A nagy találkozás után inkább hazamentem. Nagyon felzaklatott ez a dolog, de tudtam, hogy Emilie önakaratán kívül beszél. Nem hibáztattam, mert ez egy betegség, de persze, azért nagy erő kell, hogy tovább lépjek. Otthon Lara nagyon belefeledkezett az éneklésbe, észre sem vette, hogy ott vagyok. Mosoly szaladt a számra…mikor meglátott zavartan lekapcsolta a hifit, és érdeklődött a találkozásról.

-Na mi volt?

-Ez a csaj nem normális…nekem akart jönni és szitkozódott.

-Én mondtam, hogy nem komplett, de szerintem be se kellett volna menned…nem apróság történt veled, pihenned kéne…és nagyon jól tudod, hogy a te esetedben ez mennyire fontos…hiszen 2 és fél évvel ezelőtti „baleset” nyomait mindig érezni fogod és most a lövés…jobban oda kéne figyelned magadra.

-Biztos igazad van…de most mit csináljak? Muszáj valahogy lekötnöm magam, hogy eltereljem a gondolataimat.

-Tudom…-majd csengettek.

 Lara gyorsan ment ajtót nyitni, én addig ledőltem a kanapéra. A kedves vendéget Lara bevezette a nappaliba. Grégory volt. Drága bnőm gyorsan felsuhhant az emeletre.

-Hát te?-néztem rá, közben felálltam és adtam neki, amolyan baráti puszit.

-Csak gondoltam megnézlek, hogy mi újság veled…

-Semmi extra. Voltam ma Emilinél..tudod aki a lövést okozta. Teljesen kész a csaj…nekem akart jönni, de szerencsére az őrök lefogták.

-Képes voltál bemenni?

-Hát nehezen, de igen…

-Nagyon erős vagy…kevés az ilyen akarattartó lány.

-Nem vagyok én erős…próbálok az lenni, erősnek mutatni magam, de legszívesebben benn lennék az ágyban és egész nap sírnék…de tudom, hogy ezzel nem érek el semmit…és tovább kell lépnem…

-Bármit mondasz, akkor is erős vagy…

-Baj van?

-Miért?

-Hát olyan furcsa vagy…mintha akarnál valamit mondani, csak nem mernél.

-Hááát, van valami. Lehet, hogy őrültségnek fog hangzani. Tudod két nap múlva haza kell mennem, és arra gondoltam, hogy velem tarthatnál…persze, csak egy – két hétig. Megismernéd Párizst, álmaid városát, ahogy mondtad. Kicsit kikapcsolnál és jobban megismerhetnélek.

-Uhh…hát mit is mondjak…természetesen nagyon szeretnék elmenni, de Bill…

-Bill pár hónapig távol lesz…semmi nem fog történni nyugodj meg..csak mint két jó barát, komolyan. Kérlek gondold át.

-Rendben, meggondolom, és akkor holnap felhívlak. Jó?

-Remek…na akkor pihenj és várom a válaszod. Szia.

Hát mit mondjak ez a bejelentés kissé meglepett. Grégoryval hetekig Párizsban…elmondtam Larának és ő azt tanácsolta, hogy menjek el, hiszen ez csak egy baráti gesztus és nekem is jót tenne. Úgy döntöttem felhívom Billt és megkérdem őt is…meglepett a kedvessége…mármint mindig kedves, de Grégoryt nem szívleli, most mégis azt mondta, hogy menjek el és pihenjek egy kicsit. Azért még jobban átgondoltam, és anyuval is beszéltem a dologról.

Másnap elmentem Grégoryhoz a hotelbe.

-Szia. Zavarlak?

-Nem, dehogyis. Mi járatban?

-Hát beszéltem az otthoniakkal és elhatározásra jutottam.

-És?

-Rendben, elmegyek veled…de csak egy hét.

-Fantasztikus, nagyon örülök, hogy így döntöttél. Szerintem még ma pakolj össze és holnap reggel 7-re érted megyek, mert ugye 2 órával hamarabb a reptérre kell érni.

-Jójó…kész leszek. Na megyek, elintézek pár dolgot. Szia!

Remélem nem fogom megbánni…de Grégoryval barátok vagyunk..biztos csodásan fogom magam érezni. Átgondoltam az itthoni dolgokat és megterveztem picit az életemet. Miután hazajöttem, szerényen berendezkedek az új házamba, szeptemberben pedig beiratkozok az egyetemre. Miután rendbe tettem magam, összepakoltam, eljött az este. Izgatottan feküdtem le, tudván holnap nagy utazás vár rám…

Reggel korábban felkeltem, felöltöztem, kisminkeltem magam, majd indultam is ki, a taxihoz. Anyuék jó pihenést kívántak én pedig széles mosollyal vágtam neki az útnak. Szerencsére hamar odaértünk, és semmi nem volt a repülőn sem. A reptéren Grégory autója állt…az egyik boltba be akartam menni…Grégory beállt a parkolóba, én pedig gyorsan bementem. Kifele menet hatalmas szatyrokkal felszerelkezve igyekeztem a kocsihoz. A nagy hirtelenséggel száguldozva neki mentem valakinek, én a szatyrokkal a földön végeztem.

-Na ez fasza. Most minden élelmiszert szedhetek össze.

-Ne haragudj, gyere hadd segítsek…

-Köszi…

-Te?

-Fernando?-igen..bárkire számítottam, de hogy összefutok egy kedves ismerősömmel, arra nem…

Most elutazok pár napra, ezért írtam egy rövidke részt. Nem lett valami nagy szám, de azért remélem kárpótollak titeket. Na pusszi, Cami =)