Az éjszakát, bármennyire is hihetetlen otthon töltöttem. Billel semmit sem akarok elsürgetni, mindennek el jön a maga ideje. Reggel úgy ébredtem, mintha ez az egész csak álom lett volna...egy csodálatos álom. Mikor lementem reggelizni, váratlan vendég jött ki a fürdőből. A kisbetörő nem más volt, mint Tom. Ő is, és én is picit megilletődtünk. Mikor Lara is megérkezett, álltunk egymással szemben, mint 3 birka. Ők, mintha valamit titkolnának, én meg hááát...kiváncsi voltam, hogy Tom miért jön ki egy szál fürdőköpenyben Laráék fürdőjéből.

-Nah, valaki? Nem akar mondani senki semmit?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.

-És milyen volt az este Billel?-kérdezte villámgyorsan Lara

-Miért nem mondjátok azt, hogy "Cami, semmi közöd hozzá", mit kell itt témát váltani?

-Nem, félreérted...Tom és én...semmi...

-Aha...-mondtam sejtetve, miközben az asztalhoz mentem.

-Cami, nem az van, amire gondolsz...-magyarázkodott már Tom is.

-Jesszusom, rosszabbak vagytok, mint két óvodás. Mit magyarázkodtok, egy csak úgy megkérdeztem, kettő meg nem vagytok kötelesek elmondani.

-Nem Cami, szóval, az a helyzet, hogy átjött, hogy beszélgessetek, de nem ébredtél  még fel. Aztán beszélgettünk, és...és...és leöntöttem kávéval, aztán adtam neki fürdőköpenyt, majd...-mondta Lara, akibe belefolytottam a szót.

-Nem kell magyarázkodni...amúgy meg nem vagyok olyan hülye (még ha szőke vagyok, akkor sem XD), hogy ezt a baromságot elhigyjem. Különben meg nem szoktam egy "állítólagos barátom" fürdőjéből kijönni egy szál fürdőköpenyben, csak ÚGY...-mondtam. Tom és Lara csak ültek egymás mellett... Néztem őket, tuti, hogy van valami, de ha nem akarják elmondani, nem erőltetem. Gyorsan siettem a reggelivel, majd villám gyorsan elviharoztam Billhez. Becsengettem. Az anyukája, Simon nyitott ajtót. Nos, még egy picit zavarban voltam, attól a dologtól, amikor ránk nyitott, pedig semmi sem történt...Nagy mosollyal beengedett, majd felküldött Bill szobájába. Résnyire nyitottam csak ki az ajtót...hallottam, hogy Bill énekelget...néha-néha mérgelődött. Majd újból elkezdett énekelgetni...

Meine Aug´n schau´n mich muede an
Find´n keinen Trost
Ich kann mich nich´ mehr mit anseh´n
Bin mich los
Alles war immer wahr
Kann mich nich´ mehr in mir find´n
Alles weg wie im Wahn
Seh´ ich mich immer mehr verschwind´n

Itt újból megállt, majd úgy 6-7 mp múlva folytatta.

Ich bin nich´ ich wenn du nich´ bei mir bist
Dann bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir uebrig ist
So will ich nich´ sein
Drauss´n haengt der Himmel schief
Und an der Wand dein Abschiedsbrief
Ich bin nich´ ich wenn du nich´ bei mir bist
Dann bin ich allein

Nem akartam megzavarni, de észrevett. Behívott, majd megcsókolt...

-Bocsi, nem vettelek észre...

-Láttam nagyon belevoltál feledkezve az éneklésbe.

-Igen, pont dalszöveget próbálok írni. Vagyis már benne van a szöveg, meg a dallam is a fejemben, de mindig van valami, amit megakarok változtatni. Hamarosan kezdjük a lemezfelvételeket és még csak 8 dalszöveg van.

-Csak? Én egyet sem tudnék írni

-Jól vagy?-kérdezte

-Persze! Miért?

-Nem tudom, sápadtnak tűnsz...

-Semmi bajom, komolyan, tök jól érzem magam...amúgy megnézhetem a dalszövegeket? Kíváncsi vagyok...

-Persze, nem valami nagy szám...de itt van.-odaadta a kezembe és el kezdtem olvasni. Ahogy olvastam a szövegeket, egyszerre egy másik világba csöppentem. Annyira fantasztikusak voltak.

-Ezek bámulatosak Bill...annyira színesek, ahogy olvasod, elkezd járni a fantáziád, sőt ha meglesz a dallam is, akkor még csodásabb lesz.

-Télleg tetszik?-érdeklődött Bill

-Igen, nagyon jók.

-Jaj, nagyon édes vagy.-ezzel megpuszilt.

Utána elkezdte dúdolni a dalok dallamát, hogy milyennek is képzeli el, mert mondta, hogy a fejében már megvan az összes dalszöveg zenei aláfestése. Így még sokkal szebb volt az egész. Kicsivel később felhoztam a Tomos és Larás témát. Bill cseppet sem volt meglepődve, állítása szerint ő tud arról, hogy Tom "gyengéd érzelmeket" táplál Lara iránt. Amúgy tök jó, hogy mindenki tud mindent, csak én nem. Úgy fél óra múlva hazafele vettem az irányt. Bill este átjön, szóval nem kell sokat hiányolnunk egymást. Otthon Lara és Tom éppen nagy enyelgés közepette voltak. Megpróbáltam észrevétlenül felsonfordálni az emeletre, de most sem jött össze. Az a hülye lépcső nyikorgás miatt rögtön felfigyeltek rám.

-Most lebuktatok ám...-mondtam nagy elégedettséggel.

-Jó, megtudtad, boldog vagy??-kérdezték egyszerre

-Mi az hogy!-adta világos választ.

Magukra hagytam és felmentem a szobába. Elkezdtem zenét hallgatni, vagyis picit feltekertem a hangerőt. Szeretek egyedül zenét hallgatni, ilyenkor általában maxon van a hangerő. Később kopogást hallottam az ajtón, de azt hittem képzelődök, de nem, télleg kopogtak. Természetesen Bill volt az...tök cuki volt...bejött és leült az ágyra.

-Ilyen hamar?-kérdeztem, ezalatt lehalkítottam a hifit.

-Talán baj, mert akkor hazamehetek...

-Jaj, dehogy baj, csak kérdeztem.

-Mi a baj?-kérdezte

-Semmi, miért mi lenne?

-Csak olyan fura vagy, kicsit sápadt az arcod megint...télleg semmi gond?

-Mondom...-válaszoltam.

Nem tudom miért aggódalmaskodott ennyit Bill, semmi bajom nem volt. Lementünk a nappaliba, hogy Tomék ne legyenek egyedül...igen, kell a társaság...lefele menet megszédültem...mikor leértem a lépcsőn, az utolsó lépcsőfoknál úgy éreztem, hogy minden kering velem, és összeestem. A világ elsötétült, annyi maradt meg, hogy egy kéz elkap...egy hirtelen mozdulattal megragad...

Nah ez lenne az új, azaz a 11. rész. Bízom benne, hogy tetszik. Ez sem olyan izgi...mindegy, azért várom a kommenteket!!! cupp