Miután magamhoz tértem és végre megtudtam szólalni, nem is várattam tovább. El akartam magyarázni ezt az egészet...
-Bill én, szóval, mikor bejöttünk...-majd Bill közbeszólt.
-Úristen Cami...terhes vagy...az én gyerekemmel vagy terhes...-mikor ezt meghallotta megölelt és agyon csókolgatott.
-Bill...nem, én...-újra a szavamba vágott.-Kicsim ne félj...tudod mikor meghallottam az állam is leesett, de most, hogy elképzelem...fiatalok vagyunk még, de mindene meg lesz...esküszöm...
-Bill hallgass meg!-mondtam.
-Rendben!!! De ezt el kell mondanom a srácoknak. Mindjárt jövök...ááááh...apa leszek...-hamar el is rohant, hiába kiabáltam utána. Lara csak nevetett én pedig iszonyúan dühös lettem.
-Mi a fenének kellett ezt kitalálnod?-néztem mérgesen Larára.
-Jaj, most mi a bajod, tökre örült...
-Basszus Lara tiszta hülye vagy...örült...minek örült? A semminek...teljesen beleéli magát, hogy apa lesz 19 évesen...de nem lesz az!
-Honnan tudod...lehet, hogy kiderül, hogy babátok lesz és akkor nem csak kitaláció...-mikor Lara ezt kimondta, hirtelen megmozdult bennem egy érzés...fájt, hogy Bill hiú reményeket táplál, hiszen nem várom a babáját. Nem sok időm volt ezen töprengeni, mert Tom és a srácok ujjongva jelentek meg.
-Cami el sem hiszem, hogy nagybácsi leszek. Nem vagyok nagy gyerek párti, apaként is csak Georgot tudom elképzelni, ahogy épp pelenkázik meg eteti a kicsi "Dzsordzsit", de Bill nagyon boldog, hogy apa lesz...és ha ő az, akkor én is az vagyok...-nagyon aranyos volt, ahogy Tom mesélt, de beláttam, jobb ha mielőbb elmondom az igazat.
-Szerelmem, te most menj haza és pihenj le...mi el megyünk este megünnepeljük a jó hírt.
-Bill...-megint közbeszólt.
-Nem Cami, semmi Bill...hazamentek, lefekszel, ha kell vmi azonnal hívsz...
-Bill várj...-mindíg valaki közbeszól.
-Cami, ha fiú lesz nevezd el Georgnak, ha lány akkor...legyen Georgina...-mondta Georg mosolyogva, ezen mindenki elkezdett nevetni.
-Elég volt!!!-mindenki megszeppenve rám nézett.-Nem lesz sem fiú sem lány...nem lesz semmi.
-Ezt hogy érted? Nem akarod megtartani?-kérdezte Bill.
-Nem Bill...nincs mit megtartani...ez egy hatalmas félreértés. Nem vagyok terhes és egyelőre nem is szeretnék. Félreérettél mindent de nagyon. Próbáltam megmagyarázni, de nem hagytad, sajnálom...-mondtam...eközben a szememből kicsordult egy könnycsepp. Bill arcán szomorúságot és csalódottságot láttam. Szótlanul elment és becsukta maga mögött a stúdió ajtaját.
-Asszem utána megyek és megnézem, nehogy valami hülyeséget csináljon.-szólalt meg Tom.
-Ne haragudj Cami...ez az én hibám, ha nem találom ki ezt az egész gyerek ügyet, akkor nem lenne semmi.
-Hagyjuk...hazamegyek, jössz?-kérdeztem.
-Nem, még maradok, beszélek Billel. Muszáj elnézést kérnem tőle.
-Okés! Én megyek, sziasztok!-rögtön el is mentem. A biztonságiak mikor kimentem elkezdtek gratulálgatni...én semmit sem szóltam, csak bőgtem, mint egy óvodás...valahogy hazakeveredtem...rögtön beszaladtam a szobába és keservesen elkezdtem sírni. Vagy fél órán keresztül feküdtem és bömböltem. Valahogy egy óra múlva valaki megsimogatta a fejem. Bill volt az...azonnal átöleltem és szorosan hozzá bújtam.
-Sajnálom Bill én nem akartlak becsapni...-szipogtam.
-Camim...semmi baj. Beszéltem Larával és mindent elmondott.
-Akkor is...láttam, hogy mennyire örülsz, ami megkell mondjam meglepett. És olyan rossz volt, amikor megtudtad, hogy nem igaz...bocsáss meg.
-Cami felejtsük el...az a legfontosabb, hogy szeretjük egymást és egy nap lesz egy gyönyörű kisbabánk...komolyan.
Íme az új rész...remélem tetszik! Várom a kommenteket! pussz
