Elhatároztam, hogy minnél hamarabb elmondom Billnek ezt a babadolgot. Úgy éreztem, hogy jobb hamar túl lenni rajta. Pici gondolkodás után gyorsan letusoltam, majd Larával elmentünk aludni. Másnap reggel már 8-kor felkeltem, hogy időben el tudjunk indulni orvost keresni. Lara megértő volt és mindenben a segítségemre volt. Reggeli után el is indultunk. Felkerestünk egy-két jó doktort, és úgy 2 óra keresgélés után rá is találtunk a megfelelőre. Meg is vizsgált, és elmondta, hogy mikor jöjjek ultrahangra, meg mikor milyen vizsgálatot végeznek el rajtam. Megadta a telefonszámát, hátha valami történik, bármikor el tudjam érni. A házkeresgélést másnapra halasztottam, még túl kellett esnem egy vallomáson. Larával először elmentünk Billékhez, hátha otthon lesznek még. Én elmentem a házhoz, addig Lara megvárt az autóban. Becsöngettem. Pár másodperc múlva egy ismerős arc nyitott ajtót.

-Cami! Szia! Milyen jó újra látni, hogy kerülsz ide?-kérdezte Simone.

-Helló! Hát ez hosszú történet, de majd minden elmesélek. Öhhm Bill itthon van, beszélni szeretnék vele.

-Szerencséd, mert még készülődik a szobájában. Valami interjúra mennek. De még van 2 óra indulásig. Tudod milyen…

-Igen! Bemehetnék hozzá?

-Persze…-mutatta Larának, hogy pár perc és jövök. Halkan beléptem Bill szobájába. Éppen készülődött, ahogy Simone is mondta, vagyis egyszál törölközőben kotorászott a szekrényében.

-Szia!-köszöntem neki kissé bátortalanul.

-Úristen…édesem, te itt?

-Ez aztán a szívélyes fogadtatása. Úristen…ilyen ijesztő vagyok?

-Nem, dehogy, csak meglepődtem, hogy itt vagy. Nem is szóltál, hogy jössz.

-Én se terveztem, de így alakult.

-Mindegy, nagyon örülök, hogy itt vagy. Épp interjúra megyünk, úgyh picit izgulok is emiatt.

-Bill szeretnék veled beszélni. Igazából ez az egyik nyomós ok is, amiért ilyen hirtelen idejöttem.

-Jézus, megijesztesz…ugye nem vagy beteg vagy ilyenek?

-Nem, dehogy.

-Akkor? Mond el, mi az a sürgős? Ami miatt ennyit utaztál?

-Jó, oké. De tudod nem olyan könnyű. Inkább ülj le!

-Jaj Cami! Mi van, kezded rám hozni a frászt.

-Szóval,  azért jöttem ide, mert kiderült valami.

-Mi?-szólt közbe Bill.

-Mondjuk ha nem szólnám közbe folyton, akkor el tudnám mondani.

-Tehát a napokban kiderült, hogy…hogy babát várok.

-Micsoda?

-Nem Bill, ez nem csoda. Terhes vagyok.

-Ez biztos?-kérdezte meglepődött arckifejezéssel.

-Igen, ez biztos. Három tesztet is csináltam, és 2 orvos is megállapította. 6 hetes a magzat. Itt az első ultrahangos kép, ha kiváncsi vagy rá.-Bill megfogta a képet és perceken keresztül csak nézte-nézte. Nem szólt egy szót sem.-Most inkább magadra hagylak, gondolkozz elvégre komoly dologról van szó.-Megindultam az ajtó fele, de Bill megfogott.

-Mit kell ezen gondolkodni?

-Hát, hogy elvállalod e az apaságot, mert nekem meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem. Tehát, ha nem szeretnél részt venni ebben az egészben, akkor megértem.

-Jaj drágám, most komolyan te így ismersz engem? Soha nem tennék veled ilyet. Ez a baba az én gyerekem is, én is ugyanúgy jelen voltam, amikor ő megfogant. Természetes, hogy mindenben melletted leszek. És bár fiatalon, de nagyon jó szülők leszünk.

-Köszönöm! De télleg!

-Akkor viszont az életünk teljesen át fog alakulni.

-Ja viszont azt nem szeretném, hogy miattunk ne foglalkozz a bandával. Tudom, hogy a zene az életed és ezt teljes mértékben elfogadom. Ha nem tudsz annyit foglalkozni, megértem.

-A zene az életem, de mostmár te is az életem része vagy.

-Na jó hagyjuk ezt most. Mennem kell, mert még van egy kis dolgom.

-És mikor mondjuk el az embereknek?

-Majd…talán valamelyik nap együtt vacsizhatnánk anyudékkal és talán akkor.

-Rendben.-Bill megpuszilt én pedig boldogan kisétáltam az ajtón…