Másnap reggel szokatlan morajra ébredtem. Nem értettem, hogy mi lehet az reggel fél 8-kor, de Billt sem találtam az ágyban. Kissé álmosan kisétáltam a szobából. Egy férfi üvöltözött Bill anyukájával. Hatalmas veszekedés tört ki. Tomék próbálták csititgatni a férfit, de hiába. 1-2 perc múlva Bill észrevette, hogy ott állok és hirtelen betolt a szobába.
-Ne haragudj, hogy ilyen dolog történt, amikor itt vagy.
-Jaj semmi baj. De ki ez a férfi?
-Ő az apánk. Az igazi…
-Jah értem. De miért van ez a kiabálás?
-Azért mert ajándékot hozott nekünk. Aztán apám megjegyezte, hogy tőle több mindent kaptunk mint a saját anyánktól. Erre kitört a veszekedés.
-Szomorú, hogy ezt kell látni. De nyugodj meg minden rendben lesz, lenyugszanak aztán megbeszélik a dolgokat.
-Köszönöm, jó, hogy vagy nekem.-majd megpuszilt. Úgy éreztem, hogy nekem most nincs helyem ott. Gyorsan összekaptam magam, majd kimentem a szobából. Billék a nappaliban vígasztalták síró anyukájukat. Nem tudtam szó nélkül elmenni, ezért odamentem.
-Tudom, hogy már nem vagytok gyerekek, felnőttek vagytok, de azért mégis nagyobb ajándékot érdemeltetek volna.
-Jaj anya, kit érdekel az ajándék.
-Már nem azért, de én csak parfümöt vettem nektek, meg apróságokat, apátok meg egy nyaralót. Rossz anya vagyok?
-Jaj dehogy!-vígasztalta Tom. Sajnos hiába. Simone magát okoltam és állandóan azt hajtogatta, hogy rossz anya. Úgy éreztem muszáj tennem valamit.
-Simone…tudom, hogy nekem semmi közöm ehhez, de kérlek hallgass meg. Tudod nem mindig az a fontos, hogy ki mekkora ajándékot ad. Gondolom ezt te is tudod. Sokkal fontosabb az, hogy szívvel adjuk. És te tudom, hogy azzal adod. Sztem Billék százszor jobban örülnek, annak amit te adtál nekik. Te nevelted fel őket, neked köszönhetnek mindent. Az apukájuk pedig ha jól tudom sokáig nem is találkozott velük és most ad hirtelen egy nyaralót. És akkor mivan? A te ajándékod, a szereteted, törödésed 1000x többet ér egy holmi nyaralónál. Ezt az ember majdnem bármikor megkaphatja, de a szeretetet nem. Mindegy, csak ennyit akartam. Mostmár megyek, otthon biztosan várnak már. Majd beszélünk. Sziasztok!- Bill kikisért, majd elmentem.
Anyuék télleg örültek nekem, első volt, hogy kifaggadtak, hogyan telt a rokon látogatás. Minden elmeséltem nekik. Ebéd után Lara felment a szobájába én pedig ott maradtam egyedül. Láttam rajta, hogy valami baja van, de nem tudtam, hogy mi. Felmentem hozzá, beszélni vele. Éppen netezett, kicsit megijedt mikor benyitottam.
-Mondd csak, minden rendben?-kérdezte tőle, miközben elővettem egy pulcsit a szekrényből.
-Persze…mi bajom lenne?
-Várjál csak…hány éve ismerjük egymást? Jah igen, amióta megszülettünk. Sztem olyanok vagyunk, mint az ikrek. Tudom, hogy valami baj van, csak nem akarod elmondani.
Hosszas hallgatás után, Lara megtörte a csendet. Leült mellém, megölelt és elkezdett sírni.
-Télleg van valami…nagyon félek…nagyon…-szipogta, majd újból sírni kezdett…
Hát remélem tetszik…várom a kommenteket!!! :)
