-Nem tudtam, hogy ennyire célratörő vagy. Nem sok lány lenne képes ilyen öltözetben, szakadőesőben, ráadásul hajnal negyed 1-kor eljönni hozzám, mert hogy "beszélnünk kell"!-mondta Bill, miközben az ágyon ült
-Hiába gúnyolódsz! Bill figyelj, most komolyan beszélgessünk. Amikor ugye megkérdeztem, hogy mi...velünk...szóval, hogy mi lesz velünk, akkor teljesen máshogy vetted a lapot, mint ahogy én értettem. Nagyon édes voltál, amikor annyi mindent mondtál rólam, és én nem arra akadtam kilyukadni, hogy én nem így érzek...hanem arra, hogy én más vagyok, mint te...én spanyol vagyok, Madridban élek, te pedig Németországban. Kb. 1 hónapot leszek itt, és mi lesz, ha hazamegyek? Mi lesz kettőnkkel? Elfelejtjük egymást, mintha sose találkoztunk volna? Vagy mi, hmm?-kérdeztem
-Áhh, szóval erről van szó...vagyis azért aggódsz, hogy mi lesz velünk ha haza kell menned. Jaj Cami, ezért nem kell aggódnod! Attól, hogy távol lakunk egymástól, ugyanúgy tudunk találkozni, persze nem olyan sűrűn...
-Tudunk, az egy dolog...meg amúgy is nemsoká megjelenik az első albumotok, egy csomóan kivácsiak rátok, újságokban fogtok szerepelni plusz interjúkat adtok, meg koncerteztek! Akkor hol lesz időd rám?-mondtam, miközben már szinte vacogtam annyira átfáztam.
-Lesz, ezt ígérem. Gyere adok egy váltás ruhát, teljesen átvagy ázva, nekem még tüdőgyulladást kapsz. -mondta Bill, aki szinte telejesen belemászott a szekrénybe.
-Nem kell, különben sem maradok...az eső is csillapodott...inkább hazamegyek.
-Szó sem lehet róla...télleg jól megbetegszel, aztán szép lesz...adok egy váltásgöncöt, vedd fel...
-Nah, jó...de itt?
-Mi itt?-kérdezte felbigyesztett szemöldökkel
-Tudod...itt öltözzek át?...előtted?
-Hááát...nekem teljesen mindegy.
-Azt elbírom képzelni, na vagy fordulj el, vagy menj ki, addig amíg átöltözök.
Bill kiment, addig sem esett kisértésbe. Igen, nagyon élénk a fantáziám. Szóval átvettem azt a ruhát amit Bill adott...mit mondjak, teljesen jó volt, egy hiba, hosszú volt a gatya, de megoldottam. Bill minta leste volna, hogy mikor vagyok kész, amint megigazítottam a nadrág szárát, már be is torpant a szobába.
-Oké, úgy hiszem jobb ha én megyek.
-Tessék? Te sehova nem mész. Tettem fel neked vizet, iszol jó forró teát, teljesen átáztál, hiába van nyár, este picit hűvös van, ráadásul az eső kissé elvert.
-Mi van? Azt akarod, hogy aludjak itt?-kérdeztem meglepetten.
-Még széép. Nem foglak elengedni. Amúgy meg megin szakad az eső. Megyek megnézem a teavizet.
-Jól van...
Bill nagyon aggódó típus, hisz tökre aggódik értem. Hááát nem cuki? dehogyisnem!!!!! Picit körül néztem a szobába. Volt a falon egy-két Nenas, meg Green Dayes poszter, átlagosan felmérve a körülményeket fiú létére nem is volt annyira kupi. Megjegyzem fiú létére^^. Megunva a nézelődést, leültem az ágyra és elkezdtem olvasni a Bravo-t, amiben ők is szerepeltek. Közben Bill jött be.
-Tessék itt a tea, ugye nem unatkoztál?
-Nem, elvoltam...am tök jó, amit írnak rólatok.
-Jah, remélem az elkövetkezendő időben sokat fognak rólunk írni.
Billel nagyon jól elbeszélgettünk tea ivás közben. Valahogy hajnal 3 körül aludhattam el, vagyis aludhattunk. Másnap reggel fél kómásan (mi voltunk azok XD) beállított Bill anyukája, mit sem sejtve, hogy én ott vagyok.
-Bill felkéne kellned, 9 óra, ma megbeszélés lesz a menegerrel, tudom utálsz korán kelni, de...de...úristen.
Erre mindketten felébredtünk. Billel egy ágyban aludtam, ráadásul átölelt, az anyja...az anyuja meg azt hitte sztem, hogy én meg ő...de ciki volt.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy ez a lány...ő itt van...de kínos...nem akartam rátok nyitni.-mentegetőzött.
-Nem, félreérti, semmi olyan nem történt, amire gondolni tetszik...jaj, ez hosszú történet, asszem én hazamegyek, Bill majd mindent elmagyaráz. Csókolom...szija Bill...
Ezzel kifordultam a szobából, és Bill cuccában, ruháimat mind ott hagyva, hazaballagtam...
Ma nagyon írhatnékos kevdemben voltam, meg volt rá időm is, szóval...na várom a véleményeket!!!
