3 hónap múlva…

-Jó reggelt kicsim!-ébreszgetett Bill egy édes puszival.

-Szia! Mi van?-ültem fel, és néztem rá.

-Mi lenne? Reggel…

-Már?

-Igen, na de nekem be kell mennem a stúdióba. Majd beszélünk.

-Jól van, Szia!-miután elment azonnal visszafeküdtem és aludtam tovább. Pár perc múlva egy kisebb „vízesés” zuhant a nyakamban.

-Mondtam, hogy kelj fel…-nézett rám Bill, röhögött.

-Hát ezt megbánod…-majd nevetséges kergetőzésbe kezdtünk a házban. Persze, én nyertem. Földre döngettem és párnával csapkodtam.

-Jójóóó megadom magam…-kiáltott fel.

-Velem nem érdemes kikezdeni.

-Azt látom, akkora vagy mint egy légyszar és mégis milyen erős vagy.

-Köszönöm…de neked nem kéne menned?

-De ne aludj vissza.

-Ezek után kizárt lenne.

Miután Bill elment, elvégeztem reggeli teendőimet. Jah igen, már az új házamban lakok. Bill sajnos nem tud ideköltözni, mert fontos, hogy együtt legyen a csapat, ezért vettek közösen, a srácok egy kisházat, ami nem messze van a stúdiótól. Egyébként sajnos már ősz van. Újból suli, bár ezúttal egyetem. Rendezvény szakra jelentkeztem, közben pedig egy közismert hamburgi rendezvény szerevző cégnél gyakorlok. Próbálom helyre hozni az életemet. Igazából most minden remek, bár talán nem is minden. Billel valahogy minden olyan más. Alig jut időnk egymásra. Van, hogy napokig még csak telefonon sem beszélünk. Nem tudom, hogy ebből mi lesz így. Bár kár ezen rágódni. Ma szerencsére nem kell sehova sem mennem, mert szombat van. Imádom ezeket a napokat. Miután megreggeliztem, valaki csöngetett.

-Szia! Levelet hoztam. Tessék! Helló!-majd az ismeretlen srác elviharzott.

-Na de…mindegy.-gondoltam magamban. Hajtott a kíváncsiság. De végülis rájöttem, hogy ez nem nekem lett címezve, hanem Billnek. De miért nekem hozzák? Ezer és ezer kérdés lappangott bennem. Nem tudtam, hogy mi van. Úgy döntöttem, majd odaadom a levelet Billnek. Kicsit később átmentem Larához. Elmeséltem neki a leveles dolgot, és szerinte nem kell kombinálnom. Mégis idegesített a dolog, ezért bementem a stúdióba.

-Szia!-köszönt rám Georg, mikor beléptem a bejárati ajtón.-Mi szél hozott erre?

-Szia Georg! Billnek hoztam egy levelet, nekem hozták.

-Ja értem. Akkor kicsit várnod kell, mert valahova elment.

-Hova?

-Fogalmam nincs. Kapott egy telefont, és elviharzott. Na de addig gyere be. Kérsz valamit inni?

-Nem, köszi.-Na hát engem ez az egész egyre jobban idegesített. Ez a levél, akkor Bill hirtelen eltűnése. Valami nagyon nem jót éreztem.

-És hogy álltok?-érdeklődtem a munkájuk iránt.

-Egész jól. Már csak 4 számot kell felvenni az új albumhoz.

-Nah az tényleg jó.

-Hali! Hát te?-lépett be Tom a szobába.

-Miért ilyen meglepő, hogy itt vagyok??

-Mert nem szoktál bejönni.

-De most muszáj volt. Kaptam egy levelet, pontosabban Bill, de hozzám hozták. És elhoztam neki, hátha fontos.

-De Bill nincs itt.

-Tudok róla. De megvárom. Nem tudod, hogy hova ment?

-Nem, csak elviharzott. Azt mondta, hogy nemsoká jön. De ahogy őt ismerem…

Nem baj…azért is meg fogom várni. A srácok szórakoztattak.  Georgék vicces sztorikat mesélgettek nekem. Az idő meg persze hamar eltelt. Kb. 2 órát vártam Billre, majd úgy döntöttem, hogy hazamegyek. A srácok mondták, hogy közlik vele, hogy kerestem. Otthon egyre idegesebb voltam. Bill miért csinálja ezt?? A nap gyorsan elment. Fürdés után elkezdtem DVD-ni. Majd valaki csengetett. Bill volt az…

-Szia!-megakart puszilni, de elfordultam.

-Mi van?

-Mi csináltál ma?

