Miután Billel minden rendben volt, megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Elmondta, hogy náluk családi szokás, szenteste után, vagyis karácsony első napján, hogy elmennek a nagyszülőkhöz, meg egy-két közelibb rokonhoz. Megkért, hogy menjek el én is…természetesen rögtön igent mondtam volna, de olyan hülyén jönne ki, hogy elmegyek a családdal, amikor semmi közöm hozzájuk, úgy mondva. Elmagyarázta, hogy egyáltalán nem cikis, hisz már szinte én is családtag vagyok, főleg most, hogy újra összejöttünk, ráadásul beszeretne mutatni a családjának. Picit húztam magam, majd igent mondtam. Hosszas búcsúzkodás után hazakocsikáztam. Annyira boldog és elégedett voltam. Mikor bementem a házba, mindeki kíváncsi szemekkel rám nézett.
-Mi van?-kérdeztem.
-Hát…szted? Billnél voltál nem?-kérdezősködött anya.
-Hát jah. De nem volt semmi, beszélgettünk, meg beszélgettünk meg csókolóztunk, aztán hazajöttem…
-Mit csináltatok? Összejöttetek?-kérdezte döbbenten Lara.
-Jaj ne legyetek már ilyen kíváncsiak. Ez olyan zavarbaejtő. Nah jó elmondom. De így? Mindenki előtt?
-Igen!-vágták rá.
-Oké. Szóval beszélgettünk, a levélről meg az ajándékokról. Aztán már hazafele mentem, és elmondta, hogy ne haragudjak rá meg minden, és akkor elmondtuk egymásnak, hogy még mindig szeretjük egymást…aztán l’amour volt…jah és elhívott holnap családlátogásra. Mert szoktak minden évben menni és megkért, hogy menjek el velük, így legalább be tud mutatni a családnak.
-Uhh Cami, akkor most minden olyan jó!-mondta boldogan Lara.
-Ugye…nah én asszem megyek aludni, hogy reggel fel tudjak kelni. Jó éjszakát mindenkinek!- Miután lefeküdtem nem tudtam elaludni. Folyton az járt a fejemben, hogy Bill bemutat a családnak és hogy tetszek e majd nekik, szimpatikus leszek e…jaj nagyon izgultam. Valamikor hajnal 2 fele sikerült elaludnom. Másnap duzzadt-karikás szemekkel ébrdtem. Mikor megláttam magam, azt hittem elájulok. Gondoltam magamban, jól bemutatkozom a családnak. Egy csomó púdert meg alapozót magamra kentem, és valamennyire sikerült eltűntetnem. Felöltöztem, aztán gyorsan megreggeliztem.
-Jó reggelt! Jaj de kicsípted magad!-viccelődött apa.
-Jaj ne idegesíts, így is tiszta ideg vagyok.
-Mitől vagy ideges, csak Billel leszel…ennyi.
-Apa egyáltalán nem csak ennyi. Mi van, ha nem leszek szimpatikus a családjának? Lehet, hogy nem tetszem majd nekik.
-Ne fogd fel ilyen tragikusan! Ne a negatív dolgokra gondolj, hanem a pozitívakra. Mutasd meg, hogy milyen aranyos vagy, kedves és akkor hidd el, hogy jó fejnek fognak tartani.-mondta apa.
-Jól van…tök mindegy, majd meglátjuk mi lesz.
Reggeli után még egy kicsit igazítottam magamon, majd Billék is megérkeztek. Szóltam anyáéknak, hogy nem tudom mikor érünk haza. A kocsiban mindenki aranyosan fogadott. Egész úton idegesen ültem, ezt Bill is észrevette.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze…-válaszoltam kissé bizonytalanul.
-Biztos? Látom, hogy ideges vagy. Izgulsz?
-Uhh, hát mit ne mondjak eléggé zavarban vagyok. Félek, hogy nem fogok tetszeni a rokonaidnak.
-Jaj dehogynem. Anyuék is szeretnek téged, Tom is…igaz Tom?
-Mi? Jah igen…
-Biztos vagyok benne, hogy mindenki kedvelni fog téged.
-Köszi, nagyon aranyos vagy. Akkor megpróbálok megnyugodni.
Alig ¾ óra múlva megékeztünk Billék nagyszüleihez. Mármint anyukája felőli nagyszülőkhoz. Egy hatalmas házban éltek. Tele volt fenyőfákkal, és nagyon szépen fel volt díszitve a ház. Egy pici kis kutya fogadott minket. A szívem majd kiesett a helyéről. Miután bementünk a házba két idősebb ember várt az előtérben. Mindenki puszi-puszi én meg ott álltam, mint egy hülye.
