Még az nap felhívtam Larát, hogy elmeséljem neki a du-tán történteket. Már akkor hülyének tartott, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek Lisbeth-hez, de mikor elmeséltem neki, hogy a kisfiú milyen aranyos, na meg az előadásomat, komplett idiótának nézett. Aznap este, fürdés után leültem és átnéztem néhány egyetemi anyagot. A nagy „tanulás” közepette valaki csengetett. Felkaptam magam és ajtót nyitottam.
-Szia!-köszönt Bill.
-Helló! Mit szeretnél?
-Öhhm bocsi, hogy zavarlak, de itt maradt pár dalszövegem.
-Gyere be, aztán keresd meg.
-Köszi.
Bill bement és összeszedte, ami még az eszébe jutott. Azt hittem, hogy már mindent elvitt, de ezek szerint nem. Néhány alsógatya, dalszöveg és íróeszköz. Csak néztem, ahogy pakol és egy szót sem szóltam.
-Azt hiszem minden meg van. Ha valamit még találnál, kérlek, hívj fel vagy valahogy közöld velem.
-Ma találkoztam a fiaddal.
-Mi??
-Igen. Amikor itt hagytad a levelet kiírtam a címet és elmentem a lányhoz. Büszke lehetsz rá. Annyira hasonlít rád. Ráadásul nagyon aranyos.
-Még nem voltam rá képes, hogy elmenjek. Mindig rá akarom magam szánni, de képtelen vagyok.
-Bill, annak a gyereknek szüksége van rád. Ha meglátnád, milyen gyönyörű teljesen máshogy vélekednél.
-Nem értelek. Semmi közöd ahhoz a gyerekhez, gyűlölnöd kellene mégis ilyen kedves vagy.
-Ez baromság. A gyereknek semmi köze hozzánk. Ebben az egészben ő a legártatlanabb. Amúgy meg nem azért lett vége, mert megtudtam, hogy van egy gyereked, hanem mert nem működött. Na mindegy, hagyjuk szerintem. Ha meg van mindened akkor azt hiszem ideje menned, mert még át kell néznem néhány egyetemi anyagot.
Billt kikísértem az ajtón, majd mikor kisétált, becsuktam az ajtót, ezzel véglegesen lezárva ezt a szakaszt az életemben.
Másnap reggel korai kelés. Gyors reggeli, majd siettem is be az egyetemre. Szerencsémre dugóba kerültem, így reménykedtem, hogy időben beérek. Így is lett. Sietés közben valakibe beleütköztem és minden papírom szanaszét hullott. Mulatságos látvány lehettem. Mindenesetre egy gyors bocsi, kis segítség, és már mentem is tovább. A délelőttöm hamar elment, 2-kor már mentem is haza. Mikor kanyarodtam ki az egyetem parkolójából, egy srác nagy sebességgel átrohant előttem, hiába fékeztem, elcsaptam. Azonnal kiugrottam az autóból.
-Jesszusom jól vagy?-kérdeztem, közben próbáltam felsegíteni a fiút.
-Már megint te?? Látom nagyon szeretsz másokkal összeakaszkodni.
-Azt hiszed direkt csinálom?
-Háát…nem csodálkoznék rajta. Új vagyok, biztos kiszemeltél magadnak és azon mesterkedsz, hogy „véletlen” balesetekkel a közelembe férkőzz.
-Igen, minden vágyam. De jól vagy?
-Persze, csak egy kis horzsolás. Azért vezethetnél óvatosabban is.
-Én jól vezetek, neked nem kéne az úton szaladgálnod nagyokos.
-Benjamin. A nevem Benjamin. És téged széplány hogy hívnak?
-Camila. De szólíts csak Caminak. Honnan jöttél? Mert ma láttalak először itt.
-Igazából nemrég költöztem Németországba. Ideiglenesen jöttem ide, maximum egy évet leszek, hogy hasznosítsam a német tudásom. Amúgy Argentínából jöttem.
-Ohha igazi latin vérű szívtipróval van dolgom.
-Pontosan. És te?
-Én? Spanyol vagyok. Nem német. Az én élettörténetem eléggé bonyolult.
-Szívesen meghallgatnám. Nincs kedved ma velem vacsorázni?
-Háát…azt hiszem, hogy holnap nem kell bemennem az egyetemre, úgyhogy benne vagyok.
-Akkor 7-re érted megyek.
-Tessék. Itt a névjegykártyám.
-Mi a fene, névjegykártya.
-Igen. Na most mennem kell. Akkor este.
-Szia!-a srác hirtelenséggel megpuszilta az arcom. Nem nagyon értettem, hogy mi van. Mikor feleszméltem gyorsan autóba ültem és mentem is haza.
***
(Billéknél)
Bill óriási ajtó bevágással érkezett haza. A srácok csak néztek, hogy valójában mi baja drága frontemberüknek.
-Bill minden rendben?-kérdezte Tom „aggódóan”.
-Nem, semmi nincs rendben.
-Mi van?
