Reggel, amikor kinyitottam a szemem, egy ismerős szempár figyelt rám. Azt hittem álmodom és vártam, hogy felébredjek, de nem álom volt. Az ágyam szélén ült Tom.

-Jesszusom, te mit csinálsz itt?

-Csak nézlek. Amúgy meg jöttem, mert tudom, hogy elakarsz kísérni vásárolni.

-Jajj Tom!!! Betörsz a házamba, felkeltesz hajnalban, csak mert vásárolni akarsz menni. Nem ér ez rá dután?

-Neeeem. Kérlek Camiii, gyere el velem. Légyszi, légyszi.

-Jójó, elmegyek, csak higgadj le.

Nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból. Kint a hó csillogott a ragyogó naptól. Próbáltam hamar összeszedni magam. Majd kimentem reggelizni.

-Éhes vagy?

-Neem, ettem otthon. Jah tényleg, hallottam hogy te rendezed Bill esküvőjét.

-Ne is mondd, ezt a kicseszést velem. Hallod örülök, hogy nem kell a köcsög fejét látnom erre még én rendezem meg élete „legszebb napját”. Borzalmas.

-Akkor miért vállaltad el? Elvégre ez nem kötelező.

-Tudom, de igazából ez az első komoly lehetőségem ezen a pályán, aztán meg nehogy már azt higgye, hogy mennyire megvisel.

-Miért nem visel meg??

-Nem tudom. Vagyis persze szar, nem mondom, hogy nem. Elvégre Bill és én annyi mindenen keresztül mentünk együtt, annyi dolog összeköt, és erre feleségül vesz egy másik lányt és nekem mindezt végig kell néznem és nem tehetek semmit. Nem is akarok. Annyit szenvedtem már, nem akarom, hogy fájjon.

-Nyugodj meg. Bill egy nagy fasz, hogy egy ilyen lány helyett, mint amilyen te vagy feleségül vesz egy beképzelt, hülye picsát. De Cami, tudod, hogy rám mindenben számíthatsz. Hiszen te is segítesz én is fogok, esküszöm.

-Köszi Tom, annyira édi vagy.-majd szorosan megöleltem. Olyan jó volt, hogy van, aki tényleg szeret és számíthatok a támogatásra. Miután megkajáltam gyorsan felöltöztem, és indultunk is vásárolni. Az egész délelőttöm elment, valamikor fél 3 körül értünk vissza. Én is vettem magamnak egy-két dolgot. Mikor hazaértem Tom elment, én pedig lehuppantam a kanapéra. A nagy elgondolkodásban eszembe jutott, hogy ha minden igaz reggel 9-re beszéltem meg a találkozott Sabinával, én pedig teljesen elfelejtettem. Felhívtam és szerencsére este 9-et beszéltünk meg. Mikor elkezdtem kajálni, valaki csengetett. Ajtót nyitottam.

-Hy!

-Ennyire hiányoztam, látom nem tudsz nélkülem élni.

-Ez alap Cami. Na de engedj be. Áthoztam a cuccokat, felpróbálom és mondd meg hogy áll.-mondta Tom.

Tom beljebb lépett és elkezdett átöltözni. Addig popcornt csináltam, mert tudtam, hogy izgalmas „mozi” lesz. Tom bájosan mutogatta a gyűjteményét, amik igazán jól álltak neki.

-Ne mondd, hogy nem nézek ki jól?!

-Ilyet ki se merek mondani.

-Nah azért! És te? Nem akarsz nekem divatbemutatót tartani?? Kérleeek.

-Jajj Tom. Minek?? Különben is nem csak ruhát, hanem fehérneműt is vettem.

-Hááát…az még jobb.

-Azt elhiszem..de tudod mit legyen egy jó napod.-úgy döntöttem, hogy felveszem a fehérneműt is. Sőőt azzal kezdtem. Felvettem az első, piros melltartó, piros tanga bugyis szettemet. Tom a konyhában volt, épp egy adag palacsintát tömött a fejébe.

-Neked ez tetszik?? Nem tudom, talán túl piros…

Tom majdnem kiköpte a szájában levő összerágcsált kaját.

-Nem tetszik??-néztem rá nyílt szemekkel.

-Tessék?? Nem tetszik?? Cami szerintem öltözz fel mielőtt olyat teszek, amit nem kéne.

-Miért nem kéne?

-Cami ne húzd az agyam…kérlek…

-De nem értelek, miért nem kéne? Mi az akadály?

-Camiii…szerinted mi?

-Szerintem semmi.

-Jó lehet, hogy te így gondolod, de én nem. Rengeteget szenvedtem mire el tudtalak felejteni, és még talán így sem sikerült és nem vagyok ez a nagy érzelgős típus, de nem akarok szenvedni miattad.

-Jó tudom, de ha esetleg lenne valami, akkor annak nincs akadálya.

