Nem tudtam, hogy mit csináljak. Megtartsam e a kiskutyát, vagy vissza adjam, de belegondoltam, hogyha visszaadnám az tök bunkóság lenne. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy megtartom és ő lesz a kis kedvencem. A kinézete alapján Bolognese-nek látszott. Mindenesetre utána néztem és a megérzésem nem csalt. Délután elmentem venni neki egy kis „ágyszerűséget” meg kaját és vizes edényt. Bevásároltam neki kutyakajából rendesen. Egész este vele játszottam. Nagyon elbűvölő kis tünemény. Akárhova mentem mindig jött utánam. Fürdésnél lefeküdt a kád mellé és megvárta, amíg végzek. Az esti DVD-zésnél rám feküdt és ott szundított el, természetesen velem együtt.

Másnap reggel kicsit elaludtam. Már fél 10 volt, én pedig a felkelést valahogy 7-8 órára terveztem. Gyors tisztálkodás és reggeli után neki láttam főzni estére. Áthívtam Larát, hogy segítsen feldíszíteni a fát. Anya felhívott, hogy késik a gépe, mert hóvihar van Németországban. Otthon pedig tombol a tavaszias idő. Este fél 8-ra vártam a vendégeket.

-Hallod, hol van a csillag a fatetejére?

-Nincs csillag, csak olyan facsúcs vagy mi, tudod?!

-Ahha. Hééh te szaros hozd vissza. Cami, Lotti elvitte a szalagot.

-Jó, akkor vedd el tőle, most nem érek rá.

Lara nevetséges kergetőzésbe kezdett a kutyával, és persze a kis vakarcs, mindig elvett tőle valamit. Vagy egy díszt, szalagot vagy szaloncukrot.

-Tegyek szaloncukrot a fára?-kérdezte Lara.

-Igen, de csak egy kicsit, a többit tedd a tálba, amit az asztalra készítettem. Ja és a dohányzó asztalra légyszi terítsd rá a karácsonyi terítőt, és arra a tálat.

-Jó. Amúgy hogy állsz a kajával?

-Egész jól. Ha minden jól megy 5-re mindennel kész leszek. Húsleves már fő. Akkor a pulykát betettem a sütőbe. A töltött káposzta még ázik, a bejglit pedig még el sem kezdtem. De annyi minden van, hogy azt sem tudom, hogy mi van. Úgyhogy tényleg köszi, hogy segítesz és bocsi, hogy átrángattalak.

-Jajj semmi, szívesen segítek. Amúgy Benja írt egy sms-t, hogy Boldog Karácsonyt kíván és, hogy szeret.

-Miért hol van?

-Hazament. Vagyis Argentínába, hisz ott van minden rokona.

-Jah értem. Lara, Lotti. Elvitte a szaloncukros zacskót. Köszi.

Szegény Larának biztos tele volt velem a ***e. De hát muszáj, hogy valaki segítsen, hisz főznöm kellett, plusz a fa is. Du-tán Lara hazament, otthon is segédkezni. Miután a vacsorával végeztem, 16:55-kor, felhívtam Billt, hogy megköszönjem a karácsonyi ajándékot és Boldog Karácsonyt kívántam mindenkinek. Azután lefürödtem, átöltöztem, kicsit csinosítottam magamon, majd neki láttam tálalni. Alig 10 perc után valaki csengetett, szerencsére mindennel kész lettem így boldogan nyitottam ajtót.

-Szia Cami!

-Anyaa. Sziia! Gyere be.

-Jajj itt milyen idő van hallod, nem vagyok én ehhez hozzászokva, de mivel mondtad, hogy egész hónapban esik a hó és hideg van, muszáj volt kicsit változtatnom a ruhatáramon.

-Jól utaztál, minden rendben volt?

-Igen, szerencsére, csak 2 órát késett a gép, mivel itt hóvihar volt. Hát kislányom le a kalappal, nagyon szép lett a ház.

Természetesen Lotti is jött, hogy üdvözölje anyát.

-Kutya? A lakásban?

-Igen…nézd milyen kicsi, szegény megfagyna kint.

-Honnan van?

-Billtől kaptam. Igen. Mindegy. Pakolj le a vendégszobában.

