A csók után kissé furán éreztem magam. Nem éreztem semmit, vagyis hogy mondjam valamit éreztem, volt bennem egy érzés, de talán féltem bevallani magamnak.

-Minden rendben?-kérdezte Bill

-Igen, csak...Bill én nem tudom, most mi lesz velünk? Szóval te és én...?

-Arra gondolsz, hogy mi ketten együtt leszünk e?

-Igen...

-Én szeretném. Cami én senkit sem szerettem ennyire, mint téged. Te teljesen más vagy, mint a többi lány. Neked van humorod, okos vagy és csinos. Minden meg van benned, amiről egy fiú álmodhat.

-Aranyos vagy, hogy ezt mondod! És...én is ugyanígy érzek. Olyan különleges személyiség vagy. A kisugárzásod annyira megnyerő és csodálatos. De...

-De, de mi...ááh tudom, szóval megnyerő vagyok meg minden, de te akkor sem teljesen ugyanezt érzed. Rendben, oké...megértem, ha nem nem...

-Bill nem, én csak...

-Hagyjuk Cami, mindegy. Szép lett volna azt hinni, hogy majd egymás karjaiba borulunk, bocs, de most elmegyek, egyedül akarok lenni.

-Bill várj, kérlek, megmagyarázom...

Utána akartam menni, de Tom megállítottt az ajtóban. A szemében láttam egy fajta szomorúságot, meg kíváncsiságot. Leültünk a színpadra, majd elkezdtünk beszélgetni.

-Mi történt?-kérdezte Tom érdeklődve

-Az, hogy én vagyok a világ legidiótább, leghülyébb és még sorolhatnám milyen embere. Állandóan rosszul fejezem ki magam. Most is...Bill azt hiszi, hogy nem érzek iránta semmit. Meg olyan szomorúan ment el. Erről is én tehetek...-mondtam már majdnem sírva.

-Nem tudom mi történt igazából, de figyelj, nyugodj meg. Minden rendben lesz. Bill hirtelen haragú, bármi van, gyorsan cselekszik és nem gondolja át a dolgokat. Le fog nyugodni és akkor megbeszélhetitek a dolgokat.

-Neked, meg mi a fenének kellett lefogni? Utána akartam menni, hogy elmagyarázzam a dolgokat. Erre te meg nem engedsz utána.-mondtam kissé dühösen

-Nem akartam, hogy kiabáljon veled, vagy hasonló. Mondom, hogy ilyenkor azt sem tudja mit csinál.

-Jó, mindegy...mikor indulunk?-próbáltam témát váltani.

-Pont azért jöttem, hogy szóljak, hogy 10 perc és megyünk. Csak elfelejtődött az ügy.

-Oké, akkor menjünk a kocsiba.

Az ülésrend egy picit megváltozott. 3 soros volt a kisbusz. Vagyis elől volt 2 ülés, és hátul 2x 3. Én leghátul ültem Larával és Tommal, a többiek pedig előttünk. Egész úton egy szót sem szóltam, MP3 hallgattam és néztem ki az ablakon. Út közben eleredt az eső.  A bús hangulatot ez csak tovább fokozta. Nemsokkal ezután megérkeztünk Laráék házához. Elköszöntünk, majd elhajottak a kisbusszal. Lara anyukája Debora még fenn volt. Én gyorsan felballagtam a szobába és lefeküdtem az ágyra. Alig 5 perc múlva Lara is megérkezett.

-Tök jó volt ez a nap. A koncert, wááh annyira jók. Tom mesélte, hogy egyre több felkérést kapnak és mivel hamarosan elkészítik az  albumukat, még hamarabb előre törnek. Ráadásul benne voltak a német Bravoban. Tök csúcs.

-Az... tök csúcs...

-Na mi történt? Látom, hogy nyomja valami a lelked.

-Semmi különös, nem számít. Inkább feküdjünk le aludni, álmos vagyok.-mondtam, majd átvettem a pizsim és már dőltem is le. Jah, persze szép is lett volna ha hamar elalszok de sehogy nem sikerült. Eszembe jutottak a dolgok, amik történtek a koncerten. Közbe dörgött az ég, villámlott. Mindíg is utáltam ezt az időt. Még vagy egy óráig szenvedtem. Nem tudtam mit csinálni, hirtelen felpattantam, előkaptam a szekrényből az egyik kabátom. Lara közben felébredt...

-Mit csinálsz?-kérdezte fél álomban

-El kell intéznem valamit, mingyárt jövök...

-Mi van? Fél 12-kor mit akarsz?-kérdezte

-Majd elmagyarázom, most sietnem kell.

Gyorsan lerohantam a lépcsőn. Kint szakadt az eső, volt dörgés, villámlás, minden ami ilyenkor szokott lenni. Én pizsiben, papucsban és egy kabátban rohantam a buszmegállóba. Term. most sem ment busz, vagyis alig 10 perce ment el az utolsó. Okés, nem adom fel, modtam magamban, akkor gyalog megyek. Kb. fél órát mentem a szakadó esőben, amikor jött egy kocsi, ami vadul bele a pocsojába én pedig...nos sárosan és csurom vizesen álltam ott mint egy szerencsétlen. Nah nemsoká oda értem...Billék házához... Eszembe jutott, hogy úgy éjfél vagy negyed 1 lehet, biztos alszanak a szülei. Aztán láttam, hogy az egyik szobában még ég a villany. Messzebb mentem, hogy benézzek, hátha többet látok. Nos Green Day, meg Nena posztert láttam, biztos voltam benne, hogy nem a szülei szobája. Nos az ablaka alá mentem és elkezdtem kiabálni, hogy BILL...BILL...BILL...bár az hogy kiabálni, az túlzás, hangosan beszélni. Nehogy felébresszem a szüleit. Szedtem pár követ és elkezdtem dobálni az ablakot. 3. kőhajításnál láttam, hogy nyitódik az ablak. Bill picit érdekesen nézett rám, hogy mit csinálok.

-Tudom, hogy nem nézel normálisnak, hogy papucsban, pizsiben és egy szál kabátban, szakadó esőben, hajnal negyed 1-kor dobálom az ablakod, de beszélnünk kell.

-Cami, minek kellett idejönnöd. Nem akarok beszélni arról a dologról.

-De muszáj megbeszélni. Mert teljesen rosszul értelmezted ezt az egészet.

-Cami felejtsük el.-mondta Bill, láttam, hogy leakar rázni, de hiába...

-Ne Bill. Meg fogsz hallgatni. Ha nem jössz le, akkor én megyek fel.-Bill ablaka előtt volt egy hatalmas diófa. Sosem tudtam fára mászni, de bennem most akkora akaraterő volt, hogy felmásztam. Tudtam, hogy Bill teljesen dilisnek tart, de tök mindegy.

-Látom, nagyon erőszakos vagy.

-Az, ha elakarok valamit érni, akkor az úgyis lesz. Szóval ülj le és komolyan beszélgessünk...

Nos ennyi lenne, remélem tetszik, továbbra is várom a véleményeket!!! :)