-Mama, papa hadd mutassam be a barátnőmet, Camit.
-Csókolom!-köszöntem bátortalanul.
-Szia, örülünk, hogy megismerhettünk, Bill nagyon sokat mesélt már rólad. Nyugodj meg, csak jót.
Picit megnyugodtam, mert Bill nagyszülei nagyon kedvesnek tűntek. Miután összebarátkoztam velük, leültünk egy nagy asztalhoz. Tomék dédnagypapája is ott töltötte a karácsonyt, úgyhogy jó sokan voltunk.
-Vigyázz a dédivel, mert kicsit nagyot hall és néha olyanokat mondd. Jah és lehet, hogy érdekes dolgokat kérdez vagy mesél. Ilyenkor csak mosolyogj és mond hogy „Télleg?” „Igen” meg hasonló pár betűs szót.
-Rendben.-mosolyogtam.
Bill neki is bemutatott és hát a kézcsók nem maradhatott el.
-Dédi ő Cami. Akiről meséltem neked.
-Nem Bill, ő nem a mami, a mami már az égből néz ránk.
-Nem dédi nem mami, hanem Cami.
-Cami…értem, nem kell úgy bánnod velem, mintha süket lennék. Szija husom! Aztán ne hangoskodjatok sokat éjjel.-nevetett és az arcán egy huncut mosoly szaladt végig.
-Jaj dédi…-Bill picit elpirult, ezután éreztem, hogy mulatságos napnak nézek elébe. A megérzésem nem csalt. Nagyon jól éreztem magam. Mindenki olyan aranyos volt, még a dédi is. Ebéd után leültünk a nappaliba és beszélgettünk.
-Mondd csak Cami, te dolgozol vagy tanulsz még?-kérdezte Tomék nagymamája.
-Hát is is. Utolsó éves gimnazista vagyok, most fogok érettségizni, utána pedig egyetemre szeretnék menni, szóval azért kell egy kis pénz is.
-Értem. És hogy hogy Németországban töltöd a karácsonyt?
-A bnőmék 2 és fél éve költöztek ide és anyuékkal úgy döntöttünk, hogy itt szeretnénk átélni a karácsonyt.
-Husom, nagyon szeretném, hogy te legyél az én kedvenc kis Billem asszonya, remélem, hogy minden úgy lesz, ahogy elképzeltem.-szólt közbe dédipapa.
A kérdés hallatán kicsit zavarba jöttem. Sose gondoltam még erre, be kell valljam a lelkem mélyén talán én is arra vágyok, hogy egyszer Bill felesége legyek. Bár ez még úgyis messze van, ha egyáltalán valóra válik. A nap nagyon hamar elment. Ezután még elmentünk Billék egyik unokatesójához is. Ő is nagyon kedvesen fogadott engem. Úgy éreztem, hogy nagyon jó nap forgott le. Megbeszéltem anyáékkal, hogy Billnél töltöm az éjszakát, nehogy aggódjanak. A szobában ültem és néztem a TV-t, amíg Bill zuhanyzott…eközben a nyíló ajtó zavart meg.
-Szia, zavarok?-kérdezte kukucskálva Tom.
-Dehogyis, gyere be.
-Jól érezted magad ma?-kérdezte Tom, közben leült mellém.
-Igen, mindenki olyan kedves volt. Egész nap ideges voltam, hogy vajon hogyan fognak majd hozzám viszonyulni és be vallom kellemeset csalódtam.
-Tudod nagyon örülök, hogy újra összejöttél Billel. Amikor együtt voltatok a tesóm teljesen más volt, mint azelőtt. Vidám, mindig fel volt pörögve és borzasztóan kedves volt még a kukással is. Amikor kórházban voltál és válságos volt az állapotod mindennap imádkozott érted. Bill!!! Aki sose mutatta ki így az érzelmeit. Annyira ki volt borulva. Én is nagyon megkedveltelek téged, és az a mondat amit a dédipapa mondott tökre berögzült a fejembe. Bízom benne, hogy igaza lesz és tényleg te leszel egyszer Bill felesége.
-Jaj, köszönöm Tom.-egy könnycsepp csordult ki a szememből. Szorosan magamhoz öleltem. Annyira jól esett amit mondott. Már én is egyre jobban azt kívántam, hogy beteljesüljön ez az szép álom…
