást!

-Tom én ezt nem fogom megcsinálni!-suttogtam neki.

-Nyugi, én sem akarom, de látod, az a csaj folyton minket bámul és akkor kár volt az egész színjátéknak.

-De...-mire kimondtam volna, Tom magához ragadott és megcsókolt. Hirtelen szóhoz sem tudtam jutni, nem tudtam mi is van. A sorok között egy ismerős szempárt pillantottam meg. Reméltem, hogy nem az akire gondolok, mert akkor abba belehalok...

 

Nah ennyi lenne, tudom nem lett valami nagy szám, meg érdekes...deh remélem azért valakinek tetszik! Na pussz (VÉLEMÉNYEKET!!!^^) 

 

 

6 komment

7. rész

2007.09.18. 18:11 *.*Cami*.*

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Nagyon gyorsan hazamentem... Olyan cikinek éreztem, hogy Bill anyukája ránk nyitott. Ki tudja mi járt a fejében?! Lehet többet nem engedi, hogy találkozzunk...jó ég milyen hülyeségeket beszélek...Na szóval abban az érdekes öltözetben mentem haza, jó páran gondolom tiszta hülyének néztek, de nem érdekelt. Alig negyed óra múlva érkeztem meg Laráékhoz. Csúcs az éjjeli, kb. 45 perchez képest. Gyorsan felszaladtam a szobába és leültem az ágyra. Lara szúrós tekintettel nézett rám az ajtóban.

 

-Mi a baj?-kérdeztem tőle

 

-Semmi...mért mi bajom lenne?

 

-Haragszol rám valamiért?-kérdeztem

 

-Nem, csak tudod nagyon elegem van. Míg te fogalmam sincs, hova a fenébe mész éjjel fél 12-kor, én itt aggódok, hogy nem e történt valami baj veled. Anyáék is kérdezték, hogy hol vagy, mondtam elmentél sétálni...mit mondjak marha rendes vagy...-mondta mérgesen

-Jó, igazad van, bocsi, hogy nem szóltam, de fontos dolgom volt...

-És nem tudtad volna elmondani éjjel, hogy mittom én "megyek Billhez"??

-Honnan tudod, hogy Billhez mentem?-kérdezte meglepetten

-Nah, tudtam, hogy nála vagy, és mesélj már légyszives! Mi volt, olyan sürgős?

-Jó, de ülj le...tudod köztem és Bill között történtek dolgok...vagyis 2x megcsókoltuk egymást...bevallotta, hogy szeret...-eközben Lara olyan izgatottan nézett rám, szóval folytattam.-na tehát elmondta, hogy mit érez én meg elmondtam, hogy úgy érzek, ahogy ő...erre meg mondtam vmit, ő félreértette és megharagudott. Este nem bírtam elaludni, ez járt folyton a fejemben...aztán gondoltam megbeszélem vele a dolgokat...na ezért rohantam el.

-Ez kééééész...:D Na és mit csináltatok "reggelig"?

-Semmi olyat, amire gondolsz. Beszélgettünk, aztán elaludtunk. Egy ágyban, az a hülye meg átölelt éjjel. És... az anyja ránk nyitott, képzelheted mire gondolt...én rögtön eljöttem, úgy ahogy voltam, tök ciki volt.

Lara csak hallgatta, ahogy meséltem. Biztos azt várta, hogy azt mondjam, hogy télleg történt köztünk valami. Perverz fantáziája van. :D Picivel később elmentem átöltözni. Lara megkért, hogy menjek el vele vásárolni, mert az anyukája fel írt egy két dolgot. A boltban természetesen nem mással találkoztam, mint Billel. Elmesélte, hogy az anyukája, Simon, egyáltalán nem volt mérges, csak azt hitte, hogy...értitek?! :P Megnyugodtam... Larával hazafelé vettük az irányt. Kipakoltuk a cuccokat, majd elkezdtünk DVD-zni. A film végén valaki csengetett. Lara kinyitotta az ajtót...meglepett a váratlan vendég...Tom volt az.

-Szia! Hát te? Mi járatban?

-Beszélnem kell veled! Négyszem közt ha lehet.

-Lara előtt nyugodtan beszélhetsz, ő úgymondva a másik felem.

-Nem, elmegyek, úgy is ki kell teregetnem...beszélgessetek csak!

Lara elment "teregetni", Tom pedig belekezdett a mondókájába...

-Na az a nagy helyzet, hogy van egy csaj...az egyik koncert után elvittem a házunkba és történtek dolgok...de a csaj meg nem száll le rólam. Állandóan hívogat, eljön a házunkhoz. És azt mondtam, hogy van bnőm.

-És akkor mi van? Nekem ehhez mi közöm?

-Az, hogy te vagy a bnőm!

-Tessék?...-kérdeztem döbbent arccal, fel kellett állnom, mert valahogy nem fogtam fel a dolgokat.

-Igen, mondtam neki, hogy Caminak hívják. Ma este találkozni akar velem, de azt mondtam, hogy bulizni megyek a "bnőmmel". Kérlek játszd el, hogy az vagy. Légyszives! Csak egy-két alkalom. Nem tudom leépíteni magamról...

-Tom te nem vagy normális. Miért mondtad, hogy én vagyok a bnőd? Különben meg mért pont én?

-Mert beszélgettem vele, és anya meg Bill a konyhában pont rólad beszélgettek és hááát...ez jutott eszembe.

-Figyelj! Bill és én...tehát kezdünk összejönni, nem hiszem, hogy örülne ennek...

-Nem tudja meg, télleg, csak egy alkalom. Könyörgöm Cami!!!!

-Ohhh, Tom. Nem tudom, én...-ez idő alatt Tom olyan "cukin" nézett rám, olyan kis bociszemekkel. Bár, akkor sem tudtam mit mondjak.

-Cami!Cami!Cami!!! Légyszi.........

-Nah, jó! De egy alkalom és csak, hogy nyugtod legyen. Jesszus, mit fog Bill ehhez szólni...

-Köszönöm!!!!!!-Tom, nem tudtam helyes e amit csinálunk, de megsajnáltam. Attól függetlenül féltem attól, hogy mi lesz ha Bill megtudja. Nem hiszem, hogy örülni fog, hogy eljátszom a bátyjuskája bnőjét...Jaj!...

