A reggelinél nagyon szótlan voltam, ami persze anyunak is feltűnt. Azonnal rákérdezett, de én nehezen vettem rá magam, hogy elmondjam neki.
-Cami, tudod jól, hogy nekem mindent elmondhatsz. Baj van?
-Nem csak olyan rosszul érzem magam.
-De miért?
-Tegnap Billel elég közel kerültünk egymáshoz megint, és akár meg is történhetett volna, de én nem akartam. Mert Billnek barátnője van, és amúgy magamban nagyjából lezártam már ezt a dolgot, erre most megint…szerinted hülye vagyok, hogy visszautasítottam?
-Cami, egyáltalán nem vagy hülye. Neked kell tudni, hogy mi az, ami szeretnél és mi az amit nem. Úgy érezted, hogy ez nem helyes, és jól döntöttél.
-Jajj nem tudom, de már elegem van. Úgy szeretnék legalább egy kis időre eltűnni innen és nem találkozni egy Kaulitz-cal sem.
-Miért nem jössz haza egy kicsit? Kikapcsolódhatnál, és mire kezdődik a „suli” visszajönnél.
-Nem tudom anya. Nem akarok most repülni. Összeszedni a cuccom, ott kipakolni, megint összecuccolni, haza jönni. Nem, nem akarom.
-Jó, csak egy ötlet volt, de ha így aggaszt ez a Billes dolog előbb-utóbb bedilizel.
-Igazad van. Hülye vagyok. Úgyhogy Bill legyen boldog azzal a csajjal, én meg tanulok, bulizok és élem a saját életemet.
Reggli után átugrottam Laráékhoz, persze neki is elmeséltem a Billel történteket és teljesen hülyének nézett. De mostmár csak magamra hallgatok, na jó azért még elfogadom más tanácsát. Larával átbeszéltük a dolgokat, de később megkértem, hogy tényleg hanyagoljuk ezt a Billes témát. Miután hazamentem neki láttam anyuval havat lapátolni. Állandóan esik, így a nap 24 órájában vagy 5x kell pakolgatni a havat. Ezzel készen lettünk, majd bementünk. Úgy döntöttem, hogy minden Billes cuccomat, beleértve ajándékot, képeket összegyűjtöttem, és eltettem a szekrény mélyére.
-Cami kerestek telefonon.
-Ki volt az?
-Tom. Azt mondta, hogy hívd vissza.
-Nah jó feladom. Mit akar? Nem mondta?
-Nem, csak annyit, hogy hívd vissza.
-Jól van. Legyen meg az akarata.
Gyorsan felhívtam, hogy megtudjam mi olyan fontos neki.
-Szia Tom! Miért kerestél?
-Szia! Bocsi, hogy zavarlak. Csak Billt megcsípte egy darázs és tudod, hogy allergiás rá, és bedagadt a fél karja és nehezen kap levegőt. Anyuék elmentek a nagyszülőkhöz. Nem tudnál segíteni nekem?
-Tudod, ha ez a baja természetes, hogy segítek, csak az a probléma, hogy decemberben, -10 fokban, hóban, nehezen tudom elhinni, hogy Billt megcsípte egy darázs.
-Ez valami téli darázs.
-Jajj Tom, könyörgöm ne fárassz. Most azt hitted, annyira hülye vagyok, hogy ezt beveszem?
-Hááát…megfordult a fejemben. Nah jó nem, amúgy csak azért hívtalak, hogy este nincs e kedved DVD-zni.
-Bocsi Tom, de az estét szeretném itthon, anyuval tölteni. Így is alig vagyunk együtt.
-Persze megértem. Bocsi a zavarásért. Akkor majd máskor. De a darazsas jó poén volt nem?
-Fantasztikus. Na helló Tom!
Jézusom. Tudtam, hogy Tom nem százas, de hogy ennyire. Nah mindegy, azt hiszem ezt a csodás „viccet” nehezen heverem ki.
-És anya ma mi a program?
