Aznap este kaptam egy telefonhívást. Tom volt az…megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel, de úgy döntöttem, hogy nem leszek paraszt, mint amilyen ő volt.

-Szia! Mondjad!-szóltam a telefonba.

-Öhhm, Helló! Szeretnék veled személyesen beszélni, ráérsz még ma?

-Jó, gyere át, mert nem szeretnék sehova menni.

-Persze, jójó, akkor 20 perc és ott vagyok.

-Rendben! Szia!

Biztos voltam benne, hogy nagyon-nagyon megbánta amit mondott és átjön bocsánatot kérni. Hát kíváncsian vártam, hogy milyen magyarázatot ad a bunkó viselkedése miatt. Alig telt el 20 perc meg is érkezett, eközben Lara is betévedt a házba.

-Sziasztok!-köszönt halkan Tom.

-Helló! Hogy összegyűltünk, hát te mit keresel itt?

-Camihoz jöttem, mily meglepő. Van egy kis megbeszélni valónk.-Tom.

-Jajó, fogom az adást, már megyek, nyugi.

Lara felment a szobájába, mi pedig beültünk a nappaliba.

-Mondd gyorsan amit akarsz, mert elég fárasztó nap volt.

-Hát biztos tudod miért jöttem. Bocsánatot akarok kérni, nagyon bunkó voltam és ronda dolgokat vágtam a fejedhez. Semmi nem igaz abból, amit mondtam, csak…

-Csak félsz, hogy elveszíted Billt.

-Igen..-hajtotta le Tom a fejét.

-Felejtsük el ezt az egész vitát. Télleg nem volt szép, amiket mondtál, de elfelejtem neked.

-Biztos nem haragszol?-kérdezte.

-Nem..-hirtelen egy hatalmas nyilalást éreztem a hasamban. A fájdalomtól azonnal összerogytam. Tom riadtan kapkodta magát.

-Jézusom, mi a baj?

-Áhh, nagyon fáj. Hívd fel az orvosom, a telefonomban Dr. Franz Scharbert néven van.

-Nem kéne a kórházba menni?

-Csináld amit mondtam, mondd neki, hogy nyilal a hasam és alig bírok megmozdulni és jöjjön ide.

A hangzavarra Lara is lerohant az emeletről. Nagyon meg volt ijedve. Elkezdett Tommal kiabálni, hogy miért nem hív mentőt vagy visznek be a kórházba. Elmagyarázott mindent neki. Tom felhívta a dokit, aki mondván max fél óra és itt van. Engem addig feltettek az ágyra. Próbáltam higgadt maradni, hátha csak valami természetes dolog, de nagyon féltem, hogy esetleg komoly baj történhet. Míg vártunk Tom felhívta Billt, elmondta neki mi történt, ő pedig azonnal hozzám sietett. Mint most is, velem állandóan történik vmi. Mindenki nagyon megijedt, elvégre fogalmuk sem volt, hogy mi bajom lehet. Szerencsére az orvos a vártnál hamarabb megérkezett.

-Mondja csak, mit érez pontosan?

-Hát, beszélgettem a barátom tesójával és hirtelen belenyilalt a hasamba és azonnal a földre rogytam.

-Most megnyomom, fáj?

-Áh…igen.

-Jó akkor adok egy fájdalom csillapitót. Nem érte ma vmi nagyobb stressz vagy izgalom?

-Hát az igazat megvallva, elég csúnyán összevesztem egy ismerősömmel és ma elég zaklatott és nyugtalan voltam.

-Akkor itt a probléma. Mindenesetre adtam egy fájdalomcsillapítót, ha fájdalmat esetleg szúrást, nyilalást érez, kérem jöjjön be holnap a kórházba, és elvégzünk egy-két vizsgálatot. Amúgy meg pihenjen, ne erőltesse meg magát, ne idegeskedjen. Javasolnám, hogy 1-2 napig ne keljen fel, csak a legfontosabb dolgait elintézni, ha érti mire gondolok. És bármi van hívjon. Hát addig is viszlát, és vigyázzon magára és a babára.

-Köszönöm!

Lara kikisérte az orvost, majd ő is bejött a nappaliba.

-Hallottad, nem szabad fel kelned. Szerintem az lenne a legjobb ha addig hozzánk költöznél és a gondodat tudnám viselni.-kedveskedett Bill.