Újabb rész...nem lett valami hosszú, de remélem, hogy tetszik! :P Köszönöm a folytonos kommentelést ThxVn-nek és Ani-nak. Örülök, hogy olvassátok a blogot...remélem ezután is "hű olvasóim" lesztek^^. pussz

 

 

7 komment

6. rész

2007.09.17. 19:11 *.*Cami*.*

-Nem tudtam, hogy ennyire célratörő vagy. Nem sok lány lenne képes ilyen öltözetben, szakadőesőben, ráadásul hajnal negyed 1-kor eljönni hozzám, mert hogy "beszélnünk kell"!-mondta Bill, miközben az ágyon ült

-Hiába gúnyolódsz! Bill figyelj, most komolyan beszélgessünk. Amikor ugye megkérdeztem, hogy mi...velünk...szóval, hogy mi lesz velünk, akkor teljesen máshogy vetted a lapot, mint ahogy én értettem. Nagyon édes voltál, amikor annyi mindent mondtál rólam, és én nem arra akadtam kilyukadni, hogy én nem így érzek...hanem arra, hogy én más vagyok, mint te...én spanyol vagyok, Madridban élek, te pedig Németországban. Kb. 1 hónapot leszek itt, és mi lesz, ha hazamegyek? Mi lesz kettőnkkel? Elfelejtjük egymást, mintha sose találkoztunk volna? Vagy mi, hmm?-kérdeztem

-Áhh, szóval erről van szó...vagyis azért aggódsz, hogy mi lesz velünk ha haza kell menned. Jaj Cami, ezért nem kell aggódnod! Attól, hogy távol lakunk egymástól, ugyanúgy tudunk találkozni, persze nem olyan sűrűn...

-Tudunk, az egy dolog...meg amúgy is nemsoká megjelenik az első albumotok, egy csomóan kivácsiak rátok, újságokban fogtok szerepelni plusz interjúkat adtok, meg koncerteztek! Akkor hol lesz időd rám?-mondtam, miközben már szinte vacogtam annyira átfáztam.

-Lesz, ezt ígérem. Gyere adok egy váltás ruhát, teljesen átvagy ázva, nekem még tüdőgyulladást kapsz. -mondta Bill, aki szinte telejesen belemászott a szekrénybe.

-Nem kell, különben sem maradok...az eső is csillapodott...inkább hazamegyek.

-Szó sem lehet róla...télleg jól megbetegszel, aztán szép lesz...adok egy váltásgöncöt, vedd fel...

-Nah, jó...de itt?

-Mi itt?-kérdezte felbigyesztett szemöldökkel

-Tudod...itt öltözzek át?...előtted?

-Hááát...nekem teljesen mindegy.

-Azt elbírom képzelni, na vagy fordulj el, vagy menj ki, addig amíg átöltözök.

Bill kiment, addig sem esett kisértésbe. Igen, nagyon élénk a fantáziám. Szóval átvettem azt a ruhát amit Bill adott...mit mondjak, teljesen jó volt, egy hiba, hosszú volt a gatya, de megoldottam. Bill minta leste volna, hogy mikor vagyok kész, amint megigazítottam a nadrág szárát, már be is torpant a szobába.

-Oké, úgy hiszem jobb ha én megyek.

-Tessék? Te sehova nem mész. Tettem fel neked vizet, iszol jó forró teát, teljesen átáztál, hiába van nyár, este picit hűvös van, ráadásul az eső kissé elvert.

-Mi van? Azt akarod, hogy aludjak itt?-kérdeztem meglepetten.

-Még széép. Nem foglak elengedni. Amúgy meg megin szakad az eső. Megyek megnézem a teavizet.

-Jól van...

Bill nagyon aggódó típus, hisz tökre aggódik értem. Hááát nem cuki? dehogyisnem!!!!! Picit körül néztem a szobába. Volt a falon egy-két Nenas, meg Green Dayes poszter, átlagosan felmérve a körülményeket fiú létére nem is volt annyira kupi. Megjegyzem fiú létére^^. Megunva a nézelődést, leültem az ágyra és elkezdtem olvasni a Bravo-t, amiben ők is szerepeltek. Közben Bill jött be.

-Tessék itt a tea, ugye nem unatkoztál?

-Nem, elvoltam...am tök jó, amit írnak rólatok.

-Jah, remélem az elkövetkezendő időben sokat fognak rólunk írni.

Billel nagyon jól elbeszélgettünk tea ivás közben. Valahogy hajnal 3 körül aludhattam el, vagyis aludhattunk. Másnap reggel fél kómásan (mi voltunk azok XD) beállított Bill anyukája, mit sem sejtve, hogy én ott vagyok.

-Bill felkéne kellned, 9 óra, ma megbeszélés lesz a menegerrel, tudom utálsz korán kelni, de...de...úristen.

Erre mindketten felébredtünk. Billel egy ágyban aludtam, ráadásul átölelt, az anyja...az anyuja meg azt hitte sztem, hogy én meg ő...de ciki volt.

-Bocsánat, nem tudtam, hogy ez a lány...ő itt van...de kínos...nem akartam rátok nyitni.-mentegetőzött.

-Nem, félreérti, semmi olyan nem történt, amire gondolni tetszik...jaj, ez hosszú történet, asszem én hazamegyek, Bill majd mindent elmagyaráz. Csókolom...szija Bill...

Ezzel kifordultam a szobából, és Bill cuccában, ruháimat mind ott hagyva, hazaballagtam...

Ma nagyon írhatnékos kevdemben voltam, meg volt rá időm is, szóval...na várom a véleményeket!!!

 

4 komment

5. rész

2007.09.16. 17:43 *.*Cami*.*

 A csók után kissé furán éreztem magam. Nem éreztem semmit, vagyis hogy mondjam valamit éreztem, volt bennem egy érzés, de talán féltem bevallani magamnak.

 

-Minden rendben?-kérdezte Bill

-Igen, csak...Bill én nem tudom, most mi lesz velünk? Szóval te és én...?

-Arra gondolsz, hogy mi ketten együtt leszünk e?

-Igen...

-Én szeretném. Cami én senkit sem szerettem ennyire, mint téged. Te teljesen más vagy, mint a többi lány. Neked van humorod, okos vagy és csinos. Minden meg van benned, amiről egy fiú álmodhat.

-Aranyos vagy, hogy ezt mondod! És...én is ugyanígy érzek. Olyan különleges személyiség vagy. A kisugárzásod annyira megnyerő és csodálatos. De...