-Kitérőt tettem Cami egyeteme felé, de csak úgy véletlenül mentem arra, mert hamarabb fordultam be, mindegy. És egy sráccal beszélgetett.
-Huhh.-Georg
-És a srác megpuszilta az arcát.
-Jajajjj.-Gustav
-Komolyan vennétek?
-Bill mi teljesen komolyan veszünk. De mi a probléma?
-Az, hogy Camit az a srác megpuszilta.
-Bill olyan hülye vagy. Nincs itt semmi gond. Ő továbblépett. Neked is azt kéne, és nem Camin rágódnod.-mondta Tom.
-Jó, de ez nem olyan egyszerű.
-És most mit akarsz csinálni?
-Nem tudom. Felhívom Larát, hogy faggassa ki.
Bill felhívta Larát, aki persze kikerekedett szemekkel hallgatta Billt, mert fogalma sem volt, hogy ki ez a srác. Lara felhívott engem, kifaggatott majd infózott Billnek. Bill elmondta a srácoknak, hogy mi történt.
-Na Bill és most van valami terved?
-Az biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy ez a srác elvegye tőlem.
-Bill…te kezdesz megijeszteni.
-Áhh van egy ötletem. Elmegyek a randira. De kell egy barátnő.
-Felhívjam valamelyik „csajomat”?-kérdezte Tom nevetve.
-Ja tuti, hogy el akarna jönni. Lara biztos nem menne bele.
-Bill hagyd ezt az egészet. Lépj te is tovább, koncentrálj a zenekarra és ne foglalkozz Camival, mert ezt szerintem utálják a nők. Nem tudom, mit erőlteted, ha te is beláttad, hogy nem működik.-mondta Gustav.
-Lehet igazatok van, totál hülyét csinálnék magamból.
-Pontosan Bill. Ne légy gyerekes.
***
Már nagyban készülődtem az estére, amikor Lara rontott be a házba. Rohantam ki a szobából, hogy megnézzem, ki a fene jött be, minden jelzés nélkül.
-Lara te mit csinálsz?
-Ki az a srác, aki ma megpuszilt??
-Ezt honnan tudod? Követsz, vagy lehallgatsz?
-Nem, Bill mondta.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Szia! Benja vagyok, bocsi, de le kell mondanom az estét, mert közbe jött egy fontos dolog. Ígérem bepótoljuk. Ne haragudj.
-Semmi gond. Majd máskor. Szia.
Kicsit furcsálltam ezt a dolgot. Amikor először találkoztunk, akkor annyira elragadó volt, tök boldogan elhívott randizni, most pedig lemondja, mert valami közbe jött. Gyanús volt nekem ez az egész.
-Azért igazán elmondhattad volna. Azt hittem a barátnőd vagyok.
-Jajj Lara, minden tök gyorsan történt. Eszembe sem volt, hogy bárkinek elmondjam.
-És milyen a srác?
-Aranyos, bár kicsit macsónak hiszi magát. Szőkésbarna, kék szemű, 175 cm kb. És argentín.
-Na akkor legalább megértitek egymást.
-Jah…nekem itt valami olyan furcsa. Nem tudom, hogy mi. Úgy készült a srác, tök boldogan elhívott randizni, most meg lemondja.
-Igazából nem kéne elmondanom, de a barátnőm vagy. Úgyhogy elmondom. Szóval…Bill hívta fel. Nem tudom, hogy mit mondott neki, honnan tudta a számát meg ilyenek, de ő mondott neki valamit.
-Tessék?-több sem kellett, teljesen felment bennem a pumpa.
Lara hazament én pedig elmentem a fiúk lakásába. Csengettem, de senki nem nyitott ajtót. Már azon voltam, hogy felhívom Billt, de hirtelen ajtómozgolódás történt. Gustav jelent meg előttem.
-Szia!
-Bill itthon van?
-Aha, gyere be.
Bementem. A srácok a nappaliban ültek és nézték a Tv-t. Bill nagyot nézett, hogy megjelentem náluk.
-Mondd Bill mégis milyen jogon szólsz bele az életembe? Abban maradtunk, hogy szakítunk, vége, pont. Erre te felhívod a „randi társam” és fogalmam nincs, miket mondasz neki.
-Csak nem akartam, hogy valami történjen. Nem is ismered a srácot.
-És?? Azért megyek vele randizni, hogy megismerjem. Komolyan Bill úgy viselkedsz, mint egy óvodás. Larával egyezkedsz, terveket szövögetsz. Nevetséges vagy. Inkább magaddal kéne foglalkoznod. Ne velem, semmi közünk nincs egymáshoz. Én megpróbálok tovább lépni, te is tedd ezt. Remélem érhetően beszéltem. Na sziasztok.
Ezzel bevágtam az ajtót és hazamentem…
Bocsi, hogy ilyen régen volt, de mint mondtam nem sok kedvem volt írni. Most, hogy elkezdődik a suli, szerintem csak hétvégente lesz időm írni. Na remélem azért tetszik. És használjátok ki az uccsó napot. puszi
