Másnap, vagyis már ugye aznap nem siettük el a felkelést. Úgy kb. fél 1-kor kelhettünk fel. Lara szegénykém, minden baja volt. Első útja a WC-re vezetett, ahol minden kijött belőle. Aztán arra panaszkodott, hogy majd szétrobban a feje. Hát igen, aki berúgik annak számolni kell a "következményekkel"! Na hát, amiért állítólag olyan jól tudok rántottát csinálni, felajánlottam, hogy majd én elkészítem a reggelit. Lara kissé kiszámíthatatlan állapotban volt. Nem tudtam észnél van e, vagy éppen mi jár a fejében. Leült az asztalhoz és csak bámulta a padlót.
-Mondd csak hogy érzed magad?-kérdeztem
-Hááát...olyan szarul. A fejemben mintha 1 millió kicsi emberke lenne, akik baltát verdesnek. Kb. percenként WC-re járok. Asszem nem bírom a piát, be kell vallanom.-mondta, miközben összekulcsolt kézzel támasztotta a fejét.
-Látod, kövesd az én példám. 17 éves vagyok, és eddig csak egyszer rúgtam be. Akkor is, csak azért, mert leitattak a bnőim.
-Mindegy, de én, eddig jól bírtam a...a...a...pillanat, mindjárt jövök.-mondta, majd rohant egyenesen a WC-felé.
Úgy sajnáltam, sztem ez a napja erről fog szólni. Fejfájás, hányás... A rántottát gyorsan megcsináltam, főztem egy kis teát, majd terítettem. Lara sápadt arccal újból megjelent a konyhában. Leült az asztalhoz, fogta a villát és neki látott enni.
-Jobban vagy?-érdeklődtem
-Fogjuk rá. Légyszi legközelebb ha inni próbálok, azonnal állíts le. Cola, fanta, sprite...úgy ennyi. Persze bármilyen üditő, de alkohol NO!
-Jó, megteszem, ami tőlem telik, de attól, még ihatsz alkoholt, csak mértékkel. Tegnap nagyon be voltál állva. Komolyan mondom, ha nem foglak le, akkor simán felmászol a színpadra.
-Jesszus!-mondta kissé bűnbánóan.
Miután megreggeliztünk mondtam Larának, hogy vegyen be fájdalomcsillapítót és feküdjön le. Elpakoltam mindent, elmosogattam. Indultam volna már fel a lépcsőn, hogy megágyazzak, amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót és kicsit meglepett a váratlan vendég.
-Szia Bill! Hát te, mi járatban erre?
-Helló! Csak gondoltam megérdeklődöm, hogy mi újság a barátnőddel. Múlt éjjel eléggé kiütötte magát.
-Áhh, már jobban van, vagyis inkább annyit, hogy fogjuk rá. A feje szétesik, percenként WC-re jár rókázni. Most mondtam vegyen be gyógyszert aztán aludjon.
-Értem...-pár másodpercig némán álltunk az ajtóban. Nem tudtam mit mondjak és sztem ezzel Bill is így volt.
-Öööö...nem jössz be?-kérdeztem, megtörve a csendet
-Ha nem zavarok, akkor szívesen.-bejött a nappaliba. Megkínáltam inni valóval, egy kis rántottával ami maradt de semmit sem fogadott el. Leültünk a díványra és hallgattunk. Olyan hülyén éreztem magam. Nem jutott eszembe semmi, most miről beszéljek egy ilyen sráccal. Kis idő után Bill megszólalt.
-Télleg mondtad, hogy nem ide valósi vagy, télleg meddig is maradsz?
-Egy hónapot. Nekem csak augusztus 20-án kezdődik a suli, ha jól tudom akkor itt is valahogy így, szóval még addig bőven van időm. Még csak június van.
-Aham...kicsit fura egy olyan lánnyal beszélgetni, aki tök más országból jött, teljesen már kúlturával rendelkezik.
-Hidd el, ez fordítva is így van. Kérdezhetek valamit? Kicsit idétlen kérdés, de kiváncsi vagyok?-én
-Persze, kérdezz csak!-felelte kicsit kiváncsi arccal.
-A te hajad festett? Csak mert ahogy elnéztem a német fiúkat, a legtöbbjüknek szőke, szőkésbarnás, kevés esetben barna a hajuk. De a tied fekete, picit fura nekem ebben az országban.
-Jaj, igen festett, ahogy festve van a szemöldököm is. Amúgy szőkés-barna hajam van, csak mivel szeretem a sötét színeket, kiemelve a feketét, ezért van befestve.
-Tök jó...-egyre jobban elvoltam Billel, ne tessék félreérteni egyáltalán nem tetszik, csak megfogott a külseje, a kisugárzása, meg alapból tök rendes és aranyos. Tök sok mindenről beszélgettünk. Elmondtam magamról egy csomó dolgot, és ő is mesélt magáról. Azt is megtudtam, hogy van egy bandája, aminek Tokio Hotel a neve, a tesója is tagja a csapatnak, ő a gitáros. Kiváncsibb lettem rá, ahogy így mesélt. A nagy beszélgetésünket Lara, pontosabban a lépső nyekergése szakította meg.
-Upppsz...nem akartam zavarni, dumáljatok tovább, csak egy pohár narancsléért jöttem le.-mondta Lara zavartan
-Nem, nem zavarsz én már épp indulni készültem. Szijah Lara, aztán jobbulást!-Bill, Lara nagy ivás közben lökött neki valami értelmetlen köszit, majd kikisértem Billt.
-Na jó, köszi, hogy eljöttél és hogy ilyen jól eldumcsiztunk, jól éreztem magam.
-Nincs mit, én is jól éreztem magam. Hallod, ha van kedved, akkor csüt.-ön nyugodtan beugorhatsz az egyik próbánkra, persze Lara is jöhet. Elmondom a címet, OK?
-Pillanat, bemegyek papírért meg tollért.-alig 10 mp múlva már Bill diktálta a címet, én pedig szorgosan írtam.
-Oké. Na tehát várunk titeket, remélem eltudtok jönni.
-Én is remélem...-mosolyogva
-Megyek is. Szia!-ezzel becsukta a kiskaput és elment. Addig nem mentem be a házba, amíg nem láttam eltűnni a sarkon. Miután már senkit sem láttam, bementem és becsuktam az ajtót.
Lara nagy énekelgetésben volt. Biztos saját szerzemény, mert elég érdekesnek tűnt. Teljesen átélte magát, egy kis táncot is beleszőtt, mulatságos volt. Mikor észrevett, azonnal abbahagyta, én pedig elmosolyogtam.
-Na már el is ment?-kérdezte gúnyosan
-Jaj Lara. Csak azért jött, hogy érdeklődjön felőled, aztán meg behívtam és el kezdtünk beszélgetni. Ennyi!
-Valaki szerelmes...-énekelgette
-Heyy! Nem tetszik, csak barátként tekintek rá és egy fordítva is így van. Kedves, meg jó fej, de ennyi. És nem lesz semmi.
-Jó, jó. De csüt.-ön megyünk.-mondta ezzel felhúzott a szobájába.
-Na de...hallgatóztál, ezért megkapod a magadét.-felrohantam hozzá és nevetséges párnacsatába kezdtünk...
Várom a véleményeket.