-De, de mi...ááh tudom, szóval megnyerő vagyok meg minden, de te akkor sem teljesen ugyanezt érzed. Rendben, oké...megértem, ha nem nem...

-Bill nem, én csak...

-Hagyjuk Cami, mindegy. Szép lett volna azt hinni, hogy majd egymás karjaiba borulunk, bocs, de most elmegyek, egyedül akarok lenni.

-Bill várj, kérlek, megmagyarázom...

Utána akartam menni, de Tom megállítottt az ajtóban. A szemében láttam egy fajta szomorúságot, meg kíváncsiságot. Leültünk a színpadra, majd elkezdtünk beszélgetni.

-Mi történt?-kérdezte Tom érdeklődve

-Az, hogy én vagyok a világ legidiótább, leghülyébb és még sorolhatnám milyen embere. Állandóan rosszul fejezem ki magam. Most is...Bill azt hiszi, hogy nem érzek iránta semmit. Meg olyan szomorúan ment el. Erről is én tehetek...-mondtam már majdnem sírva.

-Nem tudom mi történt igazából, de figyelj, nyugodj meg. Minden rendben lesz. Bill hirtelen haragú, bármi van, gyorsan cselekszik és nem gondolja át a dolgokat. Le fog nyugodni és akkor megbeszélhetitek a dolgokat.

-Neked, meg mi a fenének kellett lefogni? Utána akartam menni, hogy elmagyarázzam a dolgokat. Erre te meg nem engedsz utána.-mondtam kissé dühösen

-Nem akartam, hogy kiabáljon veled, vagy hasonló. Mondom, hogy ilyenkor azt sem tudja mit csinál.

-Jó, mindegy...mikor indulunk?-próbáltam témát váltani.

-Pont azért jöttem, hogy szóljak, hogy 10 perc és megyünk. Csak elfelejtődött az ügy.

-Oké, akkor menjünk a kocsiba.

Az ülésrend egy picit megváltozott. 3 soros volt a kisbusz. Vagyis elől volt 2 ülés, és hátul 2x 3. Én leghátul ültem Larával és Tommal, a többiek pedig előttünk. Egész úton egy szót sem szóltam, MP3 hallgattam és néztem ki az ablakon. Út közben eleredt az eső.  A bús hangulatot ez csak tovább fokozta. Nemsokkal ezután megérkeztünk Laráék házához. Elköszöntünk, majd elhajottak a kisbusszal. Lara anyukája Debora még fenn volt. Én gyorsan felballagtam a szobába és lefeküdtem az ágyra. Alig 5 perc múlva Lara is megérkezett.

-Tök jó volt ez a nap. A koncert, wááh annyira jók. Tom mesélte, hogy egyre több felkérést kapnak és mivel hamarosan elkészítik az  albumukat, még hamarabb előre törnek. Ráadásul benne voltak a német Bravoban. Tök csúcs.

-Az... tök csúcs...

-Na mi történt? Látom, hogy nyomja valami a lelked.

-Semmi különös, nem számít. Inkább feküdjünk le aludni, álmos vagyok.-mondtam, majd átvettem a pizsim és már dőltem is le. Jah, persze szép is lett volna ha hamar elalszok de sehogy nem sikerült. Eszembe jutottak a dolgok, amik történtek a koncerten. Közbe dörgött az ég, villámlott. Mindíg is utáltam ezt az időt. Még vagy egy óráig szenvedtem. Nem tudtam mit csinálni, hirtelen felpattantam, előkaptam a szekrényből az egyik kabátom. Lara közben felébredt...

-Mit csinálsz?-kérdezte fél álomban

-El kell intéznem valamit, mingyárt jövök...

-Mi van? Fél 12-kor mit akarsz?-kérdezte

-Majd elmagyarázom, most sietnem kell.

Gyorsan lerohantam a lépcsőn. Kint szakadt az eső, volt dörgés, villámlás, minden ami ilyenkor szokott lenni. Én pizsiben, papucsban és egy kabátban rohantam a buszmegállóba. Term. most sem ment busz, vagyis alig 10 perce ment el az utolsó. Okés, nem adom fel, modtam magamban, akkor gyalog megyek. Kb. fél órát mentem a szakadó esőben, amikor jött egy kocsi, ami vadul bele a pocsojába én pedig...nos sárosan és csurom vizesen álltam ott mint egy szerencsétlen. Nah nemsoká oda értem...Billék házához... Eszembe jutott, hogy úgy éjfél vagy negyed 1 lehet, biztos alszanak a szülei. Aztán láttam, hogy az egyik szobában még ég a villany. Messzebb mentem, hogy benézzek, hátha többet látok. Nos Green Day, meg Nena posztert láttam, biztos voltam benne, hogy nem a szülei szobája. Nos az ablaka alá mentem és elkezdtem kiabálni, hogy BILL...BILL...BILL...bár az hogy kiabálni, az túlzás, hangosan beszélni. Nehogy felébresszem a szüleit. Szedtem pár követ és elkezdtem dobálni az ablakot. 3. kőhajításnál láttam, hogy nyitódik az ablak. Bill picit érdekesen nézett rám, hogy mit csinálok.

-Tudom, hogy nem nézel normálisnak, hogy papucsban, pizsiben és egy szál kabátban, szakadó esőben, hajnal negyed 1-kor dobálom az ablakod, de beszélnünk kell.

-Cami, minek kellett idejönnöd. Nem akarok beszélni arról a dologról.

-De muszáj megbeszélni. Mert teljesen rosszul értelmezted ezt az egészet.

-Cami felejtsük el.-mondta Bill, láttam, hogy leakar rázni, de hiába...

-Ne Bill. Meg fogsz hallgatni. Ha nem jössz le, akkor én megyek fel.-Bill ablaka előtt volt egy hatalmas diófa. Sosem tudtam fára mászni, de bennem most akkora akaraterő volt, hogy felmásztam. Tudtam, hogy Bill teljesen dilisnek tart, de tök mindegy.

-Látom, nagyon erőszakos vagy.

-Az, ha elakarok valamit érni, akkor az úgyis lesz. Szóval ülj le és komolyan beszélgessünk...

