2 hét múlva…

Reggel egy hangos telefon szóra ébredtem. Próbáltam felfogni, hogy mi is történik, lassan lemásztam az ágyról és felvettem. Egy morgó hangú férfi szólt bele.

-Camila?

-Igen én vagyok, ki keres?

-Carlos Vivialdi vagyok, és mivel gyors elutazása miatt nem tudtuk önnel közölni az érettségi feladatok eredményét, ezért telefonon kell tájékoztatnunk. A matek 3-as lett, az angol, magyar, 5-ös, a történelem 4-es. Gratulálunk, ez azért elég jó eredmény.

-Köszönöm, akkor az érettségi bizonyítványt mikor kaphatom meg?

-Hát ha mindent eltudunk intézni, egy-két hét múlva.

-Rendben, köszönöm. Viszonthallásra!

Áááhh leérettségiztem, el sem hiszem. Annyira boldog voltam, akár az ablakon is ki tudtam volna ugrani. Végre befejeztem a gimit. Komolyan gondolkodtam azon, hogy hogyan tovább, hiszen most hogy terhes vagyok, nem tudom, hogy bevállalhatok-e egy főiskolát. Amúgy nekem már icipicit látszik a hasam, nem feltűnő, de már vmi kis domborulat látszik. A jó hír hallatán, már nem tudtam aludni. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem reggelizni.

-Szia édesem!-üdvözölt Bill, majd megpuszilt.

-Szia! Áhh képzelt hívtak a gimiből, hogy sikerült az érettségim. Matek 3, töri 4, magyar és angol 5.

-Ohh nagyon ügyes vagy…

-Köszönöm. Jaj, de most fogalmam nincs, hogy mi legyen. Már nem hiszem, hogy értelme lenne fősulira menni, elvégre a hasam már gömbölyödik, és…

-Hát sztem, ha majd a baba 2-3 éves lesz, akkor menj. Én úgy gondolom. 21-22 évesen nem gáz egyetemre vagy főiskolára menni.

-Áhh jut eszembe, ma jön haza Lara. Bill ma el kell menni megnézni azt a házat.

-Melyiket?

-Tudod, ami itt van 2 utcányira.

-Ja tudom, jó, hát akkor még de-t elmegyünk próbálni, aztán olyan 3-4 körül mehetünk is.

-Okés, én meg ma kimegyek Lara elé a repülőtérre, nagyon eseménydús nap lesz.

Gyors reggeli után, Bill elment Tomékkal a próbaterembe, én pedig összekaptam magam és elindultam Laráért. Szerencsémre, egy óriási dugóba kerültem. Még jó, hogy hamarabb elindultam. Kb. 1,5 óra volt, mire kijutottam a forgatagból. Így is késtem egy kicsit, mert Lara két nagy bőrönddel várt már engem az épület bejáratánál. Bepakolta a csomagtartóba a cuccait, majd szállt is be.

-Sziiia! Annyira hiányoztál..milyen volt, jól érezted magad? Jaj mesélj már!-közben szorosan magamhoz öleltem.

-Te is hiányoztál, minden jó volt, visszacsöppentem kicsit a „gyerekkoromba”. És te? Húzd már fel a pólód, ohh már látszik a pocid.

-Még nagyon pici, épp csak egy domborulat. Amúgy én is jól vagyok, jól teltek a napok, leérettségiztem, ma megyek háznézőbe.

-És hol?

-Billéktől két utcányira van egy szép kisház.

-De legalább tőlem sem leszel távol.

-És átgondoltad ezt a Tomos ügyet?

-Igen, és arra jutottam, hogy sok fiú van még rajta kívül, és ha nem lesz semmi, akkor tovább lépek. Nem fogok leragadni mellette.

-Értem. Ennek örülök, hogy rendeződtek benned a gondolatok.

-Én is.

Természetesen a beszélgetést nem hagytuk abba, rengeteget mesélt, arról, hogy mit csinált ez alatt a 3 hét alatt. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy tényleg nagyon felszabadult és vidám lett, kellett neki ez a változás. Első utunk hozzájuk vezetett. Deboráék boldogan üdvözölték és örültek, hogy újra látják a lányukat. Miután megebédeltünk és Lara is kipakolta a cuccait, elmentünk Billékhez. Megbeszéltük, hogy várjam meg, mert délután ott találkozunk és indulunk megnézni a házat. Pár perccel később Bill hívott, hogy nem tud jönni, mert vmi fontos megbeszélés van a producerekkel a hétvégi koncert miatt. Fantasztikus…gondoltam magamban.

-Mi a baj?-kérdezte Lara, miután letettem a telefont.

-Bill nem jön…megbeszélés van. Gondoltam, hogy ez lesz, mit is várhattam tőle. Folyton kérek vmit, hogy jöjjön el velem ide, jöjjön el velem oda, mindig mondja, rendben ekkor találkozunk és mikor odajutunk, addigra meg hív, hogy mégsem tud jönni…elegem van.

-Jaj elhiheted, hogy neki sem könnyű, elvégre egy sikeres banda frontembere, rá még több feladat hárul, mint a többiekre. És biztos, hogy szívesen menne veled.

-Nem tudom…lehet. Na de menjünk, mert 3-ra beszéltük meg a találkozót a ház tulajjal.

