Abban a pillanatban anya felpattant a kanapéról és kiment. Tudtam, hogy nagyon mérges rám, de nem tudtam mit tenni. Mindenki összenézett, én pedig anya után mentem.

-Anya, tudom, hogy mérges vagy…de nem szeretném, ha haragudnál rám.

-Azt hittem, hogy vagyunk annyira jó kapcsolatban, hogy elmondd nekem, hogy terhes vagy.

-Anya…tudom, de ha elmondom, akkor tuti, hogy ellenezted volna. És jöttél volna a szokásos szöveggel.

-Kislányom..most érettségiztél le, és akkor közlöd, hogy terhes vagy?! Valahogy úgy képzeltem az életed, hogy leérettségizel, folytatod a tanulmányaidat egy neves egyetemen vagy főiskolán és olyan 27 éves korodban családot alapítasz.

-Már nem vagyok a kislányod..felnőtt nő vagyok, saját rendelkezésekkel. Én sem terveztem, de így alakult.

-Még nem késő tenni ellene. Tönkre akarod tenni az életed? Camila még nem késő elvetetni. Nem vagy érett egy gyerekhez.

-Nem..hallod nem, nem fogom elvetetni. Ő nem tehet róla, hogy megfogant, csak én és Bill. És hiába vagyok 19 éves, akkor is megtartom és felnevelem. Amúgy meg később is mehetek egyetemre.

-És Bill? Cami, Bill egy sikeres banda frontembere, azt hiszed, hogy feladja miattad és a gyerek miatt az életét. Egyedül maradsz és akkor majd jöhetsz hozzám, hogy segítsek. Bill nem fog leállni melletted ennyi idősen, hogy éjszaka gyereksírásra ébredjen.

-Elég volt..fejezed be. Most láthatod miért nem mondtam el. Meg szerettem volna kímélni magam ettől a sok, hülye szövegtől. Azt hiszed mindig neked van igazad. Elég volt. Menj el légyszives. Most nem szeretnék veled beszélni.

-Cami gondold át, ne tedd..

-Menj el, most! Szia!-bementem a házba és becsaptam az ajtót.

Tudtam hogy ez lesz. Kezd elegem lenni abból, hogy anya beleszól az életemben. Tudom, hogy az anyám, de mégis miért akar irányítani? Egyedül is el tudom dönteni, hogy mit akarok és, hogy mi jó nekem. Nincs szükségem arra, hogy vki megmondjam nekem. Felmentem a szobába és Tv-t néztem.

-Bejöhetek?-jelent meg az ajtóban Bill.

-Persze…

-Mondd jól vagy?

-Igen…

-Cami nem szeretnék beleszólni, de szerintem nagyon csúnyán beszéltél anyukáddal. Ő csak aggódik érted és nem akar rosszat. Azt hiszem minden anya így reagálna, ha kiderülne, hogy az éppen leérettségizett, 19 éves lánya babát vár.

-Jó, de én már eldöntöttem, hogy mit akarok és meg fogom tartani a babát. Ha kell egyedül is felnevelem, ha úgy döntesz inkább nem tartasz velem.

-Jaj ne mondj ilyet. Már megmondtam, hogy mindben melletted állok. És együtt felneveljük a babát.

-Akkor meg zárjuk le a témát.

-De előtte nem kéne valamit tenned?!

-Mit?

-Például bocsánatot kérni az anyukádtól.

-Majd meggondolom.

Az éjszakát Laráéknál töltöttem. Bill még az este elment. Nem nagyon tudtam aludni, folyton a veszekedés járt a fejemben. Beláttam, tényleg nagyon csúnyán beszéltem anyával. Úgy döntöttem holnap reggel elmegyek hozzá és bocsánatot kérek. Már korán reggel felkeltem és elindultam anyuhoz. Ha jól tudom, egy hotelben szállt meg, miután elzavartam. Megkérdeztem Debora-t, hogy hol. Megtaláltam a hotelt és megkérdeztem melyik szobában lakik anyu. Kopogtam, de senki nem nyitott az ajtót. Már indultam volna, amikor hirtelen ajtónyitást hallottam.

-Szia Cami!

-Szia…bemehetek?

-Persze..ülj csak le.

-Nem, csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Ne haragudj, hogy így beszéltem veled. Csak tudod most minden úgy összejött. Elhiszem, hogy nem tetszik, hogy 19 évesen gyerekem lesz, esküszöm én sem így terveztem, de ha már így alakult, akkor elfogadom és a lehető legjobb anyja leszek ennek a babának. Ezt megígérem.

-Jó, elfogadom a döntésed. Biztos vagyok benne, hogy jó anya leszel és mindenben melletted állok.

-Köszönöm!-megöleltem. Jól esett, hogy végre mellém állt és elfogadta a döntésem. Megkértem, hogy jöjjön el velem és nézze meg a leendő házam. Egyébként megvettem a házat. Boldogan elkísért és megnézte. Tetszett neki, szerinte is ideális otthon lesz. Miután megmutattam neki, elmentünk Laráékhoz. Debora megkérte anyut, hogy maradjon náluk és ne egy hotelszobában szálljon meg.

