Egész éjjel nem tudtam aludni…folyton ezen a dolgon tűnődtem…Bill biztosított róla, hogy vigyázni fog magára, de még sem voltam nyugodt. Úgy döntöttem, hogy nem forgolódom tovább az ágyamban, inkább kimentem a teraszra egy bögre kakaóval. Békésen ültem, néztem a bogarakat és hallgattam a tücskök ciripelését. Majd hirtelen valami mocorgást hallottam. Azonnal felugrottam.

-Ki van ott?-közben letettem a kakaót és felkaptam a seprűt. –Van ott valaki?-közelebb mentem az ajtóhoz.

-Igen!

-Ki vagy? Mit akarsz?-majd a sötétből elő jött az a lány.

-Remélem nem zavarok…

-Mégis mit akarsz? Hogy találtál rám?

-Miután elmentetek, követtelek titeket.

-De mi a szart akarsz?

-Billt…ennyi az egész…

-Te nem vagy normális…már ne haragudj, de Bill szeret engem és nem fogod olyan könnyen megkapni.

-Tudod évek óta apámmal vagyok és Bill minden mozdulatát figyeltem. És jössz te! Mindent tönkre teszel. De ezt megbánod…

-Mit akarsz? Azt hiszed, hogy idejössz, megfenyegetsz és majd beijedek?

-Csak tudod, van egy gyereked, pontosabban lesz. És történhet baleset, ami talán megváltoztatja az életed.

-Na idefigyelj, ha a születendő babámnak baja esik azt nem éled túl…megértetted?!

-Uhh, nagyon megijedtem…

-És most takarodj el, vagy hívom a rendőrséget.

Már készültem be, amikor a csaj elkapta a karomat. Magához rántott és a falhoz szegezett. Egy pisztoly volt nála. Borzasztóan féltem. Nem is magam miatt, hanem, hogy kárt tehet a babában.

-Te beteg vagy…

-Nem, csak szerelmes…és te elvetted tőlem.

-Tudod ami sosem volt a tied, azt nem elvenni.

Megpróbáltam kivenni a kezéből. De nagyon erősnek tűnt. Hiába próbáltam, nem sikerült. Mikor már majdnem megvolt, hirtelen elsült. Azt hittem meglőtte a pisztoly, de nem. Mikor félre mentem, észrevettem, hogy ömlik belőlem a vér. A hasamhoz kaptam, majd hirtelen eszméletemet vesztve a földre rogytam.

***

Mire felébredtem, már a kórház falait láttam. Bill volt az ablakban és mereven bámult kifelé.

-Szia!-köszöntem halkan.

-Jajj édesem, magadhoz tértél?! Hogy érzed magad?

-Hát…elég gyengén. Mi történt?

-Hát valaki meglőtt, és Deboráék a lövésre ébredtek fel. Azonnal lerohantak, majd mikor megláttak értesítették a mentőket. Én is jöttem, amilyen gyorsan, csak tudtam.

-Bill, mi a baj?

-Miért?

-Mert olyan levert vagy…nem csak miattam, igaz?

-Jaj Cami…nem tudom, hogy mondjam el.

-Mit?

-A ba…ba…

-Ugye nem? Bill, mond h nem!!!

-Sajnálom Cami…

-Nem, ez nem lehet…Neeemm…-keservesen sírni kezdtem. Bill szorosan megölelt és próbált vígasztalni. –Miért történt ez? Látod, mondtam, hogy baj fog történni…meg fogok őrűlni…minden a baba körül forgott, elterveztem az életem és most…nincs semmi…

-Nyugodj meg…ne idegeskedj…borzasztó ami történt, de én mindenben melletted állok. Szeretlek és itt vagyok veled…átvészeljük ezt is, esküszöm. És aki ezt tette, meg fog bűnhődni.

-A lány volt…

-Milyen lány?

-Annak a technikusnak a lánya…

-Tessék? Biztos vagy benne?

-Igen…tudod szeret téged és megakarta bosszulni, amiért beléptem újból a képbe…hát sikerült neki.

-Ezt nem hiszem el…a technikus repül, és elintézem, hogy a lánya élete végéig börtönben legyen.