 

Nos ennyi lenne, remélem tetszik, továbbra is várom a véleményeket!!! :)

 

 

 

 

 

5 komment · 12 trackback

4. rész

2007.09.09. 17:50 *.*Cami*.*

Miután átgondoltam, hogy mi is történt, rettentően rosszul éreztem magam. Nem tudom mit is éreztem valójában, csak azt tudom, hogy ilyet sosem éltem át. Annyira érdekes...minden apró mozdulat, pillanat megmaradt bennem. Amikor elestünk, Bill rám esett, akkor az a tekintet amit rávetett. Majd a csók...furán éreztem magam. Nagy elmélkedés közepett Lara is hazajött. Ledőlt a fotelbe és nézett maga elé.

-Milyen hamar hazajöttél!-mondtam

-Igen, már untuk magunkat, aztán gondoltam hazajövök. Tök jó fejek...jut eszembe ti is nagyon eltűntetek.

-Jah...ezt nem tudom magamba tartani. Képzeld...elmentünk sétálni. Annyira jó volt, mindegy. Szóval sétáltunk, aztán kibicsaklott a bokám. Én elestem, Bill meg felsegített és hazakisért. Alig pár méterre a háztól mindketten elestünk. Ő rám, én meg csak feküdtem mint egy idióta. Aztán hosszú ideig bámultuk egymást. Tudod, mint a filmekbe. Mélyen a szemembe nézett...és akkor...egy váratlan pillanatban megcsókolt.-meséltem Larának

-Ez komoly?-meglepődött arccal, miközben már majdnem a körmét rágta

-Aham. Én meg, jaj...azt sem tudtam mi van. Hirtelen lelöktem magamról, persze ő bocsánatot kért, meg minden, de annyira zavarba hozott, hogy felálltam és bejöttem.

-Ez csúcs...vagyis ti most...együtt vagytok?-rágta át magát a kérdésen

-Hmm Lara! Semmi sincs köztünk...te jó ég. Csak...csak...csak megtörtént. Egy csók és ennyi. Sztem ő sem meg én sem voltunk magunknál, amikor ez történt.-förmedtem rá

-Na, de ha megcsókolt és te is viszonoztad, akkor valami csak van. Vagy nem?-Lara felbigyeszett szemöldökkel

-Ohh, dehogy. Mondom, hogy semmi. Na elég volt. Most elmegyek lefürdök, aztán megyek aludni. Kissé kifárasztott ez a nap.

-Segítsek felmenni a lépcsőn.

-Minek?-nagy meglepődöttséggel az arcomon

-Tudod, a lábad, kibicsaklott...

-Jaaah, télleg, már el is felejtettem. Légyszives segíts! Köszi

-El is felejtetted, persze, megin MÁSHOL jár az eszed...-Lara, miközben feltápászkodtunk a lépcsőn

-Tessék???

-Semmi, semmi...

Másnap reggel, úgy fél 5-körül megébredtem. Forgolódtam jobbra-balra, de sehogy sem tudtam elaludni. Lemásztam a lépcsőn, csináltam egy kakaót és kiültem a teraszra napfelkeltét nézni. Ilyet mindíg csak a filmekben láttam, de így élőben nagyon szép volt. Tökre el voltam, vagy 8-ig kint ültem, már vagy 5 bögre kakaót megittam. Drága Larám fél 9-kor, tiszta kóma fejjel jött ki hozzám és lökött egy "Te hülye mit csinálsz itt ilyenkor" kérdést.

-Neked is jó reggelt!-köszöntem

-Mióta ülsz itt kinn?-kérdezte

-Hááát...úgy fél 5 körül.

-Jesszus...beteg vagy, vagy mi? Mért nem alszol?

-Mert nem tudtam...forgolódtam ide-oda aztán meguntam és kiültem.

-Te szerelmes vagy.-jelentette ki Lara

-Úristen, milyen baromságokat hordasz össze. Dehogy vagyok szerelmes...jó ég!!!

-No lám, milyen ideges lettél. :P

-Persze, hisz olyan hülyeséget tudsz beszélni. Na bemegyek összeszedem magam. Hmm...én szerelmes...nevetséges.

Miután beértem, újból eszembe jutott az a csók, meg amit Lara mondott...áááh dehogy, ez hülyeség. Nem lehet beleszeretni valakibe kb. 4 nap alatt. Rögtön kivertem a fejemből ezt a butaságot, és mentem a konyhába, ahol Debora már elkészítette nekünk a reggelit és el is ment dolgozni. Leültem az asztalhoz és neki láttam enni. Annyi kakaót ittam, hogy 1 tojásnál biztos nem ettem többet. Kaja után felmentem és olvastam. El kell mondanom, hogy utálok olvasni, de a kötelező az kötelező. Nem tudom mit olvastam, mert nem nagyon értettem. Elolvastam és kész. Lara jött be a szobába, és láttam rajta, hogy valamit akar mondani.

-Na ki vele! Mit akarsz?-én

-Semmit...vagyis...tegnap Tom elhívott engem szóval minket a ma esti koncertjükre. És hááát...én azt mondtam megyünk. Az előbb hívott és lefikszáltam, 4-re jönnek értünk.-Lara

-Mi? Lara nem hiszem el. Tudod jól, hogy utálom, ha olyat mondasz valakinek, amihez ugye nekem is közöm van, hogy semmit sem tudok róla. Ráadásul azok után, ami tegnap történt nem igazán szeretnék Billel találkozni.

-Jó, tudom, igazad van. De már megbeszéltük és ha lemondom, akkor lehet megharagszanak és...

-Értem én, szóval zsarolni akarsz? Oké, de csak azért, hogy NEHOGY HARAG LEGYEN.

-Ohh, köszi-köszi-köszi...-majd magához ölelt és úgy megszorított...

-Jól van. Nyugi!!!

Az idő nagyon hamar elment. Mindketten kicsinosítottuk magunkat és mire eljött az idő az induláshoz, már kész is voltunk. Lara tök izgatott volt, hogy vajon milyen egy ilyen koncert, meg a Backstage. Bevallom én is nagyon izgultam, de nem a koncert miatt, hanem, hogy találkozok Billel. Nem sok időm volt elmélkedni, mert csengettek. Na ezt a találkozást is elkerültem volna.

-Szia! Kész vagytok? Mert akkor indulnunk kéne.-Bill, aki nem igazán tudott vagy mert a szemembe nézni.

