Billék turnéja hamar elérkezett, és bár fájó szívvel, de elengedtem. Tudtam, hogy ez fontos a bandának, na és persze Billnek is. Nem éreztem magam egyedül, hiszen tudtam, hogy van akire számítsak. Bill is szomorúan ment el, de ez hamar el fog múlni. Úgy gondoltam kicsit elterelem a gondolataimat. Larával úgy döntöttünk, hogy felkeresünk néhány árvaházat és ajándékot viszünk a gyerekeknek. Igazából talán el akarom felejteni ezt a szörnyűséget és segíteni azokon, akiknek nem lehetnek szülei. Másnap Hamburg egyik nevelőotthonában voltunk. Vittünk egy kis édességet és néhány játékot. A gyerekek nagyon örültek nekünk és a dolgozók is örültek a gyerekek boldogságának. Hazafele menet sokat beszélgettem Larával.

-Mondd csak, hogy jutott eszedbe ez a egész árvaházas ügy?

-Nem tudom…talán szeretném látni, hogy azok a gyerekek, akiknek nincs szüleik, önfeledten tudjanak örülni egy kis apróságnak.

-Nagyon megváltoztál…pár évvel ezelőtt még a pasik megszerzésében jeleskedtél, most pedig árva gyerekeken segítesz. Igazán büszke vagyok rád.

-Köszi…aranyos vagy. Na most menjünk és vacsorázzunk egyet.

Larával beugrottunk egy étterembe, ahol igazán finom ételek voltak. Kimenet megszólalt a telefonom. Egy idegen számot jelzett. Hát felvettem…

-Halló!

-Szia Cami! Grégory vagyok. Remélem még emlékszel rám?!

-Szia! Ohh te vagy? Miért hívtál fel?

-Háát éppen Németországban tartózkodom és gondoltam felkereslek, nincs e kedved találkozni velem. Ma vagy holnap?

-Hát…nekem mindegy. Találkozhatunk ma is. Hol száltál meg?

-Steigenberger Hotel. Idejössz?

-Rendben. Még hazaugrok, utána megyek.

-Szia!

Lara kerek szemekkel nézett rám. Nem értette, hogy kivel beszéltem, így persze kíváncsian várta, hogy végre eláruljam neki.

-Nah..ki volt az?

-Grégory…tudod…

-Ááhh persze…és mit akart?

-Épp Németországban van, és megkérdezte nem e találkoznék vele.

-És te igent mondtál..hmm…

-Mit hmm-ögsz?

-Nem félsz, hogy kísértésbe esel? Hisz Billtől több 100, több 1000 km választ el. És egy ilyen pasival kettesben?!

-Jaj Lara olyan hülye vagy. Szeretem Billt és nem fogok kísértésbe esni…nyugodj meg.

-Hááát…remélem, hogy télleg így van.

Lara próbált bűntudatot kelteni bennem, de hiába. Grégory és én csak jó barátok vagyunk, és különben is szeretem Billt. Úgyhogy hazavittem Larát, kicsit összeszedtem magam, majd indultam is a hotelbe. Grégory mint mindig most is kedvesen bánt velem. Beültünk egy kávézóba. Sokat beszélgettünk, ő is mesélt, hogy mi minden történt vele, és én is elmeséltem milyen dolgokon mentem keresztül. Késő estig beszélgettünk…megkért, hogy maradjak a hotelben ilyenkor ne kocsikázzak. Természetesen nemet mondtam. Tudtam, hogy mit szabad tennem. Úgyhogy elköszöntem tőle, majd hazamentem. Lara le sem feküdt, amint haza értem faggatni kezdett.

-Ugye semmi „olyan” nem történt?

-Azon kívül, hogy felrángatott a hotelszobájába, 2 órán át vadul szeretkeztünk, majd kaviárt ettünk és pezsgőt ittunk semmi.

-Mi?-nézett rám döbbent arckifejezéssel.

-Csak vicceltem…nem volt semmi. Beültünk egy kávézóba és beszélgettünk. Kérte, hogy maradjak, de én hazajöttem. Bízzál már bennem te lökött…

-Jójó, de ez a srác olyan titokzatos. Egyszer csak feltűnik, majd azon nyomban elmegy.

-Tudod fogalmam sincs, hogy ki ő valójában. Olyan talpraesett típus, de mintha ez csak egy álarc lenne. Fogalmam nincs, hogy ki ő. Vajon tényleg egy jó menő üzletember vagy csak tetteti…

-Hát nem tudom…de azt hiszem, hogy ő nem az, akinek látszik.

-Ezt hogy érted?

-Miután hazahoztál még elmentem picit sétálni. Szokásomhoz híven egy újságoshoz tértem be és egy francia újságban Grégory-ról írtak. Azonnal felkaptam, fizettem és hoztam haza. Séta közben belelapoztam, gondoltam biztos az üzleti sikereiről írnak, de nem. Grégory nem üzletember. Vagyis lehet, hogy az is, de Franciaországban és már több helyen is elismert énekes. Meg nyert valamilyen tehetségkutatót, majd egyre sikeresebb lett…

-Tessék? Grégory énekes? De ezt miért nem mondta soha?

-Nem tudom…

-Ezt muszáj kiderítenem. Most azonnal elmegyek hozzá.

-Ilyenkor?