-De én nem akarlak kihasználni. Nekem többet jelentesz szimpla egy éjszakás kalandnál. Ha csak azért akarsz velem lenni, hogy bosszút állhass Billen, akkor ne is folytassuk.

-Neem Tom, félreérted. Sosem tenném ezt veled. De szerintem hagyjuk, megyek felöltözök.

Bementem a szobába, leültem az ágyra, és azon gondolkodtam, hogy egy hatalmas barom vagyok. Biztosan egy bosszúálló, kurvának néz, pedig én nem így akartam. Minden szavamat, minden mondatomat félreértette. Átvettem a melltartóm, és akkor valaki hátulról átkarolt. Végig futott rajtam egy furcsa érzés, egy ismerős érintés. Mikor megfordultam Tom állt mögöttem. Hihetetlen, ahogy hozzám ért, pont olyan volt, mint…Bill…

-Ne haragudj, hülye vagyok. Én csak nem akarok a pótlék lenni. Sosem voltam szerelmes, de beléd szerettem és borzalmas volt látni, hogy az ikertestvéremmel vagy, ő öleled, csókolod, neki adod magad.

-Tudom, de Bill nem érdemli meg, hogy rosszul érezzem magam miatta. Főleg, hogy feleségül veszi azt a csajt. Új életet kezdtem. De most kérlek menj ki. Szeretnék felöltözni.

Tom kiment én pedig felvettem a ruhámat. Miután kimentem Tom nem volt ott. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy beszáll az autóba és elhajt. Fasza, ezt is jól megcsináltam gondoltam. A dutánom hamar elment, tanulmányoztam néhány egyetemi anyagot, majd lefürödtem, és fél 9 körül elindultam a találkozóra. Az autóból láttam, hogy Sabina már a kávézóban ül.

-Szia! Remélem nem késtem el…

-Szia! Dehogyis. Foglalj helyet. Valamit inni?

-Hát egy forró tea jól esne.

Leadtam a „rendelést”, majd neki láttunk a teendőinknek. Nagyjából a ruhát megbeszéltük, hogy milyen fazonú legyen. Mondtam, hogy másnap akkor tényleg elmegyünk egy ruhaszalonba. Feljegyeztem minden apró dolgot a legfontosabbakig. Valamikor fél 12-kor végeztünk, majd gyors elköszönés után indultam is haza. Otthon még megtisztálkodtam kicsit, majd mentem lefeküdni. Reggel fél 8-kor keltem, időben a szalonban kellett lennem. Ittam egy kávét, majd rohantam is. Sabina napról napra izgatottabb. A szeme ragyogott, miközben sorra próbálta a ruhákat.

-Azt hiszem ez az igazi. Nem túl csicsás, hanem szerényen elegáns.

-Igen, azt hiszem ez jó lesz. De valami hiányzik. Azt hiszem, ha egy selyem szalaggal át lenne kötve, akkor jobban hangsúlyozná a derekad vonalát.

-Lehet igazad van.

Úgy éreztem, hogy ma is mindent megtettem és mára ennyi elég volt. Beültem egy gyors étterembe enni valamit. És hát egy város, sok ismerős, összetalálkoztam Billel.

-Szia! Leülhetek?-kérdezte Bill.

-Tőlem.

-Kösz. Nah Sabina lefárasztott??

-Neem, minden rendben volt. Amúgy te hogy állsz, meg van már a ruhád?

-Nekem?? Semmi…hónap végén esküvő, de semmit nem tudok.

-Ha akarod segítek kiválasztani a ruhát…

-Az jó lenne. Valaki akinek talán több hozzáértése van, mint nekem. Nem értek én ehhez.

-És esküvő után mentek nászútra?

-Hát, nem. Majd csak valamikor évvégén. Sok a fellépés, koncert, nincs idő erre.

-Értem. Öhhm most megyek, még sok dolgom van. Majd beszélünk. Helló!

Felkaptam a tálcát, és elmentem…

***

Pár hét múlva…

Már csak 1 nap van Billék esküvőjéig. Már szinte minden el van intézve. Javában folynak a táncpróbák, meg az egyéb esküvői dolgok. Én is egyre izgatottabb vagyok. Legfőképp hogy minden jól lebonyolódjon, a másik pedig Bill miatt, előre félek, hogy milyen lesz végig nézni ezt az egészet. A próbákon teljesen más mint élőben, abban az adott pillanatban. És holnap minden valóság lesz. Jajj… útólag még ellenőriztem mindent, felhívtam a zenészeket, akkor, hogy a torta biztosan elkészül e, szóval mindent. Késő délután Lara jött át kicsit főzőcskézni, na meg dumcsizni.

-Nem vagy ideges?

-Miért?

-Hát a holnap miatt.

-Nem én megyek férjhez.

-Jaj Cami, nem úgy értem. Hanem, hogy nem vagy ideges, amiért ott kell lenned Bill esküvőjén?