Miután anyu lepakolt, megbeszéltünk minden történést, itthoni és otthoni dolgokról. Érdeklődött Billről, meg a „nem létező” kapcsolataimról is. Jól elbeszéltük az időt. Nem sokkal egy óra múlva, fél 8 előtt pár perccel megérkeztek Laráék. Mindenkit üdvözöltem, majd bevezettem őket az étkezőbe. A vacsora fantasztikusan sikerült. Jó volt a hangulat és nagyon dicsérték az ételeket is.

-Uhh, kipukkadok. Camila nagyon kitettél magadért. Isteni volt minden. A húsleves, a pulyka, a töltött káposzta. Jah és a bejgliről ne is beszéljünk.-áradozott Lukas.

-Köszönöm, örülök, hogy mindenkinek ízlett. De egyetek még.

-Majd később, köszi.

-És van láthatáron valami új fiú?

-Nincs. Egyelőre szingli vagyok. Majd eljön a hercegem. Legalábbis remélem.

-Biztos. És ki tudja kinek a személyében.-kacsintott a Lara.

Vacsora után mindenki Lotti csodájára járt, a kis gombóc agyon lett kényeztetve. Azt hiszem elégedetten tért nyugvóra. Az ajándékozásra a nappaliban került sor. Mindenkinek vettem valami kis ajándékot. Utána karácsonyi számokat hallgattunk és beszélgettünk. A vendégek körülbelül fél 11 körül mehettek haza. Anyu fáradtan ledőlt a kanapéra és elaludt. Betakartam, írtam neki egy cetlit, majd fogtam a kabátom és elmentem. Hosszú nap volt, és úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis levegőzésre. Kicsit feltöltődtem a friss hó és a szépen kivilágított utcák láttán. Boldognak éreztem magam. Van egy csodálatos anyukám, egy fantasztikus barátnőm és vannak barátaim. De valami hiányzott. Egy szerető társ. Akihez hozzábújhatok, és a fülébe suttoghatom, hogy szeretem. A nagy elgondolkodás után tovább sétáltam. Útba ejtettem Bill szüleinek házát is. Az ablakokon fény áradt ki. Valaki a nappaliban Tv-zhetett. Mikor elhaladtam, nyitódott az ajtó. Bill és egy lány jött ki. A lány átkarolta Bill derekát, majd egy csókot adott a szájára. Bill viszonozta, majd az autóhoz kísérte barátnőjét. Mindketten elejtettek egy „szeretlek” szócskát, majd a lány elhajtott. Nem akartam, hogy Bill észre vegyen, így meg vártam, amíg bemegy. Mikor az ajtó bezáródott, elindultam vissza. Utoljára ránéztem a házra, majd elmentem. Pár másodperccel később egy kéz fogott meg hátulról.

-Cami, mit csinálsz itt?-kérdezte Bill, miközben a karom fogta.

-Semmit, vagyis csak sétálok. Hosszú napom volt és kicsit kiszellőztettem a fejem. És te? Hisz bementél.

-Te figyelsz?

-Nem, dehogy. Csak pont erre jöttem és láttam, amikor kijöttél…a…barátnőddel. Nálatok karácsonyozott?

-Anyu meghívta.

-Úgy tűnik anyud jobban kedveli őt, mint engem szeretett.

-Jajj dehogy. Anyunak mindig is nagyon szimpatikus voltál. Mindig azt akarta, hogy te legy…semmi.

-Bocsi Bill, de mennem kéne. Késő van.

-Elkísérlek. Nehogy valami bajod essen.

Billel tettünk egy kis kitérőt hazafelé. Sokat beszélgettünk mindenről. Az együtt töltött időről, a szakításról és persze Sabináról, az új barátnőjéről. Mikor a házhoz értünk mindketten elhallgattunk. Pár másodperc múlva megtörtem a csendet.

-Nem jössz be? Csak így pulcsiban, nehogy megfázz. Csinálok forró teát.

-Jó, de nem maradok sokáig.

Mikor bementünk, anyu épp akkor ment a hálójába. Biztosan meglesett minket, mert elég gyorsan beevickélt a szobába. Billel bementünk a nappaliba. Gyorsan feltettem vizet a teának.

