Nos a párnacsata után elmentem vásárolni egy kicsit! Persze nem vettem sok mindent, 4 felső, 3 farmer, 1 papucs meg egy cipő. Jó...ha egyszer elmegyek "shopingolni", akkor már rendesen bevásárolok. Miután bementem-kimentem az egyik üzletből a másikba, gondolhatjátok kivel találkoztam. Jaja, Billel. Ő is vásárolgatott, de nem vette észre, ezért ráköszöntem.
-Szia!-én, halkan
-Ohh, Szia! Hááát te? Mi állandóan összetalálkozunk.
-Én azt csinálom amit te...vásárolgatok. Itt a nyár, bár itt annyira nincs meleg mint nálunk, de azért nem panaszkodom. És kaptál már vmit?-kérdeztem picit kiváncsian
-Aha! Már elég sokat vásároltam, pontosabban 4 szatyorral. De megláttam egy övet és annyira megtetszett, de látom jó sok dolog van itt amit szívesen megvennék.
-Látom el vagy eresztve pénzzel. Jó azé nekem is van, de te mennyit tudsz vásárolni fiú létedre, nagyon komoly.
-Szeretek vásárolni. ...Jah igen, akkor jöttök holnapután? Tudod a próba! Már beszéltem a srácokkal, szóval várunk titeket.
-Igen, legalábbis eddig úgy látszik, hogy megyünk.
-Akkor jó!-Bill
-Na én asszem megyek, Lara már biztos nagyon vár! Akkor holnapután, vagyis csüt.-ön.
-Rendben! Szia!-köszönt, ezzel el is mentem.
Hazafele menet egy csomószor eszembe jutott Bill. Tök aranyos volt akkor is, mikor Larát "meg kellett menteni", meg alapból tök kedves. Na jó, azért nem kell beájulni tőle, de ennyi ismeretségből jó fejnek találom. Hát, igen Lara télleg várt már. Tökre be volt sózva, hátha kap valamit. Amilyen kedves vagyok, vettem neki egy felsőt.
-Képzeld kivel találkoztam?
-Na el van képzelve. Mondjad!-Lara, miközben a felsőt próbálgatta.
-Billel. Ő is vásárolgatott.
-Juj, ez a sok találkozgatás. Csak nem lesz vmi...?
-Olyan hülye vagy Lara! Azért mert beszéltem vele eddig 3x, már rögtön belém akarod beszélni, hogy tetszik. De nem!
-Jól van na.-Lara bement a szobájába, persze most is jól ott hagyott engem. Sebaj, én addig is elfoglaltam magam.
Két nappal később.
Alig egy óra múlva fogunk menni a srácok próbájára. Már tökre izgulok. De miért is? Semmi extra nem lesz. Már jó csinik vagyunk ám. Persze, minden csak természetesen. Lara az utolsó pillanatban kijelentette, hogy neki nincs kedvem menni. Na mondom, eskü megölöm. Hosszas szenvedés, meg nyavajgás után végre rávettem, hogy menjünk. Én azt sem tudtam mi hol van. Lara irányitott. Úgy negyed óra késéssel meg is érkeztünk a próba helyszinére. Bill bemutatott a srácoknak minket. Aztán megkezdődött a fiúk zenélése. Először valami Rette mich-et adtak elő, aztán Jung und nicht mehr jugend frei, utolsónak meg valamilyen Durch den monsun-t. Az utolsó szám nagyon magával ragadott, az télleg tetszett, a többi is ku**a jó, de az. Még libabőrös is lettem.
-Wáááh, nagyon jók vagytok. Belőletek nagy sztárok lesznek.-mondtam nagy lelkesen
-Köszi, hááát...már el is indultunk...lemez szerződést ajánlottak. Szóval most csak a lemezen dolgozunk.
-Ez komoly? Ohh gratulálunk. De télleg szuperek vagytok.
-Hmm...télleg köszi!-Tom
Georg, a basszusgitáros, nemsokkal a próba után elment valamiért, de tök hirtelen eltűnt. Hamar vissza is ért, egy kis hűsitővel. Cola, Red Bull (Lara nagy kedvencei).