-Bill..várj. Ő nem tehet róla, hogy a lánya ilyen. És különben meg az a csaj beteg. Komoly orvosi segítségre szorul. Mielőtt börtönbe zárnák, előtte hosszú kezelés vár rá.

-Mondd meg nekem, hogy tudsz még most is ennyire jó lenni?

-Azért mert az ilyenek önakaratuk nélkül teszik amit tesznek. És előtte meg kell gyógyuljon, hogy tisztában legyen a tettével. Akár öngyilkos is lehet a börtönben. Most menj és keresd fel az apját…mondd el neki, hogy mi történt, de légy tapintatos. –közben Tom jött be.

-Vigyázz rá, van egy kis elintézni valóm.-Bill elviharzott. Tom leült az ágy szélére.

-Hogy vagy?

-Hát szörnyen…most hogy megtudtam mi történt. Hogy nincs baba…-újra a könnyeimmel küszködtem.

-Elhiszem, hogy mekkora csapás lehet…

-Anya itt van?

-Igen, nagyon ideges. Mindenki nagyon aggódik érted, elvégre volt már közös kórházi élményünk. És most újra az intenzíven. Az orvos is mondta, hogy nagyon kell vigyáznod magadra, hiszen a pár évvel ezelőtti verés, meg most a hasi lövés. Erősnek kell lenned…

-Tudom…de nagyon nehéz. Annyira készültem. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem. Jó anyja akartam lenni. Játszani vele, mellette lenni ha baj van, segíteni neki, szeretni, magamhoz ölelni. És ezt nem tehetem meg.

-Biztos, hogy szörnyű lehet, sosem szeretnék ilyet átélni. Billnek is rettentően nehéz. Ő is készült…sokat mesélt arról, hogy mi mindent meg akar neki tanítani, és hogy ő lesz a legfontosabb neki.

-Hát igen…

-Na jó azt hiszem én most megyek. Te csak pihenj…ha szükséged van valakire, bátran hívj én azonnal jövök.

-Köszönöm Tom, nagyon aranyos vagy.

Miután Tom kiment, sorba jöttek be a látogatók. Anya, Lara, Deboráék. Mit ne mondjak, azért rendesen kifárasztott ez az egész.

Másnap Bill reggel egy csokor vörös rózsával jött be. Elmondta, hogy a Emilie apja teljesen kiborult, amikor Bill elmondta neki a történteket. Szembesítették a dolgokkal és a lány bevallotta, hogy mit tett. Hosszas beszélgetés Billel, utána belátta, hogy komoly orvosi segítségre szorul.

5 hét múlva

Végre távozhatok a kórházból. Két hétig kellett az intenzíven feküdnöm, 3 hete pedig már rendes kórteremben vagyok. Anyuék du-tán jöttek értem Billel. Az orvos megírta a zárójelentést utána indultunk is haza. Otthon kisebb meglepetés vacsorát tartottak nekem, hogy végre otthon lehetek. Láttam, hogy mindenki próbál felvidítani.

-Tényleg köszönöm, hogy ennyit dolgoztatok miattam. Nem kellett volna…de meg mondom, hogy nagyon jól esett. És sajnálom, hogy egy rossz dolog miatt gyűlt össze a család. Tudjátok, télleg borzalmas, a sok tervezgetés a semmiért…de túl leszünk ezen, ebben biztos vagyok. És nem kell előttem elhallgatni a dolgokat, mármint ne legyen lelkiismeret furdalásotok, ha megemlítitek előttem a babaszót. Nem könnyű, de átlépem idővel ezt is. Tehát tényleg köszönöm.

Bill közölte velem, hogy 2 hónapos turnéra mennek és itt kell hagyjon most, ebben a nehéz időben. Mondta, hogy ha kell, akkor lemondja és átteszik másik időre. De nem kell. Tudom, hogy ez fontos nekik, és nem akarom, hogy miattam lemondják. Persze jó lenne, ha itt lenne, de nem baj. Itt vannak a barátaim és anyu. Minden rendbe fog jönni…

Na újabb rész. Bocsi, hogy régen írtam, de nem nagyon voltam itthon. Várom a kommenteket!!  Pussz és Mindenkinek jó nyarat kívánok!!!