-Persze, mehetünk.-mondtam. Lara is gyorsan megjött és már mentünk is. A helyszínen, ami asszem Hannover volt, rengeteg rajongó várakozott. Amikor meglátták a fekete-sötétített ablakú kisbuszt elkezdtek sikítozni, sőt olyan is volt, aki még el is sírta magát. Kicsit meglepett ez az egész, nem gondoltam volna, hogy ennyire ismertek és hogy ennyien szeretik őket! A hátsóbejárathoz ment a kisbusz, ahol nagy biztonsági intézkedések mellett mentünk be az épületbe. Egy szoba-terem szerűségbe vittek minket, ahol gondolom a srácok várni fognak, kajálnak stb.

-Na hogy tetszik?-kérdezte tőlünk Bill

-Tök jó, bár meglep ez az egész felhajtás.-Lara, én csak leültem a kanapéra és néztem a földet, nehogy egyszer is összenézzek Billel. A fiúk még koncert előtt próbáltak egyet, majd úgy 8-körül elkedték a koncertet. Ülő helyes volt, és minket bepaszíroztak az első sorba, persze ennek örülnünk kellett, hisz így MINDENT látthattunk. Csomoszór összeért a tekintetem Billel. Néha annyira vazarba ejtő volt. Mikor vége lett mki kiment a teremből én meg egyedül végig néztem és döbbentem vettem tudomásul, hogy akkora csarnokban léptek fel, amilyet talán sosem láttam még. Kicsit hülyén éreztem magam, vagy nem tudom abban a pillanatban mi ütött belém, de láttam, hogy a színpadon maradt a mikrofon. Felmentem a színpadra és elkezdtem énekelni:

Das Fenster öffnet sich nicht mehr
hier drin ist es voll von dir und leer
und vor mir geht die letzte Kerze aus.
ich warte schon ne Ewigkeit endlich ist es jetzt soweit
da draußen ziehen die schwarzen Wolken auf.

Ich muss durch den Monsun
Hinter die Welt
Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr fällt
Gegen den Sturm am Abgrund entlang
und wenn ich nicht mehr kann denk ich daran
Irgendwann laufen wir zusammen
Durch den Monsun



Dann wird alles gut

 

Meghallottam, vagyis megláttam, hogy Bill a színpad mellett áll. Csak nézett rám és nem szólt semmit. Zavarban éreztem magam, rögtön elment a kedvem ettől az egész énekléstől.  Fellépett a színpadra. Egyre közelebb jött. Leakartam menni, de hirtelen elkapta a karom.

-Ne, ne menj el. Cami én...nem tudom mi van velem. Amióta először találkoztunk állandóan rád gondolok. Folyton te jársz a fejemben. Sose éreztem még ilyet.

-Bill kérlek engedj el!

-A tegnapi csók után pedig végképp elvesztem. Tudom, hogy te is ezt érzed.

-Mi van? Te mit képzelsz magadról? Azt hiszed, mert adtál most kb. 10.000 embernek koncertet mki beléd szerelmes?! Nevetséges!

-Nem, de ha nem éreznél semmit, akkor tegnap nem viszonoztad volna azt a csókot!

-Én...én...zavart voltam és nem tudtam mit csinálok.

-Igen...-megin közelebb jött. Legszívessebben elszaladtam volna, de egy érzés... valami...ott tartott. Nem tudtam mit érzek, vagy hogy mit csináljak. Bill megsimogatta az arcom. Majd érzékien megcsókolt. Teljesen összezavarodtam. Visszacsókoltam és azt kívántam bárcsak sose lenne vége annak a pillanatnak...

 

Na ennyi lenne. Remélem tetszik. Várom a véleményeket!

 

6 komment

3. rész

2007.09.04. 15:14 *.*Cami*.*

 Nos a párnacsata után elmentem vásárolni egy kicsit! Persze nem vettem sok mindent, 4 felső, 3 farmer, 1 papucs meg egy cipő. Jó...ha egyszer elmegyek "shopingolni", akkor már rendesen bevásárolok. Miután bementem-kimentem az egyik üzletből a másikba, gondolhatjátok kivel találkoztam. Jaja, Billel. Ő is vásárolgatott, de nem vette észre, ezért ráköszöntem.

 

-Szia!-én, halkan

 

-Ohh, Szia! Hááát te? Mi állandóan összetalálkozunk.

-Én azt csinálom amit te...vásárolgatok. Itt a nyár, bár itt annyira nincs meleg mint nálunk, de azért nem panaszkodom. És kaptál már vmit?-kérdeztem picit kiváncsian

-Aha! Már elég sokat vásároltam, pontosabban 4 szatyorral. De megláttam egy övet és annyira megtetszett, de látom jó sok dolog van itt amit szívesen megvennék.

-Látom el vagy eresztve pénzzel. Jó azé nekem is van, de te mennyit tudsz vásárolni fiú létedre, nagyon komoly.

-Szeretek vásárolni. ...Jah igen, akkor jöttök holnapután? Tudod a próba! Már beszéltem a srácokkal, szóval várunk titeket.

-Igen, legalábbis eddig úgy látszik, hogy megyünk.

-Akkor jó!-Bill

-Na én asszem megyek, Lara már biztos nagyon vár! Akkor holnapután, vagyis csüt.-ön.

-Rendben! Szia!-köszönt, ezzel el is mentem.

Hazafele menet egy csomószor eszembe jutott Bill. Tök aranyos volt akkor is, mikor Larát "meg kellett menteni", meg alapból tök kedves. Na jó, azért nem kell beájulni tőle, de ennyi ismeretségből jó fejnek találom. Hát, igen Lara télleg várt már. Tökre be volt sózva, hátha kap valamit. Amilyen kedves vagyok, vettem neki egy felsőt.

-Képzeld kivel találkoztam?

-Na el van képzelve. Mondjad!-Lara, miközben a felsőt próbálgatta.

-Billel. Ő is vásárolgatott.

-Juj, ez a sok találkozgatás. Csak nem lesz vmi...?

-Olyan hülye vagy Lara! Azért mert beszéltem vele eddig 3x, már rögtön belém akarod beszélni, hogy tetszik. De nem!

-Jól van na.-Lara bement a szobájába, persze most is jól ott hagyott engem.  Sebaj, én addig is elfoglaltam magam.

 

Két nappal később.