-Cami beszélnünk kell. Muszáj valamit elmondanom. Már elakartam, csak nem találtam a megfelelő alkalmat.
-Jójó, mondjad.
-Rendben. Uhha, szóval tudod amióta apáddal külön mentünk nem nagyon volt alkalmam ismerkedni. De pár hónappal ezelőtt találkoztam egy férfival. Nagyon kedves, udvarias ember. Többször elmentünk vacsorázni, beszélgetni, sétálni.
-Vagyis összejöttetek?!
-Igen. Tudod féltem elmondani, hogy hogyan fogsz reagálni…
-Jajj anya. Én annak csak örülök, hogy te boldog vagy. Mivel apuval külön mentetek nem akarom, hogy magányos légy. Remélem, hogy ebben a férfiban nem fogsz csalódni és boldog leszel.
-Nagyon kedves vagy, örülök, hogy így fogtad fel a dolgot.
-Ez természetes.
Elgondolkodtatott ez a dolog. Mármint sosem hittem volna, hogy az én szüleim elválnak. És most mindketten új társra találtak, nekem meg lett két „mostoha szülőm”. Erre a dologra valahogy nem szívesen gondolok. Anyuval este megnéztünk valami vígjátékféleséget, az biztos, hogy mindketten jót szórakoztunk a filmen. Utána mindketten lefeküdtünk. Valamikor hajnal fél 2 körül arra ébredtem, hogy valaki csenget. Lotti is elkezdett ugatni, és anyu is felébredt. Fél kómásan ajtót nyitottam. Tom volt az. Anyu megnyugodott, hogy nem valami betörő. Bár az biztos nem csengetne. Úgyhogy azonnal vissza is feküdt.
-Tom basszus te mit…csinálsz itt…fél 2kor?
-Ne haragudj, csak nem tudtam otthon maradni, anyuékat nem akartam felkelteni, gondoltam bepróbálkozok nálad.
-Mert engem nem baj, ha felkeltesz.
-Ha zavarok akkor elmegyek…
-Dehogyis, gyere be. Vetkőzz le.
Tom megbarátkozott Lottival. Bementünk a nappaliba. Felmelegítettem a teát, majd elkezdtünk beszélgetni.
-Bocs, tényleg hogy hajnal 2kor zaklatlak.
-Semmi gond. De mi történt?
-Elöszőr is összevesztem Billel, aztán megjött a csaja, tette ott az agyát, én meg mondtam a nagy szart maradok ott. Bocsi, hogy pont erről beszélek neked.
-Nyugodtan. De mi bajod a lánnyal?
-Az, hogy ez hülye picsa. Teszi mindenki előtt az agyát, Bill előtt kis szende, mások előtt meg egy nagyképű hülye dög. A szerencsétlen öcsém fejében meg kavarog a rózsaszín felhő, aztán ha már egy rossz szót is mondasz rá, a plafonon van. Teljesen megváltoztatta ez a lány. Anyu is meghívta a karácsonyi vacsorára, hogy jobban megismerje, de nagyon nem szimpatikus neki.
-Értem. Tehát Bill hülye.
-Igen, és a srácokkal is mondjuk neki, hogy ez a csaj tök kétszínű, képes összeveszni velünk miatta és őt védeni.
-Akkor meg ha ilyen dilis, ne foglalkozz vele. Hagyd rá a dolgot, mert ha kötözködsz, csak vitázik.
Tommal szinte átbeszéltük az egész éjszakát. Valamikor fél 7kor ébredtem fel. Tommal elaludtunk a kanapén. Be voltunk takarva, minden bizonnyal anya kezeskedett róla, hogy „meg ne fázzunk. „ Először azt sem tudtam, hogy mi van. Nagyon fáradt voltam, mert 4-ig dumáltunk. Finoman megpróbáltam felkelni. Tomot visszatakartam. De felébredt.
-Mi van? Hány óra?
-Fél 7. Gondolom nem akarsz még felkelni. Gyere be a hálóba, ott kényelmesen tudsz aludni, a kanapén nem valami jó.