Rosszul esett, hogy Bill megint lemondta a programot. lehet, hogy csak túlkombinálom a dolgokat, de jól esne, ha ilyenkor mellettem lenne, mert nem szeretnék hülyeséget csinálni és ő azért sokkal jobban ért az ilyenekhez. De be kell látnom, hogy Bill nem hétköznapi ember és számára mindig is a zene lesz az első…Larával megnéztük a házat, és én amennyit értek hozzá, sztem nagyon ideális lesz számomra. Elegendő benne a hely, kert is van hozzá, vannak fák, bokrok, és az ár sem rossz. Mindenesetre abban maradtam, hogy még átgondolom és akkor holnap fel is hívom.

***

Este Bill elég fáradtan jött haza. Éppen a bőröndömbe pakoltam, amikor bejött a szobába.

-Mit csinálsz?

-Összepakolok. Most, hogy Lara hazajött nem akarom, hogy egyedül legyen otthon, ezért visszaköltözök, úgyis csak átmenetileg jöttem ide.

-Itt hagysz?

-Úgyis tudtad, hogy ez lesz.

-Baj van?

-Nem semmi…-közben pakoltam a táskába.

-Kicsim látom, hogy van valami. Haragszol rám?

-Nem…

-Na nézz ide! Mi a baj?

-Az, hogy sosem jössz el velem sehova. Mindig beszélünk, hogy eljössz ide, oda, aztán meg lemondod, mert vmi fontos közbe jött.

-Ne haragudj, csak tudod nagyon elfoglalt vagyok. Készül a lemez, akkor koncert megbeszélések vannak.

-És az ,hogy velem is foglalkozz az már nem fér az idődbe, semmi gond megértem, lassan tudatosul bennem, hogy a zene az első az életedben.

-Jaj életem, ne mondd ezt. Te és a babánk az első, hidd el, csak nem mindig alakulnak így a dolgok. És amúgy milyen volt a ház?

-Szép, pont elegendő hely van, kert, és az ár is jó.

-Miben maradtatok?

-Holnap hívom. Na de Bill most télleg megyek. Majd beszélünk…

-Miért nem maradsz? Csak ma éjszakára? Olyan rég voltunk már együtt.

-Mert sosincs időd rám. De most megyek, megígértem Larának.

-Jó..

-Szia édes!-megpusziltam, majd a bőrönddel együtt kibattyoktam.

Larával az egész éjszakát átdumáltok. Végre egy olyan igazi csajos beszélgetés volt. Idegesítő volt, hogy folyton a hasamat fogdosta. Hiába mondtam, hogy még nem érezni semmit, de kibírhatatlan volt. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a földön fekszem. Biztosan leestem vhogy, vagy ki tudja, lehet Lara rugdosott le. Mindegy, nagy nehezen felálltam. Az éjjeli szekrényen két tálca volt, jó kis reggelivel. Na mondtam magamban, most jól befogok kajálni. Amúgy már kezdtem érezni, hogy egyre többet szeretnék enni, de kordában kell magam tartani, ha nem szeretnék dagadt bálna lenni.

-Te már megint eszel?-rontott be a szobába Lara.-Komolyan mondom lassan akkora leszel mint egy mamut.

-Kössz Lara, kedves vagy. Nem elég, hogy lerugdosol az ágyról még beleszólsz abba is, hogy mennyit eszek.

-Csak vigyázok az alakodra.

-Fantasztikus.

-Ja, anyud hívott és mondta, hogy ma du-tán érkezik a gépe.-e mondat elhangzása után, a kaja is megakadt a számban.

-Anya ide jön? Bazz meg, nem is tudja, hogy gyerekem lesz, ha megtudja, úristen mi lesz itt. Nem kéne neki elárulni.

Anya kb. du-tán 4-5 körül érkezett. Mindenkinek, elmondtam, hogy egy szót se szóljon a terhességemről. Megígérték, hogy tartani fogják a szájukat. Egyébként féltem, hogy netán anya észreveszi, hiszen azért ilyenkor teljesen más az ember, és egy anyának ez biztos feltűnik.

-Jaj szia kicsim! Hallom sikerült az érettségid.

-És ezt ki mondta?

-A madarak csiripelték.

-És amúgy jól vagy? Olyan más hogy nézel ki, vagy csak lehet, azért mert régen találkoztunk.

-Biztos anya.-egy pillanatra megállt bennem az ütőér.

 Közben Bill is megérkezett. Boldogan üdvözölték egymást anyával, mint akik ezer éve nem találkoztak. Mindenki bement a nappaliba.

-És mit szólsz a leendő babánkhoz?-kérdezte Bill. Én egy hatalmasat böktem Billen.-Nem mondtad el neki?

-A mihez?

-Semmi anya, Bill nagyon vicces kedvében van.

-Cami te terhes vagy?

-Nem anya, nem.

Majd Tom is megérkezett. Mondtam magamban, már csak ez hiányzott.

-Hoztam neked valamit.-majd egy kis szatyrot adott nekem. Egy kis sárga rugdalózó volt. Mikor megláttam azonnal visszaraktam.

-Mi az?

-Semmi anya, olyan kiváncsi vagy. Inkább mesélj, hogy hogy utaztál..

-Cami...te télleg terhes vagy.

-Persze, hogy az. Most nem értem…-szólalt meg Tom. Na azt hittem agyon verem. Anya döbbent szemekkel nézett rám, én pedig csak próbáltam mosolyogni…

Várom a véleményeket! J