-Igen, azt mondta mindig szívesen lát.

-Jó, de Cami hajnal fél 2 van.

-Nem baj…na elviszem az újságot, sietek, nem kell megvárnod. Szia!

Azonnal beültem a kocsiba és a hotelhez hajtottam. A recepciós szerintem hülyének nézett, hogy mit akarok valakitől hajnal 2-kor, de hát istenem. Semmi köze hozzá. Gyorsan liftbe szálltam, majd mikor felértem az ajtóhoz siettem és kopogtam. Első kopogásokra semmi válasz nem érkezett. Másodjára nyílt az ajtó. Érdekes tekintettel nézett rám. Biztos gondolta magában, „Ez a csaj sem komplett!”.

-Szia Cami! Baj van?

-Szia bemehetek?

-Persze.

-Bocsi, hogy ilyenkor rád török, de muszáj veled beszélnem.

-Jó, hallgatlak.

-Mondd meg nekem, hogy ki vagy te?

-Mi van?

-Te nem üzletember vagy, igaz?

-Cami, miért kérdezel ilyet?

-Grégory tudom, hogy énekes vagy. Franciaországban és most már egyre több helyen elismert énekes vagy. Miért hazudtál nekem?

-Nem tudom…-lehajtotta a fejét és leült az ágyra.-Fogalmam nincs. Amikor az elején találkoztunk, egyszerűbb volt az mondani, hogy üzletember vagyok, mint énekes. És a szemedben csak egy srác voltam és nem Grégory Lemarchal. És ha netán lett volna közöttünk valami, akkor biztos lehettem benne, hogy engem szeretsz, nem pedig a poszter fiút, aki a szobád falán mosolyog rád.

-Pedig én mindent elmondtam magamról. És te hazudtál nekem…

-Tudom…és nagyon sajnálom…úgyhogy ha megharagszol rám és soha többet nem állsz velem szóba, megértem.

-Jaj te kis hülye…nem haragszom rád, csak szeretném, ha ezek után őszinte lennél. És amúgy ha Bill előtt találkoztunk volna, akkor szerintem biztos más lenne a viszonyunk, mert te tényleg tökéletesnek tűnsz. Kedves vagy, segítőkész, vicces. És biztos, hogy nagyon figyelmes a lányokkal. Ha már itt tartunk hány éves is vagy?

-Huszonkettő.

-Na látod…csak 3 év a korkülönbség.

-Te tényleg különleges lány vagy. Kár, hogy Bill az életed.

-Figyelj Grégory, én nagyon szeretlek, de mint egy barátot. Én szeretem Billt, és most nehéz időszakon megyek keresztül. Nélküle kell kilábalnom a veszteségből.

-Tudom…és elfogadom, hogy Billel vagy. De amíg ő nincs addig nem kaphatlak meg?

-Öhhm ezt hogy érted?

-Ááh, nem úgy ahogy gondolod. Ne értsd félre. Csak szeretnélek jobban megismerni. És most lenne rá idő…

-Jó, de énekelsz nekem, és minden anyagot megadsz nekem. Szeretnélek meghallgatni, hisz ha ilyen híres vagy, biztos csoda hangod van.

Grégoryval elmentünk Billék stúdiójába. Meghallgattam, hogy énekel és tényleg csodálatos hangja van. Ő teljesen más stílus, mint Bill. Ő olyan romantikus…Valamikor reggel 8 körül kóvályogtam haza. Bemásztam az ágyba és aludtam. Kb. 10 körül megszólalt a telefonom. Azt hittem az ébresztőm, meg sem néztem csak kikapcsoltam és aludtam tovább. 2-kor keltem. Lara szólt, hogy Bill keresett…tehát nem az ébresztő volt.

-Mikor jöttél haza?

-Asszem 8-kor.

-Mi a szart csináltál?

-Beszélgettünk, énekeltünk..elvoltunk.

-És elmondta, hogy miért hazudott?

-Igen, de ezt majd később elmesélem. Most eszek aztán el kell mennem.

-Hallod már megint hova? Pihenned kéne.

-Elmegyek Emilihez…

-A csajhoz aki majdnem megölt?

-Igen…beszélek vele, meg, hogy mi van vele.

-Hát te tudod. Én elmegyek kondizni. Na Szia!

Kaja után bementem Pszichiátria-ra. Kértem látogatási alkalmat vagy mit. Mondták, hogy csak felügyelettel beszélhetek vele. Mert veszélyes lehet. Hát benn volt egy őrszerűség. Az elején Emilie nem igazán akart velem beszélni.

-Minek jöttél? Hogy sajnálkozz?

-Tudom milyen nehéz lehet…

-Fogd be…-majd hirtelen felállt és nekem akart jönni. De szerencsére az őr közbelépett. –Meg kellett volna halnod.

-Azért jöttem ide, hogy érdeklődjek felőled. Hogy megtudjam hogy vagy?! És simán fel is jelenthetnélek. De nem, nem tettem. És nem az fáj, amit velem tettél, hanem az amit a babámmal. Megölted…és nekem ez tudod mennyire fáj. Készültem ara, hogy anya legyek és te mindent tönkre tettél. És még én jövök ide?! Azt hiszem kár volt…de remélem, ha meggyógyultál rájössz, hogy mit is tettél és előtérbe kerül a lelkiismereted…