-Már annyi próbán ott voltam, igazán kezdem megszokni. Bár mindig előttem van, hogy ez csak egy próba, holnap pedig már maga a valóság. De még nem nagyon izgat. Majd ha ott leszünk.

-Nem tudom, hogy elmenjek e. Bár Bill hívott. Nem tudom…

-Jössz Lara, mert megverlek, nem akarok ott egyedül lenni.

-Jójó, elmegyek.

-Azért. Ja amúgy ma van a leány meg a legény búcsúztató.

-Azt is te szervezted?

-Igen, mondtam, hogy mindent. Remélem, hogy jól érzik majd magukat.

-Biztosan.

Larával tovább beszélgettünk, majd mikor kész lett a kaja megvacsoráztunk. Kaja után felöltöztünk, és bementünk a városba mozizni. Késő estig bent voltunk. Valamikor fél 2 körül jöhettünk haza. Lara nálam aludt, azonban reggel korai fél8-as kelés. Miután felkeltünk Lara hazament, hogy rendezze magát. Én is szedelőzködtem. Fél 1kor már a templom előtt kell lenni. Még de-t fodrász, kozmetikus. Szépen felöltöztem. Az esküvőn a lila színt képviseltem. Egy picit térdfölötti lila ruhába voltam, mely alján 15 cm-es tülrész volt. Útközben felszedtem Larát is, és együtt mentünk a templomhoz.

-Ohha igazán csinos vagy.-üdvözölt Tom, amikor odaértünk.

-Köszönöm. Te is nagyon elegáns vagy.

-Hát köszi. Mehetünk?

-Ti menjetek csak be, én megkeresem a vőlegényt és a menyasszonyt.

Először Sabinához mentem. Meg kell mondjam igazán gyönyörű volt. Sugárzott a boldogságtól.

-Na hogy érzed magad?

-Ááh annyira izgulok. Remélem minden tökéletes lesz.

-Ne aggódj, úgy lesz…Na én megyek megnézem Billt, hogy h áll. Addig pedig nyugi.

Bill két helységgel arrébb volt. Bekopogtam, majd egy ismerős hang igennel felelt.

-Helló! Na h állsz?

-Jól, csak a „ruhaszakértő” ki ment és ezt a rohadt nyakkendőt nem tudom megkötni.

-Hagyjad majd segítek.

Ahogy Bill nyakkendőjét kötöttem, előjött bennem egy régi érzés, amit nagyon nem akartam. Ezért gyorsan el is mentem tőle.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan.

-Persze. Csak itt alig van levegő, és picit megszédültem.

-Sajnálom…

-Mit?

-Hogy mindezt végig kell nézned.

-Ajj ezt már megbeszéltük. Semmi. Na megyek, lassan kezdődik a ceremónia. Na majd találkozunk. Csáó Bill.

Gyorsan kimentem, és bementem a templom részbe ellenőrizni a dolgokat. Úgy negyed óra múlva elkezdődött az esküvő. Bill szülei pont mellettem ültek, vagyis én álltam, de az első sor mellett. Mikor arra néztem Simone tekintetével találkoztam. Olyan „nem tetszős” tekintettel nézett rám. Több alkalommal rám és Billre nézett. Értettem mit akar sugallni. Majd megszólalt a zene, nyílt az ajtó, és belépett a menyasszony. Mindenki felállt. A gyomrom begörcsölt. Lara mellém jött, és megfogta a kezem. Tudtam, hogy borzalmas pillanatok lesznek. Miután a menyasszony a vőlegényhez ért, Bill rám nézett. Én elfordultam, mutatva, hogy nem érdekel. Ami persze hatalmas hazugság. A pap elkezdte mondani a szokásos szöveget, majd eljött az a bizonyos kérdés.

-És most kérem…Bill Kaulitz Thrümper akarod e Sabina Linetz Trafellot feleségedül, ki tartasz mellette jóban és rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ.-Bill rám nézett, én pedig már alig tudtam magamban tartani a sírást, de nem jött ki. Bill rápillantott Sabinára.

-Igen……akarom…-közben Simone a fejét csóválta.

-Sabina Linetz Trafello, akarod e Bill Kaulitz Thrümpert férjedül, ki tartasz mellette jóban és rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?-Sabina nem szólalt. Egy kisebb hallgatás után mindenki várta a választ. Sabina vőlegényére nézett és mosolyogva így szólt.

-Nem. Nem akarom.

Mindenki döbbenten állt a válasz előtt. Mi is egymásra néztünk Larával, és nem értettük, miért döntött így Sabina. De azt hiszem Bill sem…

Hát mivel múlt héten is kimaradt a rész, ezért picit hosszabb lett a mai. Remélem tetszik. Igyekszem napokon belül jönni a következővel. =) Várom a véleményeteket, és hát így őszi szünet alkalmából mindenkinek jó pihenést kívánok. ;) pusz