Egy fiatal lány állt az ajtónkba. Kb. 20 éves lehetett, barna haj, barna szem, vékony, csinos, nagyon kiváncsi lettem, hogy ki is ő valójában.

-Öhhm ne haragudj, hogy zavarlak, bemutatkozom Lilian Zeiner vagyok. Azt mondták, hogy Bill itt van.

-Nem Bill nincs itt, a próbateremben van. De te ki vagy?-kérdeztem Liliant.

-Hát Bill bnője.

-Tessék??-mikor ezt meghallottam, kissé levert a víz. Mi az, hog Bill bnője???

-Mármint nem úgy a barátnője, hanem egy régi jó barátja.

-Ja értem…és megkérdezhetem mit szeretnél tőle?

-Ne haragudj, de pont nem neked szeretném elmondani.

-Jó, ha nem akkor nem.

-Amúgy te ki is vagy?

-Én?...én Bill barátnője vagyok. Az igazi bnője. És hamarosan gyerekünk lesz.

-Billnek gyereke? Ez nevetséges… Szóval, gratulálok!

-Mi ebben a nevetséges? Tudod mit szeretem Billt, ő is szeret engem és nagyon jó apja lesz a babánknak. Nem tudom, hogy te mit akarsz tőle vagy milyen kapcsolatban vagy Billel vagy voltál, de most menj el jó. Beszéld meg vele, amit akarsz. Na Szia!-ezután rácsaptam az ajtót. Nem igazán értettem, hogy miért bukkant fel ez a lány és, hogy mit akar Billtől. De nagyon zavart ez az egész. Egész nap ez járt a fejemben. Vajon minek jött ide. Úgy döntöttem, hogy áthívom Billt. Muszáj beszélnem vele, erről mindenképpen. Azt mondta még elintéz egy-két dolgot, majd jön is hozzám. Kimentem egy kicsit a kertbe napozni, addig is vártam Billre.

-Szia egyetlen édes szerelmem!-jelent meg mögöttem Bill, majd eyg gyönyörű csokor virágot adott nekem.

-Szia! Nagyon hiányoztál, de beszélnem kell veled. Figyelj, mi ketten mindent elmondunk egymásnak, igaz?

-Persze, de mi a baj?

-Ülj le ide mellém a hintaszékbe. Ma itt volt egy lány. Téged keresett és veled akart beszélni. Valami Lilien Zeiner. Azt mondta, hogy a te bnőd, de nem olyan bnő. Ki ez a lány?

-Ő egy volt bnőm. Még a gimiben ismertem meg, de nem tartott sokáig a kapcsolatunk. A lány hűtlen volt és nem tudtam megbízni benne, majd szakítottunk. Ennyi. De, hogy mit akar mondani azt nem tudom, viszont, ha szeretnéd, akkor idehívom és megkérem, hogy itt előtted mondja el nekem, amit akar.

-Én nem akarom, hogy úgy érezd mindenben számon kérlek, csak úgy gondolom, hogy egy kapcsolat akkor lesz teljes, ha őszinték vagyunk egymáshoz.

Végülis ragaszkodott hozzá, hogy ott legyek, amikor a lány elmondja, amit annyira akar. Csak egy osztálytalálkozót akart összehozni és Bill segítségét akarta kérni. Talán csak felfújtam a dolgot. Amúgy pedig nem tudom, hogy télleg ezt akarta mondani, vagy csak kitalált valamit, hiszen ott voltam előttük.

Az éjszakát Billnél töltöttem, mivel elárulta, hogy az másnaot velem szeretné tölteni, kért is egy nap kimenőt Davidtől. Fél 10 körül saját készítésű reggelivel ébresztett. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy hercegnő, nagyon elvoltam kényeztetve.

-Camim, gondolkodtál már azon, hogy mi lesz a baba neve?

-Háát ugye a származásunk más, úgyh abban gondolkoztam, hogy a baba első neve német lesz a második spanyol. Tehát ha kislány, akkor Leona Ariana, ha fiú akkor Klaus Felipe. Persze, együtt döntjük el és neked is kell, hogy tetszen.

-Ohh, nekem ezek nagyon tetszenek.

-Akkor jó! Jaj Bill, olyan fura, hogy neked és nekem babánk lesz. Néha azért elbizonytalanodok.

-Miért?

-Mert még csak 19 éves vagyok, épp most érettségiztem, akkor neked lassan világhírű bandád van és nem tudom, hogy a közös életünk, hogy fog alakulni.

-Nyugodj meg, én mindenben melletted vagyok.-mondta Bill megértően, majd megpuszilt. Abban a pillanatban belépett Tom. Kissé zavarba jött, gyors elnézés után ki is ment a szobából.