Alig egy óra múlva fogunk menni a srácok próbájára. Már tökre izgulok. De miért is? Semmi extra nem lesz. Már jó csinik vagyunk ám. Persze, minden csak természetesen. Lara az utolsó pillanatban kijelentette, hogy neki nincs kedvem menni. Na mondom, eskü megölöm. Hosszas szenvedés, meg nyavajgás után végre rávettem, hogy menjünk. Én azt sem tudtam mi hol van. Lara irányitott. Úgy negyed óra késéssel meg is érkeztünk a próba helyszinére. Bill bemutatott a srácoknak minket. Aztán megkezdődött a fiúk zenélése. Először valami Rette mich-et adtak elő, aztán Jung und nicht mehr jugend frei, utolsónak meg valamilyen Durch den monsun-t. Az utolsó szám nagyon magával ragadott, az télleg tetszett, a többi is ku**a jó, de az. Még libabőrös is lettem.

-Wáááh, nagyon jók vagytok. Belőletek nagy sztárok lesznek.-mondtam nagy lelkesen

-Köszi, hááát...már el is indultunk...lemez szerződést ajánlottak. Szóval most csak a lemezen dolgozunk.

-Ez komoly? Ohh gratulálunk. De télleg szuperek vagytok.

-Hmm...télleg köszi!-Tom

Georg, a basszusgitáros, nemsokkal a próba után elment valamiért, de tök hirtelen eltűnt. Hamar vissza is ért, egy kis hűsitővel. Cola, Red Bull (Lara nagy kedvencei).

-Én csak Colát kérek, nem szeretem a Red Bullt.

-Okés.-Georg

-És nektek van hobbitok?-kérdezte tőlünk Gustav

-Nekem a tánc. Nagyon szeretek táncolni.-feleltem

-Nekem a sex!...csak vicceltem. Nincs hobbim. Aludni azt szeretek, meg bulizni.-Lara, aki a kijelentésétők kicsit elpirult.

Jó sokáig beszélgettünk. Lara, ahogy láttam nagyon el volt Tommal. Túlságosan is... Vagyis úgy négyesben tök jól eldumáltak. Addig Bill mutatott nekem egy-két dalszöveget. Borzasztóan jók voltak. Van tehetsége hozzá.

-Télleg tetszik?-Bill

-Aham! Szerintem nagyon jók. Remélem sikeresek lesztek, de egy ingyenkoncert nekünk, azért...

-Megbeszéltük...nem megyünk el sétálni? Tök jól el vannak. Addig mesélhetnék ha akarod a munkáinkról...

-Hmm...jó, menjünk.-jelentettem ki. Tomék nem nagyon foglalkoztak velünk, Tom lökött egy "OK-t" azt ennyi. Bill állítása szerint nagyon jól ismeri ezt a helyet. Kellett is az ismeretség, mert én azt sem tudtam hol vagyok. Érdekes, mert annyi közös témánk van. Mindenről tudunk beszélni, leszámítva az olyan "lányos dolgokat". Valami kis park felé mentünk. Szép volt, főleg így este.

-Mondd csak hamár így összebarátkoztunk, neked van barátod?

-Nincs...volt, de ő nagyon különbözött tőlem, nemsokáig tudtunk együtt lenni, sajnos.

-Értem. Én is így voltam. A lány teljesen más volt mint én, nem tudom h tetszethetett meg. de annak is vége. Már jó 1 éve nem volt senkim. De el voltam. Próbáltam a bandára koncentrálni. Arra, hogy nagyobb útakon haladjunk, és megérte...hamarosan elkészíthetjük az első albumunkat.

-Az tök jó.-egy darabig csendben sétálgattunk. Szó egyikünk szájából sem jött ki. Bill néha-néha rám nézett, olyan elkapott tekintettel. Aztán gondoltam ideje hazamennem.

-Máris mész?

-Tudod nekem egyelőre elég volt a tegnap, majd lesz még időm az ájszakába belevetni magam.

Mikor hazafelé mentünk, mert Bill felajánlotta, hogy elkisér hirtelen felléptem valami bukkanóra és kibicsaklott a bokám. Wááh, nagyon ciki volt, rögtön földre estem.

-Jól vagy?-kérdezte Bill aggódóan.

-Nagyon fááj...sztem tuti kibicsaklott.

-Oké, csak nyugi. Gyere felsegítelek, támazkodj rám...és akkor az egyik lábaddal ugrálva, meg a kibicsaklottra amennyire tudsz állj rá, és akkor így gyorsabban hazaérünk.-mondta. Egy darabig még ment is, de aztán egyre jobban fájt a lábam és sehogy sem tudtam rá állni. Mikor már csak 1-2 méter választott el a háztól, egy rossz mozdulattól, vagy nem tom, de minketten el estünk. Bill persze rám esett, igen, hogy még el is törje a lábam. Meg sem tudtam mozdulni. Bill az idő alatt végig a szemebe nézett, valahogy elakartam venni a tekintetem, de nem sikerült. Majd hirtelen megcsókolt...tiszta libabőrös lettem, jaj nekem. Fel sem fogtam mi történt. Majd nem tudom miért, de lelöktem magamról.

-Bocsi, de...én...én...most bemegyek. -feltápászkodtam és el indultam az ajtó felé.

-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém, sajnálom.

-Nem, semmi, vagyis...most bemegyek.-becsuktam magam után a kiskaput, bementem a házba. A nappaliba érve ledőltem a kanapéra és eltűnnödtem azon ami történt. Bill megcsókolt...

Hát most ennyi lenne. Nem tudom mennyi időm lesz írni, a suli miatt, de amikor tudom írom. Lécc kommenteket.

 

 

 

 

 

4 komment · 1 trackback

2. rész

2007.09.01. 19:22 *.*Cami*.*

 

Másnap, vagyis már ugye aznap nem siettük el a felkelést. Úgy kb. fél 1-kor kelhettünk fel. Lara szegénykém, minden baja volt. Első útja a WC-re vezetett, ahol minden kijött belőle. Aztán arra panaszkodott, hogy majd szétrobban a feje. Hát igen, aki berúgik annak számolni kell a "következményekkel"! Na hát, amiért állítólag olyan jól tudok rántottát csinálni, felajánlottam, hogy majd én elkészítem a reggelit. Lara kissé kiszámíthatatlan állapotban volt. Nem tudtam észnél van e, vagy éppen mi jár a fejében. Leült az asztalhoz és csak bámulta a padlót.