-Jajj nem kell, jó nekem itt is. Nem elég, hogy rátörök még az ágyadat is elfoglalom.
-Nem fogod. Franciaágyam van. Elférünk ketten is.
-Mármint aludjak veled??-nézett rám Tom meglepett tekintettel.
-Igen.
-Hát nekem nyolc.
Tommal bementünk a hálóba. Levette a ruháját, szedtem neki elő ágyneműt, majd visszafeküdtünk aludni. Valamikor fél 10 körül anya kopogott az ajtón. Csak annyit mondtam, hogy gyere be. A helyzet természetesen félreérthető volt, de anya tudta, hogy semmi nem történt köztünk. Közölte, hogy Bill itt van és Tomot keresi. Próbáltam Tomot ébresztgetni, de nagyon nehezen. A srác fél álomban, alsó gatyában ki ment Billhez. Bill tágra nyílt szemekkel nézett Tom öltözékére, gondolom, hogy ezer kérdés keringett a fejében. Én is kimentem köntösben a nappaliba.
-Bocs srácok ha zavarok, nem akartam megzavarni a felejthetetlen éjszakát.
-Jajj Bill ne szenvedj már. Nem volt semmi. Van erre is magyarázat.
-Uhh Tom nem vagyok rá kíváncsi.
-Bill, mondom hogy nem történt köztünk semmi.
-Az öltözék alapján nagyon is hihető…-forgatta Bill a szemeit.
-Nem értem Tom, hogy minek magyarázkodsz neki.
-Nem akarom, hogy téves hitben legyen.
-Semmi közöd ehhez Bill. Még ha lett volna is valami, egyáltalán nem tartozik rád. Nem vagyok a barátnőd, nem tartozok neked magyarázattal és azt hiszem Tom sem. Én sem mondom meg, hogy ki legyen a barátnőd vagy ki nem.
-Igen, ebben teljesen igazad van. Csak vannak dolgok, amiket nem gondoltam volna rólad.
-Képzeld nekem is van egy csomó dolog amit nem hittem volna. Azt mondtad, hogy szeretsz, hogy legyek a tied és a barátnőd nem számít, erre szembeszállsz a barátaiddal és a testvéreddel a csaj miatt. Csak azért mert szerelmes vagy. Amit nehezen hiszek el, elvégre tegnap még azt akartad, hogy…mindegy. Úgyis érted.
-Képzeld szeretem a lányt és amit tegnap…mondtam…csak…tévedés volt. Egy elhamarkodott cselekvés, de örülök, hogy nem mentél bele…Amúgy tegnap megkértem Sabina kezét. Úgy érzem, hogy ez az elmúlt pár hónap elegendő ahhoz, hogy tudjam, ő az akit elképzelek a jövőben magam mellett.
Tommal döbbentem álltunk Bill előtt. A szavai mélyen a lelkembe tapostak.
-Igen Bill…most legalább megmutattad, hogy milyen is vagy valójában. De gratulálok. Remélem nagyon boldogok lesztek egymás mellett.
-Kössz. Mindegy, én megyek. Tom, majd megbeszéljük a tegnap történteket. Sziasztok.
Legszívesebben sírni tudtam volna, az miatt, amit Bill mondott. Annyira rosszul estek a szavai, a mondatai. Nem hittem, hogy ekkorát fogok benne csalódni. Mindenesetre nem akartam megtörni, erősnek akartam magam mutatni. Bementem a szobába. Becsuktam az ajtót, majd leültem az ágyra. Hiába, de nem tudtam vissza tartani a sírást. Tom belépett, én pedig felpattantam és elkezdtem ágyazni.
-Tudom, hogy szar. Bill egy hatalmas barom állat. Mást nem tudok mondani.-hallgattam Tomot.-Ez a csaj az oka mindennek. Fogalmam nincs, hogy mi lett vele.
-Én ezt már nem bírom.-mondtam, kitört belőlem minden. Tom magához ölelt és próbált megvígasztalni…
Sziasztok! Várom a véleményeket! pusz