Mindaketten kicsit megijedtünk. Úgy döntöttem, hogy most egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy mi van velem és Billel, hanem az a fontos, hogy Lara jól legyen. Megkértem Billt, hogy most inkább menjen el. Láttam a szemében, hogy nem tetszik neki a dolog, és hogy velem szeretne lenni, de csak a barátnőmmel akartam foglalkozni. Miután Bill elment, Larával leültünk a kanapéra.

-Látom, hogy Billel nincs most minden rendben. Cami, nem akarom, hogy miattam veszekedjetek. Jó?

-Jó...de mit akartál mondani?

-Ja, igen. Hamarosan meg fognak műteni, és hogyha nem úgy alakulna a dolog, magyarán, ha meghalnék...ne szólj közbe!-parancsolt rám.-Akkor kérlek vigyázz anyuékra és Tomra. Légy velük a nehéz időszakban. És te nyugodtan találj másik bnőt, akivel megosztod minden örömöd és bánatod.

Attól még ugyanúgy a szívedben leszek...

-Jaj Lara, ne mondj nekem ilyeneket. Nem fogsz meghalni. Jól leszel. A

műtét sikerülni fog, és minden okés lesz.

-Én is ebben reménykedem, de ha mégsem, akkor ígérd meg nekem, hogy megteszed amire kértelek!!!

-Persze, hogy megteszem...-szorosan megöleltük egymást, éreztem Lara

reszkető testét, ahogy a félelem teljesen átjárja minden porcikáját. Nagy szüksége van rám, éreztem...

Mindent összepakoltunk a kórházba. Lara szülei már vártak bennünket.

Még elköszönt a szobájától, hátha többet nem jön ide vissza. Tom ragaszkodott hozzá, hogy bejöjjön velünk. A nagy csipet-csapat elindult. Mire beértünk Lara orvosa várt bennünket. Látszott az arcán, hogy nagy műtét elé néz. Az egyik nővér bekisérte a szobába, mi pedig kint vártunk. Billel elmentünk forró csokit inni.

-Jaj annyira félek, hogy vmi baj lesz. Lara teljesen úgy fogja fel, hogy meg fog halni. Még a szobájától is elbúcsúzott. Tegnap megkért, hogy ha nem lesz, akkor vigyázzak a szüleire és Tomra...

-Elhiszem, hogy tart ettől az egésztől. Elvégre nem egy térd műtétről van szó. De minden rendben lesz, meglátod.

-Bill, sajnálom, hogy olyan bunkó voltam múltkor. De nem vagyok vmi jó passzban.

-Tudom, megértelek.-majd adott egy puszit. A forró csoki után vissza mentünk anyuékhoz és csak vártunk. Kb negyed óra múlva tolták be Larát a műtőbe. A tekintete óriási félelmet sugallt, majd eltűnt az ajtó mögött...

A műtét úgy 3,5 órás volt. Mintha egy nap lett volna, folyton az órát néztem és mindig, csak 5-5 percek teltek el. Majd kijött az orvos. Mindenki hirtelen felpattant és a választ várta.

-Hogy sikerült a műtét Dr. Úr?-kérdezte Lukas.

Az orvos mély lélegzetet vett, majd megszólalt.

-A műtét során minden rendben volt.-mindannyiunk szívéről nagy kő esett le.-Nem volt semmiféle komlikáció, és a tumort is sikerült eltávolítani. Az elkövetkezendő 24 óra még válságos, de minden esély megvan a gyógyulásra.

-Köszönjük!-szólt közbe Debora.

1 héttel később...

Lara a mai napon megy haza a kórházból. Szerencsére minden rendben volt az elmúlt egy hétben. Még 6 hónapig kell minden 2. hétben ellenőrzésre jönnie, autána csak fél évente. Anyuékkal csak elbúcsúzni mentünk be a kórházba. Mert sajnos haza kell utaznunk. Én még így is tovább "lógtam" itt. Anyuék gyorsan elintézték a búcsúzkodást, majd pedig én következtem. Lara épp öltözködött.

-Mikor jönnek érted?-kérdeztem.

-Hát sztem 1 múlva. Jaj úgy fogsz hiányozni.

-Te is nekem. De ott az msn. Milyen jó, hogy ilyen fejlődő világban élünk.-mosolyogtam.

-De még mennyire.

-Uhh sietnem kell, mert nemsokára indul a gépünk. Hát jó legyél és vigyázz magadra. Aztán msn, telefon...

-Rendben. Te is vigyázz magadra.-még utoljára megöleltük egymást, majd kimentem a szobából.

A reptéren Bill és Tom várt arra, hogy elköszönhessen tőlem. Nem igazán tudtam túl sokat mondani. Szorosan megöleltem őket. Tom beült a kocsiba. Addig megpróbáltam Billtől elbúcsúzni, de nagyon nehéz volt.

-Legszívesebben sírni tudnék és el sem mennék, de sajnos muszáj...

-Tudom...nagyon vigyázz magadra és ha megérkeztetek azonnal hívj fel. Nagyon szeretlek és rohadtul fogsz hiányozni.-megölelt majd megcsókoltuk egymást. Szorosan öleltem ahogyan csak tudtam. Anyáék már intettek, hogy ideje mennem. Még1x megpusziltam, majd eltűntem az emberek között...