***

Másnap reggel jó sokáig aludtunk Larával. Túl sok minden történt mostanában, ideje volt kipihenni magunkat. Mikor felébredtem eszembe jutott, hogy ma lesz Billék nagy koncertje, amin természetesen ott a helyünk. Miután felkeltem, gyorsan átkocsikáztam Billékhez, hogy megbeszéljem vele az esti koncertet. Mindent egyeztettünk, 3-ra legyünk kész és a fekete sötétített kisbusz jön értünk. Fantasztikus. Hazamentem és elmondtam Larának a fejleményeket.

-Cami nem rossz döntés terhesen koncertre menni?-kérdezte anya, miközben leültem a konyhában.

-Nem, dehogy. Legalább megszereti az apja zenéjét.

-Hát te tudod…nem szólok bele.

-Azért tanácsokat adhatsz..de ezt elutasítom.-mosolyogtam, majd adtam anyunak egy puszit és felmentem Larához. Nagy meglepetésre olvasott. Igen Lara olvasott. Gondoltam itt valami baj van, ha Lara a szokásos szennylapok helyett normális, átlagos könyvet tart a kezében.

-Mit olvasol?-kérdeztem.

-Rómeó és Júlia…de nagyon tetszik.

-Ohh az télleg jó, nekem is nagyon tetszett, asszem 3x olvastam.

-Nem izgulsz a koncert miatt?

-Miért izgulnék? Hisz nap mint nap kapcsolatban vagyunk velük..de nem tudom, hogy megyek e.

-Mi van?-néztem döbbentem Larára.

-Nem tudom..most megint találkozni Tommal…

-Jaj kit érdekel Tom??!! Én ott leszek neked, ennyi az egész. El kell jönnöd, nah légyszike…

-Nem tudom…

-Lara rád ugrok és megverlek.

-Uhh de megijedtem…na jó elmegyek.

Ez az..mondtam magamban. Ebéd után elkezdtünk készülődni. Nekünk muszáj 2 órával hamarabb elkezdeni, mert mire kiválasztjuk, hogy mit vegyünk fel az minimum 1 óra és hát még ott van a többi dolog. Kicsivel hamarabb elkészültünk, majd Billék kis fekete busza meg is érkezett. A fiúk csendesen ültek a buszban és meg sem szólaltak, biztosan a nagy izgalom miatt. A gondolataik teljesen máshol jártak. Amikor odaértünk hatalmas rajongó tábor várta a fiúkat. A hátsó bejárathoz mentünk, ahol a fotósak próbáltak képeket készíteni a fiúkról. A testőrök gyorsan bevezettek mindenkit.

-Bill izgulsz? Olyan idegesnek tűnsz..

-Igen, nagyon…minden koncert előtt izgulok…de most kifejezetten.

-De miért?-kérdeztem, majd leültem az egyik fotelbe.

-Talán, mert te is itt vagy és meg akarok felelni neked is.

-Jaj, miattam ne izgulj…imádom ahogy zenéltek…ügyesek lesztek.-adtam neki egy puszit.

Közben a fiúk elmentek egy gyors próbára, addig én Larával beszélgettem. Kérdeztem, hogy mennyire érzi zavarban magát Tom miatt, de a kérdést csak egy gyors „semennyire” követte. Biztos voltam benne, hogy nem mondd igazat, amikor Tom közelébe került vagy azonnal elment, vagy próbált messzebb kerülni tőle. Kimentem picit körül nézni. A folyosón volt egy fiatal lány, meglátta, hogy a TH öltözőjéből jövök és mikor ránéztem a szemében a keserű gyűlöletet láttam. Fogalmam sem volt, hogy miért, de borzasztó érzés kapott el, mintha valami baj történne. A lány tekintete nagyon megijesztett. Azonnal visszamentem az öltözőbe.

-Már itt is vagy?-kérdezte Lara, mialatt egy zacskó chipset tömött magába.

-Igen..

-Baj van? Olyan zaklatottnak tűnsz…

-Nem tudom..kimentem és ott volt egy lány.

-Wow…ebben mi a meglepő??

 -Az ahogy rám nézett...sugárzott belőle az utálat. Egy rossz érzés kapott el, mintha egy jel lenne, hogy vigyázzak, mert valami baj fog történni.

-Nyugodj meg…nem lesz semmi baj.-majd megölelt. Azt a tekintetet sehogy nem tudtam kiverni a fejemből, a szemem előtt volt a lány szúrós szemei. Idegesített, nagyon. A próba után a srácok kiosztottak pár autogramot, majd elkezdődött a koncert. Fantasztikusan éreztem magam. Utána lefürödtek, majd indultak is haza. Mikor beszálltunk a kisbuszba, az a lány újból megjelent. Rá néztem, majd beszálltam a buszba.

-Bill ismered azt a csajt?

-Igen, ő azt hiszem az egyik technikus lánya, de nem biztos. Miért?

-Semmi…csak kérdeztem..Bill kérlek ígérd meg, hogy vigyázol magadra.

-Jó, de miért? Jól vagy?

-Rossz megérzésem van, úgy érzem valakivel valami baj fog történni, kérlek légy óvatos. Nem akarom, hogy baj legyen.

-Rendben, de nyugodj meg szerelmem, semmi baj nem lesz…

Várom a véleményeket!!! Kösziii =)