Mikor hazaértem legszívesebben megöltem volna Billt. Milyen jogon szól bele az életembe? Megbeszéltük, hogy barátok maradunk, de azt hiszem ez így nem fog menni. Amúgy meg erről a srácról is meg van a véleményem. Bármit mondott neki Bill, inkább lemondja a randit, minthogy megbeszélnénk. Mindegy, nem kell nekem pasi egy darabig. Elegem van a sok paraszt, bunkó, öntelt majomból. Úgy döntöttem, hogy csak magamra és a dolgaimra koncentrálok.
3 hónap múlva…
Nemsokára karácsony. Pontosan december 22. írunk. Már december elején elkezdett esni a hó és úgy kisebb-nagyobb adagokban, de naponta esik. Hóból nincs hiány, és szerencsére megadatik a fehér karácsony. Már én is neki láttam a házam csinosítgatásához. Mindenhol egy kisebb karácsonyra emlékeztető tárgy. Az ajtóra, ablakokra díszek. Kint a házra meg megkértem Lara apuját, hogy szereljen fel egy házvilágítós cuccot. Anyum holnap érkezik. Kisebb karácsonyi vacsorát szervezek szentestére. Meghívtam Larát, szüleit, természetesen anyu is itt lesz. Apu, mint mindig most sem ér rá, így ő lemarad a meghitt estéről. Jah Lara minden jelzés nélkül közlekedik a házban. Természetesen most is így történt.
-Szia! Hoztam neked pár cuccot. Ja és délután el kéne menni, megvenni a fát, Lukas is megvette ma reggel.
-Jól van köszi. Akkor délután elmegyünk. De jössz velem.
-Persze.
-És mi helyzet van Benjaval?-kérdeztem. Ja igen, egy kis lemaradás. Idő közben Lara összejött Benjaval, az „argentin szívtipróval”.
-Semmi. Holnap jön át este. DVD-zünk, meg beszélgetünk.
-Meg pont pont pont…
-Nincs semmi ppp. Cami nagyon perverz fantáziád van.
-Nekem?? Áhh dehogy.
Larával még dekoráltuk kicsit a házat, azután elmentünk fát venni. Egy közeli helyre mentünk, hogy ne kelljen azért órákat utazni egy nyamvadt fáért, ami lehet, hogy el sem nyeri a tetszésemet. Nem akartam se túl nagy fát, sem pedig valami kórót. Mikor odaértünk, Larával különváltunk, hátha többet látunk.
-Van egy nem túl jó hírem.-jött vissza Lara kb. 5 perc múlva. Találkoztam Tommal. Ő is fát keres.
-De gondolom a „nem túl jó” ebben, hogy Billel van. Igaz?
-Ahha.
-Nem baj. Köszönünk, elejtünk egy, „Szia, mizujs, régen láttalak” diológiát és ennyi.
-Akkor már kezdheted is.-A sok fa közül Bill és Tom bukkant fel.
-Helló! Sziasztok!-köszönt nekünk Bill.
-Helló! Mizu?-kérdezte Lara.
-Semmi extra, fát keresünk, kisebb-nagyobb szerencsével. És ti találtatok már vmit?
-Még csak most jöttünk, nem nagyon néztünk körül. De ami késik nem múlik, úgyhogy bocsi srácok, de mennünk kell, igaz Lara?
-Ahha, persze. Sziasztok
Vannak dolgok amiket az ember szeretne elkerülni, de nem mindig sikerül. Na ez pont az az eset. Az ilyen Billes találkozásokat mindig szeretném elkerülni, csak az a baj, hogy nem mindig jön össze. Tehát Larával kb. 1 óra nézelődés után rátaláltunk álmaim fájára. Pont tökéletes volt.
-Mondd csak Cami, hogy akarod elvinni ezt a fát? Mert a kocsidba nem hiszem, hogy befog férni.
-Igen, ezen már én is gondolkoztam.
Mikor mentünk már kifele, vagyis mentünk volna, épp Tom meg az egyik „testőre” vitte ki a fát. Lara okos észjárásának következtében elment Tomhoz, hogy megkérje, hogy vigye haza a fát. Amíg Lara tevékenykedett, megfogtam a fát, megpróbáltam felemelni, de egy nagy lendülettel véletlenül leütöttem Billt.
-Jajj ne haragudj! Jól vagy?
-Ez az elmúlt hónapokban történt dolgok miatt volt?
-Dehogyis, esküszöm véletlen volt. Gyere, segítek.
Közben Tomék siettek hozzánk, hogy megtudják mi történt.
-Tesó minden oké?
-Persze, csak Cami leütött a fenyővel.
Hirtelen elkapott a nevetés. Olyan vicces volt Bill, ahogy kiterült ott és tudván, hogy ezt én okoztam egy fával. Jesszus. =)
-Bill elvisszük Laráék fáját is, mert nem fér be a kocsijukba. Nem is értem, hogy hogy akartátok elvinni.
-Tom, a válasz egyszerű: Nők.
-Bill, bekaphatod.-mondtam sértődötten.
Az „incidens” után haza fele vettük az irányt. Tomék picit hamarabb hozzám értek, mert mi majdnem minden lámpát kifogtunk. Persze, Tom rögtön hangoztatta, hogy csak azért kaptam el minden lámpát, mert túl lassan vezetek. Mindegy.
-Köszi, hogy elhoztátok, de hamár itt vagytok akkor már be is vihetnétek a garázsba.