-Ezzel a sráccal van vmi, érzem.-mondta szomorúan Bill.-Hiába kérdezem tőle, hogy baj van e, ő azt mondja, hogy nincs semmi, pedig az ikre vagyok és 1000000%-ra biztos vagyok benne, hogy vmi nyomja a lelkét.

-Megpróbálok majd én beszélni vele, nem biztos, hogy sikerül, de egy próbát megér.

-Jó, de nehogy megbántson, néha én se tudok kiigazodni rajta.

-Nyugi, nem lesz semmi.-gyorsan letusoltam, majd bekopogtam Tom szobájába. Mikor meghallottam a „Gyere” szót, kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába. Meglepődött, hogy én mentem be, de nem nagyon foglalkozott velem, inkább tovább gitározott egy szép számot.

-Minek jöttél?-nézett rám.

-Csak bejöttem megnézni, hogy mit csinálsz. Vagy baj? Mert akkor el is mehetek.

-Nem, bocsi, csak nem nagyon szoktunk beszélgetni.

-Olyan más vagy, amikor először találkoztunk, akkor olyan szemtelen, laza srác voltál, most meg egy szelíd kisfiúnak mutatod magad.

-Nem lehetek mindig olyan.

-Ez milyen szám?

-Ez egy szerelmes szám…

-És rajta van az albumon?

-Aha. Rette mich!

-Tom csak nem szerelmes vagy?

-Nem, de most inkább menj ki…légyszives, még mielőtt olyat mondok, amit lehet h megbánnék.

-Jaj látod, most miért vagy ilyen? Ha van vmi problémád, nekem nyugodtan elmondhatod, megbízhatsz bennem.

-Cami, mondom semmi.

-Addig nem megyek el, amíg nem mondod el, hogy a bajod…nem kell titkólozni, nem szégyen ha problémád van, hátha tudok segíteni. Baj van? Tom…csak ülsz, pengeted a gitárod és nem is mondasz semmit. Komoly?

-Mit mondjak? Képzeld igen van bajom. És eléggé nagy probléma.

-De mi?

-Cami, menj el, nem akarom elmondani.

Úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek, hagyom, had gondolkodjon, ha meg nem akarja elmondani, akkor nem is erőltetem. Kimentem Simone-hoz a konyhába. Leültem a székre és néztem a földet.

-Mi újság?-kérdezte, miközben a tányérokat törölgette.

-Semmi különös, csak fáradt vagyok.

-Nincsenek rosszulléteid?

-Nem igazán, néha reggelente émelygek, de azon kívül semmi baj.

Nem hagyott nyugodni ez a Tomos dolog, inkább visszamentem hozzá és újból rákérdeztem, hogy mi a baja. Természetesen most is elküldött a bánatba, finoman fogalmazva.

-Jaj Tom, télleg elmondhatod nekem, látom, hogy bajod van, biztos komoly dolog, hátha tudok segíteni.

-Cami van bajom. Tudod óriási baj, hogy szerelmes vagyok a testvérem bnőjébe és nem tehetek semmit. Billel szeretitek egymást, most meg, hogy gyereketek lesz, elég szar látni titeket.

-Úristen…-el pár percre ledöbbentett, az amit hallottam. Tom szeret engem, nem nagyon tudtam felfogni a dolgot.

-Na mostmár megtudtad, örülsz?!..tudod fogalmam sincs, hogy történhetett ez meg. Soha nem voltam szerelmes, de mostmeg folyton rád gondolok, te vagy a fejemben, azt kívánom bárcsak az enyém lehetnél, és az én gyerekemet várnád, nem pedig Billét…Borzalmas ezt kimondani, mert Bill szeretem a világon a legjobban, és ezt megtenni vele, hidd el rohadt szar. De nem tudok mit tenni…

Abban a pillanatban Bill lépett be a szobába. Mindketten meredten egymásra néztünk.

-Te itt vagy? Téged kereslek…baj van? Úgy elhallgattatok.

-Nem, dehogy, csak Tom mutatott egy dalt és azt gitározta.

-Akkor megyünk?

-Hova?

-Hát a kikötőbe, nem azt beszéltük meg?

-Ja, de persze. Mehetünk.-Bill megpuszilt, Tom szemében láttam a szomorúságot. Nagyon rossz érzés volt, és féltem, hogy ennek komoly következményei lesznek.

Várom a véleményeket, ha lehet akkor, aki olvassa, az komizzon, mert szeretném tudni, hogy kinek, hogy tetszik. Köszi =)