Miután Lara is felébredt a zuhanytól, lementünk reggelizni. Nagyon fáradtak voltunk mindketten. Aludtunk kb. 3 órát, az éjjelt átbeszélgettük. Megcsináltam a reggelit. A rántotta után neki láttunk a "feladatainknak". Sok dolgunk volt, de igyekeztünk. Először a gyümölcsszedéssel kezdtünk. A fák tele voltak...és mindet le kellett szedni...az idő viszont hamar eltelt.
-Mondd csak Lara mi van veletek?-kérdeztem.
-Velünk? Kivel?
-Hát veled és Tommal...
-Jaj Cami, nincs köztünk semmi, csak haverok vagyunk.
-Nem tudsz hazudni. Láttam, hogy hogy néztek egymásra. A pillantások csak úgy csillognak. Tudom, hisz voltam én is ilyen helyzetben, pontosabban vagyok.
-Jó lehet igazad van, de nem tudom. Szóval ha vele vagyok, akkor teljesen elvagyok varázsolva. De ő olyan más. Vagyis állandóan más csajokkal lóg...én meg...nem hiszem, hogy pont az ő esete vagyok.
-Olyan hülye vagy. Sztem igenis bejössz neki...tudod mit ma meglepjük a srácokat. Bill azt mondta, hogy úgyis egész nap bent lesznek a studióban, tuti, hogy nagyon fognak örülni nekünk.
-Igen, ez fantasztikus...de elárulnád mégis, hogy mikor menjünk be? Apám egésznapos munkát adott nekünk...
-Összeszedjük magunkat, sietünk és akkor betudunk menni. Persze, azért normálisan csináljuk. Nah hajrá!
Most, hogy van miért dolgozzunk, igyekeztünk, h hamar végezzünk. Lenyírtuk a füvet, leszedtük a gyümölcsöket, végezetül megnyírtuk a sövényeket. Mikor mindennel kész lettünk, megfürödtünk, ebédeltünk. Felhívtuk Lukast, hogy készen vagyunk és elkéretszkettünk a fiúkhoz. Rögtön átöltöztünk és pattantunk a buszra.
-Mondd csak Cami, tudod, h hova kell menni?-kérdezte tőlem Lara.
-Persze, Bill azt mondta bent van a városközpontban. Valami hatalmas pláza utcájában kell befordulni és balra egy nagy szürke épület. Nyugi, odatalálunk.
-Remélem is...
Most is, mint mindig igazam volt. Hatalmas pláza, szürke épület, a studió. Fantasztikus, gondoltam magamban. Két baromi nagy biztonsági ember állt az épület előtt. Gondoltam feltűnés nélkül besétálunk, illedelmesen köszönünk és már bent is vagyunk. Rosszul hittem...
-Lányok álljatok csak meg! Ide nem lehet bemenni, csak ha dolgozók vagytok, vagy halaszthatlan ügyet kell elintézni.
-Maga annyira okos, nem igaz Lara! Halaszthatatlan dolgunk van. Roppant fontos! Köszönjük, viszlát!
-Azt mondtam tilos ide bemenni!-állított meg újból az egyik nagydarab biztonsági őr.
-Én meg azt mondtam halaszthatlan dolgom van. 1:1
-Nah idefigyelj kislány, nekem ne beszélj vissza, mert megjárhatod.
-Nem vagyok kislány nekem ne dumáljon jó? Van nevem...de idegeneknek nem mondom el. Örüljön, h jó kedvemben vagyok, mammutember.
-Kedves neves lány, nem lehetsz több mint 17, milyen halaszthatlan dolgod lehetne pont egy studióban?
-Egy fontos bejelentés, egy fiúnak...-vágott közbe Lara.
-Parancsolsz?
-Igen, tudja a bnőm barátja épp egy lemezfelvételen van itt, és eljöttünk bejelenteni neki vmit.
-És mit?
-Mi köze hozzá!-vágtam bele. Én sem kérdezem meg, hogy milyen alsógatya van magán...
-Akkor nem mehettek be, sajnálom.
-Ilyet...a legféltetebb dolgainkat kell egy biztonsági őrnek elmondanunk, csak azért, h beengedjen. Felfoghatatlan!-borultam ki.
-A bnőm, elakar mondani a szerelmének egy fontos hírt. Hogy...hogy...hogy...kisbabát vár.
-Te?-nézett rám a nagyember.
Valójában én sem fogtam fel, amit Lara mondott, de széles vigyorral bólogattam. A két embernek majd leesett az álla. Besétáltunk az ajtón, nem szóltak semmit.
-Jaj Lara, nem tudtál volna jobbat kitalálni?
-Most miért? Mondjam azt h jöttünk meglátogatni a barátod?! Úgysem engedtek be...így legalább kicsit koppantak.
-Jah, aztán kifele menet, ha együtt megyünk, boldogan odajönnek Billhez, hogy "Gratulálunk, hogy a bnőjével kisbabájuk lesz". Én meg majd nézhetek.
-Mi??? Te terhes vagy?-kérdezte tőlem egy ismerős hang. Mikor hátra néztem Billt pillantottam meg. Csak nézett rám, meredt szemekkel, én meg azt sem tudtam mit mondjak. Mindhárman álltunk egymással szemben, némán és zavartan...
Nah örülök, h kapom a kommentárokat, aranyosak vagytok. Remélem ez a rész is tetszik, várom a véleményeket!