-A szokásos. Dalfelvétel, dalfelvétel és…dalfelvétel.

-És most honnan jössz?

- A stúdióból.

-Bill miért??

-Mit miért?

-Miért hazudsz nekem?

-Én nem hazudok. Cami nem értem, hogy mi van veled.

-Nem érted??!! Akkor elmondom. Ma kaptál egy levelet, hozzám hozták. Bementem a stúdióba, és Tomék mondták, hogy kaptál egy telefonhívást és elviharoztál. Két órán át vártam rád, majd hazajöttem. És az előbb beszéltem Tommal, hogy mikor jössz, mert a mobilod ki volt kapcsolva. Ő mondta, hogy lemondtad a mai stúdiózást, mert, hogy „dolgod” van. Úgyhogy ennyit erről.

-Sajnálom.

-Még te vagy felháborodva, hogy azt mondom, hogy hazudsz. Mi van velünk Bill?

-Nem tudom…

-Amúgy itt a levél.

Bill csak nézte egy darabig, majd felbontotta. Mikor elolvasta csak mereven nézett a földre. Rá akartam kérdezni, de inkább nem. Csináltam két csésze forró teát, hogy nyugodtabban megbeszélhessük a dolgokat.

-Mi van a levélben?-kérdeztem, közben leültem a kanapéra.

-Semmi különös.

-Ha semmi különös nem lenne, akkor…

-Camila, beszéljünk komolyan. Tudod, azt hiszem, hogy valami nincs rendben. Amióta elveszítetted a babát, azért harcolsz, hogy erős légy, hogy mindenki annak lásson. Tereled a gondolataidat a tragédiáról. De mi ketten teljesen elhidegültünk egymástól. Időt szeretnék kettőnk között…egy kicsit…

-Tudod, tényleg erős akarok maradni, mert borzalmas dolog átélni leendő anyaként egy ilyet. Hogy tudod, hogy hamarosan teljesen megváltozol, belsőleg és külsőleg egyaránt. És egyszercsak nincs semmi. Ezért akartam egyetemre menni, dolgozni, hogy ne gondoljak erre. De eközben mi sodródunk a hétköznapokkal együtt. Azt hiszem, hogy én nem szeretnék időt. Szeretném befejezni ezt az egészet. Lehet, hogy sokkal jobb barátnőt találnál mint amilyen én vagyok. Tényleg Bill, én szeretlek, de ez már nem működik így. Azért azt mondom fejezzük be. Hátha új életet tudunk kezdeni.

-Jó, legyen ahogy akarod, de szeretném ha ezután sem kerülnénk egymást, tehát barátok maradnánk.

Billel mindent megbeszéltünk, és azt hiszem, hogy helyesen cselekedtünk. Már érezhető, hogy az a bizonyos dolog óta már semmi sem olyan mint volt. Bill csendben pakolta a cuccát, néhány ruhanemű, tisztálkodási szerek, amit itt alvásnál használt. Miután mindez meg volt…lassan kisétált az ajtón, maga után hagyva közös életünket… Ültem a kanapén, néztem magam elé, és gondolkoztam. A nagy elmélyedésben észrevettem, hogy a dohányzóasztalon maradt a levél. Letettem a bögrét, majd elkezdtem olvasni…

Kedves Bill!

Tudom, kicsit ijesztőnek fog tűnni a mondanivalóm, de azt hiszem ezzel nem várhatok tovább. Bár szerintem így is túl sokat vártam. Miután együtt töltöttük azt a csodálatos estét, történtek dolgok. Pontosabban csak egy…született egy babám. Aki a te fiad is.Tudom, hogy hamarabb el kellett volna mondanom, nem pedig több mint 2 évet várni. De ez az igazság. Ha nem hiszed, hogy a te gyereked nem baj. Eddig is meg voltam, most is meg leszek. De nem hidd, hogy azért írtam, hogy pénzt kérjek, vagy, hogy magamhoz kösselek. Tudom hogy boldog párkapcsolatban élsz és ennek nagyon örülök. Csak szerettem volna, hogy tudj róla. Esetleg ha kíváncsi vagy a gyerekre, ezen a címen elérsz. Üdv: Lisbeth

Hát az pár sor mélyen ledöbbentett engem. Még rosszabb lett. Mert nem tudtam megadni Billnek a gyereket, akit annyira vártunk. Ez a csaj pedig megadta. Borzalmas lelkiismeret-furdalás gyötört, pedig lehet, hogy nem kellett volna…

Sziasztok! Várom a véleményeket, és ha tehetem, akkor ezek után azért sűrűbben fogok jelentkezni. pusz