-Nem Bill, nem leszek a nyakatokon. Nem kell engem pátyolgatnod, menjetek nyugodtan próbáljatok. Jól vagyok, kipihenem magam és minden oké lesz. Különben meg itt van Lara is. Majd ő őriz engem.

Megbeszéltem ezt Billel, beleegyezett bár húzta a száját. Látszott, hogy mennyire szeretne velem lenni és mindent meg is tesz érte. Jaj hát nem cuki??!! Az éjszakát a kanapén töltöttem, Lara pedig a földön aludt. Nem engedett felkelni, főleg nem lépcsőzni, sőt még ő is velem maradt. Ennyi törődést el sem tudtam képzelni. Reggel mikor felébredtem, finom virágillat keringett a nappaliban. A dohányzóasztalon egy csokor vörösrózsa volt. Felültem és megnéztem a kis cetlit, ami benne volt.

„100 szál rózsa neked, remélem ugyanennyi ideig leszünk együtt. Imdálak…egy titkos hodolód…Bill”

Nagyon édes volt ez tőle. Lara már a konyhában tevékenykedett. Felkeltem megnézni, hogy mit csinál.

-Úristen, mit csinálsz te itt? Neked az ágyban van a helyed, húzzál oda vissza.

-Jaj nincs semmi bajom, amúgy is terhes vagyok, ne nyomorék. Pisilnem elszabad menni, az nincs megtiltva, és hát eléggé kell úgyh…

-Jó, de aztán nyomás az ágyba. Mingyárt kész a reggelid.

-Most rajtam gyakorolsz??

-Mit??-nézett rám felhúzott szemöldökkel.

-Hát a „keresztanyáskodást”.

-Én leszek a keresztanyja?? Jaj de jó!!-majd elkezdett össze-vissza ugrálni.

Addig én jól ott hagytam és elmentem budira. Már azt hittem ott helyben összepisilem magam. Reggeli után úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit sétálni. Természetesen Larával, mert amúgysem mozdulhatok nélküle egy tapottat sem. A környéken sétáltunk, elmentünk fagyizni, amit akkor nagyon-nagyon megkívántam. Megettem vagy 6 gombócot. Azután elhatároztam, hogy látogassuk meg Billéket. Hazamentünk, kocsiba ültünk és irány a próbaterem. Tomék kissé meglepődtek, hogy ott teremtünk, bár Bill szemében egy kis haragot láttam.

-Hát ti? Kaját hoztatok?-kérdezte Tom.

-Kössz Tom, azt hittem valami „Jaj én annyira örülök, hogy itt vagytok” vagy hasonló megnyilvánulás. Amúgy nem hoztunk.

-Cami neked nem pihenned kéne??-förmedt rám Bill.

-Jójó, tegnap óta reggelig fel sem keltem. Ne izélj már, az orvos azt mondta, hogy pihenjek, ne idegeskedj, nem azt, hogy meg sem mozdulhatok.

-De akkor is, nem szabadna idejönnöd.

-Elegem van abból, hogy mki úgy kezel mint vmi halálosbeteget. Terhes vagyok, ennyi az egész..miért  kell így viselkedni velem??

-Én csak vigyázni akarok rátok.

-Jó, de 9 hónapig meg sem mozduljak??

-A szádnak nem kéne megmozdulnia, az lenne áldás…

-Tom fogd be. Na gyere Lara menjünk, azt hiszem mi most nem vagyunk itt kedves vendégek. További jó próbát. Sziasztok!!!!

Jól ott hagytuk őket. Uhh kicsit télleg agyamra megy ez a sok pátyolgatás, ez egy állapot, nem pedig egy betegség. Inkább hazamentünk és DVD-t néztünk.

-Mondd csak Lara most mi van közted és Tom között?

-Hát nem igazán tudom én sem. Amikor nem voltál itt, egyszer-kétszer elmentünk a belvárosba, moziba, meg bulizni, de azóta semmi hír felőle.

-És neked bejön, úgy?-kívnácsiskodtam.

-Hát úgy igen, de nem hiszem, hogy én úgy bejövök neki.

-Jaj, miért ne jönnél be? Szép vagy, csinos, okos, van humorérzéked, szeretsz bulizni, mi kell még?

-Én már semmit nem tudok.-válaszolta. Majd valaki csengetett. Gondoltam, biztos a postás, de aki az ajtóban állt az nem a postás volt…

Várom a véleményeket!!!<3 És Billnek pedig jobbulást!!!!!! És remélem sikeres lesz a műtét!!!<3