-Mondd csak hogy érzed magad?-kérdeztem

-Hááát...olyan szarul. A fejemben mintha 1 millió kicsi emberke lenne, akik baltát verdesnek. Kb. percenként WC-re járok. Asszem nem bírom a piát, be kell vallanom.-mondta, miközben összekulcsolt kézzel támasztotta a fejét.

-Látod, kövesd az én példám. 17 éves vagyok, és eddig csak egyszer rúgtam be. Akkor is, csak azért, mert leitattak a bnőim.

-Mindegy, de én, eddig jól bírtam a...a...a...pillanat, mindjárt jövök.-mondta, majd rohant egyenesen a WC-felé.

Úgy sajnáltam, sztem ez a napja erről fog szólni. Fejfájás, hányás... A rántottát gyorsan megcsináltam, főztem egy kis teát, majd terítettem. Lara sápadt arccal újból megjelent a konyhában. Leült az asztalhoz, fogta a villát és neki látott enni.

-Jobban vagy?-érdeklődtem

-Fogjuk rá. Légyszi legközelebb ha inni próbálok, azonnal állíts le. Cola, fanta, sprite...úgy ennyi. Persze bármilyen üditő, de alkohol NO!

-Jó, megteszem, ami tőlem telik, de attól, még ihatsz alkoholt, csak mértékkel. Tegnap nagyon be voltál állva. Komolyan mondom, ha nem foglak le, akkor simán felmászol a színpadra.

-Jesszus!-mondta kissé bűnbánóan.

Miután megreggeliztünk mondtam Larának, hogy vegyen be fájdalomcsillapítót és feküdjön le. Elpakoltam mindent, elmosogattam. Indultam volna már fel a lépcsőn, hogy megágyazzak, amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és kicsit meglepett a váratlan vendég.

-Szia Bill! Hát te, mi járatban erre?

-Helló! Csak gondoltam megérdeklődöm, hogy mi újság a barátnőddel. Múlt éjjel eléggé kiütötte magát.

-Áhh, már jobban van, vagyis inkább annyit, hogy fogjuk rá. A feje szétesik, percenként WC-re jár rókázni. Most mondtam vegyen be gyógyszert aztán aludjon.

-Értem...-pár másodpercig némán álltunk az ajtóban. Nem tudtam mit mondjak és sztem ezzel Bill is így volt.

-Öööö...nem jössz be?-kérdeztem, megtörve a csendet

-Ha nem zavarok, akkor szívesen.-bejött a nappaliba. Megkínáltam inni valóval, egy kis rántottával ami maradt de semmit sem fogadott el. Leültünk a díványra és hallgattunk. Olyan hülyén éreztem magam. Nem jutott eszembe semmi, most miről beszéljek egy ilyen sráccal. Kis idő után Bill megszólalt.

-Télleg mondtad, hogy nem ide valósi vagy, télleg meddig is maradsz?

-Egy hónapot. Nekem csak augusztus 20-án kezdődik a suli, ha jól tudom akkor itt is valahogy így, szóval még addig bőven van időm. Még csak június van.

-Aham...kicsit fura egy olyan lánnyal beszélgetni, aki tök más országból jött, teljesen már kúlturával rendelkezik.

-Hidd el, ez fordítva is így van. Kérdezhetek valamit? Kicsit idétlen kérdés, de kiváncsi vagyok?-én

-Persze, kérdezz csak!-felelte kicsit kiváncsi arccal.

-A te hajad festett? Csak mert ahogy elnéztem a német fiúkat, a legtöbbjüknek szőke, szőkésbarnás, kevés esetben barna a hajuk. De a tied fekete, picit fura nekem ebben az országban.

-Jaj, igen festett, ahogy festve van a szemöldököm is. Amúgy szőkés-barna hajam van, csak mivel szeretem a sötét színeket, kiemelve a feketét, ezért van befestve.

-Tök jó...-egyre jobban elvoltam Billel, ne tessék félreérteni egyáltalán nem tetszik, csak megfogott a külseje, a kisugárzása, meg alapból tök rendes és aranyos. Tök sok mindenről beszélgettünk. Elmondtam magamról egy csomó dolgot, és ő is mesélt magáról. Azt is megtudtam, hogy van egy bandája, aminek Tokio Hotel a neve, a tesója is tagja a csapatnak, ő a gitáros. Kiváncsibb lettem rá, ahogy így mesélt. A nagy beszélgetésünket Lara, pontosabban a lépső nyekergése szakította meg.

-Upppsz...nem akartam zavarni, dumáljatok tovább, csak egy pohár narancsléért jöttem le.-mondta Lara zavartan

-Nem, nem zavarsz én már épp indulni készültem. Szijah Lara, aztán jobbulást!-Bill, Lara nagy ivás közben lökött neki valami értelmetlen köszit, majd kikisértem Billt.

-Na jó, köszi, hogy eljöttél és hogy ilyen jól eldumcsiztunk, jól éreztem magam.

-Nincs mit, én is jól éreztem magam. Hallod, ha van kedved, akkor csüt.-ön nyugodtan beugorhatsz az egyik próbánkra, persze Lara is jöhet. Elmondom a címet, OK?

-Pillanat, bemegyek papírért meg tollért.-alig 10 mp múlva már Bill diktálta a címet, én pedig szorgosan írtam.

-Oké. Na tehát várunk titeket, remélem eltudtok jönni.

-Én is remélem...-mosolyogva

-Megyek is. Szia!-ezzel becsukta a kiskaput és elment. Addig nem mentem be a házba, amíg nem láttam eltűnni a sarkon. Miután már senkit sem láttam, bementem és becsuktam az ajtót.

Lara nagy énekelgetésben volt. Biztos saját szerzemény, mert elég érdekesnek tűnt. Teljesen átélte magát, egy kis táncot is beleszőtt, mulatságos volt. Mikor észrevett, azonnal abbahagyta, én pedig elmosolyogtam.

-Na már el is ment?-kérdezte gúnyosan

-Jaj Lara. Csak azért jött, hogy érdeklődjön felőled, aztán meg behívtam és el kezdtünk beszélgetni. Ennyi!

-Valaki szerelmes...-énekelgette

-Heyy! Nem tetszik, csak barátként tekintek rá és egy fordítva is így van. Kedves, meg jó fej, de ennyi. És nem lesz semmi.

-Jó, jó. De csüt.-ön megyünk.-mondta ezzel felhúzott a szobájába.