-Olyan furcsa itt lenni. Sok emlék köt ide. Sok kellemes emlék.

-Hát igen. Az első éjszaka a házban. A reggeli ébredések, a reggelik, a közös DVD-zések.

-És minden emlék, minden terv szertefoszlott.

-Öhhm, megyek megnézem a vizet.

Gyorsan kimentem a konyhába, még mielőtt olyat mondok vagy teszek, amit később megbánok. Megcsináltam gyorsan a teát. Bögrébe öntöttem, majd bevittem Billnek.

-És a kiskutya? Köszi.-közben átvette a bögrét a kezemből.

-Szerintem az ágyában. Ott van, a sarokban látod? Alszik.

-Megtaláltad a hozzá illő nevet?

-Lotti.

-Mint a két Lotti?

-Nem, mint Lotti. Amúgy csak úgy jött. Jah jut eszembe, itt maradt egy mappád. Sosem tudod teljesen összeszedni a dolgaid. Bent van a hálóban, majd ha mész, akkor odaadom.

-Okés. És tényleg Benjaval mi lett?

-Benja Larával jár.

-Mi??

-Igen. Már 2-3 hónapja együtt vannak.

-És ti? Volt…valami?

-Nem semmi.

-Értem.-láttam Billen, hogy kicsit megkönnyebbült a válaszon. Nem is értem, hogy miért. –Azt hiszem lassan megyek. Későre jár.

-Rendben. Odaadom a mappát, mielőtt itt hagynád. Egy pillanat.

Gyorsan beszaladtam a hálószobába, hogy megkeressem a mappát. Úgy emlékeztem, hogy az éjjeli szekrényre tettem, de ott nem volt. Nem találtam sehol. Eközben Bill is bejött. Biztosan, mert megvárattam.

-Ne haragudj, de nem találom, pedig esküszöm, úgy emlékszem, hogy az éjjeli szekrényen volt.

-Semmi baj, majd ha meg lesz, akkor szólj.

Bill nézelődött egy darabig a szobában. Majd feltűnt neki egy kép.

-Ez még mindig megvan?

-Igen. Ez az a kép, amikor elmentünk a vidámparkba.

-Tudom. De hogy hogy kint van?

-Nem tudom. Nem akartam eltenni, meg el is felejtkeztem róla. De nem számít. Nem kéne menned?-mondtam zavartan.

-Te hazudsz…még mindig szeretsz.-mondta Bill sejtetően, majd egyre közelebb jött.

-Mi ütött beléd? Én már túl vagyok ezen.

-Pont mint két éve. Akkor is becsaptad saját magad.

-Bill fejezd be. Ha a kép miatt hiszed, csak azért van kint mert egy kedves emlék.

-Tudod, ha el akarsz valakit felejteni, eltünteted az emlékeket, mert még fájdalmasabb. És te nem ezt tetted. És én sem.

-Hülyeség. De azt hiszem menni készültél, úgyhogy…-Bill befogta a számat. A fülembe súgta:-Ne csapd be saját magad. Nem tudtam mit mondani. Elengedte a szám, majd megfogta derekam és lágyan megcsókolt. A hideg végig futott a testemen. Lágy kezeit a pulcsim alá csúsztatta. Egyre közelebb húzott magához. De feleszméltem és eltoltam magamtól.

-Mi a baj?

-Ne, ne csináljuk ezt. Mindkettőnknek rossz lesz. Neked barátnőd van, aki szeret, és nem érdemli meg, hogy ezt tedd vele. És nem akarok szenvedni, nem akarok veled szerelmeskedni, tudván, hogy reggel veled ébredek, de többet ezt nem tehetem meg.

-Megteheted.

-Nem Bill. Nem tehetem meg. Elég volt. Inkább menj el.

-Ahogy akarod. De ne felejtsd el, hogy ha valaki úgy szerette egymást, mint mi, az a szerelem sosem fog teljesen kihunyni.

Bill elengedett, majd kisétált az ajtón…

Helló! Hétvége. És újabb rész. Remélem ez is tetszik mindenkinek. Várom a kommenteket. J puszi, Cami