-Én csak Colát kérek, nem szeretem a Red Bullt.
-Okés.-Georg
-És nektek van hobbitok?-kérdezte tőlünk Gustav
-Nekem a tánc. Nagyon szeretek táncolni.-feleltem
-Nekem a sex!...csak vicceltem. Nincs hobbim. Aludni azt szeretek, meg bulizni.-Lara, aki a kijelentésétők kicsit elpirult.
Jó sokáig beszélgettünk. Lara, ahogy láttam nagyon el volt Tommal. Túlságosan is... Vagyis úgy négyesben tök jól eldumáltak. Addig Bill mutatott nekem egy-két dalszöveget. Borzasztóan jók voltak. Van tehetsége hozzá.
-Télleg tetszik?-Bill
-Aham! Szerintem nagyon jók. Remélem sikeresek lesztek, de egy ingyenkoncert nekünk, azért...
-Megbeszéltük...nem megyünk el sétálni? Tök jól el vannak. Addig mesélhetnék ha akarod a munkáinkról...
-Hmm...jó, menjünk.-jelentettem ki. Tomék nem nagyon foglalkoztak velünk, Tom lökött egy "OK-t" azt ennyi. Bill állítása szerint nagyon jól ismeri ezt a helyet. Kellett is az ismeretség, mert én azt sem tudtam hol vagyok. Érdekes, mert annyi közös témánk van. Mindenről tudunk beszélni, leszámítva az olyan "lányos dolgokat". Valami kis park felé mentünk. Szép volt, főleg így este.
-Mondd csak hamár így összebarátkoztunk, neked van barátod?
-Nincs...volt, de ő nagyon különbözött tőlem, nemsokáig tudtunk együtt lenni, sajnos.
-Értem. Én is így voltam. A lány teljesen más volt mint én, nem tudom h tetszethetett meg. de annak is vége. Már jó 1 éve nem volt senkim. De el voltam. Próbáltam a bandára koncentrálni. Arra, hogy nagyobb útakon haladjunk, és megérte...hamarosan elkészíthetjük az első albumunkat.
-Az tök jó.-egy darabig csendben sétálgattunk. Szó egyikünk szájából sem jött ki. Bill néha-néha rám nézett, olyan elkapott tekintettel. Aztán gondoltam ideje hazamennem.
-Máris mész?
-Tudod nekem egyelőre elég volt a tegnap, majd lesz még időm az ájszakába belevetni magam.
Mikor hazafelé mentünk, mert Bill felajánlotta, hogy elkisér hirtelen felléptem valami bukkanóra és kibicsaklott a bokám. Wááh, nagyon ciki volt, rögtön földre estem.
-Jól vagy?-kérdezte Bill aggódóan.
-Nagyon fááj...sztem tuti kibicsaklott.
-Oké, csak nyugi. Gyere felsegítelek, támazkodj rám...és akkor az egyik lábaddal ugrálva, meg a kibicsaklottra amennyire tudsz állj rá, és akkor így gyorsabban hazaérünk.-mondta. Egy darabig még ment is, de aztán egyre jobban fájt a lábam és sehogy sem tudtam rá állni. Mikor már csak 1-2 méter választott el a háztól, egy rossz mozdulattól, vagy nem tom, de minketten el estünk. Bill persze rám esett, igen, hogy még el is törje a lábam. Meg sem tudtam mozdulni. Bill az idő alatt végig a szemebe nézett, valahogy elakartam venni a tekintetem, de nem sikerült. Majd hirtelen megcsókolt...tiszta libabőrös lettem, jaj nekem. Fel sem fogtam mi történt. Majd nem tudom miért, de lelöktem magamról.
-Bocsi, de...én...én...most bemegyek. -feltápászkodtam és el indultam az ajtó felé.
-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém, sajnálom.
-Nem, semmi, vagyis...most bemegyek.-becsuktam magam után a kiskaput, bementem a házba. A nappaliba érve ledőltem a kanapéra és eltűnnödtem azon ami történt. Bill megcsókolt...
Hát most ennyi lenne. Nem tudom mennyi időm lesz írni, a suli miatt, de amikor tudom írom. Lécc kommenteket.