-Na de...hallgatóztál, ezért megkapod a magadét.-felrohantam hozzá és nevetséges párnacsatába kezdtünk...

Várom a véleményeket.

3 komment

1. rész

2007.08.30. 21:19 *.*Cami*.*

Camila Satilla-nak hívnak, 17 éves vagyok és Spanyolországban, Madridban élek a szüleimmel. Rettentően izgi nap elé nézek. A bnőm meghívott engem Németországba, nyaralni...már nagyon régóta vártam ezt a napot.  Tök régóta nem találkoztam vele, ráadásul Németbe megyek. A gépem 3 óra múlva indul. Már reggel összepakoltam, akkora bőrönddel, megyek...amúgy egy egész hónapig távol leszek.

Indultunk. A lábaim remegtek, féltem nagyon a repüléstől, pedig kb. 3 órás az út. A repülőtéren anyáék megvárták, amíg elindul a gépem. Kis várás után bemondták, hogy beszállás a 4-es kapunál a Hamburgba induló gépre. Puszi, puszi aztán mentem. A gépen az elején elég stresszes voltam, aztán feloldódtam. Zenét hallgattam, meg újságot olvastam, így hamar elment az út. Mikor leszálltam Lara arcát vettem észre. Nagy táblára volt kiírva, hogy "Hello Cami!!! Végre itt vagy!!!". Nos leszálltam és azonnal mentem hozzá.

-Szijja!-köszöntem, majd megöleltem.

-Jaj , végre itt vagy. Annyira vártalak már! Éjjel alig tudtam aludni, csak azon gondolkodtam, hogy egész hónapot itt leszel és akkor, jaj...-Lara

-Én is vártam már. Na menjünk, még úgyis egy csomót fogunk beszélni.

Egyébként Lara Madridban élt, két utcával arrébb mint én. Sajnos a szülei elváltak, és ő az anyukájával maradt, ő beleszerett egy német üzletemberbe és ideköltöztek. Ez az első nyara, mert csak fél éve költöztek Hamburgba. Busszal és vonattal mentünk haza. Lara anyukája már nagyon várt engem, köztudott, hogy nagyon jól kijövünk. Miután odaértünk rögtön kipakoltam a cuccaim és megvacsiztunk. Éreztem, hogy nagyon jó hónapnak néztem elébe. Eszembe jutott, hogy anyáékat is felkéne hívnom, hogy nem zuhant le a gépem és megérkeztem. :) Még aznap este elmentünk bulizni, persze csak egy kicsit buliztunk. A német pasik mit mondjak, kicsit mások mint otthon, olyan világosak és szőkék. De aranyosak...:P Lara kicsit becsípett, nekem kellett hazavinnem. Útközben eleredt az eső.

-Jaj Camim én annyira jól érzem magam. Engedj el, tök jól elvagyok.

-Na figyelj, te enyhén mondva be vagy rúgva.-mondtam, majd újból magamra pakoltam és cipeltem. Csak mondta, mondta, majd hirtelen 2 srác bukkant fel. Kissé megijedtem, azért egy részeg csajjal egyedül a német éjszakában. Mentünk, vagyis Lara csak vonszorgott, mert alig tudott menni, majd egyszer csak éreztem, hogy már nem mozog. Úgy tűnt elájult...lefektettem a földre és próbáltam pofozgatni, de hiába. Az a két srác odarohant hozzánk.

-Mi történt, tudunk valamit segíteni?-kérdezték

-Hááát, a bnőm kissé bepiált, és elájult, nem tudom mit tegyek, pofozgatom de hiába.

-Nyugi, mingyá megoldjuk.

A fekete hajú, kifestett szemú gyerek egy közeli csappól hozott vizet. Leöntöttük, majd felköhögött. Nagy kő esett le a szívemről. Felajánlották, hogy segítenek hazavinni Larát. Úgy negyed óra múlva odaértünk, a nagy, barack színű házhoz.

-Hát, köszi, hogy segítettek, a végén már eléggé kétségbeestem.

-Nincs mit, hisz ott voltunk.

-Azért télleg köszi.

-Jaj, milyen bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Bill Kaulitz, örülök. Ő a tesóm, pontosabban az ikertestvérem, Tom.

-Örülök, hogy megismerhettelek titeket, én Camila Satilla vagyok, ő hát a bnőm, Laura Morena.

-Ti nem németek vagytok, igaz?

-Nos, hogy mondjam, igazságszerint nem, de a bnőm fél éve itt lakik, én pedig Spanyolországban, csak itt nyaralok egy hónapig, pont ma jöttem, de legalább már megvan az első élményem.-én

-Oké. Na mi megyünk, már elég késő van! ...megadom a számom, ha netán segítségre lenne szükséged, mármint úgy értem, ha valami kéne.-beírtam a telómba, majd elmentek.

Jó fejnek tűntek, bár kissé érdekesek, kifestett szem, köröm, menő cuccok, nem valami hétköznapi. Na tehát becipeltem Larát, előbb a zuhany alá tettem, hogy józanodjon már ki. Mindent csendben tettem, nehogy Debora és Lukas felkelljen, mert akkor sztem nagy balhé lesz. Lara jobban nézett ki, már kitudott ejteni a száján egy-két értelmes szót. Bementünk a szobába.

-Láttam ám...-mondta Lara sejtetve

-Mit láttál? Hamm?

-Figyeltem, azért annyira nem b**sztam be. Az a Bill, az a fekete hajú, láttam hogy nézett, csak úgy csillogott a szeme.

-Te tiszta hülye vagy...a te szemed csillogott a sok piától. Még mindíg a hatása alatt vagy, nem tudod mit beszélsz.-mondtam, miközben lefekvéshez készültem.

-De tudom, és különben is akkor minek kérte el a telószámod?

-Hááát...hogy...hogy segítsen.

-Olyan naiv vagy, meglátod holnap felhív és randira fog hívni.

-Na elég volt, aludjunk mert tök késő van.-ezzel befeküdtem és lecsuktam a szemem. Össze-vissza forgolódtam nem tudtam elaludni, folyton az a srác volt a fejemben, meg amit Lara mondott. De azt sem tudja mit beszél. Hagyjuk..magamra húztam a paplant és megpróbáltam elaludni...

Lécci kommenteket!!! köszi

 

 

4 komment

süti beállítások módosítása