-Persze Cami, esetleg fel is díszítsük, vagy valami másban segédkezzünk?
-Hát hamár így megkérdezted…-mosolyogtam. Nem, csak vigyétek be, köszi.
Míg Tomék, pontosabban a testőre meg Tom, Larával bevitték a fát, mi Billel kint maradtunk.
-És van valami új hodolód?
-Milyen kíváncsi itt valaki… Amúgy nincs, most élvezem a szingli életet.
-És neked?
-Háát…
-Meg mondhatod.
-Igen van.
-Értem. És ismerem esetleg?
-Nem, egy díjátadón találkoztunk. De még kezdetleges időszakban vagyunk.
-Hát remélem sokáig együtt lesztek.
-Hát én is.
Tomék felbukkanása megzavarta a beszélgetést. Megköszöntem a segítséget, majd elmentek. Larával bementünk a házba. Főztem gyorsan egy forró teát.
-Mit beszéltetek?-érdeklődött
-Semmi különös. Kérdezte, hogy van e valakim, mondtam hogy nem. Aztán meg én is rákérdeztem, hogy neki van e valakije.
-És?
-Igen. Valami díjátadón ismerkedett meg a lánnyal, de még az elején vannak.
-Nem szar? Mármint, hogy barátnője van?
-Nem tudom. Vagyis én már viszonylag túl tettem magam rajta, de azért kicsit rossz. De hát ez van. Legalább végre ő is túl tette magát rajtam.
-Cami, most őszintén, igaz, hogy még mindig lappang benned valami?
-Nem, ez hülyeség. Én már túl vagyok Billen.
-Azt hittem, hogy én vagyok a legjobb barátnőd. Még sem mondasz igazat nekem.
-Jajj Lara, elég volt. Bill és én a múlté vagyunk. Már barátnője van, ebből is látni, hogy elfelejtett.
-Lehet, hogy csak ezzel akar felejteni téged, azt hiszi, hogy ha új kapcsolata lesz, akkor elfelejti. És tudod, hogy legutóbb is karácsonykor jöttetek össze.
-De most nem fogunk összejönni. És amúgy nem tudom. De ne is beszéljünk erről, váltsunk témát. Akkor ugye jöttök szenteste?
-Persze, anyuékkal is megbeszéltem.
-Ha akarod Benja is jöhet. Azon ne múljon.
-Nem, ez csak így a család. Vagyis érted, ő is biztos a saját családjával akar lenni.
-Jól van, ahogy gondolod, de ha meggondolnád magad kérlek szólj, csak a tálalás miatt. Jah nem alszol ma itt? Úgyis egyedül lennék.
-Jó, de szólok anyuéknak.
Lara megbeszélte a szüleivel, hogy nálam marad éjszakára. Olyan csajos estét terveztünk, de mindketten hamar bealudtunk.
Másnap reggel kicsit korábban keltem. Reggel elmentem még bevásárolni szentestére a vacsorához. Tudni akartam, hogy minden meglesz e. Mikor hazamentem Lara épp csak ébredezett.
-Hát te hol voltál?
-Vásároltam. Holnap estére.
-Mi beteg vagy? Nem tudsz aludni?
-Tudod, amióta külön mentünk Billel, elég korán felkelek, és nem tudok visszaaludni, picit lustizok, aztán felkelek.
-Érdekes. Jah kajás vagyok, remélem van mit enni.
-Nézz körül a hűtőben, de vettem egy-két dolgot, ha gondolod.
Miközben pakolgattam el a cuccokat, csengettek. Kértem Larát, hogy nyisson ajtót, de hát ha ő eszik, akkor csak a kaja, semmi más. Mikor ajtót nyitottam egy futár szerűség állt az ajtóban.
-Camila Satilla?
-Igen én vagyok.
-Egy csomagot hoztam, de óvatosan fogja meg. Itt kérek egy aláírást. Köszönöm.
-Én köszönöm. Helló!
Bementem a nappaliba és azonnal felnyitottam a dobozt. Meglepetésemre egy kiskutya ugrott ki a dobozból. Először elsikítottam magam, mert megijedtem a fehér szőrgombóctól. Lara is bejött a nappaliba. A dobozban volt egy levél is. Felbontottam és elkezdtem olvasni.
Kedves Cami!
Hiába nem vagyunk már egy pár, és mindketten ha nem is teljesen, de látszólag túl tettük magunkat a dolgokon, úgy döntöttem adok neked egy kis karácsonyi ajándékot. Nem akarom, hogy elfelejts örökre. Úgyhogy egy kiskutyáról azt hiszem mindig eszedbe jutok. Nincs neve, annyit tudok, hogy lány. Remélem megtalálod a leghozzá illő nevet. Így kívánok neked Boldog Karácsonyt!
De jó. Egy kutya, akiről mindig Bill jut eszembe.
-Jajj de édes. De mit síkitoztál?
-Tudod, hogy megijedtem, amikor előugrott.
-És te olyan hülye vagy, hogy nem érzed a dobozban egy kutya van?
-Képzeld nem.
-És hogy nevezed el? Fiú vagy lány?
-Lány. Legyen…Lotti. Igen ez aranyos. Lotti.
Hiába is szeretném Billen túl tenni magam véglegesen, újabb okot adott amiért még nehezebb…
Sziasztok! Bocsi, hogy régen volt rész, de a suli miatt csak maximum hétvégén érek rá. Remélem azért kárpótollak titeket, és várom a véleményeket. pusz, Cami
