Másnap reggel nem siettük el a felkelést. Annyira jó volt Bill karjaiban ébredni. Mikor felébredtem, Bill még aludt. Elnéztem, annyira cuki volt. Mivel már elég késő volt, gondoltam nem ártana hazamennem. Óvatosan kimásztam az ágyból, úgyahogy, sikerült persze Billt felébresztenem.
-Hova mész?-kérdezte Bill álmosan
-Megyek haza, már fél 1 van...majd felhívlak, oké?
-Nem reggelizel?-kérdezte, közbe felült az ágyra.
-Nem Bill, köszi, de nem ebédelek.
-Rendben, majd beszélünk, sztem este átugrunk Tommal...
-Okés, szia, szeretlek!-megpusziltam és lementem a lépcsőn.
A nappaliban találkoztam Tommal. Meglepte, hogy ilyenkor megyek haza...
-Látom hosszú volt a vígasztalás.-mondta Tom gúnyosan
-Haha, igen...elég hosszú volt...de ha nem haragszol, akkor a részletekbe nem mennék bele...
-Kár...pedig én csak arra vagyok kíváncsi.-mondta mosolyogva.
-Sajnálom...nah most már megyek, jók legyetek.-adtam neki két puszit és hazamentem. Mivel nem volt sok kedvem hazamenni, igen meggondoltam magam, felpattantam a buszra és elmentem egy közeli plázába. Valamennyi pénz volt nálam, a nézelődés nem kerül pénzbe, még...amúgy nem csak nézelődtem, hanem vettem egy gatyát meg egy felsőt...vagy 2 órát sétálgattam a plázában. Ezután hazafele vettem az irányt. Természetesen most sem volt busz...csak másfél óra múlva jön, mert valami technikai hiba van...marha jó, gondoltam magamban...elindultam gyalog, nem hiszem hogy olyan messze van...bandukoltam vagy fél órát, aztán meguntam...az eső is elkezdett esni, szóval hülyeség lett volna tovább mennem. Ott ültem egy csomó ideig, de a busz sehol nem volt. Mikor már kb. 1 órát ott vacogtam esőben, a buszmegállóban, gondoltam ideje lenne felhívni valakit, aki a segítségemre siet. Mondanom sem kell, a balszerencse kerülget, a telefonom lemerült. Na itt azt hittem elájulok. Mi a szart csináljak? Újból elkezdtem gyalogolni...szakadó esőben...mikor a második út sarkához értem, leléptem a járdáról, és nem vettem észre, hogy egy kocsi, elég nagy sebességgel pont kanyarodik...hirtelen sokkot kaptam és nem tudtam megmozdulni, becsuktam a szemem és vártam, hogy mi lesz...mikor eltelt pár mp a sokk hatására elgörnyedtem és a földre estem. A fiú aki vezetett gyorsan kiszállt az autóból és odarohant hozzám...
-Jól vagy? Nem esett bajod?-kérdezte tőlem
-Nem, semmi baj.-eközben felsegített.-Csak annyira megijedtem, olyan sokkhatás ért, és meg sem bírtam mozdulni...
-Akkor jó, de ha nem baj elvinnélek a helyi kórházba, kivizsgálásra, hátha valami bajod lett...
-Nem kell köszönöm, csak az eséstől meghorzsoltam a kezem, semmi több...ááh a lábam...asszem kibicsaklott a bokám.
-Nah látod, én okoztam a balesetet, túl gyorsan hajtottam, a legkevesebb, hogy elviszlek orvoshoz, kérlek.
-Oké, legalább valamit csinálnak a bokámmal, legalább nem fog úgy fájni...
-Akkor gyere, segítek...-a srác besegített az autóba és elvitt a közeli kórházba. Amíg vártunk elkezdtünk beszélgetni.
-Milyen bunkó vagyok, be sem mutatkoztam, Gregorynak hívnak, és neked mi a neved?
-Camila, de szólíts csak Caminak. Te nem vagy német, ugye?
-Nem, csak pár hónapig maradok, mert van egy kis elintézni valóm, Franciaországban élek.
-Az tök jó, apukám üzletember, sokat szokott odajárni, biztos gyönyörű ország...én sem vagyok német...spanyol vagyok, csak nyaralni jöttem egy hónapra a bnőmhöz.
-Micsoda véletlen...-a beszélgetés itt megszakast, mert szólítottak, hogy menjek be. Az orvos lefertőtlenítette a horzsolást, meg megnézte a lábam. Csak kibicsaklott, nem tört el szerencsére...bekötötte, majd adott fájadalom csillapítót. Gregory felajánlotta, hogy hazavisz, legalább nem kellett így buszoznom. Kitett Laráék háza előtt, majd elment. Én bevánszorogtam a házba. Bill nálunk volt...a hangulat elég fagyos volt mikor beléptem.
-Sziasztok! Huha, mi történt itt?
-Merre jártál?-förmedt rám Bill
-Jesszusom Bill, mi van veled, olyan vagy mint az apám...-leültem a kanapéra
-Hol voltál?
-Elmentem vásárolni, meg történt velem egy kis baleset...
-Igen, és elmondanád ki volt az a srác, akinek a kocsijába beszáltál?-kérdezte Bill
-Jaj Bill, félreérted...elmentem a plázába, de visszafele nem volt busz. Elkezdtem gyalogolni, aztán a sarkon hirtelen tök gyorsan kikanyarodott egy kocsi, én sokkot kaptam, és majdnem elütött. A bokám kibicsaklott, meg szereztem egy kis horzsolást, Gregory meg felajánlotta, hogy bevisz a kórházba. Ennyi!
-Gregory...látom milyen jól összebarátkoztatok...
-Igen, képzeld...tök jó fej volt...ott is hagyhatott volna, de elvitt a kórházba, kifizette a kezelést, ső haza is hozott...
-Akkor nagyon jól elvagytok egymással...
-Bill hagyd már abba a féltékenykedést, borzalmas vagy...
-Én vagyok a borzalmas?! Összejössz egy sráccal, beadod az áldozatot, aztán meg jössz itt nekem a szövegeddel.
-Milyen bunkó vagy! Képzeld télleg megtörtént és nem hazudok.
-Oké, de miért hozott haza? Hmm??
-Mert jó fej volt, és nem akarta, hogy így buszozzak.
-Tudod mit Cami, úgy érzem itt rám nincs szükség.
-Bill kurvára elegem van abból, hogy hazugnak és csalónak tartasz. Nem értem mit féltékenykedsz itt, semmi sem történt, de ha tudni akarod, akkor Gregory nagyon helyes és kedves srác és biztos jobban bánna velem mint te.-e kijelentés után Bill teljesen ledöbbent. Be kell valljam én is...annyira mérges voltam rá, hogy alaptalanul megvádol minden hülyeséggel. Ezután csendben kisétált és magára csukta az ajtót...
Jaj, bocsánat, hogy régen írtam, de nagyon sokat kell tanulnom. De most itt az újabb rész...nem lett túl hosszú, de remélem tetszik^^ Az oldallal kapcs.-ban pedig annyit, hogy ha mindenigaz, akkor hétévégére elkészül a Coppermine galéria és akkor minden visszatér a normális kerékvágásba és lesz friss...na jók legyetek! pucc
