Nem igazán tudtam mit szólni, Lara eléggé ki volt borulva, ami nagyon megijesztett. Amikor már picit megnyugodott, megkértem, hogy mondja el, hogy mi a baj.
-Lara nagyon jól tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Kérlek áruld, mert nagyon megijesztesz.
-Tudom…de ez nem olyan egyszerű…de elmondom.
Vett egy mély levegőt, és belekezdett.
-Tegnap, amikor nem voltál itthon és anyudék is elmentek lementem inni egy pohár vizet. Anyáék a nappaliban beszélgettek. Nem nagyon foglalkoztam vele, de meghallottam, hogy rólam beszélnek és…-Lara újból sírni kezdett.-Cami, meg fogok halni, érted?-Egy darabig mozdulatlanul ültem és azt sem tudtam, hogy Lara mit beszél.
-Mi? Ezt nem értem…
-Szóval már hónapok óta erősen fájt a fejem, kétszer pedig elájultam. Anyuék elvittek kivizsgálásra. És kiderült, hogy agydaganatom van. Meg fogok halni…
-Nem Lara ez nem lehet. Nem fogsz meghalni. Elvégre ezt meglehet műteni és minden rendben lesz. Én mindenben melletted leszek, esküszöm.-majd belőlem is kitört a zokogás. Átfutott rajtam a gondoloat, hogy elveszítem a legjobb barátnőmet, ebbe bele sem mertem gondolni. Miután mind ketten összeszedtük magunkat, lementünk, hogy megbeszéljük ezt Deboráékkal is, hátha Lara félreértett valamit. De sajnos nem…Larának télleg agydaganata van. De műthető. Meg is beszélték, hogy másnap bemennek az orvoshoz, hogy mindent megbeszéljenek és minnél hamarabb meglegyen a műtét. Nagyon aggódtam, hogy mi lesz. Billel megbeszéltem, hogy most nem megyek sehova, mert dolgom van. Másnap 6-kor keltünk, mert fél 8-ra az orvosnál kellett lennünk. Természetesen én is elmentem velük. Olyan hihetetlen, hisz pár nappal ezelőtt még minden rendben volt most meg a barátnőm életéért kellett aggódnom. Én a váróban megvártam őket. Nagyon ideges voltam, hogy vajon mi lehet bent. Már fel alá járkáltam. Úgy éreztem most egy jó erős kávéra van szükségem. Lementem a kávé automatához. A gép valamiért nem működött magyarul elnyelte a pénzem is. Próbáltam ütögetni, de hiába. Aztán egy kéz egy erőteljes mozdulattal meg ütötte és kiadta a pénzem.
-Köszi…te?
-Szívesen…
-Grégory, te hogy kerülsz ide?
-Üzleti úton vagyok megint plusz az egyik barátomat kisértem el, mert kisbabája lesz és ultrahangra jöttünk. És te? Csak nincs valami baj?
-Nem, velem nincs. A barátnőmet kisértem el. Kiderült, hogy agytumora van…
-Jézusom, nagyon sajnálom. De megint Németországban találkozunk?! Hogy kerülsz ide?
-Hát karácsonyra jöttünk anyuékkal a barátnőmékhez… Nem változtál semmit, még mindig olyan ari fejed van.
-Te sem változtál, vagy de igen…még szebb vagy.
-Jaj ne mondj nekem ilyet, mert zavarba jövök.
-És Billel még együtt vagy?
-Hát volt két év szünet, de újra összejöttünk.
-Jah értem. Hát nekem mennem kell, a telefonszámom ugyanaz, ha gondolod amíg itt vagyok valamikor összeülhetnénk beszélgetni…mint két barát.
-Rendben. Meddig leszel Németben?
-Január 3-án megyek vissza.
-Én is…akkor majd valamikor csörgök. Nah szia.
Gyorsan visszamentem, hátha már kész vannak és keresnek. Épp abban a pillanatban jöttek ki. Lara eléggé rosszul nézett ki.
-Nah mi volt?
-Hát január 2-án műtenek. Még holnap vissza kell jönnünk, elvégeznek egy-két vizsgálatot még.
-Jaj nyugodj meg, minden rendben lesz.-megöleltem. Éreztem, hogy szinte az egész teste remeg. Annyira sajnáltam. Látszott, hogy fél, amin persze nem is csodálkozom. Amikor hazaértünk Lara azonnal felment a szobájába és magára zárta az ajtót. Beakartam enni hozzá, de rájöttem, hogy jobb ha egyedül hagyom őt. Nem tudtam mit kezdeni magammal, felhívtam Grégoryt, nincs e kedve velem ebédelni. Persze azonnal igent mondott, és egy csendes kis hamburgi étteremben találkoztunk.
-Örülök, hogy felhívtál.-mondta Grégory.
-Igazából muszáj volt valakivel beszélnem. Billék a studióban vannak…Borzasztóan félek. Annyira félek, hogy elveszítem Larát. Tudom, hogy nem szabadna erre gondolnom, de folyton ez jár a fejemben. Elvégre ez egy roppant veszélyes műtét.
-Cami minden rendben lesz. Lara rendbe fog jönni. Higyj nekem.
-Nem tudom…most is bezárkózott a szobába és senkivel nem akar beszélni.
-Tudod mit beszéljünk most más dolgokról. Addig is terelődnek a gondolataid.
Témát váltottunk…Ebéd után mindketten elköszöntünk egymástól, hátha nem találkozunk egy ideig. Haza fele menet egy ismerős autót láttam Laráék háza előtt, azonnal tudtam, hogy Bill az.
-Szia!-köszöntem, majd adtam volna neki egy puszit, de elhúzta magát.-Mi van?
-Kerestelek, de mondták, hogy nem vagy itthon, hívtalak de ki volt kapcsolva a mobilod hol voltál?
-Egy ismerősömmel ebédeltem.
-Kivel?
-Grégoryval. Ha így megfelel.
-Jah értem, már megint felbukkant az életedben. És mit akart, hogy menj hozzá.
-Miről beszélsz? Két éve nem láttuk egymást, csak barátok vagyunk.
-Akkor miért volt kikapcsolva a mobilod? Vagy talán egy hotelbe is betértetek?
-Bill ezt hagyd abba, a hülye féltékenykedésedre van most a legkevesebb szükségem jó?
-De miért nem válaszolsz? Talán igazam van?
-Bill kit érdekel ez? Vannak most fontosabb dolgok is…
-És mi?
-Mi? Például az, hogy Larának agydaganata van és lehet meg fog halni. Nah látod ez!
-Mi?
-Igen…-elkezdtem könnyezni.-Egyáltalán nem fontos, hogy mi van Grégoryval. Lara…Lara a fontos. Január 2-án műtik.
-És hogy van?
-Hogy lenne?! Szarul…szegény teljesen ki van.
-Ne haragudj, megint magammal foglalkozok ahelyett, hogy másra is gondolnék.
Hirtelen Lara jelent meg a lépcsőn. Nagyon komolynak tűnt. Lejebb jött és megszólalt:
-Beszélni szeretnék veled Cami…fontos…
Ez valamivel hosszabb lett remélem tetszik. Vélemények!!! :)
